Lukács Margit

Magyar Írók Filmje Rt. (MIF)

Magyar Film Iroda Rt. (MFI)
filmgyár, gyártó, forgalmazó

Központi iroda és gyártelep: Budapest, V. Sörház utca 3. (1923-24), Budapest, VI. Szerecsen (Paulay Ede) utca 52. (1924-1926. november), Budapest I. Döbrentei utca 11. (1926. november - 1928. október), Budapest, VIII. Főherceg Sándor (Bródy Sándor) utca 7. (1928. október - 1931. szeptember), Budapest IX, Hungária-alsókörút (Könyves Kálmán krt.) 15. (1931. október - 1945)
Filmkölcsönző osztály: Budapest, VII. Erzsébet krt. 45.
Igazgatósági tagok (1943-ban): Balogh László az ONFB főtitkára, Bencs Zoltán volt OFNB elnök, országgyűlési képviselő, Frigyesy János a Rádió vezérigazgatója, Hável Béla a Rádió alelnöke, vitéz leveldi Kozma Sándor, Láng József az MTI alelnöke, Ludinszky Lajos, Némethy Károly budapesti városi tanácsnok, Tőrey Zoltán az MFI vezérigazgatója, vitéz Törs Tibor a Magyar Országos Tudósító szerkesztője, országgyűlési képviselő, Ullein-Reviczky Antal a Külügyminisztérium sajtóosztályának volt vezetője, Wünscher Frigyes az MTI volt ügyvezető igazgatója.
Vezérigazgató: Dr. Tőrey Zoltán
Igazgató: May Mayus Tivadar
Cégvezetők: Ágotái Béla, Hegedűs László, Pulváry Károly, vitéz Szalados Mihály
Osztályvezetők: Gottesmann Ernő (játékfilmgyártási osztály), Balthazár Imre (laboratórium), Hiesz István (fotoosztály), Jenes Nándor (kultúrfilmosztály), Bertalan Pál (reklámosztály)
Híradó Filmszínházak: Híradó Filmszínház (Budapest, VII. Erzsébet körút 13.), Belvárosi Híradó Filmszínház (Budapest, V. Petőfi Sándor utca 6.)
Híradófilmszínházak vezetője: Kálló Vilmos

1923. november 1-én alakult a vitéz leveldi Kozma Miklós által alapított Magyar Távirati Iroda-konszern részeként, melyhez a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió Rt. tartozott még. A Magyar Film Iroda négyféle szakterülettel foglalkozott: filmhíradó, fényképriport, kultúr- és oktatófilm, játékfilm. Ezek között az első helyen a filmhíradók gyártása és forgalmazása állt. Az első filmhíradó 1924 februárjában jelent meg és miniszteri rendelet alapján az ország valamennyi mozijában kötelezően be kellett mutatni minden előadás előtt. Ezek a híradók eleinte csak magyar riportokat tartalmaztak. 1927-ben a Magyar Film Irodához hasonló felépítésű olasz Luce filmintézettel jött létre az első cseremegállapodás, amelynek alapján rendszeresen bemutatásra kerültek Olaszországban a magyar és idehaza az olasz események. A húszas évek végén azután a Magyar Filmiroda tárgyalásokat kezdett német, osztrák és lengyel filmvállalatokkal is híradócserére vonatkozólag. A hangosfilm elterjedése azonban felborította ezeket a tárgyalásokat, mert hiszen mindenütt elterjedtek a hangos amerikai híradók és így háttérbe szorultak a néma nemzeti filmriportok. Amikor 1931-ben a Filmiroda beszerezte Tobis-Klang-rendszerű hangos rögzítókocsiját, megvolt a lehetősége annak, hogy a kor legelőrehaladottabb európai híradójával, az UFÁ-val kössön cseremegállapodást. Az UFA biztosította egyrészt a német események rendszeres megküldését, másrészt a magyar események bemutatását, nemcsak Németországban, hanem a tengerentúlon is. Ennek ellentételezéseképpen az UFA szállította a Filmirodának a legfontosabb tengerentúli eseményekről készült felvételeket. A Magyar Film Iroda Rt. a háború előtti Magyarország második legnagyobb filmműtermének és laboratóriumának tulajdonosa volt. Műterme 27 x 12 méteres volt, szinkronterme 12 x 6 méter, lámpaparkja 69 db 500-5000 wattos reflektorból és 129 db 500 wattos izzólámpából állt. A képfelvételekhez 1935 óta zörejmentes Debrie Super Parvo kamerát használtak. Külső felvételek készítéséhez rendelekzésre állt még számos Debrie L, De Vry, Bell&Howell és Arriflex gyártmányú kézikamera. A híradókhoz és szabadtéri felvételekhez vásárolt Klangfilm-autós hangfelvevő berendezést bérmunkára is kiadták személyzettel együtt, olykor a konkurens Hunnia Filmgyárnak. A filmek vetítésére egyszerre három házivetítő szolgált.

