KÜZDELEM A LÉTÉRT

Tartalom

A gazdagságra vágyó, s ennek megszerzéséért mindenre képes Orlay Pál  építész Viktória hercegnő vidéki kastélyának restaurálási munkálatait irányítja. Megkívánja a hatalmas vagyont, ezért elhatározza, hogy magába bolondítja, és feleségül veszi a hercegnőt. A magányos özvegy könnyű préda, hamarosan beleszeret a jóképű férfiba, és boldogan készül az esküvőre. A gátlástalan Orlay a hercegnő csinos felolvasónőjére, Bettyre is szemet vet. Szerelmet hazudva elcsábítja a lányt, de hamarosan kiderül, hogy ezt is csak érdekből teszi, a lány apjának postahivatalából akar pénzt szerezni hitelezői kifizetéséhez. Orlay kirabolja a postahivatalt, a kétségbeesett postamester kárát a hercegnő téríti meg. János, a hercegnő hűséges öreg komornyikja, mintha csak belelátna Orlay gonosz lelkébe, apró mesterkedésekkel próbálja megmenteni úrnőjét ettől a házasságtól, de nem jár sikerrel, s hamarosan megtartják az esküvőt. Orlay pazarló életmódjával rövid idő alatt eltékozolja az asszony vagyonát. A szívtelen ragadozó ekkor újabb prédára les. A dúsgazdag Matild bárónőt akarja feleségül venni. Ennek két akadálya is van: felesége, a hercegnő hallani sem akar a válásról, Matild bárónőnek pedig már Alfréd gróf a vőlegénye. A mindenre elszánt, gátlástalan férfi azonban nem ismer lehetetlent. Alfréd grófot párbajban sebesíti meg, majd a hercegnő meggyilkolására készül. A hercegnő estélyén Darwin elméletéről tart előadást egy tudós. Éppen azt fejtegeti, hogy még úri társaságban is akadnak olyan erősek, akik az útjukban álló gyöngéket erőszakosan pusztítják el, mikor Orlay lopva körülnéz, majd titokban mérget önt a hercegnő poharába. Az asszony azonban észreveszi, s csalódottan utasítja ki házából ördögi lelkű férjét. Ugyanekkor rohan a kastélyba a postamester, kinek lánya Orlay hűtlensége miatt megmérgezte magát. Az elkeseredett apa lelövi lánya gyilkosát. Az emberi fenevad holtan esik össze.

„Az őskori ököljog diktálta azt az elméletet, hogy az erős eltiporhatja az útjába kerülő gyengét. Bár a mai modern világfelfogás nem vallja ezt a teóriát, de azért az életben mégis gyakran találkozunk azzal a férfi típussal, aki az emberi fenevad ragadozó szenvedélyével szedi áldozatait, hogy a maga exisztenciáját biztosítsa. Ilyen ember Orlai Pál műépítész a dráma hőse, aki démoni hatalmával leigázza és becstelenségbe, halálba kergeti az útjába kerülő nőket, akiknek vagyonára áhítozik. Magába bolondítja a dúsgazdag és szép Viktória hercegnőt, akinek öreg komornyikja, mintha csak belelátna Orlai lelkébe, apró mesterkedésekkel mindenáron meg akarja menteni úrnőjét ettől a házasságtól. Orlai, hogy pénzre tegyen szert, ki akarja rabolni a kis községi postahivatalt. Ezt a célját a postáskisasszony elcsábításával éri el. A hercegnő közben a felesége lesz. Rövidesen tönkrejuttatja s ekkor meg akarja kaparintani a dúsgazdag Matild bárónő vagyonát. Válni akar a hercegnőtől, de ez nem egyezik bele a válásba. Az ördögi lelkű ember most szörnyű tervet érlel: meg fogja mérgezni a hercegnőt Már nyújtja is feléje a méregpoharat, amikor az elcsábított és öngyilkossá lett postáskisasszony bosszút lihegő apja, az öreg postamester lelövi. A bűnhődés mégis utol érte ezt a kegyetlen, vérszomjas emberi fenevadat” (Mozihét, 1918/35)

