BÁNK BÁN

Tartalom

II. Endre király hadat visel a galíciai tartományokért. Az országban nyomor és pusztulás dúl. A királyi udvarban mindennek semmi nyoma. Gertrudis királyné pazar gazdagsággal látja el az idegen urakat. Miközben az ország ezer sebből vérzik az udvarban dőzsölés, dáridózás folyik. A király távollétében az országnak Bánk bán a helytartója, de őt a királyné eltávolítja, hogy ezalatt az öccse, Ottó herceg megkörnyékezhesse Bánk bán szépséges hitvesét, Melindát. Az asszony azonban hűséges urához, és visszautasítja a herceget. Ekkor Ottó Biberach, német lovag tanácsára nénje poharába álomport, Melindáéba pedig hevítőt tölt, s így sikerül álnok tervét megvalósítania. Eközben az ország rettenetes közállapotai, s az udvar dőzsölése miatt elkeseredett Petur bán, bihari főispán összeesküvést szít a királyné ellen. Hazahívja Bánkot, hogy lássa, mi folyik az udvarnál. A hazatérő Bánk véletlenül tanúja lesz Ottó szerelmi ostromának, s hitvese büszke visszautasításának. Az első útja az összeesküvők közé vezet, s oltani igyekszik a felháborodás magasra csapó lángját. Az összejövetelre betolakszik Biberach, és elárulja, hogy Ottó most lopózkodott Melinda lakása felé. Bánk elrohan, de későn érkezik, a szerencsétlenség már megtörtént. Mélységes keserűségében elátkozza gyermekét. Melinda megtébolyodik. Bánk az asszonyt Tiborcra, a hűséges parasztra bízza, hogy ősi lakukba vigye, ő pedig felkeresi a királynét, hogy számon kérje tőle tetteit. Heves vita támad közöttük, melynek során a királyné tőrt ragad, s azzal támad Bánkra. A nagyúr kicsavarja kezéből a fegyvert, és leszúrja vele a királynét. Eközben Tiborc úttalan utakon vezeti haza Melindát. Egy kis kunyhóban pihennek meg éjszakára. Ottó lovagjai garázdálkodnak arra, kik útjukban mindent felperzselnek. Azt a kunyhót is felgyújtják, ahol Melinda pihen. A szegény asszony utolsó sóhaja ez: "Bánkomhoz!" Tiborc visszafordul hát a halott asszonnyal. A királyi udvarban hitvesét temeti a király. Senki sem tudja, hogy ki a tettes. Ekkor belép Bánk. A királyi tőrt a koporsó mellé dobva vállalja a gyilkosságot: "Ott van, piroslik is még a vére rajta." Mivel Bánkkal megvívni mindenki retteg, Endre király akar kiállani vele páros viaskodásra. Ám ekkor Bánk leoldja kardját, királya szent előtte, vele nem vív. Solom mester lép ekkor ki a sorból, hogy megvívjon Bánkkal, már indulnának, mikor megérkezik Tiborc, s hozza Bánk halott hitvesét. A nagyúr összeomlik, fájdalma mérhetetlen. A király megrendülve nézi a szenvedő férfit, kinek megváltás a büntetés, s ki csak annyi kegyet kér, hogy illendően eltemethesse hitvesét.

