Magyar feltámadás

Horthy Miklós azt üzente... [munkacím]

Alkotók

Csepreghy Jenő rendező
Babay József forgatókönyv
Újházy György forgatókönyv
Kiss Ferenc művészeti vezető
Buday Dénes zene
Babay József versek
Szombathy Viktor konzultáns

Szereplők

Kiss Ferenc Joób Bálint
Tőkés Anna Joóbné
Csortos Gyula Noszlopy Géza
Bekő Gyula Dénes
Ottrubay Melinda Éva
Makláry Zoltán Jurinkó
Kiss Manyi Juliska
Hajdu Eta Reviczkyné
Sitkey Irén  
Bihari József  
Bilicsi Tivadar  
Forgács Antal dr. rendőrfőnök
Gárday Lajos cseh katona
Szöreghy Gyula cseh katona
Hajmássy Miklós cseh járőr
Heltai Andor  
Kovács Károly cseh katona
Köpeczi-Boócz Lajos polgármester
Kürti József szlovák foglár
Misoga László cseh foglár
Pataky Miklós börtönigazgató
Pethes Ferenc  
Pethes Sándor cigányprímás
Toronyi Imre magyar pap
C. Turáni Endre magyar katonatiszt
Naszódy Sándor politikai fogoly
Galetta Ferenc vendég az estélyen
Eissen Annie vendég az estélyen
Radó Árpád rádióbemondó
Acsay Rezső templomi orgonista
Dévényi Gyuri Dénes gyermekkorában
Örkényi Éva Éva gyermekkorában
vitéz nagybányai Horthy Miklós archív képsor
Palló Imre ének

Technikai stáb

Icsey Rudolf operatőr
Kereszti Ervin hangmérnök
Pulváry Károly hangmérnök
Farkas Zoltán vágó
Pán József díszlettervező
Simoncsics József díszlettervező
  jelmeztervező
Ifj. Lázár István segédrendező
Tasnády Árpád felvételvezető
Katonka László naplóvezető
M. Kir. Államrendőrség zenekara zenekar
Vincze Ottó zenei vezető
Inkey Tibor állófényképész

Produkciós stáb

Hajdu Film Kft. gyártó
Daróczy József producer
Daróczy József gyártásvezető
Palatinus Filmterjesztő Vállalat Kft. forgalmazó

Gyártási és bemutatási adatok

1938. december - 1939. január forgatás
1939. február 11. cenzúra
1939. február 14. Forum filmszínház szakbemutató
1939. február 17. Forum filmszínház bemutató
Magyar Filmiroda Rt. műterem
Pulváry hangrendszer hangfelvételi licensz
Magyar Filmiroda Rt. laboratórium
  nyersanyag

Diszkográfia

HINNI KELL
A filmben énekli: Hajdu Eta

REGŐS ÉNEK
A filmben énekli: Palló Imre

HORTHY MIKLÓS AZT ÜZENTE... - induló
zene: Buday Dénes
vers: Babay József
A filmben énekli: Palló Imre

  • RADIOLA, RB 185 (864)
    Fekete Pál és a Radiola tánczenekar
  • GLORIA, GO 29009
    Sebő Miklós és a Gloria tánczenekar

Filmtechnikai specifikáció

Eredeti hossza (35 mm) 2203 m
Eredeti hossza (16 mm) 865 m
Előzetes eredeti hossza (35 mm) 136 m
Fennmaradt filmanyag hossza (35 mm): 281 m
Eredeti műsoridő: 81 perc
Fennmaradt filmanyag 10 percnyi töredék a film végéről és fragmentáltan az azt megelőző jelenetekből
Teljességi állapot 8%
Minőségi állapot 70%
Bemutathatóság nem bemutatható

1993. augusztusában Farkas Ferenc magángyűjteményéből vásárlás útján került a filmarchívumba az egy felvonásnyi elhasználódott töredék pozitív mozikópia.

