A NÉVTELEN ASSZONY

Madame X (címváltozat), The Nameless Woman (angol címfordítás), Die fremde Frau /Madame X (osztrák forgalmazási címek), Madame X / Femeia anonimă (román forgalmazási cím)

Alkotók

Janovics Jenő rendező
Alexandre Bisson író (színdarab: Madame X, 1908)
Janovics Jenő forgatókönyvíró

Szereplők

Fekete Mihály Lucien Fleuriot, ügyész
Márkus Emília Jacqueline, Fleuriot felesége
Nagy Adorján  Raymond Fleuriot, a fiuk
Réthely Ödön Noël, Fleuriot barátja
Szakács Andor Chesnal, orvos
Laczkó Aranka  Varrenné, az orvos nővére 
Miklóssy Margit Rosa, a gazdasszony 
Várady Miklós Valmorin főügyész 
Nagy Ilonka  Heléne Valmorin, a főügyész leánya 
Kertész Endre Meriviel, Labroche társa
Pap Katinka Felicienne, szolgálóleány
Németh János  a törvényszék elnöke 
Kozma Hugó Victor, pincér 
Pálfy Bertalan  szolga 
Harsányi Rezső  Labroche, volt végrehajtó
Nagy Gyula Perisard 

Technikai stáb

Fekete László operatőr

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer

Gyártási és bemutatási adatok

Transsylvania Filmgyár gyártó cég
Léon Gaumont forgalmazó
1918. február 5. (Színkör-mozgó, Kolozsvár) bemutató
1918. augusztus (Omnia) budapesti sajtóbemutató
1918. szeptember 30. (Olympia, Budapest)  bemutató
1918. december (Bécs)  bemutató
198/1920, – 16 éven felülieknek  cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • Kolozsvár
  • Nagyvárad
  • sáromberki Teleki kastély
  • Körös völgye, (felvételek robogó vonatról)

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza a 198/1920 számú cenzúrahatározat szerint: 1300 méter.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
fotó

MNFA Fotótára (2 db); OSZK, Színháztörténeti Tár (1 db)

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1918/33, 34, 1919/3
  • Mozihét, 1918/25, 33, 38
  • Mozi-Világ, 1918/29, 33 (a sajtóbemutatóról)
  • Színházi Élet, 1918/40
  • Pesti Hírlap, 1918. szeptember 29.
  • Paimann’s Filmlisten, 1918/131
  • Ellenzék (Kolozsvár), 1921. március 6.
  • Belügyi Közlöny, 1921. 86. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 50. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961.  356. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 155-156. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat. MNFA) 263-268, 410. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Budapest, 1966. 323. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 25. p.
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 149. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 110-111.p.

