Hyppolit, a lakáj

Tartalom

Rövid tartalom:
A kispolgárból szállítási vállalkozóvá lett Schneider Mátyás úrhatnám felesége, hogy háztartását előkelőbbé tegye, inast fogad fel. A korábban grófi családnál szolgált Hyppolit felforgatja a házat, az arisztokraták szokásait erőltetve új gazdáira. Schneider, bár ragaszkodik kispolgári életviteléhez, beletörődik a lakáj terrorjába. Schneider lánya, Terka alkalmazottjukba, Benedek Istvánba szerelmes, de Schneiderné előkelő vőlegényt szemel ki számára. Az eljegyzési estély azonban botrányba fullad Schneider táncosnő barátnőjének megjelenése miatt. Schneider úr végül fellázad Hyppolit ellen, s a meghiúsult eljegyzés helyett megtartják Terka és Benedek István eljegyzését.

Részletes tartalom:

Forgalmas utca. Lovas kocsi megakad, mert a lovak megálltak. A kocsis mérgesen rángatja a lovakat. A kocsi oldalán látjuk a „Schneider Szállító Vállalat” cégjelzését.

Schneider úr az irodájában ül leányával, Terkával.

Terka éppen arra akarja apját rábeszélni, hogy adja már el a lovait, mert lassan már teljesen kimennek a divatból. De Schneider úr jobban bízik a lóban, mint az autóban.

Belép a szobába Benedek István, csinos fiatalember, aki Schneider úr sofőrje, de az üzleti munkákban is részt vesz.

Hozza Terka kisasszonynak a szállítási kalkulációt. De Terka csak azt látja, hogy Benedek ma megint nem borotválkozott meg.

Cseng a telefon. Schneider tudja, hogy a felesége, ezért unszolja lányát, hogy vegye fel a telefont.

A másik vonalon látjuk a polgári, berendezett lakásban Schneiderné, aki csak a külsőségekre ad, és minél előkelőbbet szeretne mutatni. Mellette ül az asztalnál Makáts úr, egy szállítmányozó cég boldog reményű utóda, aki Terka kisasszony kezére pályázik.

Az anyja hívja haza Terkát, mert Makáts úr várja, de Terka nem akar menni, utálja Makátsot.

Schneider is megpróbálkozik, hogy rábeszélje lányát a Makátscsal való házasságra, de Terka ki nem állhatja.

Vasárnap délelőtt, egy vendéglő kerthelyisége. Schneider a barátaival kártyázik, ő az Óbudai Cérnahang Dalárda elnöke.

Javában söröznek, amikor a kocsis figyelmezteti Schneidert, hogy jó lesz hazamenni, mert a felesége lármázni fog.

Schneideren nevetnek a barátai, hogy fél a feleségétől. Schneider sértődötten tiltakozik a rágalmazás ellen, de azért jobbnak látja mégis szedni a sátorfáját.

Schneiderné egy helyszerzővel tárgyal, mert szobaleányt akar felfogadni. A helyszerzőnek nincsen szobaleánya, de ajánlja, hogy van egy kitűnő lakáj, aki el akar helyezkedni. Schneiderné hallani sem akar férfitől, de amikor meghallja, hogy Hyppolit 20 évig szolgált egy grófi családnál, beleegyezik, hogy Hyppolitot, mint inast alkalmazza.

Schneiderék éppen ebédnél ülnek, amikor megérkezik Hyppolit. Taxin jön, és amikor a kocsis ajtót nyit, Hyppolit, a fehér kesztyűs, keménykalapos úriember címkékkel ellátott bőröndjeit a kocsis gondjaira bízza, majd kéri, hogy jelentse be őt a ház gazdájánál.

A kocsis zavarodott, nem érti mi ez a komédia, miért kell a férfit bejelenteni. Majd azt hiszi, hogy az elegáns úriember Terka kisasszonnyal van összefüggésben.

Mégis bejelenti őt Schneidernek, aki csak most tudja meg, hogy felesége inast alkalmazott. Ordít, hogy ki fogja rúgni ezt a Hyppolitot. De felesége ragaszkodik hozzá, mert egy előkelő ház, „mint az övék”, nem lehet meg inas nélkül.

Méltóságteljesen jön be Hyppolit, majd kimértén bemutatkozik. Működését azzal kezdi, hogy elővesz egy noteszt, és fel akadja írni a házirendet.