Fellelhetőség, források

Filmanyag 35 mm (töredék)
Forgatókönyv elveszett
Standfotók Filmarchívum (2 db), Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (15 db)
Werkfotók elveszett
Sillabusz elveszett
Filmplakát elveszett
Rácsplakát elveszett

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A tízéves magyar hangosfilm, 1931-1941 (Budapest, 1942.) p. 101, 107
  • Magyar Film, 1939. 1. szám, belső borító (A Palatinus reklámja)
  • Magyar Film, 1939. 1. szám, p. 28. ("Új filmek" tartalom ismertetés, kritika)
  • Rádióújság, 1939/4.
  • Rádióújság, 1939/5.
  • Délibáb, 1939/8.
  • Film Színház Irodalom, 1938/1. (p. 14-15)

Tartalom

Rövid tartalom:

1918-ban egy felvidéki városban Joób­né ötéves kisfiával, Dénessel ünnepli a karácsonyt. Mivel férje, Bálint orosz fog­ságban van, vendégük a szomszéd özvegyember, Nosz­lopy Géza tanácsnok és kislánya, Éva. Az ün­ne­pi vacsora félbeszakad, csehek száll­ják meg a várost. Joóbék elmenekülnek Ma­gyar­országra, de Noszlopynak, mint a vá­ros tanácsnokának maradnia kell. A hazatérő Joóbot a csehek börtönbe zárják hazafias magatartása maitt. Éva és Dénes tizenöt év múlva, már felnőttként Budapesten találkoznak. Dénes elkíséri a lányt a Felvidékre, hogy megkérje a kezét. A csehek irredenta röpiratok terjesztésével vádolják meg, és bör­tön­be zárják, ahol apjával találkozik. Dénes Éva köz­benjárásával kiszabadul és visszatér Budapestre. 1938 őszén szülővárosát ismét Magyarországhoz csatolják.  A tömeg ledönti a határoszlopokat, ki­szabadítja az ártatlanul bebörtönzötteket.  Virágeső fogadja a bevonuló magyar katonákat, köz­tük Joób Dénes had­na­gyot.

Részletes tartalom:
[A tratalmi leírás egy 1975-ben, a film eredeti forgatókönyvének felhasználásával készült tartalomleírás, a "Magyar Film" és "Fiilm, Színház, Irodalom" c. hetilapok ismertetése és a fennmaradt filmtöredék alapján készült. A filmből hiányzó részek szürkével jelölve!]

1918 Karácsonya egy felvidéki kisvárosban. Szenteste van, regősének hangjai szállnak. Az utcán Joóbék és Noszlopyék háza egymással szemben áll. Joóbné kisfiával, az ötéves Dénessel ünnepel, míg az apa, Joób Bálint főhadnagy orosz fogságban van. A szomszéd, az özvegy Noszlopy Géza városi tanácsos és kislánya, Éva érkezik hozzájuk vendégségbe. Megjelenik Jurinkó, Noszlopy intézője és izgatottan újságolja, hogy a cseh légionisták betörtek a felvidékre.

Hírek a csehek közeledéséről, kegyetlenkedéseiről. Tömegek menekülnek.

Az ünneplés megszakad, Joóbéknak is menekülniük kell, Pestre utaznak. Noszlopynak azonban, mint városi tanácsnoknak maradnia kell.

A csehek megérkeznek és beszállásolják magukat Joóbék házába. Megeszik az előkészített vacsorát, megisszák a borokat, duhajkodnak, és felgyújtják a karácsonyfát.

A megszálló csapatok kettéosztják a települést, egy szegény cipész kertjét éppen kettévágja az új határ. Határoszlopot, sorompót állitanak, a városka főterén vad indulatok közepette felrobbantják Kossuth Lajos szobrát. Mivel a városka fele már Csehországhoz tartozik, a sorompó mindkét oldalán magyarok, akiknek a földje, családja maradt odaát. Jurinkónak a menyasszonya, Juliska is a határ túloldalán maradt. Jurinkó testvéreinek mondja a cseheket, de idővel neki is csalódnia kell, és már ő is együtt forral bosszút Noszlopyval.

