BÁNK BÁN

Alkotók

Kertész Mihály  rendező
Katona József  író (dráma, 1833)
Janovics Jenő  forgatókönyv

Szereplők

Nagy Adorján  II. Endre
Jászai Mari  Gertrudis királyné
Kaczér Ibolyka  Béla, a gyermeke
Kaczér Tibor  Endre, a gyermeke
Várkonyi Mihály  Ottó herceg
Bakó László  Bánk bán
Paulay Erzsi  Melinda
Kaczér Jánoska  Soma, a kisfiuk
Fekete Mihály  Mikhál bán
Hetényi Elemér  Simon bán
Szakács Andor  Petur bán
Hidvéghy Ernő  Miksa Bán
Örvössy Géza  egy zászlós úr
Berky József  Solom mester
Janovics Jenő  Biberach
Szentgyörgyi István  Tiborc
Csapó Jenő harcos
Némedy Mátyás harcos
szentbenedeki parasztok a galiciai hadjárat harcosai
30 hóstáti legény a királyt üdvözlő bandérium

Technikai stáb

Bécsi József operatőr
Förstner Tivadar díszlet
Budapesti Operaház, Nemzeti Színház és Kolozsvári Nemzeti Színház jelmezek

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer
Ungerleider Mór producer

Gyártási és bemutatási adatok

Proja Film gyártó cég
Kino-Riport laboratóriumi munkálatok
1914. június-július forgatás
Projectograph forgalmazó
1915. április 19. (Royal-Apolló, Tivoli) budapesti bemutató
1915. május 7. (Színkör-mozgó) kolozsvári bemutató

Külső forgatási helyszínek

  • Szentbenedek, gróf Kornis XIII. században épült kastélya
  • Tábor hegy, Szamosújvár (II. Endre visszavonulása)
  • kolozsvári gazdasági tanintézet területe Kolozsvár határában
  • a forgatás céljaira ácsolt erdei lak, melyet végül felgyújtottak

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, eredeti hossza egyes korabeli források szerint: 1500 méter, más források szerint 2400 méter.

Fellelhetőség, források

A film kópiája nem maradt fenn, az adatok az alábbi forrásokból származnak:

  • Film Újság, 1914/24, 26, 27, 1915/5
  • Kolozsvári Hírlap, 1914/148, 153, 154, 1915/101, 128
  • Mozgófénykép Híradó, 1914/27
  • Mozihét, 1915/3, 4, 19
  • Mozi-Világ, 1914. május 31. június 14. július 5, 12, 19
  • Nyugat 1915/9, 504. p; Újság (Kolozsvár), 1914/126, 143, 147
  • Színházi Élet, 1919/3
  • Pesti Hírlap, 1915. április 18.
  • Budapesti Hírlap, 1915. április 20.

Bibliográfia

  • Szentgyörgyi István: Emlékeim. Kolozsvár. 1923. 76-85. p.
  • Imre Sándor: Dr. Janovics Jenő és a színház Cluj. 1924.
  • Vasárnapi Újság 1924. április 13.
  • Janovics Jenő: Hogyan került a mozgófénykép vásznára a Bánk Bán? In: Pásztortűz, 1935. május 31. 246. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 28-29, 34-36, 54, 65. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 137. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 40-41, 86-87, 349. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 33., 34., 35. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut  (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 86-88. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 107-115, 392. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Budapest, 1966. 312-314. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). Bp. 1974. 42-47, 61, 63, 64. p.(Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. 7, 38, 86, 112. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 53-59, 133-134 p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 64-65. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 121. p.
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 20-25. p.

