AZ ÖRDÖG

Tartalom

Az ágról szakadt szegény fiú, Száki János a gazdag László családnál nevelősködik. Alfrédot és lánytestvéreit tanítja rajzra. Jolán, a lányok szegény iskolai barátnője uzsonnázni jár a milliomos házba. A dúsgazdag famíliába csöppent koldus fiú és koldus kisasszony titokban egymásba szeretnek. Szerelmük nem tart sokáig, mert Alfréd megkéri Jolán kezét, s a lány nem tud ellenállni a gazdagság csábításának. Míg az esküvői ünnepség tart, Száki a legsötétebb külvárosi utcákon bolyong. Égő szemű, köpönyeges idegen, az ördög, áll elé. Rábeszéli a csalódott fiatalembert, hogy külföldre utazzon. Elkíséri Münchenbe, Párizsba, és sikerhez segíti a fiatal művészt. Mellette ül a monte-carlói játékasztalnál, s nagy nyereményeket játszik a kezére. Száki János híres és gazdag festőként tér haza Budapestre. Első útja a László palotába vezet. Alfréd örömmel, barátként fogadja. Jolán hűvösen, talpig selyemben, gyémántban áll vele szemben, s tekintetéből a lemondás csendes szomorúsága sugárzik. Ettől kezdve szívük mélyére rejtett szerelemmel élnek egymás közelében, egészen addig a napig, amikor Alfréd portrét rendel feleségéről. Elkíséri az asszonyt a festő műtermébe. Az egykori szerelmesek kettesben maradnak, s ekkor ismét megjelenik az ördög, és addig mesterkedik, amíg a két fiatal szívében parázsló, elfojtott szerelem újra fellángol. Mikor elérte álnok célját köpönyegét takarja a két bűnös szerelmes fölé, s az artisták szokásos mozdulatával, amellyel egy produkciót befejeznek, kacagva kiáltja: „Voilá!”

Érdekességek

• Az ördög az 1907. április 10-én a Vígszínházban tartott ősbemutatója óta népszerű, gyakran játszott darab, több nyelvre lefordították. Az ördög alakjának első megszemélyesítője magyar színpadon Hegedüs Gyula volt.
• A film tényleges budapesti bemutatójának időpontját nem sikerült tisztázni, egyes források szerint 1918. október 5-én, más források szerint december 16-án volt.
• A filmváltozat nagy sikert aratott, ezért a tervezettnél tovább tartották műsoron: "Az ördög, Molnár Ferenc világhírű színművének filmváltozata állandóan táblás házak elött került bemutatásra egész héten át és sok ezerre rúg azok száma, akik már elővételben sem tudtak jegyhez jutni. Ezért a Royal-Apolló igazgatósága elhatározta, hogy meghosszabbítja a páratlanul nagystílű mozgófénykép előadásait és még néhány napig műsoron tartja a magyar irodalom és filmművészet eme remekbe készült alkotását. (Világ, 1918. december 22.)
• Az ötfelvonásos filmdráma negyedik felvonásában pereg le a színdarab cselekménye, s inzertekként Molnár Ferenc eredeti dialógusai jelennek meg, az első három felvonás a színdarab előzményeit mutatja be.
• A korabeli sajtóban kiemelik a film álombeli vízióit, valamint azt a jelenetet, melyben a festő egy albumot nézeget, s a festmények életre kelnek.

Galéria

Vélemények

„Alkalmunk volt a filmről az illusztris szerzővel: Molnár Ferenccel beszélgetni és ő készséggel kijelentette, hogy meglepő és kifogástalan filmnek tartja Az ördögöt, amely felülmúlja kiállítása, rendezése és jelenetezése kiválóságával a magyar viszonyokat. Hangsúlyozta, hogy igen szerencsés ötletnek tartja, hogy mindazt, ami az Ördög tulajdonképpeni három felvonása előtt történt — a filmen megörökítették és kijelentette végül, hogy látott a télen egy amerikai Ördög-filmet és határozottan az amerikai film fölött áll az a film, amelyet a magyar Phönix filmgyár készített.” (Színházi Élet, 1918/40) 