Érdekességek

• A film a dráma születésének századik évfordulójára készült el.
• Janovics Jenő a Pásztortűz 1935. május 31-i számában így emlékezik vissza a film készülésére: Az erdélyi filmek scenáriumát – így a Bánkét is – magam csináltam. Nem volt nehéz. Maga a történet annyira izgalmas, eseményekben, fordulatokban, éles vonásokkal rajzolt jellemekben annyira gazdag, hogy pontosan lehetett követni a tragédia menetét. Szinte csak összekötő jeleneteket kellett az események közé illeszteni, de ezeknek az egymásutánja is megtalálható a darab utasításaiban. Soha scenárium nem követte hívebben a költő elgondolását, szavait, utasításait, mint a Bánk bán scenáriuma. A film elkísérte Bánkot országvizsgáló körútjára, bemutatta a magyar paraszt megkínzottságát és nyomorúságát, amiről Tiborc beszél, találkozását a Petur „jó futó legényé”-el, aki visszahívja őt a királyi udvarba, hogy lássa, „ott mik esnek”, a merániak „dorbérozó” mulatozását, a vendégsereg gyülekezését, majd oszlását, a János áldását, ahol a végzetes porokat keveri Ottó a királyné és Melinda italába, az összeesküvők éjjeli titkos besurranását a Petur házába, Ottó erőszakos tolakodását Melindával szemben, Bánk hazarohanását, Tiborc útját a tébolyult Melindával „haza” felé, a Petur seregének összeütközését a királyi udvaroncokkal, Bánk menekülését, a Petur és házanépe lófarokra köttetését. Endre király hazatérését, Ottó embereinek pusztítását, Tiborcot, amit az égő házból kimenti Melindát s Bánkjához viszi. […] A munkámban kitűnő segítő társam volt Kertész Mihály, aki akkor már jelentékeny gyakorlattal birt a film-rendezés terén s kétségen kívül a legkomolyabban s a legalaposabban képzett tehetség volt azok között, akiket ebben az időben erre az új művészetre vitt hajlandóságuk. A felvételeket ő vezette s nem felejthetem el, hogy mennyi elmélyedéssel, mennyi megértéssel dolgozott s hányszor hangoztatta, hogy úgy érzi: ez életének legnagyobb vállalkozása. Azóta Kertész Mihály a világ filmrendezőinek első sorába emelkedett, a nevét öt világrész közönsége ismeri, megtanulta a filmgyártás legrejtettebb titkait, mestere lett a modern technika legkörmönfontabb fogásainak, de hiszem, hogy nemzetköz nagy diadalainak percében  is szívesen és önelégedetten gondol vissza a szentbenedeki fölvételekre, amikor szerény eszközökkel, de tüzes lelkesedéssel igyekezett megeleveníteni a nyolcszáz év előtt Magyarország nagy nemzeti tragédiáját, amikor úgy érezte, hogy életének legnemesebb és legnehezebb feladatát végezi.
• Janovics Jenő visszaemlékezése szerint az operatőri munkát Bécsi József végezte.
• Az Új Idők 1914/2 számában megjelent fotók is arról tanúskodnak, hogy Bécsi József volt a film operatőre.
• Janovics visszaemlékezése szerint a Bánk bánt alakító Bakó László nem volt hajlandó lóra ülni a forgatás során. 
• A hadi jelenetekhez a szentbenedeki parasztok statisztáltak.
• Az inzertek közé Katona József eredeti szövegei is bekerültek.
• Janovics Jenő a forgatáson két ízben is megsérült.
• A kísérőzenében Erkel Bánk bán című operájának motívumait használták fel.

