A TÁNCZOSNŐ

Tartalom

Bojdán az Alhambra mulatóban ismerkedik meg Lolával, a virágáruslánnyal. A lányt táncra kérik, miközben virágot árul, s Bojdán azonnal felfedezi rendkívüli tehetségét a tánchoz. Tanítani kezdi, s Lola beváltja a hozzáfűzött reményeket, hamarosan nagy sikereket arat. Egy londoni kiránduláson látja meg Lolát Eőri László, az ifjú diplomata. Levelet ír az asszonynak, majd fölkeresi az öltözőjében. Bojdán féltékeny a kialakuló szerelmi kapcsolatra, mely elvonja Lola figyelmét művészetéről. A szerelem azonban erősebbnek bizonyul a hivatásnál, s Lola elszökik Eőri vidéki birtokára. Néhány hónap idill után Lolának hiányozni kezd régi élete. Levelet ír régi barátainak. Az Alhambra kompániája egy nap felkerekedik és meglátogatja az asszonyt. Agitálják, hogy térjen vissza a színpadra, Bojdán egy új táncötletéről beszél neki, melyet csak ő tudna megvalósítani. A kedélyes együttlétüknek Eőri hazatérése  vet véget, kiutasítja házából a komédiásokat. Lola ezután úgy dönt, hogy ő sem marad, visszatér a színpadra. Az elhagyott fiatalember Párizsban vállal diplomáciai feladatot, de nem tudja felejteni a táncosnőt. Hosszas vívódás után ismét felkeresi Lolát. A találkozáskor újra fellángol köztük a szenvedély, ám ezúttal az asszony már nem akarja elhagyni érte a színpadot. Úgy érzi, hogy a művészi létforma mindennél fontosabb számára. A fiatalember, ki megveti a komédiásokat, gúnyosan vágja a szemébe, hogy csak egy táncosnő. Lola büszkén vállalja, hogy az, és feldúltan indul a színpadra. Lelke mélyén mégsem tudja feldolgozni ezt az újabb szakítást, a szerelem elvesztését, s a színpadon örjöngő haláltáncba kezd. Bojdán aggódva figyeli, Lola azonban nem tud leállni, egyszercsak rémülten a szívéhez kap, és holtan esik össze.

Short English content: Bojdán, the well-known patron of arts, turns the beautiful flower girl into a dancer. Out of gratitude, Lola offers her love to her benefactor, but he rejects her, saying that an artist must live alone to make hundreds of thousands happy. The land-owner Eőri László falls in love with the successful dancer, and the two elope to his country estate. The idyll soon ends, as the young man, whose father threatens with disowning him, cannot accept his lover maintaining a contact with her former friends. Lola returns to the stage. László takes a job at the embassy in Paris, but is unable to forget his love for Lola. He goes to her and proposes to her, but Lola refuses to give up her profession, which is a calling to her. They break up again. Lola breaks down, yet she must appear on the stage. Her dance is amazing, but wilder and wilder. The untameable death-dance ends in her falling lifeless.

Érdekességek

Részlet a film női főszereplőjével készült interjúból:
„— Most itt vagyok és filmen játszom a Táncosnőt, a legjobb szerepemet. Bécsben 260-szor játszottam, Berlinben 90-szer, mint a vér, úgy benne van az ereimben ez a, szerep.
— Garas Mártont még Berlinből ismerem, egyrészt az csábított ide, hogy vele dolgozhatom. S a partnereim: a lenyügözően nagyszerű Fenyvessy, a fiatal és hihetetlenül tehetséges Kertész és a többiek mind ... igazán nem lehet panaszra okom.
A maitre de Hotel jött jelenteni, hogy az autó előállt a filmgyárból. A beszélgetés félbeszakadt, menni kellett a műterembe. A Hungária-filmgyár Szövetség  utca 10. alatt lévő atelierjében a filmdráma egy nagy jelenetét játszták éppen, azt, amikor Fenyvessy este beront a táncosnőhöz. A darabban ez az első felvonás vége, a scenárium azonban egy kissé átalakult. Itt a második felvonás vége ez. Amig a felvételt előkészítik, Konstantin Leopoldina tovább beszél. Kedvesen és előzékenyen.
— Készülök régen Pestre, egy külön társulattal fogok jönni és eljátszom a kedves magyar szerepeimet a Vigszínházban.. A Kék rókát, a Táncosnőt és a Farsangot fogom játszani...
Itt közbe kiáltotta a segédrendező a művésznő nevét, egy fejbiccentés és már ott is hagyott bennünket. A gép elkezdett berregni és készült a Táncosnő nagy jelenete.” (Színházi Élet, 1918/33)

Galéria

Vélemények

„Új magyar filmek. Újból meggyőződtünk arról, amit eddig is eléggé hangoztattunk, hogy a magyar filmgyártás a háború alatt utolérte a külföldnek évtizedek óta kifejlett színvonalát. Épp azért nem is lepett meg bennünket az az óriási siker, amelyet a Hungária-filmgyár e heti országos bemutatója aratott. Lázas izgalommal várta a szakma a bemutatót s a bemutatóra került képek nagyméretűsége a várakozást messze felülmúlták…. A most bemutatott filmek, Karcnin Anna, Féltestvérek, Táncosnő. Nőstény- farkas.” (Világ, 1918. november 9.) 

„Nagy érdeklődésre tarthat számot lengyel Menyhért Táncosnőjének filmváltozata. A címszerepre Reinhardt hírneves színésznőjét, Leopoldine Konstantint sikerült a Hungáriának megnyerni. A film egyébként ép oly pompásan sikerült, mint a Karenin Anna. Mind a kettő slágernek ígérkezik.” (Pesti Hírlap, 1918. november 13.)

„»A táncosnő« hatalmas színpadi sikerei után most a filmen fogja folytatni diadalútját, amit a pompás rendezés, megjátszás és kiállítás eleve is garantál. Az előbbi a kitűnő Garas Márton és a pompás főszereplők: Leopoldine Konstantin. Kertész Dezső és Fenyvessy Emil, az utóbbi a páratlanul áldozatkész Hungária-filmgyár érdeme. Dicsérettel kell adózni Lázár István sikerült szcenírozásának is.” (Pesti Napló, 1919. január 12.)

 „Lengyel Menyhért híres színművét, A táncosnőt a Hungária filmgyár filmre dolgozta fel és a négy-felvonásos filmet most mutatta be a Mozgókép-Otthon. A táncosnő, amelyet Garas Márton rendezett avatott kézzel, sikerülten eleveníti meg a színház forró világát, amelytől nem tud elszakadni az, aki egyszer hozzá nőtt. Lengyel Menyhért, aki éppen most aratott nagy sikert a Nemzeti Színházban vígjátékával, meg lehet elégedve A táncosnő filmsikerével is. A rendezésen kívül a szereplők nagyszerű játéka is hozzájárul ehhez a sikerhez. A címszereplő Leopoldine Konstantin, aki Bécsben a színdarab főszerepét játszotta, filmen is tökéleteset produkált. Eőry Sivó Lászlót, a férfi főszereplőt Kertész Dezső alakítja, aki szintén fellépett ebben a szerepben a Vígszínház színpadán is. Fenyvesi Emil játssza mély művészettel a film harmadik főszerepét, Bojdánt.” (Magyarország, 1919. január 14.)