TETEMREHÍVÁS

Das Gottesgericht (német), Márturia sīngelui (román), Ordeal of the Bier (angol)

Alkotók

Garas Márton  rendező
Arany János  író (ballada, 1877)
Janovics Jenő forgatókönyv
Némedy Gábor forgatókönyv
Emőd Tamás  prológus

Szereplők

Gál Gyula regős
Berky Lili  Kund Abigél
Szakács Andor  az öreg Bárczi
Fáy Flóra  Bárczi felesége
Nagy Ilonka  Bárczi leánya
Berky József  Bárczi Benő, a fia
Szentgyörgyi István  az öreg vadász
Bánóczy Dezső a pörosztó
Báthory Elza  a dajka
Pap Katinka  
Laczkó Aranka  falusi asszony
Bárány Dezső  
Várkonyi Mihály  prológus

Technikai stáb

Bécsi József operatőr
Erdélyi Múzeum Egylet régiség tára díszletek, kellékek

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer
Ungerleider Mór producer

Gyártási és bemutatási adatok

Proja Film gyártó cég
Kino-Riport technikai kivitelezés, laboratóriumi munkálatok
Projectograph forgalmazó
1915. október 27. (Színkör-mozgó) kolozsvári bemutató
1915. október 31. (Royal-Apolló) budapesti bemutató
119/1920 cenzúra

Külső forgatási helyszínek

  • Vajdahunyad várának ősi termei, tornyai, és árkádjai
  • Vajdahunyad várának környéke, a vár  parkja
  • a boncidai Bánffy kastély és parkja
  • a Kolozsvár melletti „Hója” erdő

 

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, eredeti hossza az 1920-as cenzúra határozat szerint: 730 méter.

Fellelhetőség, források

A film kópiája nem maradt fenn. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:

  • Ellenzék (Kolozsvár), 1915/298
  • Kolozsvári Hírlap, 1915/302
  • Kolozsvári Szemle, 1915/7
  • Mozgófénykép Híradó, 1915/31, 42
  • Kolozsvári Tükör, 1915. november 9.
  • Mozihét, 1915/23, 34, 36, 37, 38, 40
  • Színházi Élet, 1915/9
  • Budapesti Hírlap, 1915. október 31.
  • Vértesy Jenő: A «Tetemrehívás» filmen. In Egyetemes Philologiai Közlöny 1916. 346. p.
  • Belügyi Közlöny, 1920. 1258. p.

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 19, 38-39. p.
  • Nemeskürty István: A magyar filmesztétikai irodalom 1919-ben. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 97. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 136. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 40, 82, 349. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 93-94. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 122-133 p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Budapest, 1966. 312., 314. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 180-184. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. 36, 108, 112. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 69-72 p., 135 p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 55, 86. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 121. p.
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 42-43.p.

Tartalom

A film megejtően szép tájfelvételekkel indul. A háttérben Retyezát, a hátszegi havasok ködbevesző ormai, az előtérben Vajdahunyad várának falai. A hegyekben pásztortüzek füstje kígyózik az ég felé, s a tűz körül fehér gyolcsba öltözött pásztornép. A csoport közepén lantpengető regős ül, s az ő előadásában elevenedik meg a ballada.  A Vajdahunyad vár a Bárczy család ősi fészke.  A kérlelhetetlen várúr fia, Bárczy Benő lágy szívű, érzelmes ifjú szerelmes a szomszéd birtokos lányába, Kund Abigélbe. Szerelmi idillek következnek a vár hatalmas parkjában és a Radványi erdőben. Abigél csak játszik a fiú érzelmeivel. Lantpengető regős meséli a pásztornépnek a könnyet indító históriát: A radványi sötét erdőben, hegyes tőrrel a szívében, holtan találták a nemes ifjút, Bárczi Benőt. Ahogy találták vérbe fagyva, úgy teszi őt apja a ravatalra. Az öreg Bárczi bosszúra vágyik, de nem tudja, ki volt a tettes. A közhiedelem szerint a gyilkos megjelenésekor a már megalvadt seb újra vérezni kezd. Az apa ezért mindenkit odahív a tetemhez, akire gyanakszik. Előbb a megölt fiú ellenségeit szólítja sorban, de a seb nem vérzik fel. Ezután a barátok jönnek, majd udvarházának népe, s Bárcz falu összes lakója, de ártatlannak bizonyulnak. Már a fiú anyját és húgát is gyanúsítja, ők is odamennek, és sírva borulnak a tetemre, de a seb erre sem fakad fel. Végül a fiú szép szeretőjét, Kund Abigélt szólítja az apa. Abigél villogó szemmel, gyökeret vert lábbal áll a ravatalnál, s közben a sebből pirosan buzog a vér. Az apa gyilkosnak kiáltja ki Abigélt, de a lány tagad, s kedvese teteménél elmeséli enyelgő szerelmük tragikusan végződő történetét, mely szavai nyomán felelevenedik.