Galéria

Vélemények

"A Bánk bán nem mozitéma. Ezt maga Janovics Jenő, a kiváló dramaturg és színész érezhette legjobban, mikor az átdolgozásba fogott. Vállalkozása két sarkponton fordul meg. Az egyik: irodalom. A másik: mozi. A munka irodalmi részét, a lehető legjobb akadémikus tradícióval együtt, készen kapta. Katona József megcsinálta, Gyulai Pál beleverte a köztudatba a Bánk bánt. Vele nőttünk föl. Nekünk Katona - c'est le drame. Más kérdés, hogy a mozira kellett várni, hogy a Bánk bán lejusson a nép közé. Ha ez sikerülne, akkor lehetne Bánkból is széleskörű nemzeti tradíció, még a Claudel publikuma előtt is, a Comédie Française és a klasszikusok.
Színház és mozi: két új ellenség. Két külön művészet, más tartalommal és más eszközökkel. A film a valóság, az élet, a fotográfia. A dráma mindig több volt. Kezdve az ideális görög színpadtól, Shakespeare puszta emberábrázolásán és a francia tragédia sűrített és elvont cselekményén keresztül egészen Ibsenig és a szimbolikus drámastílus, realizmustalan törekvések felé - nem a neoklamicizmus erőtlen és disszonancia nélküli ködképeire gondolok - mindenütt eltávolodás a természettől. A filmdráma félig még dráma. De megvan a lehetősége hozzá, hogy csupasz természetet, tobzódó naturalizmust adjon a publikumnak. Itt már a fizikai ráismerés meghozza az örömet, nem kell belső ráeszméléssel kisajtolni a beleélést. A Bánk bán filmben is - nem mindig simán - ez a két technika keveredik. Az udvari termeket, az összeesküvők pinceboltozatát, a nagy jelenet szcenírozását finom tapintattal meghagyta az átdolgozó kulisszának. Nem is volt szabad a Bánk gyilkosságát helyszínen fölvett bűncselekménnyé lefokozni.
Ami a természetbe kivitelt illeti, az egészen más dolog. Ott el kell felejteni a tragédiát. A mesterséges monumentalitás egyszerre összeomlik. Bánk csak a színpadon Bánk. A természet nagyon nagy keret az ember ábrázolására. A festészet is, mikor a műteremből kiment a szabadba, otthagyta a pszichológiát és az arcnak részletező rajzát. Rembrandtot sem lehet plen-airbe átírni. Vagy a Rafael-madonnát édes élőképbe eleveníteni. Viszont egészen új lehetőségek tárulnak föl, miket a rendezés nagy művészettel aknázott ki. Azt csinálták a természettel, amit akartak. Fölülről nézett hatalmas tájkép téres levegővel és mélybeeső távlattal; sötét keret szűk nyílásán át kitekintő a napsütésre. És a már szinte romantikus plein-air. Egybefoglaló napsütés, holdfény, de olyan, melybe a kontúrok - a Melinda fehér vonalai - élesen belerajzolódnak. Sikerült egészen kétdimenziós tableau-világításokat is kihozni. Széles hegyoldal egy kis ég-sarokkal, a sötét folton végigkígyózó embersorral. Vékony földcsík, rajta az egész képet betöltő ég: a természetnek a legstilizáltabb színpadi technikával való beállítása. Igen ügyes megtalálás volt a kikötött paraszt. Ez az élő Szent Sebestyén-motívum nem koncesszió egyik művészet kárára sem. Jól illusztrálja a tragédiát és a film eszközeiből sarjadt ki.
Harmóniában van a drámával a többi megjelenítő betoldás is, a Bánk szemleútja: csak a sok kézlobogtatás magában keveset fejez ki a nép nyomorából. Amit a színpad szintén nem mutathat, látjuk Mikhál bánt igazi börtönben, Petúr háznépét igazi lovaktól hurcolva. Dráma is van a szabadban. Hírnök pihegve lovagol végig a vásznon. A Melinda történetét kiszélesítve kapjuk. Hálás érzelmi bánya volt ez már az opera számára is, melynek melódiái kísérik a filmet. A publikum fölsóhajt, mikor végre kigyúl a faház és leég. Itt aztán - kibújik a mozi a zsákból. Gondoljuk csak el, mely banalitás volna, mondjuk a Kísértetek tengelyévé a menhely nagyszabású leégését tenni, fölszerelve és kiaknázva a modern filmtechnika minden vívmányaival.
A Bánk bán nem csattanókra fölépített színdarab. Cselekménybeli sikert a moziban - a filmromantika szenzációi mellett - nem is várhatunk tőle. Mégis értékes és sikerült vállalkozás volt, mert nemzeti tartalmat népszerűsít. És a Katona szövege sem került sutba. Meg-megjelenik a vásznon a maga csiszolatlan fönségében, mint valami néma orákulum, mely időnként a múltból a néphez szól és intézi a képek mozgását. Valljuk be, hogy enélkül meg se értenők a filmet. De nem féltjük a színészeinket, hogy kifejező mozdulatokkal szavak nélkül is fognak interpretálni. A Szökött katona filmje után jött a Tolonc, most a Bánk bán: mindig nehezebb feladat. A Jászai Mari gesztusaiban van a legtöbb jelentés, de láttunk vászonra való artisztikus pózokat a többieknél is.A mozi-publikum eo ipso és kritika nélkül megnézi, amit elébe adnak. De a dráma barátainak is érdekes csemege a Bánk bán-film, mert nem bontja szét a tartalmat, ami drámáé és stílusos formában fejezi ki, ami a mozié. (Zolnai Béla: A Bánk bán filmen." In: Nyugat, 1915/9)

