SZULAMIT

Sulamith (német)

Alkotók

Illés Jenő  rendező
Abraham Goldfaden  író (daljáték Shulamith, 1880.)
Illés Jenő  forgatókönyv

Szereplők

Lenkeffy Ica  Szulamit
Kertész Dezső Absolon
Serák Alice  Abigél
Bátori Béla  Monoah, Tiberias város főpapja
Papir Magda Absolon leánya
B. Kornai Margit  dajka

Technikai stáb

Berendik István operatőr (egyes források szerint)
Illés Jenő operatőr (más források szerint)

Produkciós stáb

Fröhlich János producer
Fodor Aladár producer

Gyártási és bemutatási adatok

Kino-Riport gyártó cég
  forgalmazó cég
1916. április 1. (Royal-Apolló) bemutató
1922. október 27. (Atlantic), repríz

Külső forgatási helyszínek

  • Bosznia-Hercegovina
  • Mostar
  • Gellérthegy sziklái és a hegy oldalában felállított díszlet kút
  • budai török temető

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm (35 mm), eredeti hossza 1541 méter

Fellelhetőség, források

Fennmaradt kópia 35 mm-es,  fekete fehér, hangoskapus másolat, ami azt jelenti, hogy a bal oldalon a hangcsík szélességében hiányzik a kép, minek következtében sérült a képkompozició.
Teljesség 4 felvonásból  3 maradt fenn (az 1. felvonás hiányzik), a történet ennek ellenére érthető, a film vetíthető
Hossza 1308 méter
Inzertek nyelve eredetileg román, ami a film román forgalmazására utal
Felvonásjelzők nyelve francia, ami arra utal, hogy a filmet francia forgalmazó is átvette, lehet, hogy a románok tőlük vásárolták meg
Jelenleg hozzáférhető kópia inzertjeinek nyelve magyar (utólag, a román inzertek lefordításával készült)

Források:

  • Mozgófénykép Híradó, 1916/8, 9, 12, 13, 16, 38 1922/34
  • Mozihét, 1916/7, 9, 12, 13, 15, 17, 19, 43
  • Mozi-Világ, 1917/48, 1918/3
  • Színházi Élet, 1916/7, 12, 13, 14, 17
  • Belügyi Közlöny, 1925. 155. sz. 239. p.
  • Plakát (grafikus: Weiss Antal, OSZK)

Bibliográfia

  • Castiglione-Székely: Filmlexikon. Berendik István címszó, 48. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 74. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 41, 351. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 40. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 325., 346. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 162. p., 166-169, 217. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 4-5, 76, 107. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 79-80. p.
  • Szepes Mária: Emberek és jelmezek. Bp. 1998. 42. p.
  • Magyar Róza: Szulamit újra énekel. In. Filmkultúra, 1998. (http://www.filmkultura.hu/regi/articles/prints/szulamit.hu.html)
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 117, 142. p.

