ÉJFÉLI TALÁLKOZÁS

A betyár kendője (címváltozat), Midnight Appointment (angol címfordítás), Întâlnire nocturnă (román)

Alkotók

Garas Márton  rendező
Abonyi Lajos író (népszínmű, A betyár kendője 1872.)
Janovics Jenő  forgatókönyvíró

Szereplők

Várkonyi Mihály  Sugár Laci, pásztor
Berky Lili  Mária, a felesége
Gömöri Vilma  Rózsi, a szeretője
Szentgyörgyi István  Márton gazda, Mária apja
Táray Ferenc Majthényi Gábor
Veszpréminé Ágh Ilona Majthényiné, Gábor anyja
Dezséri Gyula plébános
Laczkó Aranka  
Harsányi Rezső  
Jakabffy M. Sándor  
Kozma Gyula  
Szakács Andor  

Technikai stáb

Fekete László operatőr

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer

Gyártási és bemutatási adatok

Proja gyártó cég
Projectograph forgalmazó cég
Kino-Riport laboratóriumi munkálatok 
1915. november 29. (Royal-Apolló) bemutató
1915. november 29. (Színkör-mozgó, Kolozsvár) bemutató
119/1920 cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • Színkör udvarán lévő üvegcsarnok
  • Szászfenes és környéke
  • „Zöld sapka” kocsma

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza korabeli források szerint: 1620 méter a 119/1920 számú O.M.B. határozat szerint: 1125 méter.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
fotó MNFA 28 db

Bibliográfia

  • Mozihét, 1915/4, 37, 39
  • Színházi Élet, 1915/13
  • Budapesti Hírlap, 1915. november 28.
  • Pesti Hírlap, 1915. november 28.
  • Pesti Napló, 1915. november 28.
  • Újság (Kolozsvár), 1916/65
  • szöveges plakát 1916-ból (OSZK Plakáttára)
  • Belügyi Közlöny, 1920. 1258. p.
  • Képes Vasárnap 1940. december 1.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 40. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 51, 349, 363. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 97-98. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 138-142, 397.
  • Murai János: Magyar Filmográfia I. (Kézirat. OSZK.) 30. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 184. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 108. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 72-73, 136. p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 85. p.
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 44-47.p.