A gyerekek sem tudnak iskolába járni a kettéosztottság miatt. Amikor a gyerekek az iskolába indulnak, a tanító arra buzdítja őket, hogy menjenek át az anyaországba, mert itt már csak cseh iskola fog működni.

A csehek közben begyűjtik e fegyvereket, így Noszlopy vadászfegyvereit is. A férfi a cseh fegyverbegyüjtő katonáknak azzal vág vissza, hogy úgysem tudják elvenni a magyarság fegyverét, ami élesebb minden kardnál és biztosabban talál minden golyónál: az igazságot!

A sorompó mellett a trianoni döntésel megbékélni nem tudó és nem akarók csoportja tiltakozik az új határ ellen. Mindeközben az elfoglalt területen plakátok hirdetik, hogy a magyar zászlók ás nemzeti jelvények beszolgáltatása kötelező. Az új rendelet a magyar dalokat éneklését is megtiltja a lakosságnak. Az emberek azonban padláson, pincében rejtik el a zászlókat, magyar ruhákat, a Himnusz kottáját.

A kocsmában Jurinkó búsul Juliska elvesztése miatt. A cigányok magyar nótát huznak neki, de egy cseh járőr észreveszi és felpofozza Jurinkót. A legény ezután méginkább visszavárja a magyarokat.

Joób Bálint hazaérkezik a fogságból és egyenesen a házába siet, ahol a cseh városparancsnokságot találja. Kérdőn támad rájuk, majd az egyik légionista tisztet fel is pofozza. Lefogják, hadbíróság elé állítják és 15 évi börtönre ítélik. A börtönben kegyetlenül bánnak vele, ráadásul kapcsolatot sem tud teremteni családjával. A felesége ugyan keresteti a Vöröskereszttel, de hiába.

Így telik el 15 év.

Az iskolában a cseh tanfelügyelő jelenlétében 15. évfordulóját ünnepük annak a nagy napnak, amelyiken Masaryk megalapította a Csehszlovák Köztársaságot. A gyerekek a cseh himnuszt éneklik, majd amikor a tanfelügyelő elhagyja a termet, csendben és sírva éneklik a magyar himnuszt.

Juliska régen átszökött Jurinkóhoz, össze is házasodtak. Jurinkó Noszlopy kívánságára most is minden nap friss szénát és szalmát rak az istállóba, várva a magyar huszárokat.

Joóbné eközben hiába keresteti a fronton eltűnt férjét. Leveleiket nem kézbesítik sem a fogházból kifele, sem oda be.

Noszlopy Évából gyönyörű lány lett, akinek a cseh polgármester fia szeretne udvarolni, de Éva minduntalan visszautasító vele. Egy alkalommal újévre Pestre utazik Reviczkyékhez, a Felvidékről menekült nagynénjéhez. Noszlopy is szeretne utazni, de büszkeségből nem szánja rá magát az útra, mondván: nem hajlandó útlevéllel menni a saját hazájába. Noszlopy bánatosan bolyong az üres házban. Jurinkó próbálja vigasztalni, de a férfi lemondóan mondja, a halálra gondolva, hogy hamarosan ő is messzire megy.

A Szilveszteri mulatságon, pesti lakásában Reviczkyné a felvidékieket hozta össze. Joóbné és Dénes is itt van. Éva és Dénes megtetszenek egymásnak, majd amikor felismerik egymásban a gyermekkori játszótársat, egymásba szeretnek. Amikor Éva hazautazik, Dénes is vele tart, hogy megkérje apjától a lány kezét.