Tartalom

II. Endre király hadat visel a galíciai tartományokért. Az országban nyomor és pusztulás dúl. A királyi udvarban mindennek semmi nyoma. Gertrudis királyné pazar gazdagsággal látja el az idegen urakat. Miközben az ország ezer sebből vérzik az udvarban dőzsölés, dáridózás folyik. A király távollétében az országnak Bánk bán a helytartója, de őt a királyné eltávolítja, hogy ezalatt az öccse, Ottó herceg megkörnyékezhesse Bánk bán szépséges hitvesét, Melindát. Az asszony azonban hűséges urához, és visszautasítja a herceget. Ekkor Ottó Biberach, német lovag tanácsára nénje poharába álomport, Melindáéba pedig hevítőt tölt, s így sikerül álnok tervét megvalósítania. Eközben az ország rettenetes közállapotai, s az udvar dőzsölése miatt elkeseredett Petur bán, bihari főispán összeesküvést szít a királyné ellen. Hazahívja Bánkot, hogy lássa, mi folyik az udvarnál. A hazatérő Bánk véletlenül tanúja lesz Ottó szerelmi ostromának, s hitvese büszke visszautasításának. Az első útja az összeesküvők közé vezet, s oltani igyekszik a felháborodás magasra csapó lángját. Az összejövetelre betolakszik Biberach, és elárulja, hogy Ottó most lopózkodott Melinda lakása felé. Bánk elrohan, de későn érkezik, a szerencsétlenség már megtörtént. Mélységes keserűségében elátkozza gyermekét. Melinda megtébolyodik. Bánk az asszonyt Tiborcra, a hűséges parasztra bízza, hogy ősi lakukba vigye, ő pedig felkeresi a királynét, hogy számon kérje tőle tetteit. Heves vita támad közöttük, melynek során a királyné tőrt ragad, s azzal támad Bánkra. A nagyúr kicsavarja kezéből a fegyvert, és leszúrja vele a királynét. Eközben Tiborc úttalan utakon vezeti haza Melindát. Egy kis kunyhóban pihennek meg éjszakára. Ottó lovagjai garázdálkodnak arra, kik útjukban mindent felperzselnek. Azt a kunyhót is felgyújtják, ahol Melinda pihen. A szegény asszony utolsó sóhaja ez: "Bánkomhoz!" Tiborc visszafordul hát a halott asszonnyal. A királyi udvarban hitvesét temeti a király. Senki sem tudja, hogy ki a tettes. Ekkor belép Bánk. A királyi tőrt a koporsó mellé dobva vállalja a gyilkosságot: "Ott van, piroslik is még a vére rajta." Mivel Bánkkal megvívni mindenki retteg, Endre király akar kiállani vele páros viaskodásra. Ám ekkor Bánk leoldja kardját, királya szent előtte, vele nem vív. Solom mester lép ekkor ki a sorból, hogy megvívjon Bánkkal, már indulnának, mikor megérkezik Tiborc, s hozza Bánk halott hitvesét. A nagyúr összeomlik, fájdalma mérhetetlen. A király megrendülve nézi a szenvedő férfit, kinek megváltás a büntetés, s ki csak annyi kegyet kér, hogy illendően eltemethesse hitvesét.

