MÁGNÁS MISKA

Tartalom

Lóversenyre gyűlnek össze a környék mágnásai, Rolla grófnő és Baracs Imre meghitten beszélgetnek, szemmel láthatóan vonzódnak egymáshoz. A fiatalember nem arisztokrata, apja még csak intéző volt, de ügyességével szorgalmával birtokot szerzett, s a társaság kénytelen volt befogadni. Megindul a verseny, Baracs száguld az élen, ő lesz a győztes. A versenyt nagy lakoma követi Korláth grófék kastélyában. Baracs a vendégek között állandóan érzi a pöffeszkedő arisztokraták sértő lekezelését. Rolla visszatartja a fiatalembert attól, hogy elégtételt vegyen a sértésekért, ezért ő végül megelégszik azzal, hogy egy tréfával bosszulja meg sérelmeit. A lovászinasát frakkba öltözteti, kitanítja néhány „arisztokratikus” mondásra, mozdulatra és bevezeti a társaságba mint Tasziló grófot, aki éppen most érkezett indiai oroszlánvadászatról. Senki nem gyanakszik. Az istállófiú neveletlenségeit eredetiségnek tartják s az est ünnepelt vendége lesz. Marcsa a kis cseléd szomorúan látja, hogy az ő Miskáját miként csábítgatják a komtesszek. Rolla vigasztalja a sírdogáló lányt, s közben rájön, hogy Baracs miféle tréfát űz a társasággal. Mélységesen felháborodik, és elhatározza, hogy ő is bosszút áll.  Most ő öltözteti fel dámának a cselédlányt, kitanítja, s bevezeti a társaságba, mint Tasziló gróf unokahúgát.   Most a grófok kezdenek udvarolni a szolgálónak, s Rolla grófnő pedig látványosan kacérkodni kezd Taszilóval. Baracs féltékenységből ki akarja dobni a lovászát, de annak már nincs ínyére visszavedleni. Hamarosan kiderül a kettős turpisság, Baracsot kiutasítják, Marcsa visszamegy a konyhára, Miska pedig az istállóba. Rollát nem kárpótolja bosszújának sikere, szerelmét Baracs iránt nem tudja legyőzni, mélységesen bánkódik a fiatalember után.  Most a cselédlány vigasztalja a grófkisasszonyt, sőt azt is kieszeli, hogy összehozza a szerelmeseket. Azt a látszatot keltik, hogy Rolla megszökött. Marcsa megígéri a kétségbeesett szülőknek, hogy visszahozza a szökevényt, de csak azzal a feltétellel, ha beleegyeznek, hogy hozzámenjen Baracshoz. Az öreg gróf mindent megígér, hogy lányát visszakapja, s így a fiatalok hamarosan egybekelnek.

Érdekességek

• A kolozsvári bemutatón Berky Lili  Marcsa kosztümbe öltözve, persellyel gyűjtött a délerdélyi menekültek javára.
• Az operettnek ezen kívül még két filmváltozata készült el: Pista tekintetes úr (1943), Mágnás Miska (1948).
• Korda Sándor, aki gyakran saját maga írta filmjeinek forgatókönyvét, cikket írt a forgatókönyvírásról, melyben az éppen akkor készülő Mágnás Miska forgatókönyvéből idézett példát:

"A scenáriumban jelenetekre van bontva a mozidarab. Képzelje el az olvasó, hogy a filmdrámát, amit végignéz, széjjelszednék olyanformán, hogy minden új színhelyen lejátszódó jelenetet kivágnának. A scenáriumban ezek a jelenetek vannak egyenkint leírva. A jelenetek számozása a színhelyváltozásoktól függ.
Például ez a mondat:
„Mágnás Miska és Baracs a folyosón végigsietnek, egy lakáj jön velük szemben, akinek Baracs utasítást ad, hogy jelentse be őket gróf Korláthnak. Miska és Baracs megjelennek az estélyteremben a lakáj után.”

– A következőképpen szólva egy scenáriumban:

1. Folyosó egy kastélyban. 
            Jönnek Baracs és Miska.
            Velük szemben jön egy lakáj.
            Baracs megáll, szól a lakájnak:

Felírás: Jelentse be Eleméry Tasziló grófot!