Molnár Ferenc Az ördög filmváltozatáról: 
„— Bámulatosan meglepő kultúrával és rutinnal ültette át filmre Az ördögöt a Phönix-gyár. Az az impresszióm, hogy ez a magyar mozgófénykép a legtökéletesebb és legkvalitásosabb, amit eddig alkalmam volt látni. Legfőképpen az a nagystílűség pompa, elegancia és gazdagság, amely ennek a filmnek minden méteréből felénk árad, lepett meg. Külön érdekessége Az ördög filmreprodukciójának, hogy azt mutatja be, ami a színdarab előtt történik és a tulajdonképpeni darabot csak az utolsó felvonásban kapjuk. Ezt a nagyon nehéz írói és dramaturgiai munkát Siklósi Iván, a Phönix-gyár művészeti igazgatója végezte kongeniális fantáziával és stílusérzékkel. Ezúton is mégegyszer őszinte gratulációmat küldöm neki, amiért ezt a nehéz feladatot olyan látszólagos könnyedséggel oldotta meg. Nemkülönben meleg dicséretet érdemel Kertész Mihály is, aki a filmet kifogástalanul rendezte. Az első jelenettől az utolsóig, minden az eredeti darab stílusához és hangulatához alkalmazkodik A filmen előforduló attrakciózus jelenetek szenzációsan érdekesek és látványosak. A közreműködők, különösen a főszereplők: Kramer Leopold, B. Marton Erzsi és Várkonyi Mihály ismert, kiváló talentumukkal állottak szolgálatába a nemes ügynek és az ő művészi teljesítményük is kimagaslóan sikeres. Büszke lehet mindenki, akinek munkájából összetevődött Az ördög filmváltozata, mint ahogy magam is igazán örülök a várakozáson felüli eredménynek.” (Világ, 1918. október 5.) 

Molnár Ferenc a filmváltozatról:
— Különösen meglepett, mondta a többi között Molnár Ferenc, a darab rendkívül tehetséges és ügyes kibővítése és inszcenálása. A tulajdonképpeni darab a filmen csak a negyedik fölvonásnál kezdődik, a mozidráma első három fölvonása azt mutatja be, amiről a darabomban csak beszélnek. így például megelevenedik a néző előtt az ördögnek a festővel való megismerkedése, látjuk a montekarlói kaszinót, ahol az ördög játékra csábítja Jánost. A fölvételek nagyszerűek és rendkívül plasztikusak, úgy hogy ez a film valóban fölveszi a versenyt a legkitűnőbb külföldi termékekkel. Az, hogy teli van szebbnél-szebb természeti fölvételekkel is, páratlan gazdagságot és érdekességet ad a filmnek. Gyönyörű téli és nyári utcai képek peregnek le a vásznon, egy nagyszabású lóversenyt futnak le benne, azután van benne még egy pompás plein air-ballet, amelyet talán száz táncosnő lejt. Persze mindenütt ott szerepel az ördög, a kinek szerepét Kramer Leopold, darabom kitűnő bécsi személyesítője játssza a filmen. Több eleven, mozgalmas pályaudvari és vasúti filmfölvétel is tarkítja a darabot Van például egy kép, a melyen az ördög vezeti a lokomotivot. Általában nagy örömmel és megelégedéssel kell megállapítanom, hogy ilyen gazdag, sokoldalú filmet még a külföldiek között is keveset láttam. A darabban, amelyet Kertész Mihály rendezett nagyon finom stílusérzéssel és sok ötlettel, Krameren kívül Marton Erzsi és Várkonyi Mihály játszák a főszerepeket. A szemtelen Elza szerepében pedig egy fiatal, de igazán tehetséges kezdő. Spolarits-kisasszony, az ismert kávéháztulajdonos leánya debütál. Nagy örömem volt Az ördög filmbemutatóján és meg vagyok róla győződve, hogy Siklósi és Kertész urak nagy és szép munkája a közönséget is meg fogja hóditani. Az ördög-öt. amelv a magyar kinematográfia legjelentősebb eseménye, hétfőn mutalja be a Royal Apolló. Ahol előreláthatóan nagy és általános tetszést fog aratni. A Royal Apolló előadásai négy és nyolc órakor kezdődnek. (Budapesti Hírlap, 1918. december 15.)