Érdekességek

  • A film a dráma születésének századik évfordulójára készült el.
  • Janovics Jenő a Pásztortűz 1935. május 31-i számában így emlékezik vissza a film készülésére: Az erdélyi filmek scenáriumát – így a Bánkét is – magam csináltam. Nem volt nehéz. Maga a történet annyira izgalmas, eseményekben, fordulatokban, éles vonásokkal rajzolt jellemekben annyira gazdag, hogy pontosan lehetett követni a tragédia menetét. Szinte csak összekötő jeleneteket kellett az események közé illeszteni, de ezeknek az egymásutánja is megtalálható a darab utasításaiban. Soha scenárium nem követte hívebben a költő elgondolását, szavait, utasításait, mint a Bánk bán scenáriuma. A film elkísérte Bánkot országvizsgáló körútjára, bemutatta a magyar paraszt megkínzottságát és nyomorúságát, amiről Tiborc beszél, találkozását a Petur „jó futó legényé”-el, aki visszahívja őt a királyi udvarba, hogy lássa, „ott mik esnek”, a merániak „dorbérozó” mulatozását, a vendégsereg gyülekezését, majd oszlását, a János áldását, ahol a végzetes porokat keveri Ottó a királyné és Melinda italába, az összeesküvők éjjeli titkos besurranását a Petur házába, Ottó erőszakos tolakodását Melindával szemben, Bánk hazarohanását, Tiborc útját a tébolyult Melindával „haza” felé, a Petur seregének összeütközését a királyi udvaroncokkal, Bánk menekülését, a Petur és házanépe lófarokra köttetését. Endre király hazatérését, Ottó embereinek pusztítását, Tiborcot, amit az égő házból kimenti Melindát s Bánkjához viszi. […] A munkámban kitűnő segítő társam volt Kertész Mihály, aki akkor már jelentékeny gyakorlattal birt a film-rendezés terén s kétségen kívül a legkomolyabban s a legalaposabban képzett tehetség volt azok között, akiket ebben az időben erre az új művészetre vitt hajlandóságuk. A felvételeket ő vezette s nem felejthetem el, hogy mennyi elmélyedéssel, mennyi megértéssel dolgozott s hányszor hangoztatta, hogy úgy érzi: ez életének legnagyobb vállalkozása. Azóta Kertész Mihály a világ filmrendezőinek első sorába emelkedett, a nevét öt világrész közönsége ismeri, megtanulta a filmgyártás legrejtettebb titkait, mestere lett a modern technika legkörmönfontabb fogásainak, de hiszem, hogy nemzetköz nagy diadalainak percében  is szívesen és önelégedetten gondol vissza a szentbenedeki fölvételekre, amikor szerény eszközökkel, de tüzes lelkesedéssel igyekezett megeleveníteni a nyolcszáz év előtt Magyarország nagy nemzeti tragédiáját, amikor úgy érezte, hogy életének legnemesebb és legnehezebb feladatát végezi.
  • Janovics Jenő visszaemlékezése szerint az operatőri munkát Bécsi József végezte.
  • Az Új Idők 1914/2 számában megjelent fotók is arról tanúskodnak, hogy Bécsi József volt a film operatőre.
  • Janovics visszaemlékezése szerint a Bánk bánt alakító Bakó László nem volt hajlandó lóra ülni a forgatás során. 
  • A hadi jelenetekhez a szentbenedeki parasztok statisztáltak.
  • Az inzertek közé Katona József eredeti szövegei is bekerültek.
  • Janovics Jenő a forgatáson két ízben is megsérült.
  • A kísérőzenében Erkel Bánk bán című operájának motívumait használták fel.