Tartalom

Boldogan él Sugár Laci szép feleségével, Máriával. Márton bácsi, a Mária apja, látva, hogy Laci dolgos, derék ember, a fiatalokra hagyja egész házatáját, gazdaságát, maga elvonul egy távoli kis házikójába s búcsúzóul lelkére köti Lacinak, hogy becsülje meg feleségét, ezt a gyönge, szép, törékeny jószágot, a leányának pedig szívébe vési, hogy az élet minden forgatagában gondoljon, mit az oltár előtt tett esküjére, hogy jóban, rosszban hűséges társa lesz az urának.
Nem sokáig tart a fiatalok boldogsága. Az útszéli csárdás-asszony szenvedélyes leánya, Rózsi, szemet vet a jóképű Lacira, csábítgatja ígérettel, szép szóval. Mivel Laci nem hajlik a leány felé, Rózsi a cigányasszonyhoz fordul, aki írt tud minden bajra. Kap is fénylő aranyakért valami por-félét, azt elkeveri Laci italába. Idők teltén Laci tényleg fölmelegedik Rózsi iránt s Mária szomorúan látja, mint fordul el tőle az ura szíve. Egy keservesen átvirrasztott éjszakán Mária elmegy a csárdába hűtlen urához, de az ott, a szeretője előtt megalázza, megszégyeníti. Összetörve vánszorog Mária az apjához panaszra. Márton bácsi megrendül, és azt a jó tanácsot adja leányának, emlékezzék az esküre, amit az oltár előtt fogadott s menjen haza urához. A szegény asszony szót fogad. Rózsi ezalatt egészen hatalmába kerítette Laci szívét és eszét. Rá akarja bírni, hogy ölje meg a feleségét. Laci megborzad, de a rettenetes gondolat már nem hagyja nyugodni. Elmeséli Máriának, hogy azért tölti ő olyan gyakran házon kívül az éjszakáját, mert a tordai hasadékban kincset talált s azokkal a barátaival, akikkel a csárdában szökött találkozni, ássák, bányásszák a kincset. Mivel Mária kéri, Laci magával viszi a hasadék kanyargós ösvényeire. Az asszony már fáradt, de Lacit űzi a vad vére, kergeti a szenvedélye s hurcolja tovább egy meredek  sziklacsúcs felé, ahonnan egy óvatlan pillanatban a mélységbe taszítja. Mária eszméletlenül fekszik a patakból kiemelkedő kősziklákon, amikor hajnaltájban egy arra bandukoló vadász, Majthényi Gábor megtalálja és hazaviszi anyjához. Napok multán magához tér Mária, a jó emberek ápolása visszaadta egészségét. S mialatt Laci egészen a betyár életre adta magát s holtnak hitte hitestársát, szerelem ébred Gábor és Mária között. A nagyasszony is beleegyezik, hogy Gábor feleségül vegye a titokzatos szép Máriát. Mária – tudva, hogy ez lehetetlen, mivel már férjes asszony,­– elhatározza, hogy az éj leple alatt észrevétlenül elhagyja a kúriát. Összerakosgatja ruháját s indulni akar, amikor zajt hall. Betörők hatolnak be a szobába, amelyen áthalad. A tolvajlámpás fényénél, melyet Rózsi tart kezében riadtan ismernek egymásra: Laci, a betyárok vezére és  Mária, a felesége. A zajra Gábor beront s mialatt Lacival viaskodik, Rózsi Mária batyujába csempészi azokat az ékszereket, melyeket egy előbbi rablásban zsákmányoltak. Gábor nagy erőfeszítéssel betaszítja Lacit a szomszéd szobába, rázárja az ajtót. A kulcsot Máriának adja, hogy vigyázzon a betyárra, míg ő a pandurokért siet. Laci kétségbeesetten könyörög feleségének, mire a szegény asszony végül kinyitja az ajtót, s Laci elmenekül. A pandúrhadnagy elfogja Máriát is, mint a betyárok cinkosnőjét. Gábor tiltakozik ellene, de a pandúrhadnagy megtalálja a Rózsi által becsempészett ékszereket, s a bizonyítékok láttán semmit sem tehet. Máriát elhurcolják a pandúrok. Lacit nem hagyja nyugodni a lelkiismerete. Feltámad benne a jó érzés. Lóra kap s a bíróságra hajt. Ott éppen Máriát vallatják, akire Rózsi minden rosszat ráfogott. Laci beront a tárgyalóterembe, mindent bevall, és csókjaival halmozza el feleségét. A pandúrok megragadják, de ekkor Laci agyonlövi magát. Mária könnybeborult szemekkel térdel halott férje mellé és buzgón imádkozik…  Telnek az évek, elmúlik a gyász. Mária már boldog asszonya Gábornak, kicsi unokáit gyönyörködve ölelgeti Majthényi nagyasszony. (A leírás a szöveges plakát alapján készült.)

Érdekességek

  • A filmet Berlinben is bemutatták. Pásztory M. Miklós beperelte Janovicsot, mivel ő vásárolta meg Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínművének filmjogát. A bíróság azonban elutasította a keresetet azzal az indoklással, hogy a szerzői jogot védő törvény csak 1884 utáni művekre vonatkozik. Janovics filmjének cselekménye valóban azonos volt a népszínműével, csak a színhelyet tette át az Alföldről az erdélyi havasokba. Pásztory a műből Mattyasovszky Ilonával, Makay Margittal és Várkonyi Mihállyal akart filmet készíteni, de ez valószínűleg nem készült el, legalábbis kereskedelmi forgalomba nem került. Később 1919-ben szerepel a szaksajtóban a készülő filmek között. Nemeskürty István is a Tanácsköztársaság filmjei között sorolja fel. /N.I.: A magyar filmesztétikai irodalom 1919-ben. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 81. p./ Elkészüléséről nincsenek adatok.