Schneider megrökönyödve nézi. Náluk eddig soha nem volt ilyesmi, de felesége megjátssza, mintha ez természetes dolog lenne.

Hyppolit kikérdezi Schneider urat, hány órára parancsolja a fürdőt. Schneider prüszköl, mert neki elég egy héten egyszer is, de Hyppolit szigorúan előírja: minden reggel 9 órakor fürdő, mert a gróféknál is így volt.

Schneidernének – mivel túlságosan kövér – előírja a diétát úgy, ahogy a grófné diétázott.

Hyppolit hangsúlyozza, hogy természetesen szükséges a személyzet létszámát a ház nagyságának megfelelően felemelni, és az öreg bútorok helyett is megfelelő értékű bútorokkal berendezni a házat.

Schneider már majd ki pukkad mérgében, de felesége parancsoló tekintetére mindenre nyájasan igent válaszol.

Hyppolit már az új személyzetet oktatja, hogyan kell viselkedni és mik az előírások. Mindegyiken fehér kesztyű, bóbita, stb.

Schneiderné el van ragadtatva, hogy milyen előkelő lett a házuk.

Schneider hazajön a hivatalából. Belép a kapun, ahol egy szobalány fogadja. Mivel nem ismeri még gazdáját, megkérdezi, hogy kit keres. Schneider szédülve néz körül. Nem ismer rá saját lakására.

A szobalány elveszi a kabátját, kalapját, mondja, hogy a ruhatár a szuterénben van. Schneider hirtelen azt hiszi, hogy valami színházba keveredett.

Beljebb megy szédülten a lakásba, mert a berendezés sem a régi. Őrjöngeni kezd a méregtől. Minden bosszúságát az a Hyppolit okozta.

Vacsorához készülnek, és felesége kényszeríti, hogy Hyppolit előírása szerint vegyen fel szmokingot, mert a gróféknál is így volt szokás.

Schneider meglepve nézi, hogy felesége is úgy kiöltözött, mintha bálba készülnének. Megbotránkozása tetőfokra hág.

Terka ezalatt a szalonban zongorázik és énekel Makátscsal együtt. Terka az éneken keresztül tudtára adja Makátsnak, hogy az ő szíve már másé.        

Schneiderné – aki utálja Benedek Istvánt, mert csak egy sofőr – rossz szemmel nézi, hogy Terka ilyen gyakran van a társaságában. Hyppolitot kioktatja, hogyha Benedek jön, akkor dobja ki őt.

Csengetnek, és éppen Benedek érkezik a házba.

Meglepve ismerik fel egymást Hyppolittal. Az inas felismeri Benedekben a mérnök urat, aki a grófnak legjobb barátja volt. Csodálkozva kérdi, hogy mit keres ő ebben a házban.

Benedek mondja, hogy most semmi hasznát nem tudja venni mérnöki diplomájának, ezért sofőrnek állt be, de kéri Hyppolitot, hogy ne fedje fel kilétét Schneiderék előtt.

Hyppolit barátságosan megígér mindent.

Terka a télikertbe vonul Benedekkel, ahol üzleti számításokat néznék át. Terka szemei is többet mondanak a kelletnél, és amikor Benedek ezt tudatosan észreveszi, akkor Terka közömbösséget színlel, és újra csak a gőgös, beképzelt kisasszony lesz.

Makáts ezalatt a szülőknek mesél bárgyúbbnál bárgyúbb vicceket, amiken kitűnően mulat

Schneiderné.

Hyppolit előírása szerint végzi reggeli tornáját, amely elősegíti a fogyást. Közben szidja magában Hyppolitot, hogy állandóan mozognia kell és koplalnia, mert csak egy almát kap reggelire.

Ezalatt Schneider is szenved, mert Hyppolit borotválja őt. Kénytelen minden reggel végigszenvedni a borotválkozás örömeit.

Terka kéri, hogyha Benedek jön, üzeni, hogy várja, meg őt, mert dolga van. Apja megígéri, hogy feltétlen szólni fog.

Ezalatt Schneiderné leül a reggelihez és keserű arccal nézi a sovány reggelit, mivel Hyppolit könyörtelenül betartja a diéta elő­írásait.