Galéria

Vélemények

"A Bánk bán nem mozitéma. Ezt maga Janovics Jenő, a kiváló dramaturg és színész érezhette legjobban, mikor az átdolgozásba fogott. Vállalkozása két sarkponton fordul meg. Az egyik: irodalom. A másik: mozi. A munka irodalmi részét, a lehető legjobb akadémikus tradícióval együtt, készen kapta. Katona József megcsinálta, Gyulai Pál beleverte a köztudatba a Bánk bánt. Vele nőttünk föl. Nekünk Katona - c'est le drame. Más kérdés, hogy a mozira kellett várni, hogy a Bánk bán lejusson a nép közé. Ha ez sikerülne, akkor lehetne Bánkból is széleskörű nemzeti tradíció, még a Claudel publikuma előtt is, a Comédie Française és a klasszikusok.
Színház és mozi: két új ellenség. Két külön művészet, más tartalommal és más eszközökkel. A film a valóság, az élet, a fotográfia. A dráma mindig több volt. Kezdve az ideális görög színpadtól, Shakespeare puszta emberábrázolásán és a francia tragédia sűrített és elvont cselekményén keresztül egészen Ibsenig és a szimbolikus drámastílus, realizmustalan törekvések felé - nem a neoklamicizmus erőtlen és disszonancia nélküli ködképeire gondolok - mindenütt eltávolodás a természettől. A filmdráma félig még dráma. De megvan a lehetősége hozzá, hogy csupasz természetet, tobzódó naturalizmust adjon a publikumnak. Itt már a fizikai ráismerés meghozza az örömet, nem kell belső ráeszméléssel kisajtolni a beleélést. A Bánk bán filmben is - nem mindig simán - ez a két technika keveredik. Az udvari termeket, az összeesküvők pinceboltozatát, a nagy jelenet szcenírozását finom tapintattal meghagyta az átdolgozó kulisszának. Nem is volt szabad a Bánk gyilkosságát helyszínen fölvett bűncselekménnyé lefokozni.
Ami a természetbe kivitelt illeti, az egészen más dolog. Ott el kell felejteni a tragédiát. A mesterséges monumentalitás egyszerre összeomlik. Bánk csak a színpadon Bánk. A természet nagyon nagy keret az ember ábrázolására. A festészet is, mikor a műteremből kiment a szabadba, otthagyta a pszichológiát és az arcnak részletező rajzát. Rembrandtot sem lehet plen-airbe átírni. Vagy a Rafael-madonnát édes élőképbe eleveníteni. Viszont egészen új lehetőségek tárulnak föl, miket a rendezés nagy művészettel aknázott ki. Azt csinálták a természettel, amit akartak. Fölülről nézett hatalmas tájkép téres levegővel és mélybeeső távlattal; sötét keret szűk nyílásán át kitekintő a napsütésre. És a már szinte romantikus plein-air. Egybefoglaló napsütés, holdfény, de olyan, melybe a kontúrok - a Melinda fehér vonalai - élesen belerajzolódnak. Sikerült egészen kétdimenziós tableau-világításokat is kihozni. Széles hegyoldal egy kis ég-sarokkal, a sötét folton végigkígyózó embersorral. Vékony földcsík, rajta az egész képet betöltő ég: a természetnek a legstilizáltabb színpadi technikával való beállítása. Igen ügyes megtalálás volt a kikötött paraszt. Ez az élő Szent Sebestyén-motívum nem koncesszió egyik művészet kárára sem. Jól illusztrálja a tragédiát és a film eszközeiből sarjadt ki.
Harmóniában van a drámával a többi megjelenítő betoldás is, a Bánk szemleútja: csak a sok kézlobogtatás magában keveset fejez ki a nép nyomorából. Amit a színpad szintén nem mutathat, látjuk Mikhál bánt igazi börtönben, Petúr háznépét igazi lovaktól hurcolva. Dráma is van a szabadban. Hírnök pihegve lovagol végig a vásznon. A Melinda történetét kiszélesítve kapjuk. Hálás érzelmi bánya volt ez már az opera számára is, melynek melódiái kísérik a filmet. A publikum fölsóhajt, mikor végre kigyúl a faház és leég. Itt aztán - kibújik a mozi a zsákból. Gondoljuk csak el, mely banalitás volna, mondjuk a Kísértetek tengelyévé a menhely nagyszabású leégését tenni, fölszerelve és kiaknázva a modern filmtechnika minden vívmányaival.
A Bánk bán nem csattanókra fölépített színdarab. Cselekménybeli sikert a moziban - a filmromantika szenzációi mellett - nem is várhatunk tőle. Mégis értékes és sikerült vállalkozás volt, mert nemzeti tartalmat népszerűsít. És a Katona szövege sem került sutba. Meg-megjelenik a vásznon a maga csiszolatlan fönségében, mint valami néma orákulum, mely időnként a múltból a néphez szól és intézi a képek mozgását. Valljuk be, hogy enélkül meg se értenők a filmet. De nem féltjük a színészeinket, hogy kifejező mozdulatokkal szavak nélkül is fognak interpretálni. A Szökött katona filmje után jött a Tolonc, most a Bánk bán: mindig nehezebb feladat. A Jászai Mari gesztusaiban van a legtöbb jelentés, de láttunk vászonra való artisztikus pózokat a többieknél is.A mozi-publikum eo ipso és kritika nélkül megnézi, amit elébe adnak. De a dráma barátainak is érdekes csemege a Bánk bán-film, mert nem bontja szét a tartalmat, ami drámáé és stílusos formában fejezi ki, ami a mozié. (Zolnai Béla: A Bánk bán filmen." In: Nyugat, 1915/9)