„Valljuk csak meg ugyanis, hogy a Bánk bán inkább nevezetes, mint ismert remekműve irodalmunknak; és azok közül is, akik ismerik, legfölebb ha harminc percent látta, a többi mind csak könyvből ismeri. Igazi népszerűségei most, a Proja révén fog kapni a Bánk bán, és akárki meglássa, ezutáni színpadi felújításai osztatlan nagy sikerrel járnak. Különösen itt Budapesten, még pedig azért, mert a filmen a főszerepeket nagyrészt azok játsszák, akik a Nemzeti Szinházban is szokták és fogják majd játszani. Igy legelsősorban Jászai Mari, aki mint Gertrudis a filmen is lenyűgöz bennünket hatalmas művészetével. Mindvégig dominál, olyannyira, hogy bátran Jászai-filmnek nevezhetnők. Megindító és szép Paulai Erzsi Melindája és teljes hatással érvényesül Bakó László is a címszerepben. A kolozsvári Nemzeti Színház tagjai közül való Szentgyörgyi Istvánnak klasszikus Tiborca, azután a Biberachot játszó Janovics Jenő, akinek azért is taps jár ki, hogy a filmre alkalmazást ép annyi önállósággal, mint kiváló dramaturgiai érzékkel vitte keresztül. De a többi szereplő, mint Várkonyi Mihály (Ottó), Szakács Andor (Petur bán), Nagy Andor (II. Endre), Fekete Mihály (Mikhál bán), Hetényi Elemér (Simon bán), Hidvéghy Ernő (Miksa bán), valamint a rendező, Kertész Mihály szintén minden elismerést megérdemlően oldotta meg nehéz feladatát. A film kivitele megkapóan szép; különösen a plener felvételek, amiket a Kinoriport gróf Korniss Károlynak XIII. században épült, tehát mindenképpen korhű kastélya környékén készített. Szóval technikailag is kiváló újdonsághoz jutott a Tivoli, mely külön büszkeséggel gondolhat majd mindenkor arra, hogy a klasszikus Bánk-bán filmje az ö vásznán került bemutatóra. r.” (Pesti Hírlap, 1915. április 18.)

„A tragédia nemes vonalai mintha még közvetlenebbül, artisztikusabban domborodtak volna ki, hiszen a rendező Kertész Mihály előtt nem állottak a színpad kulisszavilágának korlátai. Minden változás, minden jelenet megfelelő miliőben került fölvételre s a jelenetek drámaiságát a remekül kidomborodó táj és természetiképek csak fokozták. A drámát Janovics Jenő alkalmazta színre. A képek három szakaszra oszlanak. Az egyes jeleneteket, változásokat Katona József eredeti szövegének vetítésével magyarázza a mozi. A stílusos keretekbe foglalt jambusok egy pillanatra sem szakítják meg a cselekményt, inkább úgy hatnak mint valami aranypánt, amely egybekapcsolja a képek váltakozó sorát. Gyönyörűek a plain air fölvételek, a melyek Korniss Károly gróf XIII. században épült kastélyánaík udvarán és környékén készültek. A hajlós, szelíd vonalú hegyek, a fák. a reszketve imbolygó levelek, az ősi tornác oszlopai olyan illúziót keltenek, amilyet a zárt szín adni nem tud. Az akció itt még elevenebb ritmusú lesz, s a szemlélődés mellé nem is kell képzelet, hogy az ember megértsen mindent. A Tivoli fényjátékház egyik legszebb műsorszáma marad a Bánk bán. amelynek klasszicitása ép úgy hat, mint a színpadon, de a dekorativ elemekben és a mozgás folytonosságában, a bonyolult cselekmény zökkenő nélkül való lepörgetésében a szinház fölé emelkedik.” (Budapesti Hírlap, 1915. április 20.)