HARRISON ÉS BARRISON II.

Alkotók

Korda Sándor rendező
Kőváry Gyula forgatókönyvíró
Falk Richárd forgatókönyvíró

Szereplők

Rátkai Márton Tipp
Gyárfás Dezső Bill
Somogyi Nusi Jappi
Dobos Manci  
Lajthay Károly  
Bánhidy Ilona  
Latabár Árpád  
Szalkay Lajos  
Gaál Béla  
Horváth Jenő  
Krisztinkovics Jenny  

Produkciós stáb

Korda Sándor producer
Pásztory M. Miklós producer

Gyártási és bemutatási adatok

Corvin gyártó cég
Corvin-Bioscop forgalmazó cég
1918. szeptember 9. máshol: október 10. (Uránia) sajtóbemutató
1918. december 2. (Uránia) bemutató
56/1920 cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • Budapest, Nyugati pályaudvar
  • Városliget

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 3 felvonásos, hossza a 56/1920 számú O.M.B. határozat szerint: 970 méter.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
plakát OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Bíró Mihály) ♦ BTM Plakáttár (1 db, grafikus: Bíró Mihály)

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1918/32
  • Mozihét,  1918/32, 39
  • 8 Órai Újság, 1918. december 3.
  • Pesti Hírlap, 1918. december 4.
  • Korabeli ismertető

Tartalom

A dutyiból kiszabadulván Harrison és Barrison a Városligetben régi ismerősükkel, a szimpatikus pesti jasszleánnyal, Jappival találkozik. A boldog trió egy kíntornás zenéjére táncra perdül. Táncukat meglátja Professzor Montebello, a hírneves orfeumdirektor, és szerződést ajánl a lánynak. Jappiba, ki hamarosan az Orfeum nagysikerű táncosnője lesz, beleszeret III. Zénó, malária hercege, és feleségül akarja venni. Tropak udvarnagy azonban közbelép, mivel a gazdasági nehézségekkel küzdő Malária hercegének Maria Herbatheával, a dúsgazdag Kalamári hercegnővel kell frigyre lépni. Jappi bizonyos összeg ellenében könnyű szívvel lemond a hercegről, s a pénzzel egy fürdővárosba, Rotherbathba utazik. A véletlen úgy hozza, hogy Herbathea hercegnő is itt nyaral. Harrison és Barrison szomorúan éldegél Jappi nélkül. Barrison szállodai pincér, s fedezete alatt Harrison a kabátokat és az evőeszközöket lopkodja. Egyszer azonban kiderül a dolog, és menekülniük kell. Egy gazdátlanul hagyott autóba szállnak, s ebben a pillanatban rohan ki a szállóból a herceg és titkára, hogy elérje a rotherbathi vonatot. Harrisonék lopott autójával vitetik ki magukat a pályaudvarra. Harrison és Barrison az állomáson megtudja, hogy a herceg ellen merényletet terveznek az anarchisták, ezért ők is vonatra szállnak, hogy ezt megakadályozzák. Mikor észreveszik, hogy az anarchisták már a bombákat készítik elő, lekapcsolják a herceg kocsiját. A szalonkocsi a nyílt pályán leáll, így a herceg helyett a két szélhámos és a csalódott anarchisták érkeznek meg Rotherbathba, ahol Harrisont Zénó hercegnek, Barrisont pedig titkárának nézik, és ünnepélyesen fogadják őket. Harrison hevesen udvarolni kezd Herbathea hercegnőnek. Megtartják az eljegyzést is. Ekkor újra feltűnnek az anarchisták, akik ezúttal Harrison felrobbantására készülnek. Jappi azonban ügyes csellel a rendőrség kezére játssza az összeesküvőket. Az igazi herceg közben rablók kezére kerül, kik váltságdíjat követelnek érte. Jappi a zsarolókat fölényesen kidobja, mondván, hogy III. Zéno épp most jegyezte el magát Mária Herbathea hercegnővel. A rablók szélhámosnak vélik, és szabadon bocsátják a herceget, s így ő is megérkezik végre Rotherbathba. A lelepleződött Harrisonék ismét menekülnek. Búcsúlevelükben azzal mentegetőznek, hogy ők voltaképpen csak az anarchisták merényletét akarták meghiúsítani. (Forrás: Korabeli ismertető)

