TÜZET KÉREK!

Tartalom

A pesti riporter a Múzeumkertben padon ülve olvassa a reggeli lapokat, s közben felfigyel egy fiatal párra. A fiatalok nagyon lehangoltak. A riporter hamarosan megtudja, hogy azért, mert szeretik egymást, de nem lehetnek egymáséi. Elkeseredésükben elhatározzák, hogy öngyilkosok lesznek. A fiatalember elmegy a közeli fegyverkereskedésbe, s rövidesen pisztollyal tér vissza. A riporter meg akarja akadályozni a készülő tragédiát, azonban a fiatalok észreveszik, hogy megsejtette tervüket, s eltűnnek a parkból. Mielőtt felpattannának a Hűvösvölgy felé tartó villamosra, két levelet adnak át egy küldöncnek. Azt remélik, hogy megszabadultak tolakodó megfigyelőjüktől, de tévednek, mert a riporter utánuk küldi segédjét, a fiatal újságírót, ő maga pedig a küldönc nyomába szegődik, s megtudja, hogy kinek szólnak a levelek. Felkeresi a két címzettet, az egyik gazdag háztulajdonos, a másik szegény házmester, az öngyilkosjelölt szerelmesek szülei. A két aggódó apával siet a rendőrségre. A fiatal újságíró értesíti a riportert, hogy hol találhatók a fiatalok. Az apák a rendőrökkel a helyszínre sietnek. Az egyik detektív részegnek tetteti magát, s így közelíti meg a fiatalokat. Tüzet kér a fiútól, a fiatalember, hogy megszabaduljon a részegtől, előveszi az öngyújtóját, és tüzet ad neki. A detektív azonban egy óvatlan pillanatban megszerzi a revolvert, jelzésére előjönnek a közeli bokor mögül a megenyhült szívű apák, s happy enddel fejeződik be a történet. 

Tartalomleírás Az Ujság 1912/112. számában megjelent cikk alapján:
Kiindulópontul a Múzeum-kertet vettem, ahol a halálra készülő szerelmesek találkoznak s ahol észreveszem rajtuk a szomorúságot, a levertséget. Kezdenek érdekelni mint riportert. Olvasásba elmerülve, egy ujjammal átbökött újságlapon keresztül figyelem őket, látom, amint a fiú a kerten át a Múzeum-körút túlsó oldalára, a Zubek Bertalan-féle fegyveresboltba siet, browningot vásárol, visszatér kedveséhez, akivel együtt búcsúzó leveleket küld a hozzátartozóinak. Közömbösséget színlelve, követem őket mindaddig, amíg egy hűvösvölgyi villamosra szállnak, ahol azonban észreveszik leselkedésemet s most már nem mehetek utánuk a nélkül, hogy gyanút ne fogjanak. Mert a legjobb esetben is azt érném el, ha követem őket, hogy elhalasztják szomorú tervük megvalósítását. Szerencsémre éppen arra jön Fodor Aladár riporterkollégám, akivel hamarosan megértetem a helyzetet s a ki gyorsan utánuk ugrik a villamosra s tovább figyeli őket. Diszkréten, közömbösséget színlelve utazik velük ki a Hűvösvölgybe, követi őket az erdő szélére, ahol nagy dilemmába kerül: kövesse-e őket tovább, avagy megbeszélésünkhöz képest telefonozzon-e a főkapitányságra nekem. Mert közben én odasiettem, hogy szükség esetén rendőri segítséggel akadályozzam meg a készülő drámát. A kínos helyzetben Fodornak pompás ötlete támad : felkér egy fiatal nevelőnőt, a ki a pázsit szélén gyermekekre vigyáz, kövesse a sűrűben eltűnt szerelmeseket s mig ő nekem a közeli Balázs-féle vendéglőből telefonál, összetépett papirdaraabokkal jelölje meg az utat, hogy aztán a telefontól visszatérve, tovább figyelhesse a boldogtalanokat és szükség esetén ő maga akadályozza meg a szerelmi drámát.
Miközben ez lejátszódik, a Múzeum-körúton egy ismeretlen ember automobilját megállítom. Elkérem tőle az autót, amit ő — megtudva tőlem, mi czélból van szükségem rá — átenged. Sejtve, hogy a gyors járóművet feltétlenül be tudom éri a villamoson elindult szerelmeseket, feltétlen bizonyosságot akarok szerezni arról, hogy tényleg a halálba készülnek-e. Ezt úgy tudom meg, hogy elhajtatok a Messenger boy-vállalat dohány-utczai irodahelyiségébe, ahová a következő pereben visszatér az a fiú, aki a Múzeum-kertben átvette a szerelmesektől a búcsúzóleveleket. Autóba ültetem a gyereket, aki elvisz a Csengery utcza 5. számú házba. „ Ott megtalálom a leány anyját, a kétségbeesett házmesterét, és a fiú atyját, a szigorú háztulajdonost, akinek a makacsságán és gőgjén múlott a fiatalok boldogsága.
Az apával a főkapitányságra sietek és oda kapom Fodor barátom telefonjelentését, mire egy detektivvel együtt kihajtatunk a Hűvösvölgybe, megtaláljuk a nyomra vezető papírszeleteket s ezek révén Fodorhoz érünk, a ki a nevelőnővel együtt a sűrűből figyeli a tisztásra ért szerelmeseket.
Jókor jöttünk. A hatvan lóerős automobillal, amely Fereiner Aladár barátom tulajdona (a darabban különben ő játszsza a soffőr szerepét), behoztuk a villamos előnyét.
A detektív (Sajó Géza, Nagy Endre kabaréjának tagja) csavargónak öltözik, kitámolyog s következik azután az a jelenet, amely a valóságban is lejátszódott.