„Bárczi Benőt én meg nem öltem.
Tanúm az Ég, s minden seregi!
Hanem a tőrt én adtam neki.
Bírta szívem már hű szerelemre.
Tudhatta, közöttünk nem vala gát!
Unszola mégis szóval „igen”-re.
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelgve adám a tőrt: nosza hát!”

A lány ezután vadul kirántja a sebből a tőrt,
felváltva sír és kacag,
majd vércsevisongással elrohan.
Az utcán kibomlott hajjal
tébolyodott táncot jár és így dalol:

„Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

Short English content: The ballad comes to life in the mountains performed by an old singer: Beno Bárczi the son of the lord of Vajdahunyad castle is in love with the neighbor landowner’s daughter Abigél Kund. The girl, however, only plays the boy's feelings. In the dark woods one day, pointed a dagger in the heart of the noble young man is found dead. The old Bárczi wants to make revenge, but he does not know who was the culprit. According to popular belief when the real killer appears the wounds bleed again. The father, therefore, invites all suspected persons. He calls the enemies of his killed son, then his friends come, then the people of mansion, and all the inhabitants of the village Bárczi, but they all prove to be innocent. Finally, the father calls the boy's beautiful lover, Abigélt Kund. When she is near the body the wound starts to bleed.. The father cries that Abigél is the murder, but she denies, and she tells the story how Benő Bárczi committed suicide, and then runs away as a crazy.

Érdekességek

  • A magyar filmtörténet első ballada-feldolgozása.
  • Az eredeti mű 30 sora szerepelt a filmben inzertként.
  • A Mozihét 1915/34. számában megjelent hír szerint"A Projectograph r. t. a legdíszesebb keretben hozza nyilvánosságra a filmet. A plakátok Zichy Mihály felejthetetlenül tökéletes illusztrációi után készülnek. Ezek az illusztrációk ma a legértékesebb magyar műkincsek közé tartoznak. Annak idején — minden illusztrált Arany ballada Ráth György k¡adásában jelent meg. A film felírásai is Zichy betűi nyomán rajzoltattak és az egész filmhez legkiválóbb zenészeink egyike komponált bűbájos, régies magyar muzsikát."
  • Zichy Mihály nyomán készült plakát nem maradt fenn.
  • A film kísérőzenéjét komponáló zeneszerző neve nem maradt fenn.
  • A filmforgatókönyv  előjátékot illeszt a történethez, mely a jelenben játszódik, s egy lantpengető regős előadásában elevenedik meg a ballada.
  • Kund Abigél tetemrehívásakor pedig flash back mutatja be Bárczy Benő öngyilkosságát.
  • A film budapesti premierje a Royal-Apolló megnyitóján volt, egyes források szerint Emőd Tamás prologusát Berky Lili szavalta el. Korda Sándor Mozihétben megjelent kritikája viszont Várkonyit dícséri, mint a prológus és epilógus előadóját.
  • A film Ausztriában és Németországban is sikert aratott. Az inzerteket Dóczi Lajos báró fordította le németre.