„A kitűnő két cégtárs, a Harrison és Barrison, akiknek hallatlanul zseniális csínyjeire még élénken emlékezünk tavalyról, épp az imént kerültek ki a dutyiból, ahová igazán érdemes dolog volt őket egyidőre „hűvösre tenni". A Városligetben csatangolnak most, egyelőre igen kevés céllal. Szembe kerülnek Jappival, a legszimpatikusabb pesti jasszleánnyal, aki mind a kettőjükbe szerelmes, s miután mindkettőjüket egyformán nagyra becsüli, mind a kettőjüknek egyszerre — a felesége szeretne lenni. A viszontlátás természetesen fölöttébb örvendetes. A boldog trió egy vak kintornás hangversenye mellett táncra is perdül. Táncukat egy elegáns úr figyeli és mosolyog rajtuk. Harrison dühös, az öklét rázogatja feléje. De Barrison nyugalomra inti. Ettől az úrtól még jót is lehet várni. Mikor az úr elindul, utána küldik Jappit, hogy kérjen tőle azokból az illatos cigarettákból, amikből előbb az orrukba fújta a füstöt. Jappi utóléri az urat, hamis mosollyal cigarettát kér tőle, s mikor kap, — zsebre vágja a cigarettatárcát is. Az ügyből azonban nem keletkezik affér. Az úr ugyanis nem más, mint Prof. Montebello, a hírneves orfeumdirektor, akinek nagyon tetszik a leány ügyessége és Jappit leszerződteti. Táncosnő lesz az orfeumában. Harrisonnak és Barrisonnak ugyancsak megnyúlt az orruk, mikor arra a keserves tudatra ébredtek, hogy Jappi már nincs velük. Kétségbeesetten indultak a felkeresésére, de eredménytelenül. Jappinak óriási sikere van az orfeumban. Olyan nagy, hogy egy egzotikus nagyúr, III. Zéró, maláriai herceg, halálosan belé is szeret. És nőül is akarja venni. Ebben az ostobaságban azonban megakadályozza gróf Tropák udvarnagy, aki tudván, hogy Malária mily nagy pénzzavarral küzd, a herceget mindenáron össze akarja boronálni Mária Herbathea, kalamári hercegnővel, aki viszont dúsgazdag. S ezért súlyos pénzért ráveszi Jappit, hogy mondjon le a hercegről. Jappi ezekután könnyű szívvel bele is egyezik a dologba. Sőt megírja a lemondó levelet, amelyben közli, hogy legnagyobb sajnálatára el kell utaznia Rothenbath fürdőbe. El is utazik, de ez csak ügyesen kitervelt cselfogás gróf Tropák részéről, Mária Herbathea hercegnő ugyanis ugyanabban a fürdőben nyaral. S miután a gróf sejti, hogy a herceg okvetlen utána fog utazni a táncosnőnek, a hercegnő és a herceg okvetlenül összetalálkoznak. S most történetünkbe belekapcsolódik ismét Harrison és Barrison is. Barrison pincérnek áll be abba a hotelbe, ahol a herceg lakik, s az ő fedezete alatt Harrison kényelmesen lophatja el a kabátokat és az evőeszközöket. Ámde rájönnek gazságukra és menekülniük kell. Abban a pillanatban, mikor az egész személyzet üldözőbe veszi őket, rohan ki a szállóból eszét vesztve a herceg és utána a titkár is, hogy utol érjék a rothenbathi vonatot. Harrisonék egy gazdátlanul hagyott autón akarnak menekülni, s az utolsó pillanatban felkapaszkodnak rá a herceg és udvarmestere és tízezer frankért a pályaudvarra vitetik magukat velük. Harrison a pályaudvaron kihallgatja két anarchista beszélgetését. Ezek a vonaton meg akarják ölni a herceget. Ő ezt nem hagyhatja. S ezért Barrisonnal együtt a herceg vonatán utazik, hogy megakadályozza a gaz merényletet. A pálya közepén észreveszik, hogy az anarchisták készítik bombáikat. Hogy megakadályozzák a dolgot, a herceg kocsiját lekapcsolják. A szalonkocsi a nyílt pályán marad. Harrison és Barrison pedig a kétségbeesett anarchistákkal együtt megérkezik Rothenbathba. A herceget és titkárját elfogja egy rablóbanda. S mikor megtudják, hogy kik a foglyok, csak óriási váltságdíjért hajlandók szabadon bocsájtani őket... Ezzel szemben Harrisont és Barrisont Rothenbathban Zéró hercegnek és titkárjának nézik s óriási ünnepélyességgel fogadják őket. Jappi már ott van Mária Herbathea hercegnőnél, hogy jelentse, hogy érkezik a herceg, akire oly nagyon vár. Persze, óriási Jappi meglepetése, mikor a fenséges vendégekben és titkárjában felismeri Harrisont és Barrisont. Boldogan folytatja a játékot. Harrison a herceg, Barrison a titkár. Harrison bemutatkozik a hercegnőnek s a következő pillanatban már őszinte, sirig tartó szerelmet vall. S mikor este aludni térnek, illetve ezt megelőzően, sürgős táviratot küldenek Maláriába is, meg Kalamáriába is, mindenütt a pénzügyminiszterekhez, hogy azonnal küldjenek — pénzt. Pénzre van szükség az eljegyzés alkalmából. Természetesen, azok ész nélkül küldik a százezreket, amiket Harrison és Barrison széles kacagással dugnak zsebre. Az eljegyzési ebéd is óriási módon sikerül, a vendégek nem tudnak betelni a gyönyörűségtől, hogy a herceg milyen nemes egyszerűséggel kezeli a kést és a villát, illetve nem is azt, mert a herceg egyszerűen — a kezeivel eszik. Jappi közben megmenti barátait az orvgyilkosságtól. Azok a buta anarchisták ugyanis az igazi Zéró herceget vélik Harrisonban s fel akarják robbantani őt, ám Jappi ügyes cselfogással a rendőrség kezére játssza az összeesküvőket. Ám Harrison uralmát most még nagyobb veszély fenyegeti. A banditák részéről, akik az igazi Zéró herceget elfogták, sürgős levél érkezik, hogy fizessenek kétszázezer frank váltságdíjat, minek ellenében a herceg és titkárja szabadok. Harrisonék megvannak rémülve, hogy most rájönnek a turpiságra, de Jappi páratlan lélekjelenléttel elintézi ezt az ügyet is. A küldöncnek tudtul adja, hogy ha el nem kotródik, feljelenti zsarolásért. Hiszen láthatja, hogy a herceg itt van s már el is jegyezte magát Mária Herbathea hercegnővel... Az igazi herceget a rablóvezér, ahelyett, hogy felakasztaná, keblére öleli és szabadon engedi. Hiszen az még nagyobb gazember nálánál is! Az még őt is be tudta csapni. Még, hogy olyat beszélt be neki, hogy ő a herceg! Nohát ilyen sikerült csirkefogó! S az igazi herceg és titkára most már megérkezik Rothenbathba. Persze szélhámosnak nézik őket. Nagy nehezen, de végre is sikerül igazolnia magát. S ekkor Harrisonék számára forró lesz a talaj. Eltűnnek. De levelet hagynak hátra, amelyben azzal mentegetik az esetet, hogy ők voltaképen jót akartak tenni, a herceget meg akarták menteni az anarchistáktól. (Mozihét, 1918/32)

