Budapest egyik legelőkelőbb és legszebb mozija volt egészen a hetvenes évekig. 1945 előtt a mozi személyzete a Royal Apollo saját, fehér kesztyűs egyenruháját hordta.
Az 1896-ban megnyílt Royal Szálló az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb szállodája volt. Homlokzatára a négy évszakot szimbolizáló öntöttvas szobrokat Párizsból hozatták. Kávéházában és földszintjén a Lumiere cég már 1896-tól rendszeresen vetített filmeket, 50 krajcáros belépődíjjal, hetente frissülő új műsorral, sőt e helyütt történt az első magyarországi filmvetítés is 1896 május 10-én. Mivel a közeli Apolló mozi engedélyét bevonták, a két intézmény vezetői hamar rájöttek, hogy mindketten jobban járnak, ha a szálloda hangverseny- és báltermét átalakítják mozivá, a neve pedig öszvér megoldásként Royal Apolló lesz. Ezek után már csak a tűzvédelmi előírásoknak kellett megfelelni: kiszélesítették a lépcsőt és a Hársfa utca felé is nyitottak kijáratot. A szállodának egyébként saját áramfejlesztő-telepe is volt, ami ezt követően a mozit is képes volt kiszolgálni. Végül 1915-ben nyilt meg, mint a Projectograph Rt. legmodernebb, ezer férőhelyes mozgószínháza. A mozi első előadását 1915. október 31-én tartotta, az ünnepi előadáson a Tetemrehívás című némafilmet vetítették Berky Lilivel a főszerepben, aki a díszelőadáson ünnepi beszédet is mondott.
A mozi ötletét Upor József vetette fel, aki akkor főrészvényese volt a Projectograph rt.-nek. A mozi létesítésében érdekeltséget vállalt Éles Béla dr. aradi mozitulajdonos is. Eredeti engedélyese a Projectograph rt. volt, amely ide hozta át a régi Apollo-mozinak (a mai Corvin áruház helyén állt mozinak) az engedélyét, míg az Apollo-moziból kabarét csinált. Az ezerszemélyes színház csakhamar egyike lett a város legnépszerűbb szórakozóhelyeinek. 1920-ben, a mozirevízió idején a mozi engedélyét az Egyesült Nemzeti Keresztény Liga kapta, amely a mozijog kihasználására megalakította a Magyar Nemzeti Apollo Mozgóképszínház részvénytársaságot Tasnády Szűcs Andor államtitkár elnöksége mellett. A mozi igazgatója akkor Lakner Lajos volt. Az ő halála után Stein Sándor dr., a Royal-szálló igazgatója vette át a mozi vezetését. 1931-ben a Mozgóképüzemi rt. társult az engedély kihasználására. Még ebben az évben szeptember 25-én itt mutaták be az első hazai hangosfilmet, a Kék bélványt. A mozi vezetését Gerő István vette át és 1939-ig irányította a vállalatot. Ekkor a Magyar Film Iroda égisze alatt újjáalakult a Magyar Nemzeti Apolló Mozgófénykép rt. igazgatósága. 
Vitéz leveldi Kozma Miklós ny. belügyminiszter lett az igazgatóság elnöke, új tagjai pedig Hável Béla, Láng József, dr. Tőrey Zoltán és Wünscher Frigyes, akik a Magyar Filmirodát képviselték. Ügyvezető igazgatója Lasetzky Frigyes lett. A harmincas években Hahn-Goertz gépekkel és Western Electirc Sound System hangleadókkal vetített itt a két gépész: Brill Béla és Molnár Ferenc. A gépet 1939-ben lecserélték Ernemann VII. és Zeiss Ikon vetítőgépekre. A vászon mérete ekkor 5,8 X 4,7 méteres volt, a terem hossza 45 méter. 1942 után, a mozinév magyarosítási hullám időszakában a filmszínház néhány évig Nemzeti Apollo néven működött. A mozi legendás vezetője Herrer Cézár volt, aki részt vett a háború utáni újjáépítésben is.
1944. március 19 után a német tisztek rendezkedtek be az épületbe, majd Budapest ostroma során több gránátbelövést kapott. 1945-53 között hivatalként hasznosították az épületet, a mozit a Magyar Filmipari Rt. kapta meg. 1945 augusztusában, az újrainduláskor apróhirdetés útján keresték meg egykori személyzetét. Ekkor ismét Royal Apollonak hívték és Hahn Goertz géppel vetített a két gépész: Brill Béla és Simon György, akik az előadás megkezdése előtt reklámdia előadást is tartottak. 1948-ban a mozit államosították és az új tulajdonos, a MOKÉP már három gépésszel üzemeltette: Brill Péter Pállal, Radnóti Oszkárral és Krausz Jánossal. Egy évvel később, 1949-ben kapta a később jól ismert Vörös Csillag nevet. Az 1956-os forradalom utolsó napjaiban jelentős részei leégtek és újabb belövéseket kapott, így 1957-ben megkezdődött az épület felújítása. Végső helyreállítása és részben átalakítása 1961-re fejeződött be. 1983-ben itt volt Budapest első videómozija. 1990-ben egy kanadai-francia konzorcium nyerte el a szálloda hasznosítására kiírt versenyfelhívást. A moziból ismét báltermet terveztek, a hotelt irodaháznak akarták átépíteni, a Royal pincéjében mozicentrumot képzeltek el. A mozi 1993-tól Apolló néven működött 1997-es végleges bezárásáig. 1997-ben, újabb privatizációs pályázat során a Corinthia Konzorcium 1,18 milliárd forintért vette meg az ingatlanokat, s vállalta, hogy szállodát, filmszínházat és éttermet alakít ki az együttesben. 1998-ban a Budapest Film Rt. és az állami vagyonügynökség 274 millió forintért adta el a Royal Szálloda épületében lévő Apollo Mozit.
Forrás: Filmlexikon (Castiglione-Székely), Filmművészti Évkönyvek
