Hunnia Biograf

Huszár Károly (Pufi)

Hunnia Filmgyár Rt.
filmgyár, gyártó, forgalmazó

Központi iroda: Budapest XIV, Gyarmat utca 39.
Gyártelepek: Gyarmat utca 37-39. (Zugló) és Pasaréti út 122. (volt Star-műterem)
Filmelhelyező iroda: Erzsébet krt. 9-11. (New York-palota)
Alaptőke: 150 ezer pengő, felosztva 750 db. 200 pengős részvényre.
Igazgatósági tagok (1944 elején): Balogh László, az ONFB főtitkára, Folyovich József belügyminisztériumi tanácsos, Kádas Károly iparügyi államtitkár, az ONFB elnökhelyettese, Molnár András, Sehák Antal számvevőségi főtanácsos, báró Wlassics Gyula, az ONFB elnöke.
Felügyelőbizottság (1944 elején): Szőllősy Alfréd belügyminisztériumi tanácsos, az OMB elnöke, Lehrmann Gyula, Mándoky Kornél, Papp Gábor, Szóráth József.
Vezérigazgató: Bingert János.
Igazgató: Nagy Sándor (1943. okt. 1-től Ronczik Sándor is).
Titkár: Hausz Mária (1939-ig), Ronczik Sándor (1939-1943), Constantinovits Eleonóra (1943-tól)
Üzemvezető főmérnök: Örményi István, Lázár István (1942-től)
Üzemmérnök: Dudás László
Osztáylvezető főmérnök: Tangl Lóránt
Osztályvezető dőkönyvelő: Schmidhófer Lajos

Az első Hunnia
Budapesten, a külső Lipótvárosban, 1911. júniusában a Pannónia és a Sziget utca sarkán építették fel az első műtermet, amely a Hunnia nevet viselte. A Hunnia Biográf Társaság műterme volt ez, amely 50 méter hosszú és 25 méter széles üvegcsarnokával 1913-ig működött. Ennek a műteremnek és vállalkozásnak voltaképpen csak elnevezésében van köze a későbbiekben létrejött zuglói filmgyárhoz.

 

Az alapítás
A Corvin Filmgyár bukása után 1925-ben a kormányzat kézbe vette a nemzeti filmgyártás újjáteremtésének ügyét. Filmrendelettel létrehozták a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát. A Filmipari Alap 1927-ben árverés útján megvásárolta a csődbe jutott zuglói Corvin filmgyárat és a telken lévő épületeket (üvegműterem, díszletraktár, szobrászműhely, irodák, igazgatósági épület). Az 1928 december 19-én megalakult Hunnia Filmgyár R.T. feladata a játékfilmgyártás. A forgalmazóknak a bemutatott külföldi filmek után méterenként 20 (később 40) fillért kellett befizetniük a Filmipari Alapnak, amely évi kb. egymillió pengős bevételt jelentett a magyar filmgyártás fellenedítése számára. A Hunniát ily módon a Filmipari Alap fejlesztette és látta el forgótőkével. A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtése pillanatában azonban berobbant az 1929-es gazdasági válság s ezzel csaknem azonos dőben a hangosfilm-korszak is kezdetét vette.