A fegyházban az új fegyőr nem cseh, hanem szlovák, ezért emberségesebben bánik Joóbbal. Joób azonban továbbra is lázadozik, emiatt szigorítottra ítélik.

Éva és Dénes úgy döntenek, hogy a templomi esküvőt titokban szülővárosukban tartják meg. Azonban a cseh polgármester fia is megkéri Éva kezét, de a lány visszautasítja, mert ő nem lehet egy cseh felesége.

A polgármester és a rendőrfőnök egy röpcédulát vizsgálgatnak, Nem tudták kinyomozni, hogy került a városba, da abban bizonyosak, hogy Magyarországon nymotaták az agitációt, aminek szövege így szól: "Felvidéki magyar testvérek! Ne csüggedjetek! Őrizzétek meg magyarságotokat, ne feledjétek egy pillanatra sem a szenvedéseket, amelyekben részetek volt. Küzdjetek és bízzatok! A szabadulás órája már nincsen messze!”

Az esküvőt titokban tartják meg a templomban. Jurinkó a templom kapujában őrködik, és amikor egy járőr arra megy, feltűnik neki a templomi zene. Jurinkó ügyesen kimagyarázza a helyzetet.

A cselédség pletykái miatt azonban mégis rögtön elterjed az esküvő híre. A polgármester is megdühödik, és bosszútól vezérelve Dénest gyanúsítja a röpcédulák becsempészésével. Dénes ezt visszautasítja, de kemény, ellenséges szavai miatt így is letartóztatják. Abba a börtönbe kerül, ahol apja is fogoly. Egy alkalommal a folyosón mennek el egymás mellett, Bálint akkor fog gyanút, hogy a közben felnőtté vált fiával találkozott. Egy aszatlosműhelyben találkoznak újra és faforgácsra írt üzeneten kersztül üzennek egymással. Apja megkérdezi, hogy hol született, majd néhány üzenetet követően egymásra ismernek. A meghatódott jelenetet a szlovák foglár szakítja meg, aki visszaküldi őket a satupadhoz.

Egy alkalommal Jurinkó az istállóban épp a szénát egyengeti, amikor belép az a járőr, akivel a templomnál is találkozott. Kíváncsian kérdi a cselédet, hogy mi célból teríti a szénát, ha nincsenek lovak. Jurinkó kétértelmű válaszokat ad, amikkel arra céloz, hogy eljön még az idő, amikor lesz még itt ló bőven. A járőr ekkor szembesíti Jurinkót a templomnál tett félrevezető válaszaival és dühében pofon vágja a legényt. Megfenyegeti, hogy ha megjönnek a lovak, a gazda haladéktalanul jelentse azt be, mert adót kell utána fizetnie. Jurinkót nagyon feldühíti a cseh járőr viselkedése.

Éva meglátogatja Dénest a börtönben és elhatározzák, hogy Éva megpróbál közbejárni Dénes korábbi kiszabadulása érdekében. A fiú azonban apjával akar maradni, de amikor az öreg Joób ez meghallja, rábeszéli fiát, hogy éljen a lehetőséggel és inkább odakint tartsa a lelket a többi magyarban.

Mindeközben zajlanak a világpolitika eseményei. Az ősz képe viharosan kavargó újságlapokkal keveredik, amelyekről a Bécsi döntés szalagcímei tudatják a változásokat:  a csehszlovák belpolitika összeomlásának híreit és a Felvidék visszacsatolását.

Rádiósítúdióban is beolvassák a hírt a müncheni határozatról, valamint arrólhogy a magyar politikai foglyokat szabadon bocsátják. Az adást Noszlopyék és Joóbék is a készülék előtt ülve izgatottan hallgatják.

Nyílik a börtönkapu és a magyar politikai foglyok egymás után hagyják el a börtön épületét. A sorban ott megy nagy vidáman Joób Bálint is.