Tartalom

Miközben Tiberias főpapja, Monoah és hívei zarándok úton járnak, Monoah lánya, Szulamit eltéved a hegyek között. Nagyon kimerül, szomjúság gyötri, amikor rátalál egy kútra. A kút mellett nincs semmi, amivel vizet húzhatna magának, de a kút belső oldalán egy kötél létra vezet a mélybe, s a lány megpróbál ezen leereszkedni. Lassan lépeget lefelé, s amikor oldalra hajol, hogy lenézzen, a kötéllétrával együtt lezuhan. Eközben Absolon, a héber hadvezér, aki néger szolgájával a nemrég meghódított vidéket járja, a kút felé közeledik. Hangokat hallanak, rájönnek, hogy a kútból jön a segélykiáltás. A néger szolga egy vékony spárgát ad Absolonnak, amit az ledob a kút fenekére. Szulamit ráköti a spárgát a kötél létrára, a az így felhúzott létrán  felmászik. Mire felér, elhagyja minden ereje. Csak a nevét mondja meg Absolonnak, aztán elájul. A férfi karjában viszi haza a lányt. Másnap Szulamit egy sebes folyású, zuhatagos patak mellett, egy sziklán ülve ábrándozik a fiatalemberről, aki váratlanul ott terem és szerelmet vall a lánynak. Szulamit egy kicsit megrémül a heves ostromtól és otthagyja Absolont. Absolon a katonai táborban levelet ír:
"Monoah leánya, kedves Szulamit!
Absolon a kapuk legyőzője a te rabod, szerelem lángjában egyre kívánja viszontlátni arcodat.
Jöjj feledhetetlen első találkozásunk helyére, hogy lábaidhoz helyezzem lángoló szívemet."
A néger szolga viszi el a lánynak, aki előbb boldog arccal olvassa Absolon sorait, aztán hirtelen úgy dönt, hogy a folyóba dobja az írást. De végül meggondolja magát, megcsókolja, majd a ruhájába rejti a kis tekercset. Otthon újra és újra elolvassa és másnap engedve a hívó szavaknak, a szolgálólány segítségével izgatottan készülődik a randevúra. Szépen felöltözve érkezik a kúthoz, ahol Absolon már várja. Szulamit bevallja szerelmét és arra kéri Absolont, hogy ne hagyja el soha. Absolon felemelt kézzel esküszik:
Hangos szóval esküszöm mindenre, ami legszentebb nekem, hogy csak téged szeretlek most és mindörökké!”
Átkarolja a lányt és a katonai tábor felé vezeti. Szulamit útközben még egyszer megbicsaklik, de Absolon megnyugtatja:
„Mielőtt a hold másodszor visszatér, feleségem leszel.”
Absolon a sátrába vezeti, átkarolja, simogatja a lányt, akinek végül megtörik az ellenállása, a férfi felé fordul és odaadóan megcsókolja.
Közben hazaérkeznek a zarándokok, Monoah, megáldja, majd elbocsátja híveit. A lányát hiányolja, hogy nem jött elé. Végül a házuk közelében lévő kőhídon találkoznak. A lány bűnbánó arccal csókol kezet apjának.
Absolon nem tartja be esküjét. Hamarosan már Avidonos lányának, Abigélnek vall szerelmet és ígér házasságot. És mikor másodszor is visszatér a Hold Szulamit rájön, hogy Absolon megszegte esküjét. Elkeseredésében az apjához fordul, hogy megossza vele bánatát. Monoah kimegy a temetőbe és a sírok között állva, kezét ég felé emelve megátkozza leánya meggyalázóját.  És az idő egyre telt… és a Hold számtalanszor visszatért… Absolon felségül vette Abigélt és két szép gyermekük is született. De az átok beteljesedett. A kisebb gyermeket rabszolganő ringatta, aki elálmosodott és elaludt. Közben a bölcsőbe egy macska ugrott be, ráült a gyermekre, aki megfulladt. A nagyobb gyermekük virágot szedett a sziklás hegyoldalon egy rabszolganő társaságában, aki nem vette észre, hogy a kislány elkószált, köveket dobált a kútba, s eközben belezuhant. Gyermekeik elvesztése után Absolon bevallja feleségének, hogy korábban mást szeretett, s megszegte esküjét. Az asszony ekkor elűzi a palotájából.
„Absolon! Iszonyú átok nehezedik a lelkedre. Hagyj el engem örökre és térj vissza hozzá, mert szavadat adtad neki… és bűnhődnöd kell bűnödért…”
Absolon, miután gyermekei sírját felkereste, elindul Szulamithoz, de késve ér a hegyekbe, Szulamit már haldoklik. Utolsó erejével boldogan öleli magához szerelmét, majd a férfi karjában leheli ki lelkét. Monoach belenyugszik az Úr akaratába.