"Molnár Ferenc színműve. Az ördög, miután sok tízezer embernek szerzett gyönyörűséget Budapesten, diadalalra kelt és bejárta az összes nagyobb színpadokat az egész világon. Ma este újra hazatért a világhírű színmű s film alakjában került a nyilvánosság elé a Royal-Apollóban. Olyan érdeklődéssel fogadták a budapesti moziátogatók, amilyet a nagyszerű magyar író remek munkája méltán megérdemel. Valóságos ostrom zajlott le a Royal-Apolló előcsarnokában a jegypénztárak körűl. Természetesen csak kevesen jutottak jegyhez a boldog szerencsések, akik bizonyára soha el nem felejtik a mai élvezetes estét. Megállapítható az az örvendetes tény, hogy a nagyszerű színmű film alakjában csak nyert érdekességében és hatásában, mert a film ragyogó képekben mutatja be azokat a részleteket is, amelyeket a színpadon csak szavakban tárnak fel. S egyébként is oly plasztikus, hatásában oly művészien fokozódó az egész film, hogy nem találunk elég dicsérő jelzőt a jellemzésére. Siklósi Iván hivatott tollal írta át filmre, Kertész Mihály gondosan, meglepő ötletességgel rendezte a színművet. Minden dicséret megilleti a Phönix-film gyárat, mert valóban csodát művelt ezzel a filmmel. Oly gyönyörű képekben ábrázolja Molnár Ferenc súlyos gondolatait, hogy szinte pazarlás. Néhány kép — mint például az élőképekből összeállított hírneves festmények, a kerti balett, Lászlóék fogadó-estélye — páratlan hatású. Ilyeneket még az amerikai filmek sem hoztak át Európába. S a többi jelenet is csupa ötlet, csupa; szín, gyönyörűség a javából." (Az Ujság, 1918. december 17.) 

Váczi Dezső: „Az ördög" filmváltozata a magyar filmkultúra hallatlanul becses és klasszikus megnyilvánulása. Amikor annakidején először került szóba, hogy Molnár Ferencnek ezt a speciális szerkezetű és furcsa misztikumon alapuló színpadi művét filmre kellene átültetni, mi magunk is kétkedéssel fogadtuk ezt az egyébként nemes, irodalmi eszmét. Tudvalévő, hogy „Az ördög", bár roppant lebilincselő a cselekménye, főleg dialógusainak szellemességével aratott óriási sikert mindenütt. Ismerve pedig a film legfőbb dramaturgiai szabályát, amely szerint az akció a filmdarab lelke, valószínűnek tartottuk, hogy „Az ördög" filmrekonstrukciója, bárki írja is azt át és bármelyik filmgyár csinálja is azt meg, nem lehet igazi, jó mozidarab. Most azután, hogy lepergett előttünk ez a merész elhatározás szülte film, örömmel ismerjük be, hogy tévedtünk. „Az ördög"-film, amelyről Molnár Ferenc is azt állította, hogy a leghatásosabb a legsikerültebb magyar film, szerintünk is a hazai filmcsinálás eddig páratlanul álló mesterműve, amelyet a főpróba közönsége osztatlanul nagy és zajos tetszéssel fogadott." (Mozihét, 1917/37)

"Ez a hallatlanul klasszikus magyar irodalmi mestermű a legjelesebb hazai drámaíró legtökéletesebb alkotása ugyanis, kinematográfikus reprodukciójával talán még jobban kiváltotta a tetszését a publikumnak, mint mikor az élőszó színpadáról nézi-hallgatja azt a közönség. Rögtön felvetődik tehát a kérdés: miért? Feleletünk erre a következő: Az ördög filmmásában megelevenedik előttünk nemcsak az egész színpadon lejátszódó akció, de mindazok a dolgok is, amelyet a színészek a darabban csak elmondanak. Ez az oka annak, hogy a film sok tekintetben teljesebb, élvezhetőbb, mint maga az eredeti mű. A darab különleges ötlete, általában a misztikum, a szimbólum, amely e költői alkotás fő jellemzetessége: filmen valószínűbbnek tűnik, mint a színpadon. Mindennek pedig részben az az oka és magyarázata, hogy a filmsajátosságok, a mozgófényképezés illusztratív és technikai lehetőségei és szépségei ezúttal teljes mértékben jutnak kifejezésre." (Mozihét, 1918/51)