A rekonstrukció
Bingert János gazdasági igazgató vezetésével indult el a megvásárolt Corvin-gyártelep rekonstrukciója, majd a hangosfilmgyártásra való átépítése. A filmgyár első, még 1917-ben épített üvegműtermének falait ún. "cellotex" hangelnyelő burkolattal vonták be, a műterem belsejében futódaru-szerkezeteket építettek és megfelelő szellőztető-berendezésekről gondoskodtak. Külön áramfejlesztő telepet és gépházat létesítettek a Siemens-cég segítségével, és beszerezték a berlini Klang G.m.b.H. kilenc mikrofonnal dolgozó hangfelvevő berendezését, a hozzá tartozó utószinkronizáló berendezéssel együtt. Az új Tobis-Klang hangberendezés részét képezte az a kerekeken guruló mixerbox is, amely tökéletesen hangszigetelt volt, és a műterem tetszőleges részében volt elhelyezhető vagy mozgatható a díszletek körül. Ebben a mobil helyiségben foglalt helyet a hangmérnök, aki a felvétel hangját itt hallotta és üvegablakon és mikrofonon keresztül kommunikált a stábtagokkal. A képfelvételekhez Franciaországból vadonatúj Debrie-kamerákat vásároltak, hozzá tartozó kerekeken guruló statívokkal. Teljesen felújították a lámpaparkot is, új és modern Efa- és Weinert-lámpák érkeztek Budapestre, amelyeknek köszönhetően a Hunnia modern felszerelés tekintetében elérte bármelyik berlini műterem színvonalát. Az új lámpák részben fojtótekercses fényszórók voltak, amelyek sistergés- és zümmögésmentesen működtek, így alkalmasak voltak hangosfilmfelvételekre. A korszerűsítéshez a pénzügyi fedezetet az 1931-es bankzárlat miatt befagyasztott külföldi tőke áruba fektetése alapozta meg. Ugyancsak a befagyott külföldi hitelek felhasználásával épült meg a II. stúdió is 1932-33-ban és szinte éjjel-nappal dolgozott az egész telep; még a díszletraktárnak használt helyiségben is felvételek folytak.

A régi műterem 664 m² alapterületű volt, ehhez csatlakozott egy kisebb műterem 120 m² alapterülettel, amely 8 méter magasságig volt beépíthető díszletekkel. A felvételek zavartalan ellátására a Hunnia területén saját áramfejlesztő gépházat is építettek ekkor, amelyet a Siemens-Halske cég szerelt fel és helyezett üzembe. Az itt termelt áram teljes mértékben elegendő volt az egész műterem és az összes beépített díszletek tökéletes bevilágítására. A felszerelést (főleg a lámpaparkot) az először itt dolgozó francia Osso-cég szolgáltatta. A harmincas évek első felében több német cég forgatott itt bérmunkában, segítve a magyar gyártási törzskar szakmai kiképzését. A filmszinkronizálás hiánya miatt számos film ún. kétverziós formában készült itt német és magyar nyelven, a két nemzet színészgárdájának közreműködésével, de magyar technikus-szakembergárdával. A filmsztárok részére önálló öltözők álltak rendelkezésre, kényelmes szekrényekkel, mosdókkal, hideg-meleg vízzel, tükrös toilette-szekrényekkel. Hat kétszemélyes fülke épült az epizódisták számára, a statisztéria ragyogóan fölszerelt nagy öltözőkben készült a felvételekre. A színészek részére külön női és férfi fürdőket rendeztek be, de átalakították a korábbi fodrászműhelyt is. A korszerűsített és hangosfilmgyártásra berendezett Hunnia Filmgyárat 1931. áprilisában adták át Scitovszky Béla belügyminiszter jelenlétében, majd néhány nappal később megkezdődtek a Kék bálvány felvételei.