Laboratóriuma a negyvenes évek elején több mint 4 millió méter negatív és pozitív filmet dolgozott fel évente, másológépei a legkorszerűbb és legmodernebb Debrie-gyártmányú kopírgépek voltak. A filmek vegyi kidolgozását négy darab Pulvári-rendszerű teljesen rozsdamentes acélból épített nappali fény mellett dolgozó magyar gyártmányú filmelőhívógépekkel végezték. A laboratórium az összes filmtechnikai berendezéssel fel volt szerelve, amelyek az akkor legkorszerűbbeknek számítottak. A vállalat gépparkja, a felvevőgépeket is beleértve, 70 gépegység volt. A 16 mm-es ún. keskenyfilmek kidolgozására külön laboratórium állt rendelekezésre, amely ugyancsak Debrie másológépekkel és Pulvári-rendszerű hívógéppel volt felszerelve. Ennek évi termelőképessége kb. egymillió méter volt. A trükklaboratórium felszerelése öt munkaállomás egy-egy trükk-kamerával, amelyek közül az egyik szines filmek készítésére is alkalmas. 1936 elején készült itt az első színes magyar trükkfilm. A filmfeliratozó üzemben két berendezés párhuzamosan tudott dolgozni, a fényképüzem kilenc laboratóriumi és egy műtermi helyiséget tartott üzemben. A fénykép-és levelezőlapüzem évi termelőképessége kétmillió darab volt. Az MFI a saját gyártású filmjeinek önálló tűzbiztos archív raktárakat is épített a gyártelep udvarán.

Óriási szervezete és külföldi kapcsolatai révén az egyik legfontosabb tényezője a magyar filmipárnak és tömegtájékoztatásnak. Fényképriportok területén a Filmirodának, a híradóhoz hasonlóan kiépített cserehálózata juttatta el a magyar fényképfelvételeket a külföldi vállalatokhoz és ügynökségekhez, amelyek azután azt továbbadták az illető országok sajtója számára és ugyanezen keresztül érkeznek a csereképek a Magyar Filmiroda útján a magyar sajtóhoz. 1944. október 15-én Keviczky Kálmán százados lett a Magyar Filmiroda Rt. nyilas igazgatója.

A II. világháború után a Magyar Kommunista Párt kezelésébe került a MFI is, előbb Magyar Központi Híradó Rt., majd Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT), később Új Magyar Film Iroda (UMFI) néven működtették 1948-ig. Ebben az évben államosították a filmipart és Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat néven egyesült a filmszakma minden ágazata. 1950-től Magyar Híradó-és Dokumentumfilmgyár lett a neve, 1957-től Budapest Filmstúdió, később pedig Mafilm II-es telep. 1987-ben Magyar Mozi és Videofilmgyár (MOVI) névre keresztelték a vállalatot, amely ekkor kettévált Magyar Filmhíradóra és a Fórum Filmstúdióra. A MOVI-hoz tartozott a Katonai Stúdió és a Reklámfilm Stúdió is. 1991-ig készültek ezen a helyen a magyar filmhíradók. Hét évvel később, 1998-ban, hatvan nap alatt bontották el az épületeket, aminek helyére 2002-ben autóbusz pályaudvart építettek.

