A SZÖKÖTT KATONA

Escaped Soldier (angol), Der Deserteur (német)

Alkotók

Pásztory M. Miklós  rendező
Szigligeti Ede író (népszínmű, 1843) 
Pásztory M. Miklós  forgatókönyvíró
Vendéghegyi Géza kísérőzene (a népszínmű eredeti kottáinak felhasználásával)

Szereplők

K. Hegyesi Mari  Camilla grófnő
Pogány Béla Monti gróf, a férje
Stella Gyula Völgyi ezredes
K. Demjén Mari  Özv. Korpándiné
Mészáros Alajos Korpándi Lajos szabó, a fia
Rózsahegyi Kálmán Korpándi Gergely kovács, a nevelt fia
Berky Kató fogadott lánya, Juliska
Szőke Sándor Miska közkatona
Szőke Lajos számadó, volt parádés kocsis
O. Keczery Irén társalkodónő
Bónis József Gémesi, a jegyző

Technikai stáb

Polik Dezső  operatőr

Produkciós stáb

Pásztory M. Miklós producer

Gyártási és bemutatási adatok

Nemzeti Filmvállalat gyártó cég
Bolgár Soma forgalmazó
1915. február 5. (Mozgókép-Otthon) bemutató
162/1922 cenzúra engedély száma
1922. repríz

Külső forgatási helyszínek

  • Gödöllő
  • bugaci puszta
  • Zrínyi kávéház

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, eredeti hossza a korabeli források szerint: 1520 méter.

Fellelhetőség, források

A film kópiája elveszett, az adatok az alábbi forrásokból származnak:

  • Mozgófénykép Híradó, 1914/28, 1915/3, 4, 5, 6, 7 (részletek a fővárosi napilapok Pesti Hírlap, Az Újság, Budapesti Hírlap, Neues Pester Journal, Az Est, A Nap kritikáiból), 8, 9, 10
  • Mozihét, 1915/1, 2, 41
  • Irodalomtörténet 1915. 145. p.
  • Első Mosoni Bioskop 1915. augusztus 15-i műsora
  • Belügyi Közlöny, 1922. 1070. p.

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 13. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 43. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 316. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 104, 106. p.
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 37, 109. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 55, 86. p.

Tartalom

Előjáték: Lóháton, kétségbeesve vágtat a színre Andris, a kisbéres. A számadót keresi, mert „összekeveredtek a bikák, nincs aki megbékítse őket”. Együtt sietnek a háboruság színhelyére. A felbőszült bikák még mindig viaskodnak egymással, de a vakmerő ember közéjük ront. – Rettentő kavarodás – és néhány pillanat múlva összezúzott tagokkal szedik össze Imre gazdát, az öreg számadót. A haldokló ember lelkét nagy titok nyomja, melyet nem vihet sírba. A kisbéresnek levelet diktál, melyet az olasz Monti gróf feleségének, Camilla grófnőnek címeztet, kinek szüleinél fiatal korában parádés kocsis volt. Leveléből kiderül, hogy Camilla grófkisasszonynak akkoriban viszonya volt Völgyivel, a fiatal tiszttel. Nagyon szerették egymást, de amikor kitört a háború, el kellett válniuk. Camilla ekkor már Völgyi gyermekét hordta a szíve alatt. Szerelmük zálogát, az újszülött fiút a lány apja ismeretlen helyre eltüntette. A háború évekig tartott s mire Völgyi, mint ezredes dicsőséggel visszatért, Camilla szülei akaratából már Monti gróf hitvese volt. Völgyi a milánói ezred élére kerül, ugyanitt él Monti gróf is feleségével. Imre, a parádés kocsis, a haldokló számadó volt az, aki annak idején a nemkívánatos gyermeket gazdája parancsára elrejtette. Életében megtartotta a titkot, most azonban megíratja Camilla grófnőnek, hogy a fia él, s Szent-Miklóson Korpándiné házában, szép szál emberré és becsületes kovácsmesterré nevelődött. Monti grófnő szalonjában ül mikor kézbesítik a számadó levelét. Fájó boldogsággal olvassa… Tehát él a fia… bár talán nem láthatja sose… Gergelynek hívják… hisz jóformán eddig se látta … de él!… S maga előtt látja a múltat, szörnyű viaskodását, gyermeke elrablójával. Ábrándozását férje érkezése szakítja meg. A levelet elrejti és mosolyt erőltet ajkára. „Haza vágyom Magyarországra.” – mondja, s Monti készséggel teljesíti kívánságát.