1936-ban Padányi Gulyás Jenő műépítész tervei alapján modern, kettős új műterem épült, Közép-Európa akkor legmodernebb stúdiója. A környező 7000 négyszögöles telkeket megvásárolták és olyan két műtermet állítottak fel, amelyeket külön-külön, vagy egymásba nyílóan is használni lehet. A két nagy műtermet kettős, harmonikaszerűen szétnyitható ajtó választotta el, a szétnyitás után pedig egyetlen 50x30 méteres műterem állt rendelkezésre. A műtermek magassága 16 méter, beépíthető magassága 12 méter, a régi műterem 9 méterével szemben. Az egyik műteremben a vízi felvételek és más technikai könnyítések céljából 11x9x3 méter méretű vasbeton medencét építettek, amely langyos vízzel is megtölthető. A díszletek elhelyezésére összesen 18.000 légköbméter állt rendelkezésre. A függő hídszerkezet 12 méter magasságban dolgozott, folyóméterenkénti terhelhetősége 80 kg volt. A hidak a műtermeket nyolc négyszögre osztották, amelyek mindegyikében egy-egy, egyenként 500 kg terhelésre méretezett futódaru állt a gyártók rendelkezésére. A műterem falain 5,5 méter és 10 méter magasságban körülfutó hidak háttérlámpák elhelyezését szolgálták. Az új műtermek akusztikáját hangelnyelő ún. cuppantott vakolattal látták el, a mennyezetet pedig az esőzaj ellen kettős tetővel oldották meg. Az új műteremben a hőmérsékletnek és nedvességtartalomnak télen-nyáron azonos értékben való tartására létesített klímaberendezés első volt a maga nemében Magyarországon. A hatalmas „ikerműterem” elválasztó ajtaja kellő hangszigetelésű volt, összsúlya 20.000 kg, azonban a nagy súly ellenére négy ember gyorsan eltávolíthatta. A műtermeket rendszerint külön használták: míg az egyik felében folyt a forgatás, a másikban bontották az előző és építették a következő díszletet, így a forgatásra szánt idő jelentősen csökkent. Az elválasztó falakat csak látványos nagy jelenetek felvételénél vették ki, hogy kétszeresére növeljék a teret és a látványt. Ebben a hatalmas térben készült el az ötvenedik magyar hangosfilm, a Méltóságos kisasszony kastélyjelenete.

Az új épület földszintjén két vágószobát létesítettek, modern, zajtalan járású optikai kiegyenlítésű vetítővel. A díszletek megvilágítására 500 ezer Watt váltóáram és 24.000 Watt egyenáram szolgált, előbbi az izzólámpák, utóbbi az ívlámpák részére. A képfelvételhez a legkorszerűbb hangszigetelt Debrie-kamera állt a produkciók rendelkezésére. A régi műteremben üzemben lévő lehallgató box helyett az új műtermekben olyan lehallgató helyiséget építettek, amelynek ablakain a hangmérnök a műtermekbe és a zeneterembe is átláthatott. Az új hangfelvevő gép a Klang-film „Eurocord” nevű négymikrofonos berendezése volt. A naponkénti ellenőrző vetítések számára két AEG gyártmányú „Euro-M” vetítőgéppár szolgált, amelyeken nemcsak kész filmek, hanem kétszalagos munkakópiák is folytatólagosan játszhatók voltak. A Hunniában készült filmek mindegyike a német Tobis-Klang hangrendszerével készültek, mivel a filmygár ezt a licencet vásárolta meg.

1939-től a filmgyártás állami ellenőrzése szigorúbbá vált, minden forgatókönyv az Országos Nemzeti Filmbizottság elé került, és ez döntött a filmek támogatásának mértékéről. Ugyanakkor az óriási konkurenciát jelentő amerikai filmek behozatalának megszüntetése valamint az 1919-ben elvesztett magyarlakta területek visszacsatolása következtében bekövetkezett nagyarányú filmpiacbővülés megerősítette a magyar filmipart.

Az 1941-es esztendő fontos fordulópont a Hunnia Filmgyár életében: elkészült a kétszázadik magyar hangosfilm (Dankó Pista) és a gyár újabb nagy teleppel és műteremmel gyarapodott Budán. 1939-1941 között Sztamoray János, a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága elnöke vezetésével szanálták a Hunniát, ennek sikeres befejezése után 1941. május 26-án megvették a pasaréti volt Star-műtermet és az Örményi István hangmérnök vezette felújítás után 1941. szeptember 11-től itt is elindult a filmgyártás. A pasaréti műterem, amely munkáját a Kísértés című produkcióval kezdte meg, egy, a zuglóinál kisebb műteremből és annak gazdasági épületeiből állt. Ma lakópark van a helyén, egyedül igazgatósági épületét hagyták meg.