A Magyar Film Iroda működését az alapításkor Budapesten a Sörház utca 3. számú ház szuterén helyiségeiben kezdte meg. Emblémául az MTI betűihez hasonlóan a 3 körbe tervezett M.F.I. emblémát vette fel. 1924 tavaszán a Duna áradása elöntötte a helyiségeket, ahol többek között a filmkidolgozás is folyt, így az egész céget elköltöztették a Szerecsen (ma: Paulay Ede) utca 52. sz. kétemeletes volt szállodaépület földszintjére. A költözés ideje alatt az MFI összes labormunkáját Megyer Tibor, az vállalat későbbi munkatársa, Damjanich utca lakásuk mosókonyhájában végezte. 1926 novemberétől a Filmiroda az I. kerületi Döbrentei utca 11. számú házba költözött, ami a Magyar Távirati Iroda Nyugdíjintézetének volt az épülete. A laboratórium és az irodák a ház földszintjén és részben annak pincéjében voltak elhelyezve, igen egyszerű filmtechnikai berendezésekkel. Komolyabb fejlesztésekre és a berendezések cseréjére csak 1928-ban került sor, amikor a Külügyminisztérium megbízásából megkezdődtek az egész országot külföldön is reprezentáló, egész estés országimázs-filmnek, a Hungáriának felvételei. Tőrey (Taubinger) igazgató Somkúti operatőrrel Berlinbe utazott és onnan rendelte meg az új eszközöket: kamerát, félautomata kopírozógépet, programszalag lyukasztót, higanygőz lámpával felszerelt címfelirat-készítőt. Ezzel egyidejűleg a szűk Döbrentei utcai helyiségekből a teljes Filmiroda átköltözött az MTI és Magyar Rádió Rt. akkor frissen felépített Főherceg Sándor (ma: Bródy Sándor) utcai székházának III. emeletére. A felvételezések zavartalan lebonyolításához egy 6 hengeres "Magosix" autót is vásároltak, ami mellé 1931 szeptemberében Berlinből vásároltak egy, a Tobis-Klang szabadalom alapján készült, autóba szerelhető hangfelvevő berendezéssel kiegészített Nag Protos gépkocsit (rendszáma: BN-141). Ezzel csaknem egyidőben, 1931 októberében az immár hangosfilm-technikára átállt Magyar Film Iroda kinőtte a Sándor utcai épületet és átköltözött a Pedagógi Filmgyár korábbi épületébe, amely eredetileg a fővárosi kórházak központi főzőüzeme volt. A Könyves Kálmán körút 15. szám alatti épületegyütteshez fűződik a Magyar Film Iroda történetének legaktívabb és legjelentősebb periódusa. 1935-ben az MFI egyik főmérnöke, Pulváry Károly saját hangfelvételi eljárást szabadalmaztatott, amely lehetővé tette a Tobis-Klang magas licenszdíjának kiküszöbölését. Még ebben az évben elkészült a Filmiroda első nagyjátékfilmje, a Halló, Budapest, amely a Magyar Rádió fennállásának tízéves jubileuma alkalmából készült az egykori 100 négyzetméteres konyhából átalakított műteremben és a Rádió 6-os stúdiójában. A vállalat eközben egyre nőtt, már 3 budapesti és egy sze­gedi mozgószínház tulajdonosa volt, sőt saját produkcióiban készülő filmjei forgalmazásához 1939 márciusában filmkölcsönző vállalatot is létesített. A filmgyár ebben a felállásban a németek bevonulásáig rengeteg játékfilmet, kultúrfilmet, reklámot és oktatófilmet készített. Ez volt az egyetlen olyan filmgyár Magyarországon, ahol az ötlettől a kész kópiáig mindent elő tudtak állítani egy helyen. 1941-ben külön rövidfilm is készült erről a komplex munkafolyamatról Film a filmről címmel, amelyben látható volt a műtermi munka, a laborálás, vágás, feliratozás munkafolyamata és néhány filmtrükk is. A vállalat nevét ekkoriban Magyar Filmiroda Rt.-re változtatta.

1944 tavaszán a Filmiroda addig fesztiválokon elnyert összes díját ellopták az igazgatói iroda vitrinjéből. Az igazgatóság a front közeledtével elhatározta, hogy az MFI 1924-től kezdve gondosan összegyűjtött és rendszerezett filmarchívumát biztos helyre menekíti. A választás a bombabiztosnak ítélt budafoki borospincékre esett, ahová el is szállították a Könyves Kálmán körúti boxokban tárolt játék- és dokumentumfilmek eredeti kamernegatívjait és ún. reproduktív anyagait, valamint az értékesebbnek ítélt pozitívokat. A filmgyár kisebb belövésekkel átvészelte ugyan az ostromot, de a Budafokra szállított filmanyag teljes egészében megsemmisült, amikor a Vörös Hadsereg katonái alkohol lerakatok után kutatva megtalálták a titkos raktárakat és véletlenül berobbantották a tűzveszélyes nitrófilmeket. Csak az maradt meg, amit nem szállítottak a borospincékbe, így többek között a játékfilmek forgalmi pozitívjei, néhány kultúrfilm és kisebb-nagyobb hiányokkal az 1924-től a háború végéig készült 1084 heti filmhíradó mozikópiái. A híres hangoskocsi is nyomtalanul eltűnt a háború végóráiban. A technikai berendezések nyugatra szállítását a filmgyár dolgozóinak személyes önfeláldozása mentette meg. 1944 végén "Azért is maradok!" címmel kezdtek forgatni filmet, amire hivatkozva nem engedték a berendezéseket elszállítani. Később kiderült, hogy az ál-produkció címválasztása nem volt véletlen.