Érdekességek

  • A nagy költségvetésű film külső felvételeinek elkészítésére filmexpedició indult, mely első volt a magyar filmtörténetben. Mivel háború volt a Kinoriport munkaktársai csak a legfelsőbb katonai engedéllyel utazhattak Boszniába.
  • Illés e film forgatásakor fedezte fel Lenkeffy Icát, akiből nemzetközi sztárt faragott.
  • A filmben szereplő, Absolont alakító Kertész Dezső Kertész Mihály filmrendező öccse, tehát nem azonos a Vígszínház társulatában játszó Kertész Dezsővel.
  • A filmet Németországban is játszották, de a német filmkölcsönző, mint török filmet hirdette, melynek minden felvétele Keleten készült. A reklámfeliratok Lenkeffy Icát, mint Kelet gyöngyét mutatták be.
  • A filmet 1922-ben szkeccs változatban is bemutatták

 

„A Szulamit-film születésének nagyon érdekes részletei vannak. Az érdekes részletek körül pedig impozánsan emelkedik ki a zseniális magyar filmrendező, Illés Jenő, személye. Illés Jenőt a háború hozta haza Budapestre. Mint annyi magyar tehetség, már évekkel ezelőtt külföldre ment karriert csinálni és Berlinben csakhamar egyike lett a szakma legelőkelőbb neveinek. Gazdag ötletessége és kitartó szervezője a legszebb pozíciót biztosította neki az egész európai filmpiacon. A háború mint magyar honpolgárt hazahozta katonáskodni Budapestre. Szabad idejében itt is folyton tervezett, gondolkozott, dolgozott s a nagy sikerek egész sora került ki a kezei közül. A Szulamit a kilencvennyolcadik filmje ennek a fáradhatatlan és kitűnő rendezőnek. (A kilencvenkilencediken most dolgozik, a századik filmje pedig a János vitéz lesz.) A hadvezetőség engedelmével levitte a Kinoriport e célra szerződtetett gárdáját — Mostarba. Ott, a déli sziklák forró és trópusi miliőjében csinálta meg a filmet, amely nem papírmasé pálmák és deszka-sziklák tövében készült tehát, hanem teljes illúziót keltő környezetben. Ez egyébként mindig nagy erénye volt a kitűnő rendezőnek. Torony teteje, szikla meredekje, vasúti hid pillére, égő ház romja, süllyedő hajó fedélzete, robogó vonat mozdonya, száguldó autó hűtője, dühös oroszlánok társasága, mozgó lift teteje, sőt lövészárok is, mindezt megjárta és végig csinálta, hogy rendezői minőségben jó miliőt adjon a filmtémának. Másik nagy tehetsége Illés Jenőnek: a legalkalmasabb szereplő felfedezése. Ő vitte filmre Erna Morenát, Weixlert, Lotte Neumannt, Molly Nesselyt, Leontine Kühnberget és százat még, akik aztán világnevek lettek. Most is egy új mozi-csillagot fedezett fel. Szulamit szerepét Lenkeffy Ica játssza. Az operett-színpadról mindenki jól ismeri ezt a tökéletes szépséget. De most kiderült, hogy a bájos szőke művésznőnek a film az igazi terrénuma. Pompás film-arca van, egyenesen káprázatos jelenség a felvételeken és játéka vetekedik a legnagyobb film-tehetségek játékával. Aligha csalódunk, ha egész biztosra vesszük, hogy a Szulamit-filmmel egy igen nagy film-talentum kezdte meg szédületesnek ígérkező pályafutását.” Mozihét, 1916/13