Közben megérkezik Benedek, akit Schneiderné fogad, és tudtára adja, hogy Terka Makáts úrral ment golfozni, akinek nemsokára a menyasszonya lesz. Benedek érti a célzást, amely kellemetlenül érinti.

Kifelé menet találkozik Schneiderrel, akivel futólag közli, hogy lemond az állásáról.

Hyppolit jó inashoz illően kikérdezi Schneidert az esti programjáról, hogy előkészíthesse azt.

Schneider értet­lenül néz rá, eddig az ő programjába nem szólt bele senki. De hát Hyppolit az úr a háznál…

Rábeszéli Schneidert, hogy töltse az estéjét egy kis vörös színésznővel, mivel a gróf úr is szerette „pártolni a művészetet”. Meg is adja a művésznő, Mimi telefonszámát.

Schneiderné kiéhezetten megy ki a konyhába, és nagyokat nyel, ahogyan nézi a kocsist, aki jóízűeket harap egy libacombba. Végül már nem bírja, ő is enni kér, de gyorsan és titokban eszik, nehogy Hyppolit észrevegye.

Schneider ezalatt felhívja a kis színésznőt, akivel megbeszéli, hogy a Kolibri bárban találkoznak este.

Hyppolit Schneidernétől is kérdezi az esti programot, majd javasolja, hogy menjenek az Operába, ahol a Tosca van műsoron.

Mikor Terka haza jön, megtudja, hogy az anyja kiüldözte a házból Bene­deket. Hyppolitot kérdezi meg a körülményekről, aki elszólja magát, és mérnök úrnak nevezi Benedeket. Ebből Terka megtudja azt, hogy Benedek tulajdonképpen okleveles mérnök.

Benedek István otthon van, és a rádióját javítgatja, amikor csengetnek. Maga Terka jelenik meg, akit István meglepve fogad. De Terka szabadkozik, csupán a felmondással járó végkielégítés ügyében jött.

Benedek megragadja az alkalmat és gratulál Terka eljegyzéséhez. Terka ezen a híren nagyon meglepődik.

Schneiderné titokban elmegy egy vendéglőbe és hatalmas adag vacsorát rendel magának.

A Kolibri bár belseje. A parkett közepén, a zenekar kíséretében Mimi táncol és énekel, majdnem ruhátlanul, csupán egy kis nadrágocskában.

A páholyokban helyet foglaló férfiak szeme mohón követi minden mozdu­latát.

Schneider is nagyon izgatott, és az énekszám végén üzen a művésznőnek, hogy a páholyba várja őt. Egészen véletlenül fedezik fel egymást Makáts úrral, aki a szomszéd páholyban van, már szintén kissé illuminált állapotban. Ő is Mimire vár. Szeretnének egymás elől elbújni, de már késő. Végül úgy oldják meg a helyzetet, hogy Makáts átmegy Schneider páholyába.

Végre megérkezik Mimi is, most már estélyibe öltözve, és együtt isznak. Schneider és Makáts már alaposan felöntöttek a garatra.

Mimi csak „kis Öregem”-nek nevezi Schneidert, akit levett a lábáról ez a tiltott ki­ruccanás. Másnap reggel. Schneiderné a reggeliző asztalnál jajgat. Fáj a feje. Nem vallja be az előző esti tiltott vacsorát a vendéglőben.

Schneider hasonlóan rosszul érzi magát, másnapos hangulatban van. Miután megtudja, hogy felesége rosszul volt, és nem ment az Operába, ő beszél úgy, mintha ott lettek volna, Makátscsal együtt. Kioktatja Julcsát, hogy ha Makáts jön, akkor mondja meg neki, hogy előző este ő (Makáts) „minden körülmények között” ott volt az Operában.

Közben a reggelinél Schneiderné fezébe kerül az újság, amelyből értesül, hogy az egyik művész megbetegedése miatt az előző esti operaelőadás elmaradt.

Schneider úr rettenetesen kínos helyzetben van, felesége faggatja, hogy hol töltötte az estét. Éppen ekkor jelenik meg Makáts, aki lelkendezve áradozik a Tosca előadásáról. Hiába integet neki Schneider, még jobban belemélyül. Már éppen leleplezni készül őket Schneiderné, amikor a szobalány egy levelet hoz, melyben Makáts nagybátyja, a főtanácsos értesíti őket, hogy a szombati estélyükre el­fogadja a meghívást.