A háborús években egyre tovább nőtt a produkciók száma: 1939-ben 25, 1940-ben 38, 1941-ben 40, 1942-ben 48, 1943-ban 53 játékfilm készült. A Hunnia Filmgyár számára az egyedüli konkurenciát a Magyar Film Iroda jelentette, amely 1935-től kezdődően, valamivel kisebb műtermével, de 10%-kal olcsóbb áron állt a játékfilmkészítő cégek rendelkezésére. A két gyár közötti versengés 1943-ban azonos témában készülő két film versenyében testet is öltött: a feladat Shakespeare Makrancos hölgy című színdarabjának modern filmvígjátékká formálása volt, amit a Hunnia a mű eredeti címén Karády Katalin és Jávor Pál főszereplésével, a Filmiroda Makacs Kata címen, Buttykay Emmivel és Hajmássy Miklóssal készített el.

A csaknem másfél évtized alatt itt készült magyar filmek reputációja bejárta a világot, díjakat nyertek az akkori legrangosabb európai fesztiválon, a Velencei Biennálén (Emberek a havason, Egy éjszaka Erdélyben). A területi visszacsatolások miatt megnövekedett belföldi piacon túl a magyar filmek nagy számban jutottak el a Balkánra és Olaszországba is, ahol néhány sikeres filmből olasz remake is készült (Péntek Rézi, Magdát kicsapják). A Hunnia nemcsak gyártelepként állt a filmvállalkozók szolgálatára, hanem időnként különböző produkciókba társként is beszállt, 1941-től (a sikeres szanálás után) saját produkciókat is készített, valamint jelentős mennyiségű külföldi film forgalmazójaként is ismert volt Magyarországon.

1943. május 23-án a Honvédelmi Minisztérium 104400/eln. 17.a/1943. sz. rendelete alapján hadiüzemmé nyilvánították a Hunniát. 1944 márciusában a német megszállás miatt Bingert vezérigazgató lemondott (május 3-án fogadták el a lemondását), Nagy Sándor lett az új vezérigazgató. 1944. július 12-én Mester Miklós filmkormánybiztos a Hunnia elnöke, majd a nyilas hatalomátvétellel Bariss Dezső díszlettervező, filmproducer a Hunnia vezérigazgatója. 

A második világháború a Hunniát sem kímélte, egyetlen műterme sem maradt épségben, két évbe telt, mire újraindulhatott a filmgyártás. Míg a zuglói műtermek kevéssé sérültek 1944-45-ben, a pasaréti gyártelep szinte teljesen elpusztult.

A Hunnia Filmgyár üzembe helyezésére mégis volt esély, hiszen a vállalat részvényei hiánytalanul megvoltak, a háborús károk helyreállítása, a tönkrement berendezések pótlása javában folyt. Amikor pedig a Hunnia 8 millió pengős „iparinditási exkontingens hitelkérelemmel” fordult a frissen felállított Iparügyi Minisztériumhoz, majd az átadta a kérelmet a Pénzügyminisztériumnak, megtörtént a csoda: a hitelt soron kívül folyósították a cég számára. Mi több, 1945 novemberében az Iparügyi Minisztérium Hitelügyi Tanácsa újabb 20 millióval járult hozzá a gyártás megindításához. Nem sokkal később Gertler Viktor vezérigazgató bejelentette: a Hunnia Filmgyár, két helyreállított műtermének egyikében újra megindult a filmgyártás.

A háború befejezésekor filmgyártásunk helyzete hűen tükrözte a magyar gazdasági és politikai viszonyokat. A filmügy egyszerre több minisztériumhoz tartozott, de irányításában két hivatalnak volt kiemelkedő szerepe: a Belügyminisztériumhoz tartozó Országos Mozgóképvizsgáló Bizottságnak, illetve a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Művészeti Ügyosztályának. Egy 1947-es belügyminisztériumi rendelet szerint egy-egy cég 150 ezer Ft hitelt vagy segélyt kaphat, de mivel egy film elkészítése minimum 500 ezer Ft-ba került, pártok kapcsolódnak be a filmipar működtetésébe. A Magyar Filmiroda Rt. (Mafirt) a Magyar Kommunista Párthoz és a Szakszervezeti Tanácshoz tartozott; az Orient Filmipari Rt. a Szociáldemokrata Párt tulajdonába került; a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt vállalkozása a Kisgazda Mozgóképüzemi Rt. (Kimart) lett, míg a Nemzeti Parasztpárthoz a Sarló Könyv és Filmtermelő, Értékesítő Szövetkezet kapcsolódott.

