Gombaszögi Ella

Gömöry Vilma

Gombaszögi Frida
színésznő

Születés: Budapest, 1890. december 9.
Halálozás: Budapest, 1961. szeptember 6.

Eredeti neve: Grün Friderika Vilma
Szülei: Grün József, Weisz Rozina
Testvérei: Gombaszögi Ella, Irén és Margit színésznők
Lakása: Budapest VIII. Kálvária tér 8. (1909), V. Vilmos császár út 72. (1922), I. Dísz tér 6. (1961)

1909-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, utána Beöthy László, a Magyar Színház igazgatója szerződtette. 1916-ban már országosan ismert drámai színésznőként a Vígszínházhoz ment át és 1933-ig maradt a társulat tagja. 1919 elején egy fiatal férfi, valószínűleg egy rajongója rálőtt, majd öngyilkos lett. A színésznő az arcán súlyosan megsérült, sokáig kérdéses volt, hogy színpadra állhat-e valaha. Gyógyulása utáni első fellépését hangos ünnepléssel fogadták. A sérülés külső nyomait László Ernő kozmetikus-bőrgyógyász szinte teljesen eltüntette. Irén húga később férjhez ment László Ernőhöz és felhagyva a színházzal 1939-ben férjével együtt Amerikába emigrált.

1909. június 19-én férjhez ment Rajnay Gáborhoz, akitől 1918-ban elvált, de barátságuk megmaradt. Amikor a színésznőnek a zsidóüldözések idején, 1944-ben bujkálnia kellett, volt férje segítette. Második házassága tartósnak bizonyult: 1922. április 14-én Az Est című lap tulajdonos-főszerkesztője, Miklós Andor felesége lett, aki ekkor már az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. tulajdonosa (főrészvényese) is volt. 1933 decemberében Miklós Andor meghalt, végrendeletében feleségére hagyta a vállalatot és vagyonát. Gombaszögi Frida visszavonult a színpadtól és átvette a vállalat irányítását. 1934. novemberétől 1939-ig vezette a vállalatot. Felesége volt Heltai Jenő írónak is.

1945-től rövid ideig a Nemzeti Színházban, 1946-tól 1949-ig a Vígszínházban játszott. 1948-ban Amerikába utazott és testvérénél vendégeskedett, közben sok régi és új ismerőssel, köztük Greta Garbóval és Molnár Ferenccel is gyakran találkozott. Néhányan próbálták rábeszélni, hogy maradjon Amerikában, ő mégis hazajött. A háború utáni években megpróbálta visszaszerezni tulajdonjogait és a vállalatot, de az 1948. évi államosítás után erre már nem volt esély. Az 1950-es évek elején mindenét elvették. Egy időre Budapestet is el kellett hagynia, a pécsi, majd a győri színház társulatához került. 1953-tól újra a budapesti Nemzeti Színház művésznője; 1953–1956 között a Színművészeti Főiskolán magatartástant tanított. Ezután már csak apró szerepekben volt látható. Legkiválóbb szerepeit modern társadalmi drámákban alakította, bár nagy sikerrel keltett életre klasszikus és vígjátéki figurákat is. A magyar színpad első modern stílusú színésznőjének tartották.

Csak némafilmekben szerepelt, ott viszont számos film főszerepben volt látható. Csaknem az összes filmje elveszett, az egyetlen, ami fennmaradt, épp az az alkotás (Vorrei morir), amelyről azt nyilatkozta a Színház és Divatnak, hogy az egyetlen olyan filmje, amelyben elégedett önmagával.

Filmszerepei:

  1. A farkas (1916) - Vilma
  2. A szerelem bolondjai I-II. (1917) - Malvin
  3. A testőr (1918) - a színésznő
  4. Lobogó vér (1918)
  5. Vorrei morir (1918) - Maja
  6. Sundal (1918)
  7. Tláni (Ezeréves szépség) (1919-1920) - Tláni
  8. Olavi (A csapláros lánya) (1922)

Forrás: Wikipédia ♦ FamilySearch (házassági 1909 1922 halotti)

Galéria