Schneider gyorsan felhasználja á kínálkozó alkalmat és ráfogja, hogy ebben az ügyben voltak előző este elfoglalva. Schneiderné elhiszi ezt, és megbékél, mert számára mindennél fontosabb, hogy az estélyén a tanácsos is meg jelenjen.

Estély. A társaság asztalnál ül.

A tanácsos köszöntőt mond a derék és becsületes, tisztességes és erkölcsös Schneider-családra. Reméli, hogy hamarosan családi kontaktus fog létrejönni közöttük. Céloz ezalatt Terkára és Makátsra.

Váratlanul jelennek meg Schneider barátai, a Cérnahang Dalárda, akiket Hyppolit ki akar dobni, mert az öltözetük nem megfelelő.

De Schneider betessékeli őket, és hogy felesége ne vegye észre a váratlan és hívatlan vendégeket, bevezeti őket egy emeleti szobába és felküld nekik ételt-italt is. Aztán kioktatja barátait, hogyha 1 órát üt az óra, akkor jöjjenek le a társasághoz és énekeljék el azt a betanult eljegyzési köszöntőt, még akkor is, ha ő szabad­kozni fog miatta.

Mimi, akivel Schneider randevút beszélt meg, megtudja, hogy Schneideréknél estély van, elhatározza, hogy bosszút áll Schneideren, és felkeresi őt.

A főtanácsos megkéri Terka kezét unokaöccse számára, és Terka meg­kérdezése nélkül Schneiderné természetesen azonnal igent mond.

Közben megérkezik Mimi is, akit Hyppolit ki akar dobni. Ilyen tisztességes házban semmi helye a művésznőnek. De Mimi nem hagyja magát kidobni, hanem bemegy a házba, hiába tiltakozik Hyppolit.

Schneider éppen a család tiszta erkölcseiről beszélget a főtanácsossal, amikor hirtelen majd’ meghűl a vér az ereiben, mert meglátja Mimit. Rettentőén fél a botránytól, ha felesége ezt észreveszi.

Zavarja Mimit, hogy menjen el, de Mimi nem hajlandó, hanem rácsimpaszkodik Schneiderre, és már viszi is táncolni. Eközben a főta­nácsosnak – aki nem tudja, hogy Mimi kicsoda – nagyon megtetszik, és felkéri Mimit táncolni, azt hiszi, hogy Schneiderék rokona.

Schneider rohan, keresi Hyppolitot, megkérdezi, hogy ilyen esetben mi szokott történni a gróféknál. Hyppolit nyugodtan feleli rá, hogy botrány. Schneider remeg.

Schneiderné közben azt hiszi, hogy Mimi a főtanácsos rokona, és ezért nagyon kedves hozzá.

Ezalatt Schneider Hyppolit tanácsára izgatottan hívja fel Benedeket, hogy jöjjön el azonnal estélyi öltözetben, mert ki kell, hogy segítse őket, egy kis színésznőt kell elcsalni innen.

Már jön is Benedek, frakkban, nagyon elegánsan. Megkötik az egyez­séget: Schneider hajlandó Benedek bármilyen kérését teljesíteni, hogyha elcsalja Mimit.

Benedek felkéri Mimit táncolni, és nagyon intimen táncolnak a lassú slow-ra. Terka féltékenyen nézi őket, majd megtudja azt is, hogy Mimi nem is rokona a főtanácsosnak.

Benedek ezalatt megbeszéli Mimivel, hogy jöjjön el vele egy kelle­mes estét eltölteni, a tangó után a kapu előtt várja a kocsijával, és elviszi őt. Mimi hajlandó vele menni.

Közben Terka félrehívja Mimit, és rábeszéli őt arra, hogy engedje, hogy köpenybe burkolózva ő üljön az autóba helyett, hogy rajtakapja Benedeket. 

Makáts ezalatt már teljesen részegre itta magát.

Terka beül az autóba, de úgy, hogy az arcát eltakarja. Benedek mosolyog magában, mert a finom kis fehér báli cipőről felismeri Terka lábát.

Makáts ezalatt egy üres szobába vonul Mimivel, az ölébe ülteti, és ígérgeti, hogy elveszi feleségül, csak Mimi kell neki.

