Budapest egyik legnépszerűbb és legelőkelőbb premiermozija, amely a fővárosi broadway kellős közepén, a legnépszerűbb szórakozóhelyektől övezve állt. Eredetileg mulatónak épült, majd színház és mozi lett belőle. Egészen Budapest ostromáig világsikerű filmeket vetítettek itt, majd helyét átadta több színházi vállalkozásnak. Népszerűsége csaknem töretlen volt, pedig a konkurencia ott állt vele szemben a Nagymező és Mozsár utca sarkán: az Edison, majd később Turán mozi.
Az 1913-ban megnyílt Jardin d'Hiver (Télikert) nevű népszerű pesti mulató helyére költözött 1920 december 10-én Renessaince Színház, amelyet a bécsi Radius Rt. húsz évre vett bérbe a tulajdonos Wabitsch Lujzától, a ház tulajdonosától. Áttervezője Ferenczy Sándor volt, aki a húszas évek legelején számos nagysikerű magyar film díszleteit tervezte. A belső díszítőszobrász Körmendi-Frimm Jenő. A lakóház udvarának alsó három szintjét tölti ki a színház-mozi nézőtere. A nézőtéri zsöllye 19 soros, középfolyosós. A kétoldali egy-egy pillérhez, szeparészerűen leválasztva, egy-egy fülke simul, így a térbeálló pillérek látványa nem zavaró. Két proszcéniumpáholy is volt elől, a földszint így 650 fő befogadására volt képes. A szórakoztató intézmény elektromos berendezéseivel, központi fűtő- és szellőztető rendszerével, valamint pazar eleganciájával a korabeli Európa egyik legelőkelőbb színháza volt.
A színpadi rész széles, de nem túl nagy zenekari árokból, tágas előszínpadból állt, amelyet középen függöny, illetve egy 6 méter széles mozivászon zárt le. Erre hátulról vetítettek, úgy, hogy a gép már az átellenes, Hajós utca 11. számú házban állt, és a gépházat az udvaron átvezető folyosó kapcsolta a színpadhoz, amelynek két oldalszínpada is volt. Az elrendezésből látszik, hogy itt inkább csak társalgási darabokra gondoltak és olyan szóló artistaszámokra, amelyekhez kevés hely is elég. A Renaissance-Radius Színház félemeletének középerkélyén 120 néző, a 16 páholy koszorújában további 60 fő fért el. Az előcsarnok fölé oldalkarzatszerűen nyúltak be az ozsonnázó galériái. Amikor néhány év múlva ismét átalakítás következett, a galériát egy új födémmel leválasztották, hogy ott irodákat és két igen alacsony belmagasságú lakást alakítsanak ki. Ezzel a főbejárat impozáns tere megszűnt, és az egész színház elveszítette azt a pazar belső eleganciát, amelyet az utolsó boldog békeévben kapott. A mozi nevét a homlokzati síkra merőlegesen elhelyzett méteres neonbetűk hirdették, amelynek fényárjában grafikus reklámot is elhelyeztek a felirat alatt.
Igazgatója eleinte Siklóssy Iván volt, előadásait délután 3 és 9 között tartotta. Az első évadban még csak mozifilmek vannak műsoron, de 1921-22-től színházi előadásokat is tartanak benne. Nem sokkal később Harsányi Zsolt lesz a színház igazgatója, majd Bárdos Artúr. Ekkor a tulajdonos már a bécsi Sacha filmgyár, és jelentős beruházás keretében teljesen mozivá építik át a színházat. 1923 március 9-én megszűntek a mozielőadások, ám a színház már csak három évig prosperált. 1926. április 12-én itt nyílik meg a főváros egyik legelőkelőbb mozija, a Radius Filmszínház. Szeptemberben játszanak benne utoljára színdarabot. Pánczél Lajos Az én mozim című könyvében így áradozik az új, 950 férőhelyes mozihelyiségről: "A Radius a főváros legtágasabb és legkényelmesebb mozgóképszínháza, s megvan benne minden kényelem, amit csak kívánhat a közönség. A nézőtér a színházi építőművészet remeke, kényelmes zsöllyék, gyönyörű páholyok, pompás kiképzésű várócsarnokok, dohányzók, minden azt hirdeti, hogy a Radius a kényesebb ízlésű közönség szórakozóhelye."
