A VILÁG CSAK HANGULAT
The World is Only a Spirit (angol)
Alkotók
| Illés Jenő | rendező |
| Illés Jenő | forgatókönyv |
Szereplők
| Leontine Kühnberg | Froben Zoe, a milliomos leány / az apacsleány |
| Somlay Artúr | Rolf Sanders, a szobrász |
| Vándory Gusztáv | Rolf barátja |
| Kemenes Lajos | apacs |
| Fehér Gyula | |
|
Majthényi László |
Produkciós stáb
| Fröhlich János | producer |
| Fodor Aladár | producer |
Gyártási és bemutatási adatok
| Kino-Riport | gyártó cég |
| Kino-Riport | forgalmazó cég |
| 1917. február 5. | bemutató |
Filmtechnikai specifikáció
Némafilm, az eredeti hossza a korabeli források szerint:1500 méter
Fellelhetőség, források
A film kópiája elveszett. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:
- Mozihét, 1916/31, 37, 40, 1917/2, 5, 6, 28, 29, 39
- Színház és Divat, 1916/6
- Mozgófénykép Híradó, 1916/31, 52
- Almanach. A magyar kinematográfia évkönyve.1917. (Szerk. Kármán Béla és Pék Dezső) 123. p.
- Vándory Gusztáv: Visszaemlékezések (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 4. p.
Bibliográfia
- Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 75. p.
- Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 351. p.
- Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 40. p.
- Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
- Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 158-159. p.
- Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 84. p.
Tartalom
Froben Zoe dúsgazdag, elkényeztetett urileány, aki halálosan unja a sivár zsúrozásokat és pillanatnyi szeszélyének engedve elhatározza, hogy apacslánynak öltözve felkeresi a külvárosi csapszékeket. Sanders Rolf fiatal szobrász modellt keres az „elvetemültség” szobrához. Amint a külvárosi lebujokban kutat az őstipus után, megakad a szeme Zoén, aki álöltözetében, magára erőszakolt vadságával valóban a legjobb matéria a szobor megmintázásához. Zoénak tetszik a kaland és másnap felkeresi Sanders műtermét. A szobrásznak feltűnik a leány okossága, kifinomult gesztusai, és kettejük között gyengéd szerelmi viszony fejlődik. Sanders apja egy nap feljön a városba, felkeresi a fiát és keserűen panaszolja el neki, hogy birtokát elárverezik, ha csak nem sikerül meglágyítani a hitelező szívét. A hitelező nem más, mint Zoe apja, aki egy feltétel alatt hajlandó az elárvereztetéstől elállni, ha a fiatal Sanders elveszi a leányát. Súlyos dilemma előtt áll a szobrász. Ő, aki mitsem tud arról, hogy az apacsleány tulajdonképpen Zoe, nem tud beletörődni abba, hogy lemondjon szíveválasztottjáról, a szegény, elzüllött, de lelkében nemes apacsleányról. Végül enged a kényszernek, elveszi Zoét, akiről még most sem tudja meg, hogy azonos azzal az apacsleánnyal, aki modellje volt. Ám Sanders elveszti alkotózsenijét. Nincs ihlete, s mindig visszaálmodja azt a nőt, aki legszebb szobrához az inspirációt adta. Megszökik hazulról, hogy a külvárosi lebujokban megint felkeresse egykori modelljét. Zoe tudja ezt, felöltözik apacsleánynak, s ugyanott, ahol egykor, ismét szembetalálkozik Sanderssel. Sanders megszökteti a leányt, - saját feleségét.
Érdekességek
A film címét valószínűleg Reviczky Gyula akkoriban népszerű költeményének sora ihlette:
Magamról (részlet)
Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.
Galéria
Vélemények
"A világ csak hangulat... Ez a címe a Kino-Riport-filmgyár első Kühnberg-képének, amelyben Kühnberg Leontíne, a nagynevű berlini Reinhardt szinésznő, a kiváló filmművésznő játssza a fő női szerepet. A darab izgató, szenzációsan érdekes meséje rendkívül nehéz feladatot ró a művésznőre, aki kettős alakításban ragyogtatja hatalmas tehetségét, a milliomos urileányt pazarul fényes, az apacs-leányt pedig a kloakának, a zsungelnek megfelelő miljőben szólaltatja meg. Mindkét változatban egyaránt nagynak, hatalmasnak, szinte tüneményesnek bizonyul Leontine Kühnberg, aki magaslatára emelkedett a filmjátszás művészetének." (Mozihét, 1916/31)