Tartalom

Fleuriot Lucien ügyész rideg, csak a hivatásának élő ember. Jacqueline, a felesége fiatal, élni vágyó asszony, aki – bár kisfiának jó anyja –  nem tudja megszokni otthonuk hűvös légkörét. Magányos és boldogtalan. Egy napon beleszeret valakibe és megszökik. Fleuriot-t nagyon megrázza az asszony hűtlensége, de mélyen magába zárja fájdalmát. A kis Raymond súlyos beteg lesz, apja rideg külsejét meghazudtoló odaadással ápolja. Az asszony is tudomást szerez a gyermek betegségéről, szeretné meglátogatni, de Fleuriot nem bocsát meg neki. Nem engedi a gyermek közelébe, megtiltja, hogy átlépje a ház küszöbét, pedig az asszony időközben már megbánta könnyelműségét, és végleg visszatérne. A gyermek gyógyulása után Fleuriot vidékre helyezteti magát, hogy az asszony és a szégyen elől elrejtőzzék, és ott neveli fel fiát. Az asszony az utcára kerül, egyre lejjebb csúszik, s végül egyik szeretőjével a tengeren túlra vándorol. Elrontott életében egyetlen reménysugár, hogy egyszer még megláthatja fiát.  Telnek az évek. A fiú ügyvédnek készül, kitüntetéssel teszi le vizsgáit, nagy jövő előtt áll.  Jacqueline egy amerikai városban él kétes egzisztenciájú élettársával. A férfi nem folytathatja tovább gyanús üzelmeit az újvilágban, ezért átteszi működésének színterét Franciaországba. Az asszony azt remélve, hogy fiát megláthatja, követi. Éppen abban a városban ütik fel tanyájukat, ahol Fleuriot letelepedett. A köztiszteletben álló ügyész múltját teljes homály fedi, úgy tudják, hogy a felesége meghalt. Labroche, volt bírósági végrehajtó egy véletlen folytán megismeri az ügyész múltját, és zsarolni akarja a férfit, ám az szóba sem áll vele. Labroche kapcsolatba kerül Jacqueline szeretőjével, s az asszony néhány elejtett szavából megsejti az igazságot. Azt reméli, hogy Jacqueline jelenléte meg fogja nyitni Fleuriot pénztárcáját.  Az asszony megrémül, mikor tudomására jut, hogy zsarolásra készülnek. Könyörög szeretőjének, hogy akadályozza meg ezt. A férfi azonban kineveti, s indulni készül, hogy Labroche-sal együtt leleplezze az ügyész titkát. Jacqueline kétségbeesésében felkapja az asztalon heverő revolvert, és egy lövéssel megöli szeretőjét. Az asszonyt letartóztatják, a kihallgatáson beismeri, hogy ő követte el a gyilkosságot, de többet nem lehet belőle kiszedni, még a nevét sem hajlandó elárulni. Bíróság elé kerül az ügy, és hivatalból a fiatal Fleuriot-t rendelik ki védőnek, akinek ez lesz az első tárgyalása. Meglátogatja a bűnös asszonyt a börtönben, de ő sem tudja szóra bírni.  Nem is sejtik, hogy milyen kötelék fűzi őket egymáshoz, de a fiú szívében végtelen szánalom ébred a szerencsétlen asszony iránt, Jacqueline pedig ösztönösen vonzódik a fiatal ügyvédhez, aki oly nagy buzgalommal készül védelmére. A főtárgyalásra eljön az öreg Fleuriot is, és bár a megpróbáltatások mély nyomokat hagytak az asszony arcán, döbbenten ismeri fel feleségét. Jacqueline a tárgyaláson rájön, hogy védője nem más, mint a fia.  Ez a tudat még mélyebb hallgatásra készteti, nem akarja, hogy az ő szégyene a fia karrierjét veszélyeztesse.  Mivel a fiatal ügyvédnek nem sikerült bizonyítékokat találni az asszony védelmére, nincs más választása, mint az esküdtek érzelmeire hatni.  Hatásos védőbeszédében a körülményeket okolja az asszony elzülléséért. Akaratlanul ráhibáz az igazságra, a kőszívű férjet okolja, aki egy ballépés után eltaszította magától az asszonyt, s ezzel ő indította el a lejtőn. Jacqueline megrendülten hallgatja fiát. A  hatásos védőbeszéd közben Fleuriot is rádöbben, hogy mekkora bűn terheli lelkét, amiért felesége idáig süllyedt. Az esküdtek felmentő ítéletet hoznak, az asszony mégis elájul. A fia karjában tér magához. A férj is ott áll mellettük, lesújtva, bűntudattal. Fia szeretettel mosolyog rá, de Jacqueline-ban már csak pislog az élet lángja. A beteg asszonyt hazaviszik, és szerető gondoskodással ápolják, de mind hiába. A haldokló asszony utolsó perceit beragyogja a tudat, hogy együtt van fiával, s annak karjában leheli ki lelkét.

Érdekességek

Márkus Emília a filmről: „A színpadi és filmdarab közötti különbség nem nagy. A darab a filmen is megtartotta Bisson drámájának alapgondolatát, csak egyes jelenetekben üt el a színpadi darabtól. Amíg én a színpadon a harmadik felvonásban, mint egy lezüllött nő jelenek meg és csak szavakkal mondom el húszéves múltam kálváriáit, addig itt a filmen szemeink előtt játszódnak le az elmúlt évek epizódjai. Janovics Jenő rendezésének köszönhetjük azt, hogy hogyan peregnek le előttünk ezek a borzalmas évek. Mialatt a börtönben némán elgondolkozom a múltamon, azalatt ugyanazon a kockán, ahol a börtöni vízió látható, peregnek le szemeink előtt az egyes jelenetek. A névtelen nő kiűzetése saját otthonából, Jaquelin, mint varrónő, mint kaszírnő… majd ahogy hazajönnek Amerikából és megöli szeretőjét, azután ismét látja elfogatását és börtönbe vetését… Ezek a jelenetek sokban hozzájárulnak a darab drámai erejéhez. De a néző érdeklődését felcsigázza a film IV. felvonása, a törvényszéki tárgyalás, a fiatal Raymond első védői szereplése, amidőn tudtán kívül az édesanyját védi, végül a legnagyobb jelenetek egyike, amidőn az öreg Fleuriot meggyón fiának, akinek a karján hal meg végül a sokat szenvedett asszony.”  (Színházi Élet, 1918/40)

Galéria

Vélemények

„(Márkus Emília az Olympiában.) Rendkívül érdekes bemutatója lesz hétfőn az Erzsébet körúti Olympiának. Bemutatásra kerül ugyanis a Névtelen asszony, a címszerepben Márkus Emiliával, a Nemzeti Színház illusztris művésznőjével. Márkus Emília pár év előtt ebben az izgalmasan érdekes Bisson-drámában aratta művészi pályájának delén, a legnagyobb sikerét, még pedig a Magyar Színház vendégeként. Filmre dr Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatója szcenírozta. És ha ez a dráma már a színpadon megfogott mindenkit virtuóz meseszövésének annyi izgalmas momentumával, a vászonról még hatásosabbnak ígérkezik, amennyiben sok rejtett részletet lehetett rajta kihozni. A címszerepet a vásznon is Márkus Emilia játssza.” (Pesti Hírlap, 1918. szeptember 29.)