 

Galéria

Vélemények

Fráter Aladár: Arany János - új köntösben. A tetemrehívás a filmen.
„A munka, amelyet Kolozsvárott végeztek, sikerében meghaladja a legtúlzóbb várakozást. Nem meddő dicséretképpen, de az igazság tudatában mondjuk, hogy a mozgókép, "melyet megmutattak nekünk, híven adja vissza a csodálatos ballada minden szépségét, egész drámai mozgalmasságát, még misztikumának ingerlő homályosságait is. S tükröztetvén a költemény valamennyi szépségét, a film még meg is tetézi ezeket az irodalmi értékeket Erdély természeti kincseivel, amikor a történetet Vajdahunyad bérci várának ősi termeiben és a várat környező csodás parkban idézi elénk. Szinte nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ebben a mozgóképben nemcsak Arany János, de maga Erdély jut közelebb hozzánk. Bárci Benő tragédiáját a XVI. században játszatják a kép rendezői és Posta Béla dr., a kolozsvári múzeum igazgatója rendelkezésre bocsátotta a múzeum féltve őrzött antik kincseit, hogy a film annál korszerűbb és igazabb legyen. Az a tőr, amelyet a ballada hősének a szívében találnak, a régi magyar ötvösművészet remeke és az anyagi értéke ötezer korona. Az alabárdosok sisakja, fegyverzete, ruhája, minden bútor, a legtöbb ruha a múzeum megbecsülhetetlen értékű relikviája, amelyet igazán csak remegő gonddal adtak oda a színészek használatára. Amikor az egész társaság Vajdahunyad várában játszott, hat rendőr vigyázott az udvarban, hogy a féltett holmiban valami kár ne essék.” (Magyar Hírlap, 1915.október 29.) 

Korda Sándor: Tetemrehívás (Arany János balladája a filmen - Az első Proja film)
A ballada drága és komor zenéjü sorai keltek életre ma. A vászon, amelyre egy régi regényes magyar kor alakjai rajzolódtak, ünnepi jelentőségűvé nőtt. A büszke lovagvár tornyai és árkádjai alatt, a bérces Erdély csodaszép vidékein mintha életre kelt volna egy régi, mult idő, a halott költő mintha életre hivta volna nemes fantáziájának alakjait, az alakokat, amelyeknek szine magyar, a legendát, amely Anno Domini 1600 táján történt, de amely megtörténhet ma is, amely megtörténik mindenkor, amelynek alakjai örökéletüek, mert a szin és jelmez alatt örök emberi értékek és érzések vannak. Ezért volt kiválóan alkalmas Arany János balladája a filmre. Nem kosztümdarab ez, nem egy regés, távoli világ ruháit húzza halotti érzelmekre: — e ballada és a balladáról készült filmdráma is örökérvényű emberi érzelmekből épült. Csak az értékét növeli az, hogy magyar a szin, a táj, az ember, aki szerepel rajta. A függöny felmegy, a színen megjelenik az ifjú lantos diák és ahogy mesélni kezd, egyszerre látjuk a Bárczi Benő és Kund Abigél regényét. Nem röppennek el drámai szavak és könnyű és boldog szerelmi sóhajok a szinről, de fülünkben zenélnek a ballada szavai. Soha szebb kisérő zenét! A nézőtéren szinte skandálnak a lábak és szinte hallani, amint ritmusban mondják a nézők a ballada sorait. Mit mondjunk a filmről? A szokványos dicséreteknek nincs helyök, a dicséret itt csak egy: hogy illúziót a legtökéletesebben megőrző, hogy abszolút magas művészi érzéssel megrendezett és megjátszott a darab. Az interiörök teljesen hivek a korhoz, a tájak pedig Kolozsvár környékének legszebbjei. És ebben a nagyszerű miliőben, nagyszerűek a színészek is. Berky Lili nagyobb művésznő, mint a külföldi mozi primadonnák legtöbbje. Szép és komoly arcán a bánat minden felhője, a mosoly minden sugara beszédes lesz. Eszközei a legegyszerűbbek, méltók hozzá, aki igaz, becsületes és fölöttébb tehetséges színésznő. Az öreg Bárczit Szakács Andor játszotta el. A kolozsvári szinház ez értékes tagja kiválóan preciz alakítást nyújt a nehéz szerepben Kitűnő a fiatal Bárczi Benőt alakító Berky József is és a darabot aláfestő prológusban és epilógusban stílusos és kitűnő szinésznek bizonyult Várkonyi Mihály, aki a Proja-filmeknek egyik legelsőrendü fölfedezettje. A Tetemrehivást mint az idei Proja-filmeket mindet, Garas Márton rendezte. Ismeretes Garasról, hogy esztendők óta Németországban élt és dolgozott a legelső német filmgyáraknál. Németországból a technika pontosságát és a nagyon fontos szakismeretet hozta magával, ezekhez azonban Garas magas literáris képzettségének és művészi intellektusának kellett járulni, hogy a Tetemrehivás olyan legyen, oly kitűnő és tökéletes mint amilyennek láttuk. A film brilliáns technikája a Kinoriportot és Bécsi Józsefet dicséri. (Mozihét 1915/36)

