A repülő arany

Érdekességek

• A produkció 1932 júniusában Bingert János és Rákosi Sándor igazgatók kalauzolásával nyílt napot tartott a sajtó képviselői számára, akik megtekinthették a műtermi munkákat. A nyílt nap idején éppen a pékműhelyben játszódó jelenetet vették fel és annak díszleteit lehetett megtekinteni, valamint a Hunnia udvarán felépített két utca, a józsefvárosi Horánszky és Mária utca szegletét, házakkal, kávéházzal, taxival, pázsittal, beültetett fákkal, utcakövezettel, járdával.
• A filmgyári sajtóbemutató során Fejős Pál mutatott be olyan filmes trükköket, amelyekt gyakran alkalmaznak amerikai és magyar filmekben is. Ilyen volt a ventillátorral készíthető pókháló, és a vékony falú gipszváza, amelyet burleszkfilmekben törnek szét egymás fején, s amely ebben a filmben is szerepel Bálint és Hübner verekedésénél. A hangosztály dolgozói számos hangeffektussal is (csatazaj, mennydörgés, tömegmoraj, stb.) meglepte az újságírókat.
• Az Osso céggel kötött szerződés egyik lényeges pontja volt, hogy a forgatásra Magyarországra szállított francia lámpapark a forgatásokat követően Budapesten maradt. A francia lámpákkal, melyek fekete burkolatán ott csillogott a fehér "Film Osso" felirat, éppen kétszeresére emelkedett a Hunnia lámpaparkja.
• A film az előzetes tervek szerint négy nyelven készült volna el, végül azonban csak két nyelven forgatták le.
• A francia változatban sok magyar statiszta vagy epizódszereplő mellett komolyabb szerephez jutott Góth Sándor, aki a francia film tanúsága szerint kitűnően beszélt franciául.
• A forgatás idején Fejős Pál is a Hunniában dolgozott, éppen vágási munkálatait végezte előző produkciójának, a Tavaszi zápornak.
• A forgatást megelőzően Carmine Gallone az Amerikai fiú című filmjét forgatta ugyanott.
• A filmgyári pékműhely hitelességét a pékek ipartestületi elnökével ellenőriztették le. 600 igazi zsemlét hozattak a műterembe, a péküzemi jelenet statisztáriáját pedig állástalan péklegényekből verbuválták, akik a jelenetben gyúrták az igazi tésztát és tették be a díszlet-kemencékbe. Rajtuk kívül a produkció 8 sütőmunkást is kért a Magyar Sütők Országos Szövetségétől, aki az alábbi péklegényeket küldték a műterembe: Müller István, Diamant Árpád, Farkas Mihály, Petrik László, Erdei Lajos, Guttmann Mátyás, Határ József és Schorsch Mátyás. A szükséges műhelyberendezéseket Steiner Andor sütőipari berendezési vállalata szállította. A felvételek után az egész filmgyár környékét ellátták ingyen tésztával, amit már csak ki kellett sütni.
• Ez a film volt az első, amely az Osso cég technikai fejlesztése után kezdett forogni. Az Osso új áramfejlesztő telepet épített és új kamerákat, lámpákat, mikrofonokat hozatott. Ebben a produkcióban használtak először mikrofongémet is, amit szintén az Osso hozatott külföldről: "egy új elevátor a mikrofonnak, hogy felvétel közben, fent a magasban, oda irányíthassák, ahová éppen akarják." (Sporthírlap, 1932/47.)
• A forgatókönyv francia és magyar írói valójában nem közvetlenül Leroux valamelyik művét használták alapanyagul, hanem detektívregényeinek csak motívumait használták fel, olyannyira, hogy a francia verzióban Leroux híres figurája, a Franciaországban közismert Joseph Rouletabille fiatal tudósító játssza a film főszerepét. Mivel Rouletabille figurája idehaza nem volt ismert, ezért a történetet teljesen magyarították, így lett a történet hőse Bálint György, az Esti Hírek tudósítója.
• A túlforgatás hat-hétszeres volt, minden beállításról hat-hét felvétel készült.
• A film díszlete 20.000 Pengőbe került.
• A gengszterek búvóhelyét nem műteremben, hanem a Hunnia díszletraktárban építették fel.
• A forgatás alatt a francia-orosz díszlettervező apróhirdetés útján keresett magának albérleti szobát a filmgyár környékén. (Petsi Hírlap, 1932/125.)
• A francia változat körülbelül félmillió pengőbe került.
• A film elejének újságinzertjéhez, amelyben először számolnak be az aranyrablásról, a Magyarország című napilap 1932/265. számának 5. oldalát használták fel. Mivel ez a lapszám 1932. november 25-én jelent meg, innen tudható, hogy a film utómunkálatai sok időt vettek igénybe.
• A történet szerint Szabó XIV. János rendőri jelentése augusztus 2-án kelt, nagyjából egy hónappal a forgatás befejezése után, de még az utómunkák idején.
• A filmbeli pékműhely bejárata azonos a Budapest I. Fortuna utca 14. alatti mai Pierrot kávéházéval.
• Minden bizonnyal ez volt az első magyar produkció, amelyben háttérvetítést használtak. Két jelenetben is látható ilyen, a légifelvételek során és az autós jelenetben, amikor a dalbetét elhangzik.
• Július elején az egyik műtermi forgatáson kisebb baleset érte a főszerepet játszó Gyergyai Istvánt, amikor a Gellért Lajossal való verekedős jelenetben a fejéhez vágott vékonyfalú kellékváza egyik darabja felsértette Gyergyai homlokát. A felvétel leállt, a sebet fertőtlenítették.
• Székely István sokáig nem talált megfelelő színésznőt a női főszerepre, ezért a forgatás is úgy kezdődött el, hogy azokat a jeleneteket vették fel előbb, amelyekben nem szerepel a rendőrtanácsos lánya. Már egy bő hónapja javában forgatták a farncia és a magyar színészekkel, amikor július közepén megismerkedett a Berlinből akkor hazatérő Vass Évával, akit azonnal szerződtetett. Kisebb csúszásban voltak már ekkor, ezért egy díszletet újra is kellett építeni emiatt. Még nála is később július végén találták meg a barátnőjét alakító Buttykay Emmit, akit Székely egy tizenkéttagú görlcsapatból emelt ki a szerepre.
• Kabos Gyula nem mert felülni a repülőgépre, ezért dublőrt kellett helyette körbevinni Budapest fölött.
• A film francia változatának párizsi bemutatója két héttel előzte meg a magyar verzió budapesti bemutatóját.
• A cenzúrajelentések szerint a francia változat 211 méterrel (7-8 perccel) volt hosszabb a magyar változatnál.
• A film felvételei egymillió pengőbe kerültek. A kiadási tételek között van két repülőgép is, amelyek gyilkos harc után Pilisvörösvár határában mentek tönkre.
• A film bemutatójának reklámja még a némafilmkorszakot idézi, amikor így hirdeti a filmet: "vidám kalandorregény 12 fordulatos felvonásban".