A Hunnia Filmgyár Rt. a Gyarmat utcában, illetve a pasaréti telepen alakította ki bázisát, míg a másik kulcspozícióban lévő cég, a Mafirt a Könyves Kálmán körúti stúdiót üzemeltette. A laboratóriumok közül a legjelentősebb a Szivárvány Filmlaboratórium Kft. volt a korábbi Kovács és Faludi laboratórium Gyarmat utcai telepén. A gyártás megindítása számos akadályba ütközött. Nem akadt vállalkozó, mert a magyar filmgyártás nem látszott rentábilisnak. A Hunnia gyártási költségeit az összezsugorodott mozipark bevételéből nem tudta fedezni. Az 1944-ben elkezdett 14 magyar játékfilm közül még négyet be kellett fejezni. Az első két évben a gyártási tevékenység a minimálisra csökkent. Mindössze két egész estét betöltő játékfilm készült el, de a harmadik megkezdett produkció forgatása a finanszírozás ellehetetlenülése miatt félbeszakadt (XIV. René). Rendszeres filmgyártás ebben a kétéves periódusban csak a Mafirt (volt Filmiroda) műtermében folyt, ahol - egyelőre csak magyar anyagból - a heti híradó készült.

A háború utáni játékfilmgyártás tehát 1945 szeptemberében, A tanítónővel indult el. Ezt követte Ráthonyi Ákos Szép Ernő nyomán celluloidra vitt Aranyórája. Majd Gertler Viktor egy temesvári harisnyagyáros támogatásának köszönhetően kezdte forgatni a Hazugság nélkül című zenés táncos vígjátékot. 1946-ban egyetlen kész produkció született, Pánczél Lajos rövid snittfilmje Mesél a film címmel. E filmeket hagyományos módon magánvállalkozás keretei között gyártották. Az 1947-ben, illetve 1948 őszéig létrejött produkciók azonban a már említett tulajdonviszonyok miatt az egyes politikai pártok vállalkozásai voltak, ami mit sem von le a született művek (Valahol Európában, Ének a búzamezőkről) értékéből.

Az 1948. augusztus 19-én született 28/1948. sz. minisztertanácsi rendelet értelmében a Hunnia Filmgyár Rt., az Új Magyar Filmiroda Rt., a Kovács és Faludi utóda Kovács Gusztáv Kft. Filmlaboratórium és a Magyar Filmipari Rt. Szivárvány laboratórium elnevezésű osztálya és képosztálya Magyar Filmgyártó N.V. elnevezés alatt nemzeti vállalattá alakult át, határozatlan időre, a miniszterelnök illetékességi körébe utalva. Mindez azt is jelentette, hogy a gyártásból a magántőke hosszú időre teljesen kiszorult. 1949-ben életre hívták a Népművelési Minisztériumot, a filmügy teljes egészében annak Filmművészeti Főosztályára került. 

Az elkövetkező évtizedek politikai változásai szervezeti, igazgatási változásokkal jártak. A cég az 1949-es államosítás után Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM), 1956 után Hunnia Filmstúdió néven működött, majd a Budapest Filmstúdióval történt 1964-es egyesítést követően ismét a MAFILM nevet kapta. A vállalat időközben kinőtte a zuglói telephelyet, ezért az 1970-es évek elején létrehozták a Fóti Filmgyárat. 1972-ben a filmgyártás átszervezésével újból önállósulhatott, 1975-től Hunnia néven működött tovább, ám szervezeti kötődése a MAFILM-hez megmaradt. A teljes önállóságot 1987-ben kapta meg, majd a rendszerváltozás után, 1994-ben részvénytársasággá alakult.

2002 áprilisában jött létre egy új tulajdonosi struktúra: a társtulajdonosok a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Mozgókép Közalapítvány. 2010 óta a filmgyár a Magyar Nemzeti Filmalaphoz tartozik.

