ELNÉMULT HARANGOK [1916]

Tartalom

A román-magyar határon játszódik a film cselekménye 1916-ban, az első világháború idején. Simándy tiszteletes úr, aki az utrechti egyetemi tanulmányai után a fogarasi havasok közé kerül, egy kis hegyi falu papja lesz. Florica, az oláh pópa szép leánya beleszeret Simándy tiszteletesbe. Az viszonozza érzelmeit, de útjukba áll a lány szüleinek gyűlölködése, mellyel a magyarok iránt viseltetnek. Az oláh pópa szavaiból árad a gőg, a magyar faj lenézése. Ez vérig sérti az önérzetes tiszteletest, s ezért már Floricát is kerüli. Távolmaradása még hevesebb lángra lobbantja Florica érzelmeit. Nemsokára meggyőződik Simándy bátorságáról. A magyar pap a halál torkából menti meg egyik szolgájukat. Az ünnepi lakoma után, amikor a mulatozás duhaj mámorba fúl, Florica elszökik Simándyhoz. A kijózanodott pópa megrettenve látja leánya szökését. Utána rohan, és kiragadja a tiszteletes karjaiból. Ekkor a falu levegőjén, mint vészvihar száguld át a román betörés komor valósága. A falu népe fegyvert ragad, ki kaszát, ki baltát, fadorongot és készül lecsapni a gyűlölt ellenségre. A pópát meghatja leánya mélységes szerelme, a magyarok vitéz elszántsága, hogy milyen bátran mernek a halál szemébe nézni. Apai áldását adja a fiatalok szerelmére, s a magyarok mellé áll.  Ettől kezdve a faluban élő magyarok és oláhok együtt küzdenek a román hordák ellen.

Short English content: After his study tour abroad, Simándy Pál, the Protestant pastor, returns to his homeland, Transylvania. In the church of Magyargarabó which lacked a priest for a long time, the bells are ringing again. The young priest devotedly serves his vocation in the village which becomes more and more Romanian. He falls in love with Florica, the daughter of the Orthodox pope. The girl returns his love. In the novel, the lovers are torn apart, as the pope is the paid spy of the Romanian anti-Hungarian League, but the film has a happy ending: Simándy and Florica unite in happiness.

Érdekességek

• Rákosi a filmváltozathoz új befejező részt írt, amelyben a magyarok és a románok összefognak.
• Vándory Gusztáv szerint Simándy szerepét eredetileg Törzs Jenőnek szánták, aki színházi elfoglaltsága miatt lemondta.
• A filmet 1922-ben néhány film- és színpadi jelenettel, Rákosi Viktor prológusával kiegészítve felújították.
• A fennmaradt 17,5 mm-es, hiányos kópiát Tóth János operatőr 35 mm-es méretűre felnagyította, s így már vetíthető.
• Rákosi Viktor regényét Kalmár László, 1940-ben újra megfilmesítette Nagy Istvánnal, Kiss Ferenccel, Lukács Margittal a főszerepekben.

Galéria

Vélemények

"Rákosi Viktor meghatóan nagyszerű drámája állandó repertoár darabja ma is az ország minden színházának. Izzó időkben játszódik a dráma forró levegőjű cselekménye, s a mai napok, amelyekben az erdélyi határszélen újra fellobogott a régi láng, amit hajdanán is, ma is román martalócok gyújtottak fel: különös érdekességűvé teszik a drámát. Az Astra filmgyár, amelynek múltkori bemutatójáról is határozott sikert jelenthettünk, ezúttal is sikert aratott. A nő főszerepet Paulay Erzsi, a Nemzeti Szinház kiváló művésznője játszotta el. Azok a kvalitások, amelyet Paulay Erzsit az ország első színpadon népszerűvé tették: itt is ragyogóan megcsináltatják vele a nehéz szerepet. A két férfi főszerepet Vándory Gusztáv a Magyar Szinház tagja és Szőreghy Gyula játszották el. Vándoryt több filmen láttuk már. Mindenkor kitűnő volt, de egyúttal különösen erőteljes, érdekes az alakítása. Szőreghy Gyulát is jól ismeri az ország moziközönsége. A Jókai-filmen való alakítása is briliáns volt, s itt is kiválóan karakterizálta a pópa alakját. A film rendezése Garas Márton kitűnő és stílusos munkája. A kiváló rendező produkciói közt is első hely illeti meg e művét. Külön méltatás illeti meg a film felvevőjének, Zitkovszky Bélának munkáját. Zitkovszky, akinek tehetséges és tökéletes munkái a szakma osztatlan tetszését nyerték el már tavaly is, az idén különösen kiválóan dolgozik. Fotográfiája a külföld nagy gyárainak tökélyét is eléri már, s mindenképen díszére válik a fejlődő magyar filmgyártásnak. Ezúttal is remekbe dolgozott, külön nagy sikere volt. A film általában a legjobb konstellációk között kerül színre. (—) (Mozihét, 1916/ 46)