A felvidékiek ezalatt nagy örömmel veszik elő a 20 éve elrejtett zászlókat, magyar nemzeti viseletüket. Szorgos kezek kokárdákat varrnak, lobogót cserélnek a zászlórúdon.

Az utcák, az emberek ünnepi díszben várják a határt jelentő sorompó felnyitását. A tömeg ledönti a sorompót, és a városon diadalmasan vonulnak végig a magyar katonák. A menetoszlopot vezető tiszt, amint átlép a levert sorompó fölött, letérdel és megcsókolja a visszatért haza földjét. Mindenki sír és boldog. Az ünneplők között van Dénes és Éva, a mehgatódott Joób házasár, az öreg Noszlopy és Jurinkó is.

A falakon Horthy Miklós plakátja, a katonákra virágeső hullik és felcsendül a Horthy induló, mialatt a Felvidék visszacsatolásának dokumentumképsorait látjuk.

Dénes a városka terén lévő zászlórúdhoz lép és katonai pompával felvonja a magyar lobogót.

Érdekességek

  • A film tartalmát egy 1975-ös filmarchívumi "forgatókönyv feldolgozásról" sikerült kideríteni. Az azonban nem derül ki a dokumentumból, hogy a forgatókönyvnek hol lehett akkor a fellelhetősége.
  • A fennmaradt forgatókönyvismertetés szerint a film eredeti főcíme valami ilyesmi lehetett: "Írta a magyar sors. Történelmi mesét Babay József és Ujházy György alkottak belőle. Buday Dénes magyar muzsikája selymezte be. (...) Ennek a történetnek könnyeit és mosolyait ez alábbiak könnyezik és mosolyogják elénk..."
  • A filmet eredetileg Kiss Ferenc mellett Bánky Viktor rendezte volna. Helyette esett később a választás Csepreghy Jenőre, amikor a forgatókönyv már teljesen elkészült. Kiss Ferenc azonban később azt nyilatkozta, hogy a film rendezésében nem vett részt, sokkal inkább a művészi irányítást végezte.
  • A film címe a forgatás során változott meg. Eredetileg "Horthy Miklós azt üzente..." címmel és "a Magyar Feltámadás filmje" alcímmel kezdték forgatni.
  • A film elején a forgatókönyv szerint az alábbi prológus szerepelt, amit a producer felesége, Hajdu Eta énekelt: "Hej, regö-rejtem, / Szívem szavát ejtem... / Aggyon a jó Isten mindnyájunknak békét, / Felhőtlenül ragyogjon ránk ezután a kék ég... / Aggyon a jó Isten bort, búzát és nádat, / Kelepelő gólyamadár vidítgasson minden egyes hádfedelű házat! / Hej regö-rejtem, de messziről jöttem, / Húsz éven át szakadatlan hulldogált a könnyem, / Nádasokba bújva bujdokoltam árván, / Egymillió magyarokkal szabadulást várván, / Szabadultunk végre, nézzünk fel az égre, / Nagyasszonyunk ránktekintő ragyogó szemébe."
  • A történet ellenségképét a csehek jelentik, olyannyira, hogy uralmuk alatt még a szlovákok is sokat szenvednek és megaláztatásokban van részük (pl. Jurinkó). A szlovákok megnyilvánulásaiból az is kiderül, hogy a magyar fennhatóság alatti korszak iránt nosztalgiát éreznek.
  • A történetben szereplő szlovákok mindegyike alárendelt viszonyban van még a magyarokhoz képest is.
  • A történet szokatlanul egyszerű és közérthető, ami nyilván a propagandisztikus célzatosságnak tudható be.
  • A film az ekkoriban kialakuló és népszerű "hazafias filmek" egyik első példája.
  • Kiss Ferenc valójában (és saját bevallása szerint is) művészeti vezetője volt a filmnek, míg Csepreghy Jenő a technikai rendező.
  • Kiss Ferenc egyetlen filmrendezése.
  • Kiss Ferenc, a forgatás idején létrejött Színház és Filmművészeti Kamara elnökeként, a háború végéig a legbefolyásosabb, politikai hatalommal is bíró magyar színész volt.
  • A film bemutatója előtti hetekben került a mozikba a Kelet felé című hosszú dokumentumfilm, ami a Felvidék visszacsatolásának filmes krónikája.
  • A fennmaradt fényképek alapján megállapítható, hogy a történet során eltelt 20 év Csortos Gyula maszkján a haja és a bajusza színén látható.
  • A forgattás éppen egybeesett Szilveszter esttel, amikor a stábtagok a műteremben a forgatási szünetekben izgatottan ólmot öntöttek, hogy úgy találgassák, milyen fordulatokat hoz majd az új esztendő. (Film, Színház, Irodalom 1938/1.)
  • A felvidéki falu főutcáját a Filmiroda udvarán építették fel.