Színházi Élet, 1915/9
"Janovics Jenőé, a kolozsvári Nemzeti Szinház országos nevü igazgatójáé volt az ötlet, hogy a ballada történetét filmre dolgozzák át. Az átdolgozást, amely szigorúan ragaszkodik a vers szavaihoz, de kiváló ízléssel és ötletességgel kerekiti ki filmdarabbá, a történetét meg is csináltatta. Most aztán a nagyobbik, nehezebbik és még több gondot követelő munka következett: a felvétel. Az első dolog a szereposztás volt. Janovicsnak olyan gárdája van Kolozsváron, a nemzet legrégibb színházában (Kolozsváron előbb volt állandó szinház, mint a fővárosban), amelynek kitűnő voltáról nemcsak a kolozsvári sajtó véleménye, s a kolozsvári közönség szeretete győzhetett meg bennünket. A főváros is ámulva szemlélte a Magyar szinház s a kolozsváriak csere-vendégjátéka alkalmával, milyen nívót, milyen irodalmi és művészi szellemet képviselnek a kolozsváriak. A Janovics pompás társulata adta a Tetemrehívás szereplőit is. Kund Abigélt Berky Lilinek osztották ki. Ezzel már egy döntő nagy vonzóerőt kapott a Tetemrehívás. Berky Lili, a magyar színészet híres beautéja, nemcsak mint a Király-szinház és a Népopera tapssal és virággal elhalmozott tagja számit nagy attrakciónak, hanem mint kész mozi-star is. A Tolonc és a Kölcsönkért csecsemő cimü filmeken nagyszerű és országosan elismert mozialakitásokat produkált már. Bárczy Benő szerepe Berky Józsefnek jutott. Az öreg Bárczy-házaspár Szakács Andor és Fáy Flóra lett. A ballada tragikus meséjébe még egy uj alakot pótolt a film-átdolgozás : az öreg vadászét, aki a radványi erdőben ráakadt ifjú ura véres tetemére. Ez a vén magyar Szentgyörgyi Istvánt kapta alakító művészül. Pörosztó : Bárány Dezső. Csupa Budapesten, sőt országosan is ismert név. Hogy a kellő miliőről is gondoskodjék, Janovicsnak egy kitűnő ötlete támadt. A kellő engedelemmel a történelmi nevezetességű vajdahunyadi várat választotta a ballada szinteréül. Korhű kosztümöket és bútorokat terveztetett és segítségül hivta az Erdélyi Muzeum-Egyesületet, hogy a készülő nagy film teljesen készen legyen és a legaprólékosabb történész kritikáját is kiállja. A filmen szereplő bútorok és házi eszközök legutolsó szegét is gondosan megválasztották, hogy stílusos legyen. Ennyi előkészület után az egész társaság elutazott Vajdahunyadra. És a munkát megkezdte a Proja-vállalat, amelynek a neve a két tulajdonos: a Projectograph r. t. és Janovics Jenő, nevének első betűiből eredt. A drága és tökéletes gépek elé olyan rendező állította a színészeket, aki a maga nemében első: Garas Márton, a világhírű magyar filmrendező, aki a legnagyobb német és dán vállalatok legnagyobb film sikereit rendezte felvevő-gép elé. Ekkor aztán a vajdahunyadi bástyák és gótikus ablakok történeti háttere előtt megkezdődött a munka. A képet megcsinálták, a felvételek kivételes szerencsével sikerültek és most már a publikum gyönyörködik Arany János filmre ültetett alkotásában. Ha volt valaha mozikép, amely megrázta a nézőt, akkor a Tetemrehívás bizonyára ilyen lesz. Az uj Apollo szebb megnyitó-darabot nem választhatott volna. A háborús szezon szerzői között a maga zseniális nagyságában minden máson túlnőve jelenik meg Arany János örök neve. És ehez a nemes, szép munkához a Royal-beli uj Apolló adja a méltó keretet. Elámul, aki itt szétnéz, hogy Budapesten, a háború nyomasztó esztendejében, ilyen pazar és ragyogó helyiség születhetett. Gazdagság, előkelőség, fény és a tér valóságos pazarlása ez. Csak a párisi Gaumont palotát lehet hozzáfogni. A Gaumot-Palace után ez a legszebb és legpompásabb mozi Európában. A nézőtéren bő kényelemben ezer ember fér el és várócsarnokaiban kényelmesen lehetne három uj mozit építeni. A várakozókat zene szórakoztatja és benn a nézőtéren operett-színházhoz méltó nagyszámú zenekar adja a filmekhez a kíséretet. A ruhatárak ötletes berendezésétől a büffé kitűnő konyhája és csillogó tisztaságától kezdve egészen az Apolló saját jól szerkesztett műsor-ujságjáig minden csupa ötlet, kényelem és disz. Ilyen szép moziban, ilyen nagyszerű filmdarabbal bemutatót tartani, — ez valóban szép és jelentős eseménye a magyar moziéletnek." 