„Ambrus Zoltán meg Blaskovics Sándor kitűnő, de sajnos, rövid életű folyóiratában az Uj Magyar Szemlében, jelent meg jó tizenöt éve először Rákosi Viktor regénye, Az elnémult harangok szenzációt keltett. Nemcsak mert a kiváló író legjobb munkájának bizonyult, hanem mert az erdélyi oláh izgatókkal szemben szépirodalmi eszközökkel, de annál frappánsabbul mutatott rá, hogy Erdélyben nem az oláh, hanem a magyar az elnyomott. Erdély tele van elnémult harangokkal. A magyar templomok elnémult harangjaival. Sok-sok ezer magyar hívőből nyelvre, vallásra, oláh lett. A regény utóbb könyv alakjában, épen mert irodalmi szépségei, cselekményének fordulatossága és kedves romantikája mellett olyannyira keserű magyar igazságnak adott kifejezést, roppant népszerű lett. Majd hogy a szerző Malonyai Dezső társaságában színpadra vitte, a Nemzeti Színháznak, úgyszintén a vidéki színpadoknak mindmostanig legnépszerűbb műsordarabja lett. Érdekes, hogy egy-két évvel ezelőtt az aradi direktor, Szendrey Mihály kénytelen volt levenni a műsoráról, merthogy egynémely aradi oláh tiltakozást szervezett a darab ellen. Fájt nekik az igazság. Ezt az igazságot azonban a román hadüzenet óta, a magyar vér pecsételte meg és kard lett belőle, amivel nemcsak a betörő román hordákat kergettük ki, hanem mindazokat az itthoni románokat, akik némává tették a mi harangjainkat . . . éppen ezért, merthogy ennyire izzó aktualitása lett e regénynek, tarjuk szerencsés ötletnek, hogy az most filmváltozatban kerül a közönség elé. Nemkülönben szerencsés gondolat volt Rákositól, hogy tekintettel a mai időkre, új befejező részt írt és pedig oly értelemben, hogy Aradon, és tovább, ahol mind több és több román lakik, e filmen a román együtt lelkesedhetik a magyarral. Mert lelkesítő, megragadó ez a film; és hozzá minden pontján lebilincselően érdekes. A mai amerikai filmáradatban nemcsak becsülettel, de teljes versenyképességgel állja meg a helyét ez a magyar film. Elsőrangú, kitűnő munka! Bőségesen vehetik ki részüket a szereplök is; különösen Paulay Erzsi, aki Floricát adja erőteljesen, nagy hatással, aztán a Simándyt nagyon szimpatikusan játszó Vándory Gusztáv, meg Szöreghy Gyula, aki kitűnő a pópa szerepében. A fotografia — Zitkovszky munkája — brilliáns." (Pesti Hírlap 1916 október 31.)

„A regény, annak idején óriási feltűnést keltett, majd később első renaissanszát élte akkor, amikor a Nemzeti Színház színpadán szinrekerült. Malonyai Dezsővel dolgozta át a regényt színdarabbá Rákosi Viktor és most végre második renaissanszát éri meg ez a hatalmas, korfestő történet, amikor végre eléri a legtöbb irodalmi remekmű jó sorsa, hogy filmen is megörökítették…. Az Astra filmvállalat gondoskodott arról, hogy a film valóban méltó legyen a regény értékéhez és a főszerep eljátszására megnyerte Paulay Erzsit. A kiváló művésznőnek ugyan ez a legelső moziszerepe, de már ebben a szerepében is valóban tökéletes mozimüvésznőnek mutatkozik. Nincs egyetlen mozdulata, nincs egyetlen jelenete, ahol ne fejezné ki játékával és mimikájával tökéletesen azt, amit a színpadon szavakkal mondott el….Természetesen nagyon nagy feladat volt ezt a rendkívül izgalmas és ma kétszeresen aktuális és érdekes regényt filmre vinni, úgy hogy egyrészt hü maradjon az eredetihez, de másrészt filmszerűleg hasson. A filmet azonban Garas Márton inscenirozta és rendezte és az ő neve már valóban elismert név a kinematográfia terén. Sok évi külföldi tapasztalat eredménye a film tökéletes rendezése, amelyhez még megemlítjük, hogy a fotográfia is a legtökéletesebbek közé tartozik.” (Színházi Élet, 1916/38)