Székely István | rendező |
Dénes Ervin | rendezőasszisztens |
Somló Endre | rendezőasszisztens |
Vincze László | rendezőasszisztens |
Rejtő Mária | rendezőasszisztens |
Gaston Leroux | író ("Les vautors de l'or") |
Mihály István | forgatókönyv |
Pierres Gilles Veber | forgatókönyv |
Angyal László | zenei vezető |
Georges van Parys | zeneszerző |
Mihály István | dalszövegíró |
Gyergyai István | Bálint György, az Esti Hírek újságírója |
Kabos Gyula | Cadar, francia riporter |
Góth Sándor | Báthory rendőrtanácsos |
Vass Éva | Báthory Éva |
Valery Blanca | Sonja Grygorine |
Kertész Gábor | George K. George rablóvezér |
Gellért Lajos | André Hübner, rablóvezér társa |
Makláry Zoltán | az Esti Hírek szerkesztője |
Pázmán Ferenc | az Esti Hírek főszerkesztője |
Vértess Lajos | rendőr |
Keleti László | kínai pékinas |
Buttykay Emmi | Éva barátnője |
Vándory Gusztáv | bécsi szállodainas |
Dózsa István | újságíró |
Mátray József | újságíró |
Kabók Győző | földműves |
Gárday Lajos | rablóbanda tagja |
Boray Lajos | rablóbanda tagja |
Rubinyi Tibor | rablóbanda tagja |
Justh Gyula | pesti szállodaportás |
Dezsőffy László | szálloda detektívje |
Pethő Zoltán | pilóta |
Dénes Ervin | bűvész |
hordár | |
nővér | |
rendőr | |
rendőr | |
öltöztetőnő | |
rablóbanda tagja | |
Angyal László | színházi karnagy |
Eiben István | operatőr |
Peverell Marley | operatőr |
Gérard Perrin | operatőr |
Heinrich Balasch | operatőr |
Lohr Ferenc | hangmérnök |
vágó | |
Serge Pimenoff | díszlettervező |
jelmeztervező |
Osso Film Rt. | gyártó |
Maurice Orienter | producer |
Maurice Orienter | gyártásvezető |
Gál Ernő | felvételvezető |
forgalmazó |
1932. május vége - július vége | forgatás |
Hunnia Filmgyár | műterem |
Tobis-Klang | hangrendszer |
laboratórium | |
nyersanyag | |
1932. november 24. (408/1932 szám) | cenzúraengedély |
1932. december 1. Royal Apollo | bemutató |
SYMPATHIQUE - foxtrot
zene: Georges Van Parys
vers: Serge Veber
A filmben énekli:
Azt ne mondd, hogy a szíved meg nem szólal!
zene: Georges van Parys
vers: Mihály István
A filmben énekli: Gyergyai István, Vass Éva
Eredeti hossza (35 mm) | 1993 m |
Eredeti hossza (16 mm) | m |
Előzetes eredeti hossza (35 mm) | 97 m |
Eredeti műsoridő: | 73 perc |
Fennmaradt filmanyag | hiányos 16 mm-es kópia |
Teljességi állapot | 75% |
Minőségi állapot | 25% |
Bemutathatóság | nem bemutatható |
Egy francia repülőgépet, amely a Banque de France aranyait szállítja Magyarországra, a Duna közelében, Győr és Budapest között, ismeretlen banditák lelőnek és kirabolnak. A világsajtót bejárja a hír és a párisi "l'Epoque" szerkesztője magyar származású munkatársát, a komikus Cadart, a hírszerzési osztály kétbalkezes főnökét küldi Magyarországra, hogy az ügyet a legügyesebb magyar rendőri riporterrel, a pesti "Esti Hírek" fiatal munkatársával, Bálint Györggyel együtt felderítsék.
Magyar részről a nyomozást Báthory rendőrtanácsos vezeti, akit azonban a tettet elkövető nemzetközi gangsterbanda vezetője, Sonja Grygorine, egy Budapesten vendégszereplő orosz táncosnő már munkája kezdetén megsebesít, s így a változatos veszélyekben és kalandokban Bálint küzdőtársa tulajdonképpen Báthory szép és bátor leánya, Éva lesz.
A fiatalokat csakhamar mély és forró szerelem köti össze, amelyen megtörik Sonja minden asszonyi hatalma. Cadar azonban annál inkább a táncosnő hálójába kerül és Bálint terveinek öntudatlan árulója és akadályozója lesz.
A gangsterek kikutathatatlan fészke Budapest közelében, a pilisi hegyek között van. A banditák igyekeznek a rablott aranyakat kenyerekbe sütve, kosarakban átcsempészni a határon.
Bálintnak mindössze 24 órája van, hogy a rejtélyt felderítse. A drága órák múlnak és Bálint nyomozása — egyelőre meddő.