Vélemények

Vannak a filmben olyan, szinte megoldhatatlannak látszó technikai nehézségek is, amelyekkel külön meg kell birkózni. Repülőgépek ütköznek össze a filmen a levegőben, zuhannak alá tört szárnyakkal, van egy légi harc is. Ezek a repülőgéphistóriák részint Mátyásföldön, részint a pilisi hegyek fölött, Budapest és a Balaton fölött játszódnak le. A felvételek minél nagyobb sikere érdekében egészen új technikai szisztémát dolgoztam ki, amelyet először ennél a filmnél fogok kipróbálni.
Székely István, 1932.

Valami hiba van a magyar filmgyártás körül. Ezt a megállapítást az a szeretet mondatja velünk, amellyel a magyar filmgyártás iránt fontosságának tudatában viseltetünk. Amióta megindult a hangos magyar filmek gyártása, az egyetlen Hippolit kivételével, minden produkció sikertelenségre lett kárhoztatva. Értékben legkiválóbb a Tavaszi zápor volt, amely, sajnos, a téma idegenszerű beállítása miatt nem találkozhatott a közönség osztatlan tetszésével. A sorban ma következett a Repülő arany című magyar film, amely bizony messze elmarad a Tavaszi zápor mögött.
Budapesti Hírlap, 1932.

Meglepően jó a film. Már mi magyarok sem vagyunk négy műtermi fal közé zárva. Kint vagyunk a szabadban.
Nemzeti Sport, 1932.

Ebben az esetben, ha az arany nem is repült el, de nagyon könnyelműen dobta ki azt az ablakon a párisi Osso-gyár, amely minden képzeletet felülmúló önzetlenséggel próbál komoly filmgyártást teremteni Magyarországon. [...] Székely ügyes rendező, aki több rutinnal, mint tehetséggel dolgozik, de ez a filmje nélkülözi a megfelelő gondosságot és körültekintést. [...] Meglepetés, hogy a film technikája milyen bizonytalan, főkép a hangfelvétel kiegyensúlyozatlan és az egyes képek megvilágítása körül is bajok vannak. [...] A film bágyadtan hat, a játékból hiányzik a lendület. [...] De nem értjük a Vass Éva és Valery Blanka nevű hölgyek szereplését, akik még azt sem tudják, hogyan kell a felvevőgép lencséje előtt mozogni. Játékuk teljesen műkedvelő jellegű. A film még így is kiugrik az átlagprodukciók sorából, mert kiállítása gazdag és minden egyes jelenetén érezni azt a lelkesedést és áldozatkészséget, amellyel készült.
Kolba Gyula, Nemzeti Ujság, 1932

Beszélünk azonban a gyönge felvételekről és főként arról a gondatlanságról, amellyel a film női főszereplőit kiválogatták azok, akik erre hivatottak voltak. Elvégre Pesten mégis csak lehetett volna találni egy-két olyan színésznőt, akik legalább beszélni tudnak és fogalmuk van arról, hogyan kell mozogni és hogyan kell egy szerepet megtanulni. Az az érzésünk, hogy ha az utolsó percekben nem változtatnak eddigi taktikájukon azok, akikre rábízzák pénzüket a fllmvállalkozók, igen rövidesen hírmondója sem marad Magyarországon annak, akinek kedve kerekedik a filmgyártáshoz.
(f. i.), Pesti Napló, 1932