Schneider, a felesége és a főtanácsos benyitnak a szobába, és meglátják őket. Schneiderné fel van háborodva, hogy micsoda er­kölcstelenség egy ilyen tisztességes házban. Erre Mimi kikel magából, és elmondja a véleményét erről az erkölcsös házról, ahol a papa a színésznővel randevúzik, a kisasszony pedig elszökik a sofőrrel.

Schneiderné erre elájul, a főtanácsos pedig sértődötten távozik, neki semmi keresnivalója ilyen helyen.

Schneider összevész a feleségével. Most már igyekszik ő lenni az úr, szóáradatot zúdít a feleségére, mindenért őt okolja.

Keresi Hyppolitot, hogy megölje őt mérgében, azonban nem találja. Rövid idő múltán Hyppolit előkerül, utcai ruhában, bőröndjeivel. Felmondja az állását, mert egy ilyen házban ő nem marad tovább.

De Schneider nem engedi, most már bosszúból is ott kell tölteni a felmondási idejét, és el kell tűrnie azt, hogy ő ingujjban fog vacsorázni, csak egyszer fog fürdeni egy héten, kétszer fog borotválkozni, a felesége annyit fog enni, amennyi jólesik, és ő pedig még a hagymát is hagymával fogja enni. Így áll bosszút Hyppoliton.

Ezalatt Benedek viszi kocsiján Terkát. Terka már előre örvend, hogy most rajtacsípi Benedeket, hogy hová akarta vinni a színész­nőt.

Egyszer csak megáll a kocsi, és Benedek közli, hogy ki lehet szállni. Ekkor Terka leveszi a köpenyét, megmutatja az arcát, amin egyál­talán nem lepődik meg Benedek, hiszen ő tudta. Most azonban Terkán van a meglepetés, hogy Benedek az ő házuk elé hozta vissza őt.

Az óra éppen egyet üt, a vendégek már mind elmentek, csak Schneider veszekszik Hyppolittal. Ekkor lejön az emeletről a dalárda. Mind­nyájan részegek és elkezdik énekelni az eljegyzési köszöntőt. Hyppolit ordít, hogy hagyják abba, mert itt márna nem lesz eljegy­zés.

Ekkor lép be a kapun Terka Benedekkel kézen fogva, mire Schneider megenyhült arccal nézi őket, mert hát így mégiscsak lesz eljegy­zés.