            Miska előkelően áll Baracs mellett. Lakáj el.

2. Estélyterem

              Táncoló beszélgető párok.
              Elől egy pálmagrupp alatt Korláth gróf beszélget egy társasággal. 
              Jön a lakáj.
              Bejelenti Eleméry Tasziló grófot. 
              Korláth gróf nagy meglepetéssel fogadja a bejelentést. A társasághoz szól:

Felírás: Mit szóltok hozzá, Eleméry Tasziló, akit tíz éve nem láttunk, megjött az Indiákról…

                       Nagy meglepetés élénken beszélgetnek, el.

3. Estélyterem előtt.

            Baracs és Miska jönnek.
            Baracs még igazít valamit Miska ruháján, aztán be.

4. Estélyterem.

           Az ajtóban megjelenik Baracs és Miska.
           Ekkor már elő állanak Korláthés a grófok. 
           Fogadják Miskát, aki a vállára csap Korláthnak és így szól:

Felírás: Szerbusz! Öreg! A fene a nagy kegyelmes pofádat!…

            Komikus megdöbbenés. A fiatal grófok el vannak ragadtatva.

Szóval, amit egy mondatban elmondottunk, négy (esetleg több) jelenet volt szükséges hozzá a filmen. Persze ebből a hézagos scenáriumrészletből hiányzanak a technikai megjegyzések, utasítások az operatőrnek és a rendezőnek a gép beállítására nézve. Sok színészi utasítás a scenáriumban nem szükséges, mert a rendezőnek és színésznek itt szabadságot kell adni, meg sok apró ötlet ott, a helyszínen, felvétel közben születik meg.
A scenárium írójának szükséges tudni a film összes lehetőségeit, tehát a trükklehetőségeket is, mert sok dolog kifejezéséhez feltétlenül felvétel-trükkre van szükség. (Színházi Élet, 1916/46)

Galéria

Vélemények

A Corvin-filmgyár legfrissebb produktumát, a Mágnás Miskát az Omnia mutatja be. A magyar filmgyár nemcsak élelmességéről, hanem yanki gyorsaságáról tett tanúságot, amikor úgyszólván az operett századik előadása után megcsinálta a filmváltozatát. Hogy a film kiválóan sikerült, annak nem utolsó oka, hogy a maga nemében szinte páratlanul előkelő nevekkel telt színlapja van, akiknek nagyrésze már egymaga a siker záloga a mozivilágban. Berky Lili és Mészáros Alajos legjobb filmalakitásaikkal fogják közönségüket meglepni.” (Mozihét, 1917/6) 

„Mig most »A csárdáskirályné« sikerétől hangos az egész ország, addig diadalmas elődje, a »Mágnás Miska« sem nézi tétlenül a dolgot. A Népoperában most is játsszák, még pedig nemsokára kétszázadszor. Berlinben most készülnek századik előadását megünnepelni. De a legnagyobb újság, ami a kedves operettel történt, az, hogy felvették filmre. Nemsokára mindenki gyönyörködhetik a Mágnás Miska film-alakjában is.” (Színházi Élet, 1917/7) 