Első felvonás: Huszonöt éve annak, hogy Camilla grófnőt gyermekétől megfosztották. Fia, Gergely azóta férfi lett, sőt a szíve is megszólalt. Szerelme tárgya, Juliska, Korpándiné fogadott leánya, s a szép leánykának is egyedüli vágya, hogy Gergely felesége lehessen. Ámde ketten is vannak, kik nem nézik jó szemmel ezt. Gémesi, a falu korhely jegyzője és Lajos, Korpándiné édes fia, egy piperkőc, de ostoba szabólegény, akik nem annyira Juliska kezére, mint inkább szüleitől örökölt nagy vagyonára pályáznak. Korpándiné is mindent megtesz, hogy Lajosé legyen Juliska és vagyona. Ámde a fiatalok szerelmén minden áskálódás megtörik, mindaddig míg Gémesi jegyzői hatalmát latba nem veti, s Gergelyt az újoncok közé írja. Szeretne másik vetélytársától is megszabadulni, ezért Korpándinéra is ráijeszt, azt mondja neki, hogy Lajos fia lesz a katona, s csak hosszas könyörgés után, mikor Korpándiné Juliskát oda ígéri neki, egyezik bele, hogy Lajos helyett Gergelyt viszik el. A jegyző boldogan távozik, a ravasz asszony örül, hogy fiát megszabadítja a katonaságtól, s úgy gondolja, hogy amit a jegyzőnek megígért, azt nem muszáj megtartani. Monti gróf arra utazgat Camillával – az akkori idők szerint természetesen kocsin. – A lovát Gergely patkolja meg, s így Camila láthatja fiát, de a jelenlévő férje miatt nem szólhat hozzá. Alig távozik a gróf, jönnek a falu férfiai, hogy Gergelyt katonának vigyék. Hiába minden sírás, könyörgés, menni kell!

Második felvonás: Gergely, ki katona idejét Milánóban tölti, nem tudja elfelejteni otthon hagyott szerelmesét, egy társával együtt megszökik a laktanyából. Egy ideig ketten bujdosnak, majd búcsút véve egymástól, kétfelé veszik útjukat. Ám mindkettőjüket rövidesen elfogják. Gergely ellenkezés nélkül adja meg magát, míg Miska ellenáll, sőt üldözői közül két katonát is agyonlő, mindkettőjüket börtönbe zárják, ahonnan Gergely újra megszökik. Szabadságát  nem sokáig élvezi, mert szökését nyomban felfedezik és hamarosan újból elfogják. A két legényt halálra ítélik. Saint Geran márki álarcosbálján a díszes vendégsereg között megjelenik Monti gróf is nejével. Jelen van a bálon Völgyi ezredes is. Camilla megremeg, mikor már majdnem 25 év óta nem látott ifjúkori szerelmesét észreveszi, de nem fedi fel kilétét. Az asszony akaratlanul fültanúja egy beszélgetésnek, s megtudja, hogy másnap a Völgyi ezredében kettős kivégzés lesz, s az egyik elítélt Gergely, az ő fia, az ő fiuk. A rémes hír hallatára a grófnő elájul, miközben az álarc is lekerül az arcáról és az ezredes is felismeri. A grófnő midőn magához tér kétségbeesve int Völgyinek, hogy beszélni szeretne vele, de ebben a pillanatban belép Monty gróf. Camilla elsiet, a gróf egyedül marad Völgyivel, kit arra kér, hogy cseréljen vele jelmezt. Völgyi szabódik, de a gróf addig kéri, míg végül beleegyezik. Nem sokkal ezután a grófnő odamegy férjéhez, kit Völgyinek hisz és megkéri, hogy sürgősen jöjjön el hozzá, fontos mondanivalója van. A grófnő távozik, ekkor lép be Völgyi, aki még észreveszi, hogy az asszony a jelmezcsere folytán összetévesztette őt a gróffal, s megkéri Montit, hogy mondja el, mit mondott neki a hölgy, mert az bizonyosan őt illette. „Találkára hívja önt” „Én pedig nem megyek, mert bár Camilla leánykorában ismerősöm volt, kit azóta nem láttam, a grófi család becsülete szent előttem” A gróf bemutatkozik: Völgyi csak most tudja meg, hogy a gróf Camilla férje. Camilla otthonában várja az ezredest, helyette azonban férje jön, akitől megtudja, hogy az ezredes nem is fog eljönni. Kétségbeesve fia megmentésére indul. Hajnali négy óra… Gergely és Miska a siralomházban töltik reggelüket. Egyszerre csak belép Camilla, Gergellyel óhajt beszélni. Bátorítja, hogy ne csüggedjen, mert megmenti őt. Gergelyt meghatják a jóságos szavak, sírva borul az asztalra…