Benedek pedig boldogan öleli magához nehezen megszerzett menyasszonyát…

Érdekességek

• Zágon István vígjátékát elsőként a Magyar Színház szerette volna bemutatni 1927 végén, a próbák alatt készülő darab harmadik felvonásával azonban nem volt megelégdeve a színház, így a próbákkal leálltak és mást tűztek műsorra. (Uj Nemzedék, 1927/296.)
• A film legismertebb betétszáma, a "Köszönöm, hogy imádott" című keringő, a filmet két évvel megelőzve "Kicsikém, ma ne várjon" címmel a "Nem tudok én zsidó nélkül élni" című Eisemann-Szilágyi operett egyik betétdala volt. Mindkét szövegváltozat egy szakításról szól, ennek ellenére a filmben szó sincsen szakításról vagy beteljesült szerelemről a két szereplő, Terka és Makács között, hiszen a férfi szerelme a lány iránt reménytelen. Az 1929-es szöveget nyilván azért kellett átírnia Szilágyinak, mert az egyértelműen egy beteljesült szerelem szakításáról és kényszerházasságról szól, ami a Hyppolit történetének esetében nyilvánvaló dramaturgiai hiba lett volna. "Kicsikém, ma ne várjon, kicsikém, úgy sajnálom, de én többé nem látom magát. Vége már a szép nyárnak, utaink ma szétválnak, búcsúzzunk, mint két régi barát. Nem lehet már segítni ezen babám, esküvőre visz holnap egy más leány. Kicsikém, ma ne várjon, kicsikém, úgy sajnálom, de én többé nem látom magát. Rossz vagyok, kegyetlen érzem, úgy fáj, hogy szakítni kell. Könnyezve mégis azt kérem, ha szeret, feledjen el!"
• Zágon szerette volna, ha darabjának címszerepét Csortos Gyula játssza színpadon, de a Nemzeti színház előkelő törzsközönségére gondolva nem vállalkozott a darab bemutatójára. Zágon ezután Hegedűs Gyulára gondolt, mint lehetséges címszereplőre, Hegedűs számára azonban nem volt testhezálló Hyppolit figurája.
• A Sonor cég eleinte Újhelyi Nándor "Őfelsége kalapja" című vígjátékát szerette volna megfilmesíteni Szőke Szakállal a főszerepben, azonban kiderült, hogy a szerzőt pornográfia miatt Magyarországon letöltendő büntetés várja, így az utolsó pillanatban, más alapanyagot kellett választani a korábban már lefoglalt műterembe. A korábbi megállapodások értlmében Eisemann Mihály két szerzeménye már megvolt Újhelyi darabjához, így ezeket a Hyppolit produkciójához átvették.
• Zágon Istvánt a Hunnia igazgatója, Bingert János beszélte rá, hogy adja el darabja megfilmesítési jogát a Sonornak.
• A Berlinből hazatérő Székely István a korábban már kiosztott szerepek közül lecserélte a Schneider figurájára kiválasztott Gózon Gyulát, aki szerinte túlságosan dzsentroid lett volna. Székely csak hosszas keresgélés után találta meg Kabos Gyulát, aki sokáig vonakodott elvállalni a szerepet, mondván számára teljesen ismeretlen a hangosfilmezés világa.
• A német verzióban is szereplő magyar színészek: Gárdonyi Lajos, Szenes Ernő, Bársony István, Herczeg Jenő, Pázmán Ferenc, Sárossy Andor, Simon Marcsa, Góth Sándor, Makláry Zoltán, Sarkadi Aladár.
• Július végén a Sonor sajtóuzsonnát adott a budapesti sajtó képviselőinek a Hunnia Filmgyárban, hogy bemutathassák készülő filmjüket.
• A felvételekkor először vették fel a német színészekkel a jelenetet és csak azután a magyarokkal. Székely a német színészek jelenése alatt leültette a magyar színészeket a felvevőgép mögé, és azt mondta: "jól figyeljetek, a németek már rutinírozott filmszínészek, tanuljatok tőlük."
• Eiben István operatőr és Lohr Ferenc hangmérnök emlékezetes szakmai vitája arról szólt a film mulatójelenetének nyitó képsoránál, melyben a kamera egész közelről (second) nyit az énekesnőről (Erdélyi Mici) és folyamatosan fahrtol a világosító híd felé, hogyan lehet megoldani azt a problémát, hogy az énekhang egyre messzebbről és egyre gyengébben hallatszik. Lohr visszaemléketése szerint Eiben egyszerűen nem értette meg, hogy a hangosfilm korszakban a mikrofonok elhelyezésének legalább annyira nagy figyelmet kell majd tulajdonítani, mint a kameraállásoknak. A vitában szemlátomást Eiben akarata győzedelmeskedett és a snitt végére a kíséretet adó zenekar és férfikórus bőven elnyomta az énekesnő hangját.
• Schneider szerepét a német verzióban Oscar Sabo alakította, Hyppolitot pedig Paul Henkels.
• 1931. augusztus 6-án a Országos Filmalap vacsorát adott a Gellért szállóban a magyar filmgyártás sikeres megindulása alkalmából a német filmesek részére, amelyre a Hyppolit stábját hívták meg.
• A film német változata mérsékelt sikert aratott Berlinben, míg a magyar változatot nagy ovációval fogadta a német közönség.
• A Sporthírlap kritikája szerint a film bevezető képsora a főcím után egy Budapest-montázs volt: "Néhány felvétel Budapestről: a Dunapart, Savoyai Eugen lovasszobra, azután forgalmas utcák, terek... Jól ismert képek, de valahogy stílusosan fotografálva, „filmszemmel" összekeresgélve... Budapest a világváros..." (Sporthírlap, 1931/103.)
• A film költségvetése nem haladta meg a 100.000 Pengőt.
• Góth Sándor gázsija az ötnapos forgatáson 1000 pengő volt, igaz, hogy mindkét verzióban ő alakította a tanácsost.
• A film sikere akkora volt, hogy egy évvel a forgatás után szó volt róla, hogy Székellyel, aki akkor az Osso számára francia és magyar filmet forgatott (A repülő arany), elkészítik a Hyppolit francia verzióját.
• A film forgatása idején Kertész Mihály (Michael Curtiz) Hollywoodból hazalátogatott és a Hunniában találkozott a Hyppolit stábjával is. Csortos Gyulával hosszabban beszélgetett és méltatta művészetét. (Színházi Élet, 1931/31.)
• 1934 nyarán a II. Velencei Biennáléra elkészítették a film 2. felvonásának olaszra szinkronizált változatát. A munka a Magyar Filmirodában készült Pulvári Károly fejlesztés alatt álló szinkronizáló berendezésével, az olasz fordítást Az ember targédiáját is olaszra fordító Antonio Widmar, az olasz követség sajtóattaséja készítette, az egyes szinkronszereplők pedig Magyarországon élő olaszok voltak. Csortos Gyula szinkronszövegét Mario Marzettivel, az egyik női főszereplőét Lánczi Margittal, míg Kabos Gyuláét egy művészi hajlamú olasz fagylaltossal vették fel.
• 1956. szeptember 23-án, a magyar hangosfilm 25 éves jubileumán ezt a filmet vetítették a Vörös csillag moziban megrendezett díszelőadáson. A film utólag készített főcíme vélhetően erre az alkalomra készült, s mint az t többen is kifogásolták, a forgatókönyvet író Nóti Károly neve nem szerepelt az alkotók között.
• A filmet a nagy sikerre való tekintettel 1972 nyarán felújították és újra forgalmazták. A július 14-i Urániában megtartott díszelőadáson jelen volt a film rendezője, Székely István is.
• A filmet 1965-66-ban zenés színdarab formában a Kis Színpad mutatta be, Kibédi Ervin (Hyppolit) és Kazal László (Schneider úr) főszereplésével, de a film sikerét megközelíteni sem tudta.
• A darabot 1984. tavaszán a Játékszín is felújította Szacsvay Lászlóval és Benedek Miklóssal a főszerepben.
• A film eredeti kameranegatívját a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2008-ban a Magyar Fejlesztési Bank támogatásával digitálisan restauráltatta a Magyar Filmlaborral és 2008. december 17-én, az eredeti bemutató helyén, a Forum (Puskin) moziban nagyvásznon is bemutatta. A díszbemutatón jelen volt Az egykori film főszereplője, Fenyvessy Éva is.
• A képfelvételek két kamerával készültek, melyek közül az egyik még régi némafilmes kamera volt. Ennek képkivágása jóval nagyobb a hangosfilmes kamerákénál, így a digitális restaurálás során sikerült a kettőt úgy összehozni, hogy a negatívon exponált képmennyiségből semmi se veszett kárba.

