RADMIROV KATALIN

Tartalom

„Az orosz földben vulkánikus erők dolgoznak. Vad harcot vívnak ott egymással a legellentétesebb érzések és eszmék. Különböző embertípusok, szélsőséges jellemek találkoznak egymással és vannak hatással egymás sorsára. A Radmirov Katalin című nagy orosz drámában is ennek a különös zavaros társadalmi életnek három szimbolikus jelentőségű megszemélyesítője kerül egymással szembe: a könnyű erkölcsű nagyvilági nő, a cinikus, könnyelmű főúr és az apostoli szívjóságú, egyszerű, igaz ember. A hősnő, Radmirov Katalin, kegyetlen szívű, művészi dicsőségről álmodó félvilági nő. Először befurakodik a léha Milovszky grófnak békés családi körébe. A grófné maga a legjobb hitves, két szép gyermekének boldog, gyöngéd anyja. Milovszky gróf azonban nem törődik felesége erényeivel. Neki Radmirov Katalin démoni tulajdonságai tetszenek. Orgiákat rendez a kastélyban és az orgiák központja Radmirov Katalin. A grófi kastély szomszédságában él egy bölcs, öreg ember, Pavlov nevü, aki Tolstojszerű istenhivéssel és bölcselkedéssel gazdálkodik birtokán. A grófi kastélyban éppen nagy orgia zajlik. Az ablakok alatt a koncleső koldusok százai, amikor Pavlov magához csődíti a parasztokat és birtokát, földjeit, valami evangeliumi szent önzetlenséggel és lemondással szétosztja köztük. A kastély könyelmű ura, Milovszky gróf áthívja a szentéletű öreg bölcset magához, az orgiát ülő társaság asztalához. Pavlov itt szemébe vágja a grófnak léha életét, mély megvetésével sújtja Radmirov Katalint és megvigasztalni igyekszik a szegény, szerencsétlen grófnét. A grófné azonban nem tudja nézni férje erkölcstelen, tobzódó életét, öngyilkos lesz és gyermekeit Pavlov gondjaira bízza. Pavlov a gyermekeket kolostorbeli apácák szerető gondjaira bízza, ő maga vándorbotot vesz és neki indul a világnak, hogy a szegény szenvedőket megvigasztalja. Most aztán Radmirov Katalin szabadon garázdálkodhatik. A grófot teljesen tönkreteszi és miután kiforgatta vagyonából, Bazarov tenorista szeretőjelesz, csakhogy a segítsége révén színpadra juthasson. A tenorista híres énekesnőt nevel belőle, de akkor Radmirov Katalin őt is elhagyja, hogy egy idegen állam nagykövetének karjai közt szője tovább nagyravágyó terveit. Bazarov bánatában elzüllik, iszákos lesz, úgy, hogy a híres művészt kidobják a színházból. Radmirov Katalin szeretője lesz az idegen állambeli nagykövetnek. Az orosz rendőrség felhasználja ezt a viszonyt és megbízza Katalint azzal, hogy fontos politikai iratokat lopjon el a nagykövettől. Egy kettesben eltöltött vacsora alatt, amikor Katalin le akarja itatni a nagykövetet s az észreveszi szándékát, ki is akarja lopni a fali páncélszekrényből az odarejtett iratokat, azonban a nagykövet rajtakapja, revolvert szegez a mellének és csak azon az áron kegyelmez meg a nagystílű démonnak, ha most viszont az ő államának szolgálatába áll s az orosz politikai titkokat kikémleli a számára. Katalin erre is rááll és most hazája ellen akar kémkedni. A rendőrség erről egy ideig nem tud. Azt hiszi, hogy Katalin az ő kémje és még azt is megteszi Katalinnak, hogy régi bosszúszomjának kielégítésére az apostoli jóságú Pavlovot, azon a címen, hogy forradalmár, Szibériába száműzi. De Katalin napja is leáldozik. A rendőrség rájön kémkedésére, elfogja és Szibériába küldi. A szibériai börtönudvar falai közt a sors összehozza a démoni nőt Pavlovval. Az öreg Tolsztojszerű bölcs megbocsát a gonosz nőnek, aki a börtön levegőjében tüdővészbe esik és még ő gyámolítja nagy ínségében. Mikor aztán a szibériai száműzetés véget ér, hósivatagokon, hóviharokon keresztül Pavlov vezeti vissza Katalint Oroszországba. Itt egy éjjeli menedékhelyen helyezi el a beteg nőt s a sors iróniája ugyanerre a helyre tereli a lezüllött grófot, az iszákos tenoristát s tönkre tevőjük, a démoni Katalin súlyos tüdővészben ott hal meg az áldozatok szemeláttára. És Pavlov, az apostol, ismét kezébe veszi vándorbotját és tovább bandukol a havas országúton. . .” (Mozihét, 1917/32)