Készül lecsapni ellenfeleire, amikor az éjszakában egy csendes budai uccán a banda egyik tagja orvul rálő... Bálint a földre zuhan. Rendőrök sietnek elő, de a tettesnek már nyoma veszett. Bálintot mentőkocsin szállítják szállodai szobájába, ahol kiderül, hogy meg sem sebesült, de szüksége van arra, hogy ellenfelei legalább is néhány órára, halottnak higgyék.
Helyette ezalatt a bátor kis Éva ártatlan turistákén járja a pilisi hegyeket, — nyomoz a rablók után. Sikerül is a gangsterek búvóhelyét felfedeznie, azonban leleplezik és Sonja foglyul tartja.
Bálint reggelre kelve kétségbeesetten értesül a fordulatról. Éva a hatalmukban van. Az aranyakkal minden percben elhagyhatják az országot. Itt a végső pillanat. És egy útjára bocsájtott postagalamb nyomát kis sportrepülőgépén követve, el is jut a banda fészkéhez. De látszólag sajnos későn. A főgangster, Georg K. Georg repülőgépe pillanatokkal később már a levegőben van. Georg gépén az arany és az összekötözött Éva. Sorsa kétségbeejtőnek látszik, amikor... egy kéz nyúlik titokban előre és feloldja kötelékeit, majd egy fej bukkan fel mosolyogva a gép farából. Bálint! A riporter és Georg között birkózás támad. A kormányát vesztett gép féloldalra billen és zuhanni kezd, amikor Bálint úgyszólván az utolsó pillanatban, végső erejével leüti a banditát és a repülőgépet egyensúlyba hozza. A banditát lefülelik. A szerelmes fiatalok pedig nemsokára, esküvőjük után, felvirágozott repülőgépen szállnak a boldogság felé.
Vannak a filmben olyan, szinte megoldhatatlannak látszó technikai nehézségek is, amelyekkel külön meg kell birkózni. Repülőgépek ütköznek össze a filmen a levegőben, zuhannak alá tört szárnyakkal, van egy légi harc is. Ezek a repülőgéphistóriák részint Mátyásföldön, részint a pilisi hegyek fölött, Budapest és a Balaton fölött játszódnak le. A felvételek minél nagyobb sikere érdekében egészen új technikai szisztémát dolgoztam ki, amelyet először ennél a filmnél fogok kipróbálni.
Székely István, 1932.
Valami hiba van a magyar filmgyártás körül. Ezt a megállapítást az a szeretet mondatja velünk, amellyel a magyar filmgyártás iránt fontosságának tudatában viseltetünk. Amióta megindult a hangos magyar filmek gyártása, az egyetlen Hippolit kivételével, minden produkció sikertelenségre lett kárhoztatva. Értékben legkiválóbb a Tavaszi zápor volt, amely, sajnos, a téma idegenszerű beállítása miatt nem találkozhatott a közönség osztatlan tetszésével. A sorban ma következett a Repülő arany című magyar film, amely bizony messze elmarad a Tavaszi zápor mögött.
Budapesti Hírlap, 1932.
Meglepően jó a film. Már mi magyarok sem vagyunk négy műtermi fal közé zárva. Kint vagyunk a szabadban.
Nemzeti Sport, 1932.
Ebben az esetben, ha az arany nem is repült el, de nagyon könnyelműen dobta ki azt az ablakon a párisi Osso-gyár, amely minden képzeletet felülmúló önzetlenséggel próbál komoly filmgyártást teremteni Magyarországon. [...] Székely ügyes rendező, aki több rutinnal, mint tehetséggel dolgozik, de ez a filmje nélkülözi a megfelelő gondosságot és körültekintést. [...] Meglepetés, hogy a film technikája milyen bizonytalan, főkép a hangfelvétel kiegyensúlyozatlan és az egyes képek megvilágítása körül is bajok vannak. [...] A film bágyadtan hat, a játékból hiányzik a lendület. [...] De nem értjük a Vass Éva és Valery Blanka nevű hölgyek szereplését, akik még azt sem tudják, hogyan kell a felvevőgép lencséje előtt mozogni. Játékuk teljesen műkedvelő jellegű. A film még így is kiugrik az átlagprodukciók sorából, mert kiállítása gazdag és minden egyes jelenetén érezni azt a lelkesedést és áldozatkészséget, amellyel készült.
Kolba Gyula, Nemzeti Ujság, 1932
Beszélünk azonban a gyönge felvételekről és főként arról a gondatlanságról, amellyel a film női főszereplőit kiválogatták azok, akik erre hivatottak voltak. Elvégre Pesten mégis csak lehetett volna találni egy-két olyan színésznőt, akik legalább beszélni tudnak és fogalmuk van arról, hogyan kell mozogni és hogyan kell egy szerepet megtanulni. Az az érzésünk, hogy ha az utolsó percekben nem változtatnak eddigi taktikájukon azok, akikre rábízzák pénzüket a fllmvállalkozók, igen rövidesen hírmondója sem marad Magyarországon annak, akinek kedve kerekedik a filmgyártáshoz.
(f. i.), Pesti Napló, 1932