Galéria

Vélemények

Mikor a közönség a bemutató színház foyerjében meglátta a Hyppolit képeit, azt mondták: — Jaj, már megint egy magyar film!...
— És péntek este bemutatták ezt a magyar filmet. A közönség savanyúan nézte a szokásos bevezető feliratokat. Azután kezdődött... (...) És a közönség nevetett, kacagott, tapsolt. Siker volt. Úgy csapott le ez a siker, egy magyar beszélőfilm sikere, mint a bomba!...
(Sporthírlap, 1931/103.)

Annyi meddő és hiábavaló próbálkozás után végre megszületett az első olvan magyar hangosfilm, amelyet nyugodtan kitehetünk a kirakatba. Késő volna most már arról beszélni, hogy vajon az eddigiek miért nem sikerültek, amikor íme, bebizonyosodott, hogy ugyanazzal a színészgárdával és ugyanannyi pénzzel — jót is lehet csinálni! A lényeg az, hogy Hyppolit, a lakáj százszázalékosan felveszi a versenyt, a külföldi, hasonló zsánerű filmekkel, illetve messze túlszárnyalja azokat a közönség szemében, hiszen ismert kedvencei mozognak a vásznon, akik magyarul beszélnek. 
(Esti Kurir, 1931/272.)

Szinte hihetetlen: Magyarország fővárosában, a magyar közönség, magyarul beszélő filmet kap. Ha ez a film rossz volna, unalmas és érdektelen, akkor is örömmel kellene fogadnunk, annyi recsegő német raccsolás és érthetetlen angol nyámogás után. De nem rossz, nem unalmas, nem érdektelen: ellenkezőleg, — a közönség szinte minden szavára harsány nevetéssel válaszol, valósággal érezni, mennyire hálás, hogy végre a maga nyelvén szól hozzá a vetitővászon.
(Pesti Hírlap, 1931/271.)

Sajnálom a berlinieket, hogy ők nem Csortossal láthatják a filmet.
Székely István (Színházi Élet, 1931/32.)

