DÓDI KARRIERJE

Tartalom

Dódi, egy kedves, de kissé léha pesti fiatalember, egy alkalommal hősiesen megvéd egy csinos fiatal leányt egy utcai részeg ember tolakodásaival szemben. Az ismerkedést nemsokára rendezvous követi a ligetben, a fialalok gyorsan egymásba szeretnek. A papa Braun ur, hiába tiltakozik, a fiatal pár kierőszakolja beleegyezését a házassághoz. A mézesheteket Siófokon, a Balaton partján töltik. Mulatságos jelenetek követik egymást, a strandon, a vizben és a kávéházban, ahol Dódi résztvesz a tradicionális alsóspártiban. Dódinak a fürdőben lovagias ügye támad egy úrral, aki a fiatal asszonykának a vizben kurizálni kezd. A „tengeriharc" természetesen Dódi komikus diadalával végződik. A csöndéletnek hamar vége szakad, az após a fiatal párt haza hivja, mert veje számára pompás állást talál a Steiger-féle sörgyárban. Visszautaznak Budapestre és Dódi büszkén készülődik elfoglalni az állást, amikor villámcsapászerüen katonai behivó érkezik. Dodinak be kell vonulni fegyvergyakorlatra. Kétségbeesés, majd mentő gondolat. A fiatal asszony maga megy el Dodival a kaszárnyába, hogy a kapitányt a fegyvergyakorlat elhalasztására megkérje. A kapitányban Dódi ijedten ismeri fel a siófoki vizi ellenfelét, aki azonban nem neheztel és a szép asszony kérésének teljesítését kilátásba helyezi. Négyszemközt kiköti magának, hogy a végleges engedélyről ő maga vihessen hirt. Dódi elfoglalja állását a sörgyárban. A bemutatkozáshoz magával viszi a feleségét is, akire Steiger úr, a gyár tulajdonosa azonnal szemet vet. Steiger úr látogatást tesz Dódiéknál, természetesen olyan órában, amikor az asszonyka egyedül van otthon. Dódi váratlanul hazajön az irodából, ahol lustasága és pontatlansága miatt a cégvezető éppen kiadta az útját. Steiger zavarában azzal magyarázza látogatását, hogy Dodit személyesen akarta értesíteni irodafőnökké való előléptetéséről. Dódi gőgösen megy vissza az irodába és egymásután dobálja ki a hivatalnokokat. Innen kezdve a komikus helyzetek kergetik egymást. Steiger úr, akinek a fiatal, kissé kacér asszony nagyon megtetszik, újra visszajön, de Dódi szintén hazaérkezik borzalmasan komikus féltékenységi jelenetet csap és Steiger számára nincs más kibúvó mint Dódit újra előlépteti, most már cégvezetővé. Végül ugyanakkor, amikor Steiger harmadszor is visszajött, megérkezik látogatóba a kapitány is. Egyszerre két udvarló van a lakásban, anélkül hogy egymásról tudnának. Dódi természetesen megint hazaérkezik, Steiger rezignáltan megírja a legújabb előléptetést: most már cégtárssá. A kapitány, akit Dódi felfedez a ruhaszekrényben, azzal vágja ki magát, hogy kinevezi Dódit tartalékos altisztté. Dódi megelégedetten dörzsöli a kezét „Ez aztán karriér!" (Mozihét, 1915/5)

Short English content: Adolf Fauler courts Elsa. He invites her to a rendezvous in a letter. Mr. Braun, the father of the girl, finds the letter and catches the pair kissing in the City Park. He chases the seducer away, who, however, soon returns, this time with honourable intentions. Mr. Braun provides a neat dowry with his daughter and even gets a job for his son-in-law. After the honeymoon spent in Siófok, Adolf takes up his job in the office of Mr.Steiger, but carefully avoids working. He manages to mislead his father-in-law, who becomes suspicious. Mr. Steiger wishes to pay his attentions to the young wife, so he becomes an accomplice: he promotes his lazy clerk to the position of office manager, even putting this down on paper, dispersing the suspicions of Mr. Brown for good and all.

Érdekességek

• A siófoki jeleneteket 1914. július végén vették fel a siófoki strand közönség statisztált.
• Az 1914 júliusában forgatott városligeti jelenet helyszíne egészen bizonyosan, mint újdonság, fővárosi aktualistás kerülhetett bele a filmbe, mivel Bartha Miklós közíró és politikus szobrát 1914. június 21-én avatták fel a Városligetben.
• Steinhardt Gézának nyaralója volt Siófokon.
• A film német forgalmazására készült fennmaradt kópiáját a moszkvai Goszfilmofond gyűjteményében találták meg a nyolcvanas évek elején.
• A film nyitó jelenete Steinhardt Géza saját házánál készült, az ún. Steinhardt-udvarnál, melynek egyik földszinti ablakából hajol ki a női főszereplő. (Alsó erdősor utca 8.)

Galéria

Vélemények

„Az első Steinhardt-film az Omniában. Amióta a magyar kinematografia gyermekcipőit kinőtte, fokozatos fejlődése közben oly nívóra emelkedett, hogy immár tekintélyes szerepe jut a nemzetközi film-forgalomban. Az Omnia mai premiérje, melynek Steinhardt Géza első és kitűnően sikerült film-szereplése kiváló érdekességet kölcsönöz, tanúságot tesz egyben a magyar film-technika szédületes fejlődéséről, mert a "Dódi karrierje" című ötfelvonásos bohózat, melyben Steinhardt a közönség szűnni nem akaró kacagását váltja ki, technikai szempontból is a legtökéletesebb felvétel. Steinhardt pedig a filmen az, aki a színpadon. Már puszta megjelenése is felderít mindenkit és amit „Dódi karrierjé”-ben művel, az még a színpadi Steinhardtot is felülmúlja, mert az egymást kergető komikus helyzetekben gazdag és decens cselekmény a legteljesebb művészi készséggel és Steinhardt jellegzetes komikumával jut kifejezésre, mely elemi erővel ragadja magával a szemlélőt.”
Pesti Napló, 1915. február 27.

A szombati premiere óta, az Omnia minden előadásán, szűnni nem akaró harsogó derültség tölti fe az Omnia tulandóan zsúfolt nézőterét, mert Steinhardt minden egyes mozdulata és karakterisztikus arcjátéka, még a legmogorvább embert is nevetésre ingerli. Mindehez hozzájárul a „Dódi karrierjé"-nek kitűnően rendezett és komikus helyzetektől hemzsegő cselekménye, egy valóban elsőrendű magyar filmet tár elénk.
Pesti Napló, 1915. március 1.

„(Dódi karrierje) Steinhardt Géza kacagtató filmalakitásával teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak, amiről az Omnia állandóan telt házai tanúskodnak. A közönség szűnni nem akaró tetszésnyilvánításával honorálja Steinhardt kitűnő játékát és magát a bohózatot is, melynek szövevényes cselekményében a szemnek is jól esik a gyönyörűen sikerült siófoki részlet, melyben a siófoki nyaralók egész tömege látja magát a filmen, mint Steinhardt legsikerültebb jelenetének statisztériája.” (Pesti Napló, 1915. március 4.)