Illés Jenő a Szulamit születéséről és Lenkeffy Ica felfedezéséről:
"őszintén bevallom, hogy nem sokat vártam a darabtól. Valami hiányzott belőle, — az egészből, valami amitől az első nagy lökést, az első inspirációt vártam, hogy nohát most megvan az a bázis, amelyen a Szulamit felépülhet. Embert kerestem, nőnemű embert, mint modern Diogenes, Jupiterlámpával , sok napon keresztül hiába, amig- aztán a véletlen fiatal művésznőt sodort utamba. Őt meglátni és a Szulamit címszerepét kezébe adni pillanat műve volt. A művésznőt nem ismertem, soha róla nem hallottam, igaz, hogy tizenöt éves berlini tartózkodásom közben egészen kikapcsolódtam a hazai kontaktusból. Úgy mondták, hogy Lenkeffy Icának hívják. Engem aztán egyéb nem érdekelt. Én mint máskor, ez alkalommal sem kérdeztem, hogy Lenkeffy Icának voltak-e színpadi sikerei, vagy sem, de az a bennem inkrustálódott ösztön, amely Morenával és a többiekkel szemben helyesnek bizonyult, megadta nekem azt a biztos impressziót, hogy a Szulamit sorsát Lenkeffy Ica fogja és pedig a lehető legjobb értelemben eldönteni. És ezúttal sem csalódtam. Sőt. Ez a művésznő, akiben istenadta filmtehetség szunnyad, engem gondolatokra inspirált, ötleteket adott, raffinált effektusokra vezetett rá, anélkül, hogy akarta volna és egyszerre előttem állott a Szulamit szcenáriuma, a legjobb kimenetellel kecsegtetve. Nagy kedvvel mentem neki a nehéz munkának, ezúttal Lenkeffy Icára ruházva a fél vitézségi érem jogának illúzióját és ő vitézül helyt állott a hihetetlenül vadregényes, mosztári táj csodás, félelmetes motívumainak járatlan és nyaktörő ösvényein és „játszva" oldotta meg nehéz, művészi feladatát." (Mozihét, 1916/12)

Galéria

Vélemények

„A Szulamit házi főpróbája Goldfaden híres daljátéka, egy évtizeddel ezelőtt szerte a világon legnépszerűbb operett, amelynek kottái még ma is sűrűn kerülnek elő a szalonbeli kotta gyűjtemény darabjai közül, nálunk, ahol talán a legnagyobb sikerre tett szert, filmen újhodott meg. Aki kigondolta, hogy a feledésbe még egyáltalán nem ment, el nem múló szépségű, de az újabb operettek lavinája alatt kissé elmerült csodaszép dalmű meséjét filmdarabnak mentse meg, a közönség hálás méltánylására fog számithatni és nagyszerű üzletre. A Szulamit szerelmi történetére, Abigailra, Absolonra, a vadmacskára és a kútra, a Cingitang nevü szerecsen szolgára mindenki örömmel fog újra emlékezni, mint egy évtized előtt szerzett egyik legszebb élményére. A filmet, mint ismeretes, a Kino-Riport készítette kitűnő főrendezője, Illés Jenő szcenirozásában, rendezésében. Nagy társulat utazott le Bosznia-Hercegovinába, ahol a rendezőnek szinte korhű miliő áll a rendelkezésére, mohamedán építkezések omladékai, keleti flóra dús szépségei s a keleti jellegű utcai élet. A főszerepeket nagy gonddal osztották ki a színészek között. Illés Jenőnek különösen a Szulamit címszerepe okozott gondot. Ez a mozi szinjátszásnak legfinomabb fajtáját a lírai játékmodort tételezi fel. Szint és sok-sok hangulatot kell Szulamit minden mozdulatának kifejezni. Éles szeme a fiatal Lenkeffy Icán akadt meg. S nemhogy nem csalatkozott, hanem valósággal rajongó lelkesedéssel látta, hogy milyen pompás tehetséget fedezett fel Lenkeffy Icában. Még a Szulamit el se készült, már is új szerepeket keresett neki. A színészegyüttes többi tagjai is csak örömet okoztak a film rendezőjének. Mind kitűnőt ad a maga szerepében. Serák Aiice mint Abigaíl, Kertész Dezső mint Absolon, Bátori Béla mint Monoach, mind egyformán részesei lesznek a Szulamit hatalmas sikerének. Illés Jenőről külön és elsősorban kellene a Szulamitról szólván, írni. A Mozihét adott hírt annak idején arról, hogy Illés, akit mindenkor a külföldön nagy karriért befutott honfitársunknak ismertünk — hazajön. Most örömmel írjuk meg, hogy tehetségéhez, tudásához és a német filmgyártásban elfoglalt pozíciójához méltó munkakörhöz jutott. A Kinoriport valóban tiszteletreméltó eszközöket bocsát rendelkezésére Illésnek, akinek Szulamitja a hazai kereteken jóval túlnőtt, hatalmas, erővel teljes alkotás. Örülünk, hogy módja volt ehhez az alkotáshoz Illésnek minálunk, s reméljük, hogy a nyáron át a Kinoriport-nál egyéb, nagy kaliberű művet is látunk tőle. A Szulamit április elsején jelenik meg. A Royal-Apollo játssza kilenc napig.” (Mozihét, 1916/13)