Érdekességek

A Projectograph filmgyár filmjét a Kino-Riport későbbi megalapítói, Fodor Aladár a Pesti Napló munkatársa és Fröhlich János az Újság munkatársa készítették. Ez volt az első magyar játékfilm, melynek bemutatója néhány nappal megelőzte a Hunnia Biográf első produkciójának bemutatóját. A Tüzet kérek! sajtóbemutatóját 1912. május 9-én, a Hunnia Biográf Egy csók története című filmjének bemutatóját 1912. május 13-án tartották.

A történet a valóságban is megtörtént, 1910 májusában. Az eseményen, mikor az öngyilkosságot megakadályozták, Fröhlich János is jelen volt.

A forgatás körülbelül másfél hétig tartott.

A filmben szereplő autó az azt vezető sofőré, Förstner Aladáré volt, aki Fröhlich János jó barátja volt.

A filmben benne maradt egy véletlen baleset, amikor a Dohány utcai Messenger Boy vállalat elé ér az automobil és az ügyetlen fordulás miatt elüt egy arra bicikliző boyt.

Egy másik baleset részletei is benne maradtak a filmben. Amikor az Andrássy-útról a főkapitányságra robog az autó, egy lomha omnibusz elől kellett kitérniük, Förstner, a soffőr fékezett, de a kocsi nem állt meg, hanem villámsebesen megfordult a saját tengelye körül.

A laborálási és vágási munkálatokat Bécsi József végezte, akinek Fodor Aladár segített a többnapos mnkában.

A kétfelvonásos film túlforgatása 220 méter volt.

A 800 méteres produkció költségvetése 3000 Korona volt, amiből a nyersanyag métere 1 Korona 20 fillér.

A film plakátját Honti Sándor festőművész készítette.

Galéria

Vélemények

 (A pesti riporter.) Fröhlich János újságíró Tüzet kérek ... (A pesti riporter) cimü mozivázlartának ma este volt a bemutató-előadása az Apolló- szinházban. A fővárosi életkép, melyet Fodor Aladár újságíró rendezett, igen megnyerte a közönség tetszését. (Budapesti Hírlap, 1912. május 10.)