Galéria

Vélemények

A 20 éves trianoni rabság szívbemarkoló drámája.
Magyar Film, 1939.

Igaz magyar megbecsülést és minden magyar ember háláját érdemli meg a film gyártója, aki a hazai filmszakma új idők diktálta új korszakának hajnalhasadásakor ezzel a színtiszta magyar erényekkel ékes filmmel, mint a szíve egyetlen nagy dobbanásával ajándékozta meg kartársait és a közönséget.
Magyar Film, 1939.

Nemes példája a film annak a szellemnek, amely hivatva lesz a jövőben uralkodni filmíróink, filmgyártóink, filmrendezőink és filmművészeink lelkében.
Magyar Film, 1939.

Minden méterén érezzük, ismert és ismeretlen munkatársainak, közreműködőinek teljes odaadását, ösztönös faji megnyilatkozását."
Magyar Film, 1939.

A kritikus nem terjeszkedhet ki beszámolója keretében minden részletre, mert akkor például arról az egyetlen ötletről, amikor a magyar honvéd leborul és megcsókolja a húsz év óta bitorolt anyaföldet, hasábokon keresztül lehetne rajongani: felnézni a poétára, akit ezzel a drága ötlettel ajándékoztak meg a múzsák, megjelölni a színészt, aki ebben a szent pillanatban nem színész volt, hanem több: egyszerűen csak magyar és sorra csókolni a nézőket, akik könnyezni kezdtek ennek a jelenetnek a láttára...
Magyar Film, 1939.

A Magyar feltámadás a magyar filmnek is feltámadása!
Magyar Film, 1939.

Közben a „Horthy Miklós azt üzente, elindult a regimentje…” című dalt halljuk. Az alkotók tudatosan úgy manipulálják a nézőt, hogy felmerüljön benne a Kossuthra, a szabadságharcra, és a győztes csatákra irányuló gondolattársítás. Az irányított asszociáció eredményeképp, akárcsak az Észak felé és társai esetében a területek visszacsatolása győzelmes fegyvertény, csatában való hősies helytállás eredményének látszatát kelti. Valójában imitációt, egy „operett-jelenetet” látunk.
Sándor Tibor, Filmvilág, 2005.

Nagy amíbicióval készítjük az előttünk lezajlott események filmjét. Igyekeztünk mindent élethűen visszaadni, úgy, amint az megtörtént. Ez a film szüzséjénél fogva is olyan lesz, hogy soká emlékezetes marad. Mi a magunk részéről a legnagyobb készséggel állottunk szolgálatában.
Kiss Ferenc, Film Színház Irodalom, 1938.

Hogy mi van ebben a filmben, azt látni kell, azt át kell érezni. És hogy mennyire átérzi mindenki, azt azok a könnycseppek és viharos tapsok bizonyítják mindennél jobban, amely a filmszínházak felemelő légkörét két órán át betöltik. (...) Mindent egybevéve, ezt a filmet meg kell néznie. Önmaga ellen vét, aki elmulasztja.
Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1939/54.