Galéria

Vélemények

„Hogy mi voltaképpen az Éjféli találkozás? A mozi köznapi meghatározásai nem illenek rája. Nem erkölcs-rajz, noha éppen erkölcsi összeütközések adják a dráma magvát; nem bűnügyi történet, noha történik benne rablás, betörés, sőt gyilkossági kísérlet is ... Ha nem túlságosan merész meghatározás: azt mondjuk róla, hogy — mozi-népszínmű. Amint a magyar színi irodalom megtermelte a népszínművet, amely sajátosan magyar műfaj, a melynek nincs mása, azonmód kezd kialakulni ugyanez a genre a magyar moziban is. …
Erdély csodaszép bércei között játszik s a természetnek oly bűvös kerete fogja körül, hogy már ez egymagában biztosítaná a sikert. Zugó hegyi patak rohan alá sziklás ágvában: romantikus hegvszakadék tárja föl megrendítő és mégis vonzó szépségeit; különös tájakon vágtat a lovasbetyárok csapata s a ragyogó keretet méltóan tölti meg a kitűnő kolozsvári színészek játéka. …
Nem végezhetjük tudósításunkat a nélkül, hogv az új mozidarab technikai megalkotóját, a Kinoriportot ne említsük. A film elejétől végig nemcsak tökéletesen tiszta és a legparányibb hiba nélkül való, hanem bátor, meglepő, eredeti. Mintha csak azért tűzött volna ki merész célokat a rendezés, hogy a technikai bravúrokra alkalmat nyújtson — a Kinoriport emberül meg is felelt minden föladatnak.” (Budapesti Hírlap, 1915. november 28.)

„A miliő akár a Tolonc-nál Erdély, főleg Kolozsvár környéke. Látjuk a szívdobogtatóan gyönyörű Szamost, a fantasztikus hírű tordai hasadékot; egyáltalában az elragadó erdélyi bérceket. Ha csak ennyiből, az erdélyi tájfelvételeknek pompázó fotográfiában elvonuló sorozatából állana is Az éjféli találkozás, akkor is azt mondanánk, nézze meg mindenki! Egy kis fiók téli-műtárlat ez a film, gyönyörűbbnél gyönyörűbb erdélyi tájképekkel. Ámde a pikturális szépségek mellett a film darab-értéke is elsőrangú. A színlapok, mint látjuk, eltitkolják, hogy dr. Janovics Jenő milyen meglevő híres népszínművünkből scenirozta sok bravúrral ezt a filmet. Minek ez a titkolódzás? Mintha a Tolonc-nak ártott volna, hogy mindjárt a címben kifejezték, hogy melyik darabból készült... Ám jó, bízzuk mi is a közönségre, találja ki ő, hogy az Éjféli találkozás drámai erőtől lüktető rendkívül lebilincselő cselekményének- hol a gyökere. Annyit azonban mi is elárulunk, hogy a megjátszása kitűnő. A két fő szerepben a Tolonc nagy sikerének főrészeseit, Berky Lilit és Várkonyi Mihályt láttuk viszont, művészi képességeik teljes fegyverzetében. Új név a mozi vásznán Gömöri Vilma. Nagyon ügyes. De általában mindenki a helyén van. A rendezésért Garas Mártonnak jár ki teljes dicséret.” (Pesti Hírlap, 1915. november 28.)

„Nem mai történet az Éjféli találkozás. A régi betyárvilágnak utolsó napjaiban játszódik e történet, amely érdekesebb és izgalmasabb, mint a mesterséges izgalmú detektívdrámák legnagyobb része. Erdély csodaszép vidékein, elragadó plein airekben készültek a felvételek, amelyek során bebizonyult, hegy a magyar csikós tud úgy lovagolni, mint az amerikai cowboy. Egy pár oly csodaszép lovaglás fordul elő a filmen, amilyent a legszebb préri képeken sem lehet látni.” (Pesti Napló, 1915. november 28.)