„… Janovics Jenő és Garas Márton, kik a Tetemrehívást filmre földolgozták, nagy ügyességgel és jó ízléssel végezték munkájukat. Kellő mozgást tudtak belevinni, amellett, hogy teljesen ragaszkodtak a ballada szövegéhez. A film három szakaszra oszlik. Az első a legmozgalmasabb és a leghatásosabb. Bárczi Benőt halva találják, a gyászhírt megviszik az apának, a halottat hazaszállítják, az öreg Bárczi pecsétes írást küld a tetemrehívásra, amit a kikiáltó kürtszóval hirdet ki a nép élénk részvéte mellett — a képek gyorsan és hatásosan követik egymást. A tetemrehívás maga a második és harmadik szakaszt alkotja. Egyenként jönnek a megidézettek. A két ellenség — a kik közül az egyik maga is sírva fakad, míg a másik nyugodtan és dacosan lépdel el a halott mellett — az ellentét által ügyes és megkapó. A harmadik szakaszt Kund Abigél foglalja le. És itt van a mozgókép egyetlen, de körülbelül leküzdhetetlen hibája.
Mondottuk, hogy a némajáték csak akkor fogadható el, ha maga magát magyarázza. A Tetemrehívás nagy előnye, hogy önmagában is világos és érthető. De mikor Abigél előtt a halott vérezni kezd, a leány elmondja Benő halálának igaz történetét s itt megszakad a folytonosság. A ravatal eltűnik s az ifjú s a leány között egy, különben igen ügyesen földolgozott jelenet játszódik le, mely azzal végződik, hogy Abigél «enyelgve adja a tőrt». Kétségtelen jogunk van föltenni a nézőkről, hogy ismerik a balladát, de ha nem ismernék, itt megzavarodnának, mert a filmben megakadt a folytonosság. A dolog világosabb lenne, ha e jelenettel kezdődnék az egész; csakhogy akkor egyfelől nem követné a film a ballada menetét, másfelől elesnék a drámaiság, ha Bárczi Benő halála a néző előtt már világos s csak a szereplőknek felderítetlen rejtély. Azért ezen igazán bajos volna segíteni.
Ismételten megdicsérjük, hogy a mozgókép szerzői nem akarták kiegészíteni Aranyt. Azért találtak alkalmat, hogy közben egy jelenetben előre jelezzék Abigél kacérságát. Talán Abigél őrült futkosása a végén kissé hosszadalmas. A mozgókép még egy művészietlenséget is kikerült, ami a színjátszást illeti. Határozottan megrontója a művészetnek az a túlzó arc- és kézjáték, amelyet egyes szereplők a képek világosabb megértése végett elkövetnek. A kolozsvári Nemzeti Színház tagjai, akik e filmet játsszák, nem estek ebbe a hibába, amellett, hogy kifejezők tudtak lenni. Az egész vállalkozás mégis örvendetes, mert Arany népszerűsítésének egyik módja s nagyon bántana, ha éppen Arany szövegét zavarta volna bármilyen művészietlen túlzás." (Vértesy Jenő: A «Tetemrehívás» filmen. In Egyetemes Philologiai Közlöny 1916. 346. p.)