Short English content: The hero of the story, the architect Orlay Pál, seduces the rich and beautiful Princess Victoria with the intention of gaining social status and wealth. To get money as a fiancé, he courts and deceives a female post office clerk and robs the municipality post office. He marries the princess. Having manoeuvred to the edge of bankruptcy, he wishes to divorce her, hoping to get the hand and wealth of baroness Matild. As the princess is not willing to divorce him, he decides to kill her. He holds out the glass full of poison to her, when the father of his former lover, the post office clerk, who committed suicide in her shame, shoots him. (Only a two minute fragment survived of the film, showing the scene of the postal robbery.)

Érdekességek

• A filmet a forgatásakor Leopárd címen emlegették a sajtóban: „Góth Anniról, a gyönyörű, karcsú, szőke hősnőről folyt a szó, aki a »Leopárd« című filmdrámában egy valódi, eleven leopárddal kerül szemtől szembe. - Borzasztó, - jegyzi meg valaki - és nem fél? Már hogy félne, veti közbe Deésy Alfréd a főrendező. A leopárd, az csak egy leopárd, de Góth Annie olyan karcsú, mint egy párduc, olyan hajlékony, mint egy kígyó, a szerepében olyan féltékeny, mint egy tigris és olyan bátor, mint egy oroszlán. Hát, hogy félne ezek után egy leopárdtól?” (Színházi Élet, 1918/34)
• Ebből ered az a tévedés, hogy ezt a filmet Nemeskürty István Leopárd címen az 1917-es filmek között is felsorolja.

Galéria

Vélemények

„A Star újabban vitás társadalmi problémák kiélezését is belevitte darabjaiba s bár a mai világrend keretében ezek a problémák félig megoldatlanok maradnak, markáns és biztos kézzel festi alá a Star ez alkotása a társadalmi és emberi fonákságok útvesztőjét. A Küzdelem a létért című drámának hőse egy cinikus, gonoszlelkű ember, akibe sorba belebolondulnak a legszebb asszonyok és leányok. Ez az ember férfiszépségének démoni varázsával szedi áldozatait és még csak szempillája sem rezdül, amikor az elcsábított és faképnél hagyott leány öngyilkossá lesz. Akár csak a kulturálatlan őskor embere, természetesnek találja, hogy az erősé az élet, övé minden földi gyönyörűség s az útjába kerülő gyengén minden lelkiismeretfurdalás nélkül kérésztül lehet gázolni.” (Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 22.) 

„A hercegi várkastély gótikus, ódon termei, a pálmaház tropikus növényzete, a vadregényes tájék, a pompa és romlottság sokszínű fénye és árnya festik alá ezt az érdekfeszítően izgalmas drámát. Deésy Alfréd főrendező igazán mindent elkövetett, hogy a darabot megérdemelt sikeréhez juttassa. A hercegnő szerepét Góth Annie játszotta. Játékában, amely általános tetszést váltott ki. előkelő finomság s a legművészibb felfogás nyilvánul meg. A kis postáslány megindító szerepét Loth Ila játssza, teljesen kiforrott pompás művészi alakítással. Igen tetszett Peterdi Klára s a férfiak közül Olt Arisztid és Virág Ferenc.” (8 Órai Újság, 1918. szeptember 24.) 

„Most inkább csak arról essék szó, hogy a közönségnek, éppen a Corso közönségének, mely a külföldi filmdrámatermés legjavát szokta látni, mennyire tetszett ez a magyar film. A keretet, úgy az interiőrök, mint a tájak, valamint a ruhák szempontjából, csodaszépnek ítélte a Corso kényes ízlésű közönsége. És a játék is nagyon tetszett. A kis postásleány szerepében mindenkit megfogott lényének kedvességével Lóth Ila, finom, előkelő volt Góth Annie és nagy része van az összjáték sikerében Olt Arisztidnek, Peterdi Klárának, Virágh Ferencnek.” (Pesti Hírlap, 1918. szeptember 24.)