Érdekességek

  • A film forgatásáról a következő humoros történet jelent meg a Színházi Élet 1918/42. számában:
    „Rátkai végrendelete.
    Színhely a Nyugati pályaudvar. Korán reggel, mondjuk: hét órakor. Az érkező és induló vonatok közönsége között egy érdekes társaságot csodálnak meg a járókelők. Színészek, színésznők, jelmezben és egy nagy mozifelvevőgép — és minden, ami egy mozi felvételhez szükséges. A Corvin filmgyár van jelen, a „Harrison and Barrison" második részét készíti el filmre Rátkaival és Gyárfással a főszerepekben. Rátkai Marci csirkefogónak öltözve várja a felvétel kezdetét. A pályaudvar kiürül, a felvétel előkészületei rendben vannak, a rendező előadja Rátkai feladatát: — Te egy csirkefogó vagy, aki a gyorsvonaton utazó nagyherceg szalonkocsiját leakasztja a vonatról. A vonat elmegy, — a nagyherceg itt marad. A feladat tehát a következő: — elindul a gyors, te felugrasz a szalonkocsi küllőjére és lekapcsolod a mozgó vonatról a kocsit... Rátkai Marci végig hallgatta a rendező előadását és azután félrehívta Horváth Tutyut, aki szintén játszik a filmen és átadott neki egy levelet: — Fogjad ...
    Kedves Tutyukám, — neked, mint jó barátomnak írom ezt a levelet, most, amikor egy nehéz lépés előtt állok. Amióta szegény Rajnai Gabival az a szerencsétlenség történt, hogy a falhoz nyomta a ló, — én mozifelvételen mindig rosszat sejtek és most sokkal nehezebb feladat előtt állok, mint lovagolni. Egy robogó vonatról le kell kapcsolnom egy kocsit. Tutyukám, én rajongásig szeretem a gyermekeimet, rajongásig szeretem a feleségemet és kijelentem neked, hogy én itt kenyérkereső munkát végzek, dolgozom és ha akármi baleset történik, minden felelősség a Corviné, őket terhel minden kár és..."
    És itt következett még néhány utasítás és Tutyu végigkacagta a szomorú levelet, amely Rátkai Marci végrendelete volt. Mikor pedig véget ért a levél, megjött a hír: a felvételt nem lehet megtartani — a katonai parancsnokság engedélye nélkül. Marci tehát készülődött és hiába. Ha csak a körme letörik — bizonyára rettenetes kártérítést kért volna — a katonai parancsnokság ridegsége miatt azonban az egész ötlet vízbe esett.”

Galéria

Vélemények

„a Harrison és Barrison-sorozat második filmje, Rátkai és Gyárfás pompás alakításával. A leleményes humor legbriliánsabb filmalkotása ez.” (8 Órai Újság, 1918. december 3.) 

„Corvin gyár sikerült produkciója: Harrison és Barrison Ötletekkel teli bohózata, melyet szívből jövő kacajok kísérnek Rátkai és Gyárfás játéka révén.” (Pesti Hírlap, 1918. december 4.)