A nyitás évében Bógner Gyula és Marics László a két gépész, akik két Ernemann márkájú gépen vetítik a filmeket, amelyeket a mozi saját zenekara kísér, Lazarus Walter zeneigazgató vezetése mellett. 1928. júniusától a mozi két új igazgatója Diamant Lipót és Farkas József Manó, akik nem sokkal később a jegyszedőket a mozi saját tervezésű egyenruhájába öltöztették. A nagy fordulat 1930-ban következik be a mozi életében. A hangosfilm térhódítása és a részvénytulajdonosok változása miatt a Sacha visszalép a bérlettől, és rövid bizonytalankodás után a Metro-Goldwyn-Mayer bérli ki a mozit. 1930 augusztus 23-án kezdi meg vetítéseit az immár Radius-Metro Filmpalota néven működő filmszínház, melynek újdonsült igazgatója az az 1924-óta ugyanott gyakornokoskodó dr. Nagy Sándor, aki 1936-tól a Hunnia Filmgyár egyik igazgatója lesz. A nézőteret kibővítik, így már 918 néző befogadásáras képes a mozi, amelynek népszerűsége egyre csak nő. A gépészek ezekben az években Despotovics Mihály Marics István. A Metro-Goldwyn-Mayer bérlete azonban 1935-ben lejár, ekkor a Bioscop filmgyártó- és filmforgalmazó társaság lesz az új tulajdonos. Ekkor már egy éve tapasztalt igazgató vezeti a Radius mozit Pásztor Béla vállalkozó személyében, aki öt évig vezeti a színházat, párhuzamosan látva el ezzel filmgyártói és rendezői feladatait. A mozi fénykorát éli ekkor, egyszerre három gépész, Bognár Gyula, Kittel Károly és Blaha József vetíti filmeket, amelyek előtt komoly reklámdia előadások is láthatók a vásznon.
A Radius mozi életében az utolsó fordulatot az 1939-es esztendő hozza. Ekkor új pénzcsoport vette meg a Radius Filmipari Rt. részvényeit, s a mozi vezetésével Siroky Walterné, született Kalliwoda Tessa bárónőt bízták meg. A nézőteret tovább bővítik, így már 936 néző befogadására képes a 26 és fél méter hosszú terem a zsöllyében és az emeleten. A gépész Molnár Lajos, ő vetít a 6,4 x 5,8 méteres vászonra. A második világháború kitörése aztán fenekestül forgat fel mindent. Először "csak" leveszik a műsorról az ellenséges államok filmjeit, de a névmagyarosítási hullám elkerüli, noha a vele szemben lévő Edison mozi a Turán nevet kapja. Légvédelmi óvintézkedések miatt leszereltetik a csalogató fényreklámokat és lámpákat. A háborús takarékosság jegyében korlátozzák a mozi áram- és gázfogyasztását, legvégül a moziközönség is eltűnik. Budapest lakossága a pincékbe szorul, a Radius alatti mélypincében is sok üldözött ember bujkál és megmenekül.
1945-ben az épület színházi része a lebombázott Vígszínház társulatának otthona lesz. Az első színigazgató a már idős Jób Dániel, a részvénytársaság tulajdonosa Roboz Aladár. Ekkor moziból ismét színházzá alakítják. Jób belebukik az építkezés költségeibe. A helyiség a továbbiakban számos színházi vállalkozásnak ad otthont, de moziként többé már nem nyitja meg kapuit. Az államosítás után, 1949-től öt évig az Ifjúsági Színház működik itt sok szovjet és kevés jó darabbal. Majd 1960-ig a Petőfi Színház működik, majd más formációban 1962-ig legendás kísérlet színtere a második (Szinetár-féle) Petőfi Színház, ahol bemutatják az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakájá-t. 1964 és 1966 között itt kap menedéket a felrobbantott Nemzeti Színház társulata, 1966-tól 1971-ig pedig a szemközti Operett Színház játszik itt. 1971-től 1991-ig a Kazimir Károly vezette Thália Színház otthona. 1993-94-ben ismét új társulat, a Művész Színház következik, majd 1995-96-ban a Csiszár Imre vezette újabb Thália. Közben az összes üzemeltető és igazgató toldozott-foldozott valamit a ház belsején, így sem az egykori Renaissance-ra, sem a néhai Radiusra nem lehet már ráismerni. A legutóbbi években azonos néven befogadó színházként újították fel, a régi színház belső ízeiből szinte semmi sem maradt meg.
Források: Thália színház ♦ Szegő György: A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma ♦ Filmművészeti Évkönyvek (Lajta Andor) ♦ Urbface