"A Szulamit - a filmen. (Bemutató a Royal-Apollóban.) Egész sereg kedves régi emléket támaszt fel ma este a Royal-Apolló, hogy feleleveníti Goldfaden hires daljátékát, a meghatóan szép Szulamitot — a filmen. Emlékezetes még az a hallatlanul nagy siker-sorozat, amelyben a Szulamitnak része volt. Az előjelekből ítélve ez a siker-sorozat most meg fog ismétlődni a Royal-Apollóban. A film Szulamitja gyönyörű produkciója a magyar kinematografiának. Illés Jenő, a kiváló magyar-berlini filmrendező írta filmre a Szulamitot, s ő is rendezte, s munkája igen nívós, igen szép eredményt hozott. Mostarban, Sarajevóban és Bosznia-Hercegovina más helyein folytak a felvételek, s e pompás, orientális miliő lehetővé tette Illésnek, hogy a film a legérdekesebb, legpitoreszkebb filmalkotások egyike legyen. A Szulamit levegője csodásan éled újra a vásznon — s a zene, a Szulamit bűbájos zenéje csendül fel a Royal-Apollóban a film érdekesnél-érdekesebb jeleneteit kisérve. Vannak a filmnek jelenetei, amelyeknek a hatása különösen nagy lesz megrázóan drámai voltuknál fogva. Egy jelenet felvételei például a mostari százesztendős szefárd-temetőben készültek De viszontlátja a közönség a filmre dramatizált Szulamitban a daljáték összes emlékezetes jeleneteit. Lenkeffy Ica aSzulamit szerepének kreálója. Pompás jelenség, s kitűnő jelenítő erővel ábrázolja a szerepet Abigél szerepét Serák Alice játszotta el meglepően. A Kinoriport filmgyárnak nagy és jelentős érdeme a film-Szulamit. A Royal-Apolló idei évadjához méltó ez; az új filmalkotás is, amelynek sikere előreláthatóan teljes és nagy lesz. " ((Pesti Hírlap, 1916/92. április 1.) 

Fodor Aladár, a producer Illés Jenőről, akinek a Szulamit a kilencvennyolcadik filmje:
"Én, aki a Szulamit pazar kibontakozásának ujjongó szemlélője vagyok, aki látom, hogyan sorakoznak egymás mellé a grandiózus film kápráztató jelenései, csodálkozással nézek Illésre és nagy lelki mélységgel értékelem azt a hatalmas alkotózsenialitást, amely a vetítőgép fénykévéjéről keresztül sugárzik rá a vászonra. Kilencvenhét film megcsinálása során gyűjtött gazdag tapasztalás kincsestárából került elő a Szulamit fénye, pompája, gazdagsága és most már, amikor arra gondolok, hogy a János vitéz lesz az Illés századik  filmalkotása, a kilencvenkilencedik most van készülőben, csak fokozott bizakodással tekintek főrendezőnk jubileumi filmének elkészülése elé." Mozihét, 1916/12