Budapest II., Margit körút 55.

Atrium Filmszínház
Május 1.
Átrium
Átrium Film-Színház

Buda egyik legelőkelőbb elsőhetes filmszínháza a harmincas-negyvenes években. Lakóépület és mozi, az úgynevezett Átrium-ház. Az Átrium házépítő szövetkezet számára készült 1935-36-ban, Kozma Lajos tervei alapján. Az egy évvel korábbi Simplon mozi és bérház volt a magas színvonalú példa a modern nagyvárosi bérház és moziegyüttes építészeti megoldására.

A hétemeletes Atrium-házat 1936-ban adták át, ám a földszinten lévő mozi csak 1937-ben nyitott meg 770 férőhellyel. Az épület fémvázas szerkezettel készült, amit a korabeli szaksajtó az emberi test vázrendszeréhez hasonlított. A homlokzatot eredetileg a vékony acélprofilos ablaksorok és a tömör falsávok váltakozása határozta meg - az összképbe az utóbbi évtizedek kaotikus nyílászáró-cseréi romboltak bele. A mozi színvilágát a fekete, fehér és narancssárga színek határozták meg, szürkével és vörössel kiegészítve. Jellemző az acél, az üveg, a tükrök használata. Az előcsarnok tükrözi ma is legjobban az eredeti állapotot. A sakttábla-szerűen elhelyezett cementmozaik burkolólapok nagy része eredeti, a pótlások viszonylag korhűen és szerencsésen sikerültek. A pénztárablak környezetében kialakított krómozott díszítőelemek, amelyek a feliratok rögzítésére szolgálnak, eredeti épségükben fennmaradtak. A pénztár mellett elhelyezett büfé eredeti külső zebrano-burkolata nem maradt fenn, sőt idővel annak eredeti falazását is elbontották. Ezt a visszaépítések során sikerült rekonstruálni.

A nézőtér akusztikai addottságait úgy alakították ki, hogy az a legmegfelelőbb legyen a hangosfilmek játszásához. A mozi nézőterén a földszinti széksorok a tűzrendészeti előírások miatt két folyosósak voltak, míg a falak mentén nem lehetett közlekedni. A nyitás után nem sokkal ezt a szemmel is észrevehető hibát kiküszöbölték a hatósági feltételek enyhítésével. Így az ülőhelyek száma 716-ra csökkent, de a székekig való eljutás sokkl komfortosabb lett. A belső tér hangsúlyos eleme volt a fehér fényben úszó, a mennyezetet megvilágító „égbolt”. Az előadások alatt minden elsötétedett, csak a vetített kép világított, és a tejútnak nevezett szellőzőgyűrűk kékes fénye derengett. A „tejút” nyílásai ugyanis nem csak fényt adtak a teremnek, hanem szellőzését is biztosították, 1600 kis nyíláson át. A nézőtéri székeket is ellátták szellőzőkkel: a párnázott ülőkék falapjának alján kilyukasztott "ATRIUM" felirat látta el ezt a feladatot.

A mozi gépészeti rendszere a maga korában élvonalbeli volt. A ma is működő fűtésrendszerét a Magyar Szellőző Művek és Gépgyár Rt. készítette. Az előtér alatt elhelyezkedő klímagépház hatalmas ventillátorai biztosították a légkeringetési rendszert, amelynek feladat az volt, hogy a nézőtér alsó rétegeiből kiszivattyúzott levegő kicserélve és hűtve vagy főtve a nézőtér kupolájába eljusson. Ennek céljából hosszú csőrendszert, valamint zsilipkapukkal ellátott betonalagutakat és bonyolult drótkötélrendszert építettek ki a nézőtér és a színpad melletti részen. Télen a fűtés külön épületben elehelyezett kazánházból érkező melegvízes csőrendszeren át jutott a klímagépházba, nyáron a föld alatti alagútrendszer hűvös és friss levegőjét használták. A vetítés az emeletről nyíló lépcsősoron át megkozelíthető viszonylag kis méretű gépházból történt, ahol külön helyiség szolgált a tűzveszélyes filmtekercsek tárolására és tekercselésére. A gépházból nyíló ajtón keresztül lehet kijutni arra a tetőteraszra, mely mellett közvetlenül az Atrium bérházának ablakai és erkélyei vannak, valamint a környező házak által határolt belső udvarok. A tetőteraszról vaslétrán át közelíthető meg a nézőtéri kupola külső burkolata, és a fűtőalagút. Innen látható iagzán, hogy a mozi nézőtere és színpadrésze valójában egy szabadonálló, vasbeton hasábban nyert elhelyezést, míg előcsarnoka a lakóház tömbjének két legalsó szintjét foglalja el.

A mozi engedélyét az Átrium filmszínház r.t. részére adták ki 1935-ben. Az igazgatósági tagok vitéz Pesthy Müller József Leó elnöklete mellett Müller László és dr. Rudnyánszky Béla voltak. A mozi igazgatója Lajtos Elemér. A vászon mérete 5 méterszer 4,2 méteres volt, a terem hossza 23 és fél méteres. A gépész az első időkban Kernberg Jenő volt, aki fotocellás Terta Wide Range és Bosch-Bauer gépekkel vetített. Később csatlakozott mellé Valkó Endre, majd Waller József.

Az épületet a háború alatt több bombatalálat is érte, de azért a moziban ennél is nagyobb kárt okozott, hogy a főváros ostroma alatt ideiglenes mészárszéket rendeztek be, és lovakat vágtak az előtérben. Az ostrom után majd három évig a kerület mozi nélkül maradt. 1947-ben a Partizánszövetség, illetve a Magyar Filmipari Részvénytársaság kezelésébe került. A MAFIRT elég gyorsan helyreállította, és 1947 március 15-én 785 székkel, díszelőadás keretében nyitotta meg újra kapuit a Teherán című angol-olasz filmmel. A nézőteret a felújítás során színpaddal is ellátták, ami korábban nem volt a moziban. Az új gépész Láng Rezső és Nagy Dezső lett. A mozit 1950-ben államosították, ezt követően 1990-ig Május 1. mozi néven működött.

Műemlék épületként az 1976-os műemlékjegyzékben már szerepel. Helyreállítása 1990-ben, Jánossy Péter tervei szerint kezdődött. A rekonstrukció során gondosan visszaállították a mozi bejáratát, a kiugró előtetőt, az elegáns fémbetűs ÁTRIUM feliratot, de a tulajdonos Budapest Film az ezredfordulón már szerette volna eladni az ingatlant. 2001 februárjában, a 32. Filmszemlét követően bezárták, 65 év szolgálat után. Egy évtizedes szünet után 2011. november 20-án nyitották újra Átrium Film-Színház néven, azzal a filmmel kezdtek amivel 2001-ben búcsúztak: Török Ferenc Moszkva terével. Az 50 millió forintos felújítás leginkább csak a festésre és nagyobb takarításra volt elegendő. Napjainkban az ebbe az épületbe költözött Merlin színház előadásai mellett befogadószínházként, táncszínházként és moziként is működik. Gépházából leszerelték a vetítőgépeket és nappal irodaként, este öltözőként funkciónál.

Forrás: Budapesti mozik (Ernst Múzeum, 2001.), Filmművészeti Évkönyvek, Index, Egykor.hu,

Galéria