A Miskolci Katolikus Fiúgimnáziumban, majd az egri ciszterciták gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait, majd Egerben jogot tanult, Pécsett doktorált. Ezzel egyidejűleg a Hevesmegyei Lapok munkatársa is volt. 1912-ben Fiumében lakott, 1913-ban Csáktornyán, a Festetics-birtokon volt írnok. 1915-ben bevonult, 39 hónapig szolgált a miskolci 10. honvéd gyalogezred kötelékében. Sassy Csabával együtt az ezred tábori újságjának munkatársa, majd szerkesztője lett. A háború után, 1918 és 1922 között a miskolci Reggeli Hírlap munkatársa, majd 1924-ig a Magyar Jövő szerkesztője, 1925-től 1927-ig a Miskolci Hétfői Futár felelős szerkesztője volt. 1937-ben társtulajdonosként megalapította a Fekete Pál és Társai Felső-magyarországi Nyomdavállalatot. Magánúton zenét tanult, dalokat, magyar nótákat írt. Zenei érdeklődése kapcsán 1933-tól a miskolci Lévay József Közművelődési Egylet zenei osztályának elnöke volt. 1940-ben a fővárosba költözött, és 1941. március 1-től a Művelődés Filmvállalat alkalmazottja, majd ügyvezetője, szeptember 25-től tulajdonosa lett. Vállalkozása az államosításig, 1948-ig működött. A második világháború alatt a hatályos zsidótörvények ellenére több érintett személyt is (Szatmári Jenő forgatókönyvíró, Lévai Richárd könyvelő, Szemere Piroska alkalmazott) a lehető legtovább a cégben tartott és munkával látott el.Az 1960-as évek második felében írta meg több kötetes, máig kéziratban lévő Miskolci lexikon című hatalmas munkáját.
1926-ban megnősült, felesége Kovács Sarolta (1891–1979) zeneiskolai zongoratanár volt.
Gyártásvezető gyakornok:
- Néma kolostor (1941)
Forrás: Wikipedia ♦ Zsugyel János összefoglaló tanulmánya (Thurzó Nagy László és a Művelődés Filmvállalat) ♦ Béky Zoltán közlése ♦ Hideg Ágnes: Thurzó Nagy László és a "Vidéki Sajtó". In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. köt. (2006) p. 599.