A Magyar Film Iroda 1935-től állt gyártelepként a filmvállalatok szolgálatára és a Hunniánál kisebb műterme miatt 10 %-kal olcsóbbak voltak az árai. 1941-től saját produkciókat is gyártott.

Az MFI testvérvállalata a Magyar Nemzeti Apolló Rt. volt, amelyhez a budapesti Royal Apolló, a szegedi Korzó és a debreceni Apolló Filmszínházak tartoztak.

A vállalat 1941-ben 216 állandó és 40 alkalmi munkatárssal dolgozott.

 

Az MFI saját produkciói:

  1. Szenzáció! (1936, Gál Ernővel)
  2. Zsiga bácsi (1940, rövid)
  3. Ígyjátsztok ti! (1940, rövid)
  4. Cigarettafüst (1941, rövid)
  5. Film a filmről (1941, rövid)
  6. Három csengő (1941)
  7. Az ördög nem alszik (1941)
  8. Fehér veszedelem (1941, rövid)
  9. Premier a Nemzetiben (1941, rövid)
  10. Dr. Kovács István (1941)
  11. Jujj! - Nem kell megijedni! (1941, rövid)
  12. Tangóharmonika-parádé (1942, rövid)
  13. A fejlődő társadalombiztosítás (1942, rövid)
  14. Mosolygó ifjúság (1942, rövid)
  15. Egészséges nemzedék (1942, rövid)
  16. Árnyékban (1942, rövid)
  17. Ruszin népművészet (1942, rövid)
  18. Kezek szimfóniája (1942, rövid)
  19. Kárpátalja kincsei (1942, rövid)
  20. Munkában és célban a telivér (1942, rövid)
  21. Tutajosok a Tiszán (1942, rövid)
  22. A bélyeg élete (1942, rövid)
  23. Kárpátalja zöldaranya (1942, rövid)
  24. Életadó vér (1942, rövid)
  25. Magyarok örök királya (1942, rövid)
  26. Szárnyas kerék (1942, rövid)
  27. Telivérek élete (1942, rövid)
  28. Kállay miniszterelnök Erdélyben (1942, rövid)
  29. Gömbös Gyula (1942, rövid)
  30. Magyar paprika (1942, rövid)
  31. Dolgozik a Zöldkereszt (1942, rövid)
  32. Új magyar otthonok (1942, rövid)
  33. Egészségvár (1942, rövid)
  34. Nagyvárad (1942, rövid)
  35. Kolozsvár (1942, rövid)
  36. Szakítani nehéz dolog (1942)
  37. Házassággal kezdődik (1942)
  38. Kölcsönadott élet (1943)
  39. Féltékenység (1943)
  40. A látszat csal (1943)
  41. Szerelmes szívek (1944, Lippay Filmmel)
  42. Makkhetes (1944)

Tervezett, meg nem valósult filmje:

  1. Túlsó part (1943)

A Magyar Film Iroda műtermében forgatott filmek:

  1. Magyar feltámadás (1938-39)

A Magyar Film Iroda műtermébe tervezett forgatások:

  1. Kikelet a Verhovinán (1939)

Forrás: Castiglione-Székely Filmlexikon ♦ Megyer Tibor: A magyar filmhíradó és annak felfejlődése egy operatőr szemszögéből és saját élményei alapján (1923-1961) - kézirat, MaNDA ♦ Gottesman Ernő szóbeli közlése ♦ A magyar ipar (1941. Szerk.: Dr. Árvay József) ♦ Filmművészeti Évkönyvek (szerk.: Lajta Andor) ♦ Amatőr filmélet 1936/2.

Galéria