A Hunnia Filmgyár mai örököse, a Hunnia Filmstúdió Kft. a magyar filmgyártás egyik legpatinásabb és legrangosabb műhelye, amely évente több kimagasló színvonalú játék- és dokumentumfilmet gyárt. Alkotóműhelyéből 1957 óta mintegy 350 játékfilm, kisjátékfilm és dokumentumfilm került ki.

Saját produkciójában készült filmjei:

  1. A kék bálvány (1931, Schiffer Miksával)
  2. A vén gazember (1932, magyar-német, UFA-val)
  3. Pardon, tévedtem! (1933, magyar-amerikai-német, Deutsche Universal Filmmel)
  4. Rád bízom a feleségem (1937, Objectiv Filmmel)
  5. Cifra nyomorúság (1938, Budapest Filmmel)
  6. 13 kislány mosolyog az égre (1938, Hajdu Filmmel)
  7. A varieté csillagai (1938, magyar-német, Pictura Film Kft.-vel és Pictura Film Gmbh-val)
  8. 5 óra 40 (1939, Takács Filmmel)
  9. Két lány az utcán (1939, Photophon Filmmel)
  10. Áll a bál (1939, Hajdú Filmmel)
  11. Hat hét boldogság (1939, Takács Filmmel)
  12. A nőnek mindig sikerül (1939, Mester Filmmel)
  13. Sarajevo (1940, Takács Filmmel)
  14. Dankó Pista (1940, Mester Filmmel)
  15. Ismeretlen ellenfél (1940, Vörösmarty Filmmel)
  16. Igen vagy nem? (1940, Hajdú Filmmel)
  17. Lángok (1940, Takács Filmmel)
  18. Muzsikáló május (1941, rövid)
  19. Bob herceg (1941, Hausz Filmmel)
  20. Egy éjszaka Erdélyben (1941, Takács Filmmel)
  21. Emberek a havason (1942, Modern Filmmel)
  22. Házasság (1942)
  23. Negyedíziglen (1942)
  24. Pista tekintetes úr (1942, Hajdú Filmmel)
  25. Tilos a szerelem (1943)
  26. Éjjeli zene (1943)
  27. És a vakok látnak... (1943, Hosszú Filmmel)
  28. Rákóczi nótája (1943, Hajdú Filmmel)
  29. Sári bíró (1943)
  30. Nászinduló (1943, Bajusz Péterrel)
  31. Madách - Egy ember tragédiája (1944, Fáklya Filmmel)
  32. Két vonat között (1944, rövid, Riomfalvy Pállal és Simon Józseffel)
  33. A két Bajthay (1944)

Tervezett, meg nem valósult filmje:

  1. A bresciai hiéna (1943)

A Hunnia Filmgyár műtermében forgatott filmek:

  1. Tokaji rapszódia (1938)
  2. Egy lány elindul (1938)
  3. Marika (1938)
  4. Az elcserélt ember (1938)
  5. Az ember néha téved (1938)
  6. A falu rossza (1938)
  7. Örök titok (1938)
  8. Pillanatnyi pénzzavar (1938)
  9. Magdát kicsapják (1938)
  10. Döntő pillanat (1938)
  11. Úri világ (1938)
  12. Megvédtem egy asszonyt (1938)
  13. Péntek Rézi (1938)
  14. Uz Bence (1938)
  15. Beszállásolás (1938)
  16. Szegény gazdagok (1938)
  17. Nincsenek véletlenek (1938)
  18. A piros bugyelláris (1938)
  19. Azurexpress (1938)
  20. A hölgy egy kissé bogaras (1938)
  21. Gyimesi vadvirág (1938)
  22. Tiszavirág (1938)
  23. Vadrózsa (1938)
  24. 13 kislány mosolyog az égre (1938)
  25. Rozmaring (1938)
  26. Süt a nap (1938)
  27. A varieté csillagai (1938)
  28. Jöjjön elsején! (1940)
  29. Akit elkap az ár (1941)
  30. Annamária (1942)
  31. Afrikai vőlegény (1944)
  32. Éji látogatás [filmterv] (1944)

Forrás: Filmlexikon (Castiglione-Székely) ♦ Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Filmkultúra, 1931/4.

Galéria