Harmadik felvonás: Camilla Völgyihez siet. Még el sem mondja jövetele célját, mikor belép a féltékeny Monti gróf. Az asszony néma marad, de mikor a kivégzéshez induló katonákat meglátja, nem tudja tobább magába fojtani fájdalmát. „Korpándi Gergely az ön fia!” „Ki az anyja?” – kérdi a gyanakvó gróf. „Az az én titkom.” – feleli az ezredes, és az ablakhoz rohan, hogy kendőlobogtatással kegyelmet adjon. E pillanatban lövés hallatszik Egyiken tehát már végrehajtották az ítéletet… De melyiken… Végre nyílik az ajtó s a szolgálattevő tiszt mögött belép Korpándi Gergely. A grófnő boldogan sikolt fel, fiához rohanna, férje azonban megakadályozza, s kivezeti a szobából. Az ezredes kedvtelve nézegeti a szép szál legényt és tudtára adja, hogy fiának fogadja. Gergely azonban megköszöni a nagy kegyet, nem kell neki még az élet sem Juliskája nélkül. Felsóhajt: „De hiszen csak kint legyek a kapun, nem lát engem többé Milano.” Közben visszatér Monti gróf, hogy a történtekről magyarázatot kérjen. Völgyi őszintén feltárja neki a helyzetet és bocsánatát kéri, nem a maga, de Camilla számára. Végül mégis párbajra kerül a sor a gróf és az ezredes között, melynek során mindketten sértetlenek maradnak, s a végén békejobbot nyújtanak egymásnak. Gergely hazatér, de nem találja falujukban Juliskáékat, mivel Korpándiné, fia rábeszélésére Pestre költözött, hol úri házat visznek. Gergely is Pestre megy, s a Zrinyi kávéházban találkozik a korhely jegyzővel, akitől megtudja Juliska címét, s aki még arra is ajánlkozik, hogy elvezeti hozzájuk, titokban pedig feljelentést ír a hadtestparancsnokságnak, hogy Gergelyt elfoghatják Korpándinénál. Így értesül Völgyi ezredes fia hollétéről, s azonnal az időközben megözvegyült Camillához siet, hogy erről értesítse. Együtt mennek Korpándiné lakására, ahol meg is találják Gergelyt. Boldogan ölelik keblükre fiukat… Camilla és Völgyi küzdelmes életük delén jutnak a megérdemelt boldogsághoz… Juliska és Gergely viruló ifjúságukban küzdötték ki azt. Az ármánykodókat elérte végzetük. Lajost tulajdon édesanyja zavarta el a háztól. Gémesit pedig ott fogták el a csendőrök Korpándiné házában.

Érdekességek

  • „Még a magyar filmek között is jelentős az a siker, amellyel a Szökött katonát, az első film-népszínművet mutatták be. Az első tiz napon kétszázötvenszer adták elő ezt a kitünően sikerült magyar filmet, amely minden üzemen a legnagyobb elismerést hozza rendezőjének és tulajdonosának: Pásztoiy M. Miklósnak.” (Mozihét, 1915/2)
  • A filmet Hollandiában is bemutatták, a Nemzeti Filmvállalat népszínműsorozatának első filmjeként hirdették, melyről az Amszterdamból hazatért Ignotus számolt be. (Mozihét, 1915/41)
  • A filmhez gramofonlemezt forgalmaztak, melynek egyik oldalán a „Cserebogár, sárga cserebogár”, a másik oldalán  a film legszebb dala „Kalapom szememre vágom” duett található, a dalokat a Magyar Királyi Opera tagjai éneklik.

Galéria

Vélemények

"A szökött katonáról, a pompásan sikerült magyar népszínmű filmről még mindig irni kell. A mult heteknek ez az eseménye, mint egy színházi kasszadarab, még mindig homlokterében áll a közönség érdeklődésének, s igy már az elején megállapított sikerét újból és újból illik regisztrálnia a kritikának. Szigligeti népszínművét amely annyi forró estét szerzett a néhai való Népszínháznak, most, hogy évek óta nem volt színpadja a régi daraboknak, megnyugtató és örvendező filmen viszontlátnunk. Evva Lajos gárdája sem tudta volna nagyszerűbb együttesben szinrehozni ezt a darabot, mint ahogyan Rózsahegyi, Hegyesi Mari és a Nemzeti Színház többi művész-tagjai kihozták. A képről ellenállhatatlanul árad a népszínházi diadalmas esték szelleme és levegője.
A szökött katonát Pásztory M. Miklós rendezte oly sok hozzáértéssel, mintha hosszas studiumot végzett volna előtte. És sok Ígéretet látunk arra, hogy egyebet is lesz alkalmunk az ő rendezésében kapnunk. Teljesen túlzás nélküli, álpátosz nélküli magyar film az ő átdolgozásában kikerült Szökött katona, amelyről akár tanulmányt is lehetne irni. A darabot ma már a legnagyobb fővárosi mozgószinházak játszották és játsszák. És egyideig, úgylátszik, még a fővárosban is műsoron marad. Lendületes és mindenképen dicsérendő dolog Pásztory Miklós törekvése, „Nemzeti Film" vállalatával magyar gyárat akar alapítani, amely nemcsak budapesti keltezésű filmeket készítene, de lélekben és hangulatban is magyarokat. Minden mozinak kötelessége, hogy lélekkel támogassa Pásztory emelkedett célú vállalatát.
Magyar vállalat ez, amely a külföldnek is magyart akar adni." (Mozihét, 1915/1)