„A Corvin-filmgyár, amely annyiszor beszéltetett magáról a szezonban, e hét szerdáján megint pompás filmeseménnyel jelentkezett, ötletesen megtalált, hamisítatlan kasszadarabbal; az utóbbi két év legnépszerűbb magyar operettjét, a Mágnás Miskát filmesítette meg, s ezzel megint alkalmat nyújtott a magyar mozgóképszínház tulajdonosoknak ahhoz, hogy olyan darabot állítsanak be a műsorokba, amelyek közel, távol, a publikum minden rétegét sok teli — ház számra vonzza a nézőterekre. A Mágnás Miska népszerűsége kolosszális. Muzsikája a legkeresettebb kotta, s valahányszor a darab megint újra színrekerül a Király Szinházban, annyiszor fogynak el a jegyek elővételben. Bakonyi Károly és Szirmay Albert ragyogóan szellemes operettje most járja diadalútját a külföldön is. Es mindenütt hódit. Ezért a film, ami belőle készült, kell, hogy exportcikké is váljon. Operettből filmet készíteni az ilyen dolog nem látszik egészen szimpatikusnak. Tudjuk, hogy az operettek ltbrettója rendszerint enyhe rózsavíz, mert hiszen a partitura a fontos mindig. A Mágnás Miskával azonban nem igy vagyunk. Bakonyi Károly, a szövegíró előbb vígjátéknak akarta előadatni a szövegkönyvét, s csak később, mikor Szirmay szöveget kért a kottái alá, határozta el, hogy ezt a már készen lévő darabot adja át neki. Így tehát biztonságunk lehet aziránt is, — amiről egyébként már százezrek győződtek meg, — hogy a mese, ami filmre kerül, önmagában is szellemes, kitűnő, érdekes dolog. Milyen a film? A szereplőknek könnyű dolguk volt, mert egyrészük már a színpadon is kreálta a szerepeit. Egyébként is, filmjátszóképességeiket már régebben ismerjük, s e tekintetben fel sem merülhet kétség. Mi még a fontos? A film kistaffirozása. Nos hát, állithatjuk, hogy kevés magyar darab készült hasonló nagy költséggel. A látványosságok egész panorámája, ami a filmen felvonul. Ahol kell, pazar fényűzésű, ám az egyszerűbb részleteken is látható a gondos elkészítés, aminek ugyancsak nagy költségei vannak. Berky Lili alakítja Marcsát, a nevezetes mosogatóleányt, akit egy egész életre szóló, pazar tréfa kedvéért Rolla (Jákó Amália) megtesz grófkisasszonynuk. Gegenstückje ennek, hogy Baracs (Várkonyi Mihály) a lovászát, Miskát (Mészáros Alajos) öltözteti be hercegnek. A lányos ház gőgös gazdája Korláth gróf (Szirmai Imre), Gida pedig Horváth Jenő. Pompás kedvvel, nagyszerűen játszottak valamennyien. A rendezés Korda Sándor avatott, fáradságot nem ismerő munkája. Az Omnia nézőtere szűnni nem akaró tapsoktól visszhangzott szerdán, mikor a parádés magyar film az előkelő bemutató közönség előtt lepergett. Mindenkinek volt egyegy megjegyzése a film különösen jó oldalairól. A közönség el volt ragadtatva, a mozgóképszínház - tulajdonosok pedig megelégedetten dörzsölték a kezeiket. A kitűnő Corvin-gyár megint megadta a módját a túlzsúfolt házaknak. Ha háborúban nem élnénk, ma már bizonyosan úgy volna, hogy a Corvin-gyár filmfiguráihoz a külföldről jönne el a szakma egy-egy előkelősége, hogy a darab előadási jogát biztosítsa magának. (v. i.)” (Mozihét, 1917/4)

". . . Van egyébként a filmnek másfajta emlékeztető ereje is; az, amikor a film egy aktuális színházi eseményhez köti sorsát; erre a színházi eseményre akarja mindenekelőtt a közönséget figyelmeztetni, hogy a sikere minél nagyobb legyen. Ilyen a Mágnás Miskának, a Király-szinház tavalyi nagy sikerének filmváltozata is. Bizonyos, hogy abból a hatalmas embertömegből, mely tavaly Bakonyi szövegében, Szirmai zenéjében, Fedák Sári páratlanul originális Marcsájában, Rátkai olyannyira mulatságos Miskájában, Király Baracsának megkapó énekében olyannyira kedvét találta — hogy ebből az emberrengetegből most igen sokan lesznek kíváncsiak, milyen is hát a Mágnás Miska — a filmen. És akik kíváncsiak, nem járnak rosszul. Nem, mert Bakonyi szövege eredendő épkézlábusága folytán is kiadós magva volt egy film-bohózatnak és ami scenikai megrendezési ötlet kellett a filmreviteléhez, az bőven tellett Korda Sándortól, rendezőjétől a Corvin-gyárnak, melynek vállalkozásában ez a film készült. Megkapja azután a közönség, kíséretül, Szirmai Albertnek immáron Berlinben is diadalmaskodott muzsikáját. És végül — hogy a közönség kíváncsisága még inkább fokozódjék —' a három főszerepet uj szereplők vállalták. És pedig: Marcsát Berky Lili, Miskát Mészáros Alajos és Baraosot Várkonyi Mihály." (Pesti Hírlap, 1917. február 11.)