Nagyon tetszett nekünk, színészeknek is, amit abban csináltunk. Már a forgatókönyvből megéreztük a hamisítatlan pesti vígjátéki levegőt.
Gózon Gyula (Színház és mozi, 1956. augusztus 18.)

Az akkor legkiválóbb és legmodernebb, egyenesen csodát ígérő Tobis Klang-hangfelvevő berendezést vásárolta meg a kultuszkormányzat. Ennek is tulajdonítható, hogy a jó öreg Hyppolit hangja még ma is érthetőbb és élvezhetőbb, mint nem egy ma készült magyar filmé.
Sas György (Film Színház Muzsika, 1972/14.)

Derűs, kedves történetét Nóti Károly írta Zágon István egyik vígjátékiból. A színpadi változat feledésbe merült, de a sárguló filmszalag szemmel láthatólag konzerválta a sikert. Az apák nevettek rajta, azután fiaik és lányaik jöttek, s most úgy fest: az unokák is jól mulatnak majd. (...) A harmincas évek elejének elsüllyedt, múltba merült Budapestje tűnik elő Eiben István kamerája jóvoltából, mint annak a világnak díszlete, ahol a látszat, a hivalkodás volt a legfontosabb; s ha Hyppolit azt mondta: így volt az a méltóságot úréknáí, hát szegény Schneider úrnak is úgy kellett tennie. Derűs mulatság, kellemes szórakozás, és amire talán készítője, Székely István sem gondolt negyvenegy esztendővel ezelőtt, ma már filmtörténet is a HYPPOLIT, A LAKÁJ. Felújítása tehát kétszeresen is indokolt.
Képes Filmhíradó, 1972. június

Valamikor réges-régen, vagy húsz esztendővel ezelőtt beautóztam Los Angelesbe, egy kis moziba, ahol a Hyppolit, a lakáj-t játszották. A kis mozi tele volt, főleg magyarokkal, a kópia karcos volt, a viccek egy része hiányzott a sok szakadás és ragasztás következtében, de a közönség nagyon jól mulatott... Tavaly ugyancsak játszották a Hyppolitot, a kópia még rosszabb állapotban volt, de az emberek még mindig nevettek.
Székely István, 1978

A magyar változat óriási, hosszan tartó tetszést aratott a közönség körében, míg a német napokon belül dicstelenül megbukott.
Magyarázható ez azzal, hogy a magyar színészek sokkal jobban beletaláltak szerepkörükbe, és figuráikat valódi, hazai vígjátéki hangjukon szólaltatták meg. (...)
Ahányszor az ötven év alatt a „Hyppolit, a lakáj"-t felújították, mindannyiszor meg tudta újítaná a sikerét is, városon és falun egyaránt, pedig azóta új meg új generációk nőttek fel, akik számára már aligha lehet ismerős az e filmben megelevenedő világ és társadalom; élő lakájt pedig végképpen nem láthattak már a vajlóságban. Joggal gondolom, így lesz ez még legalább a következő ötvein esztendőben is. A „Hyppolit, a lakáj" hihetőleg sokáig tartani fogja jó formáját.
Sas György (Szabad Föld, 1981/35.)

A Hyppolit, a lakáj a magyar filmtörténet örökzöld darabja. Több mint egy évtizeddel elkészülte után, 1945 júliusában újra játszották a mozik. Felújításával ünnepelték meg magyar hangosfilm születésének huszonötödik évfordulóját, 1956 októberében. A film következő repríze 1972. június 8-án volt. Ebben az évben több mint egy millióan nézték meg. Ahányszor felújították, mindig megismétlődött a siker. A Mokép 1980-as statisztikai adatai szerint a Hyppolitnak az 1956-os felújítás óta több mint három és fél millió nézője volt. Az elkészülése óta eltelt 77 év alatt semmit sem veszített frissességéből, máig a magyar közönség megunhatatlan kedvence, s rendszeresen látható a TV csatornák műsorán. A nagyvárosi folklór e remekműve kultikus filmmé vált, dialógusai közszájon forognak, híres gegjeit, Kabos Gyula felejthetetlen poénjait az egész ország ismeri. Jelentősége a magyar filmkultúrában egyenértékű Kertész Mihály Casablanca című filmjének egyetemes filmkultúrában elfoglalt helyével.
Balogh Gyöngyi, 2008.