Érdekességek

• Pakots József forgatókönyve a Gorkij dráma előzményeit dolgozza fel.
• A korabeli sajtóban elismerően nyilatkoznak a film hiteles orosz milieut megteremtő gazdag díszletvilágáról.
• Mivel a cselekmény különböző évszakokban játszódik, a felvételek ¾ év alatt készültek el.

Galéria

Vélemények

„Az előkelő orosz társadalom lezüllött alakjainak utolsó állomását megrázó fantáziával örökítette meg az „Éjjeli menedékhely"-ben Gorkij, az oroszok világhírű írója. Gorkij megírta a darab végét, de adós maradt az elejével. A „Star" filmgyár most kiegészítette e remekművet azzal, hogy Pakots József íróval rekonstruáltatta az éjjeli menedékhelyre züllött emberek múltját. Így nagylendületű életsorsok drámájává nőtt ki a darab. A Star filmgyár és művészgárdája igazán mesteri munkát produkált a nagyszabású, idegfeszítő darab filmre hozatala körül. A drámában a régi Oroszország legellentétesebb típusai szerepelnek. A démoni Radmirov Katalin hálójába keríti a dúsgazdag Milovszky grófot, akinek angyali türelmű felesége elkeseredésében öngyilkos lesz. Mikor már tönkretette a grófot, Bazarov tenoristának, később Radin herceg nagykövetnek lesz a szeretője s a diplomatának elárulja Oroszország féltve őrzött hadititkait. Emiatt Szibériába száműzik, ahol viszontlátja Pavlovot, a Tolsztojszerű emberbarátot, akit ő juttatott számkivetésbe. Szibéria gyilkos levegője tüdővészes beteggé teszi Katalint s Pavlovval együtt hazakerülve, az éjjeli menedékhelyen találkozik másik két áldozatával is, a gróffal és a tenoristával." (Színházi Élet, 1918/7)

„A háború előtti orosz társadalom igazi sorstragédiáit pergeti le előttünk a Star filmgyár e legújabb szenzációsan érdekes filmkolosszusa. A Star filmgyár semmi áldozatot nem kímélve utolérhetetlen művészettel varázsolja elénk a cári Oroszország letört nagyságainak utolsó stációját, az éjjeli menedékhelyet s szibériai szenvedésre ítélt áldozatainak lelki és testi gyötrődését... . A külső keret, amely zománca a nagyszerűen felépített filmkolosszusnak, oly, pazar, hogy a Star igazán büszke lehet a film páratlan nagy sikerére. Radmirov Katalin fényes buja otthona, a gróf és a nagykövet fogadótermei, a garden party, a lóverseny s a szibériai hómezők jelenetei mind Deésy Alfréd rendezői talentumát dicsérik. A Star művészgárdája is mindent megtett, hogy a fantasztikus miliőben lejátszódó darabot iskolapéldájává tegyék a filmművészeinek. Radmirov Katalin démoni jellemét Góth Annie subtilis játékművészete sajátszerű, benső finomságú vonásokkal ruházta fel. A ravasz demimonde szerepében és szibériai rabságának nyomorúságában egyformán kiváló. Milovszky grófnő tragikus szerepét Bársony Lilla játssza megható és közvetlen drámai mélységgel. Nagyszerű karakter szerepet alakit Lajthay Károly a tékozló gróf, Réthey Lajos a paraszt apostol szerepében. Kiválóak még Tóth József a tenorista, Turán Gusztáv a nagykövet és Kormay Richárd a rendőrfőnök szerepében." (Magyarország, 1918. február 5.)