Szülei: Ákom Gyula, Gázmár Erzsébet
Lakása: Budapest XII. Németvölgyi út 67. (1967)
A budapesti Zeneakadémia orgona szakán Antalffy-Zsíros Dezső tanítványaként végezte tanulmányait. Az 1920-as években Magyarországon és külföldön (Ausztria, Olaszország, Svájc) is hangversenyezett. 1930-31-ben Budapesten a Nemzeti Zenede orgona szakán tanított, 1931-től haláláig a budapesti Kálvin-téri református templom főorgonistája volt. A 40-es években a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetségének alelnöki tisztségét is viselte. A háború után fél évre eltiltották a pályától és a szövetség életében sem vehetett részt. 1947-ben azzal vádolták, hogy a Turul Szépmíves Céh patrónusa volt és részt vett a zsidó származású muzsikusok eltávolításában, a tárgyaláson azonban felmentették. Egy év múlva ismét bíróság elé kellett állnia egy 1943-ban történt feljelentés miatt, de az első tárgyalást követően felmentették.
Zeneszerző:
- Két fogoly (1937)
- Fekete gyémántok (1938)
- A leányvári boszorkány (1938, Ábrahám Pállal)
- Nem loptam én életemben (1939)
- Munkaszolgálat - országépítés (1939, riport)
- Göre Gábor visszatér (1940)
- Beata és az ördög (1940)
- Sárga rózsa (1940)
- Lesz, ami lesz (1941)
- Csákó és kalap (1941)
- Életre ítéltek! (1941)
- Az utolsó dal (1941)
- Tavaszi szonáta (1942)
- Enyém vagy! (1942)
- Annamária (1942)
- Álomkeringő (1942, Fényes Szabolccsal)
Zenei vezető:
- Munkaszolgálat - országépítés (1939, riport)
- Tavaszi szonáta (1942, Márkus Alfréddal)
Filmszerepe:
- Tavaszi szonáta (1942)
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ FamilySearch (halotti) ♦ Demokrácia, 1945/13. ♦ Magyar Nemzet, 1947/217. ♦ Világosság, 1947/218. ♦ Világ, 1948/887.