„Valljuk csak meg ugyanis, hogy a Bánk bán inkább nevezetes, mint ismert remekműve irodalmunknak; és azok közül is, akik ismerik, legfölebb ha harminc percent látta, a többi mind csak könyvből ismeri. Igazi népszerűségei most, a Proja révén fog kapni a Bánk bán, és akárki meglássa, ezutáni színpadi felújításai osztatlan nagy sikerrel járnak. Különösen itt Budapesten, még pedig azért, mert a filmen a főszerepeket nagyrészt azok játsszák, akik a Nemzeti Szinházban is szokták és fogják majd játszani. Igy legelsősorban Jászai Mari, aki mint Gertrudis a filmen is lenyűgöz bennünket hatalmas művészetével. Mindvégig dominál, olyannyira, hogy bátran Jászai-filmnek nevezhetnők. Megindító és szép Paulai Erzsi Melindája és teljes hatással érvényesül Bakó László is a címszerepben. A kolozsvári Nemzeti Színház tagjai közül való Szentgyörgyi Istvánnak klasszikus Tiborca, azután a Biberachot játszó Janovics Jenő, akinek azért is taps jár ki, hogy a filmre alkalmazást ép annyi önállósággal, mint kiváló dramaturgiai érzékkel vitte keresztül. De a többi szereplő, mint Várkonyi Mihály (Ottó), Szakács Andor (Petur bán), Nagy Andor (II. Endre), Fekete Mihály (Mikhál bán), Hetényi Elemér (Simon bán), Hidvéghy Ernő (Miksa bán), valamint a rendező, Kertész Mihály szintén minden elismerést megérdemlően oldotta meg nehéz feladatát. A film kivitele megkapóan szép; különösen a plener felvételek, amiket a Kinoriport gróf Korniss Károlynak XIII. században épült, tehát mindenképpen korhű kastélya környékén készített. Szóval technikailag is kiváló újdonsághoz jutott a Tivoli, mely külön büszkeséggel gondolhat majd mindenkor arra, hogy a klasszikus Bánk-bán filmje az ö vásznán került bemutatóra. r.” (Pesti Hírlap, 1915. április 18.)

„A tragédia nemes vonalai mintha még közvetlenebbül, artisztikusabban domborodtak volna ki, hiszen a rendező Kertész Mihály előtt nem állottak a színpad kulisszavilágának korlátai. Minden változás, minden jelenet megfelelő miliőben került fölvételre s a jelenetek drámaiságát a remekül kidomborodó táj és természetiképek csak fokozták. A drámát Janovics Jenő alkalmazta színre. A képek három szakaszra oszlanak. Az egyes jeleneteket, változásokat Katona József eredeti szövegének vetítésével magyarázza a mozi. A stílusos keretekbe foglalt jambusok egy pillanatra sem szakítják meg a cselekményt, inkább úgy hatnak mint valami aranypánt, amely egybekapcsolja a képek váltakozó sorát. Gyönyörűek a plain air fölvételek, a melyek Korniss Károly gróf XIII. században épült kastélyánaík udvarán és környékén készültek. A hajlós, szelíd vonalú hegyek, a fák. a reszketve imbolygó levelek, az ősi tornác oszlopai olyan illúziót keltenek, amilyet a zárt szín adni nem tud. Az akció itt még elevenebb ritmusú lesz, s a szemlélődés mellé nem is kell képzelet, hogy az ember megértsen mindent. A Tivoli fényjátékház egyik legszebb műsorszáma marad a Bánk bán. amelynek klasszicitása ép úgy hat, mint a színpadon, de a dekorativ elemekben és a mozgás folytonosságában, a bonyolult cselekmény zökkenő nélkül való lepörgetésében a szinház fölé emelkedik.” (Budapesti Hírlap, 1915. április 20.)