MIRE MEGVÉNÜLÜNK I-II.

Az Áronffy család végzete (az I. rész címe), Tíz év múlva (a II. rész címe), Wenn wir altern (német cím)

Alkotók

ifj. Uher Ödön  rendező
Jókai Mór  író (regény: Mire megvénülünk, 1865)
Hevesi Sándor forgatókönyvíró

Szereplők

Beregi Oszkár Áronffy Lóránd
Fenyő Emil Áronffy Lőrinc/Dezső
Sacy von Blondel  Melanie
Szerémy Zoltán Topándy
Hajdu József Sárvölgyi
Kemenes Lajos Gyáli Pepi
Szöreghy Gyula Kandúr, a cigány
Mátray Erzsi Cypra, a cigánylány
Étsy Emília Áronffy Lőrincné
Benes Ilona a nagymama
Poór Lili Bálnokházyné
Hollay Kamilla Fanny
Margittay Gyula Bálnokházy
Csernell Bella Borcsa
Szalkay Sándor Fromm
Réthey Lajos Márton
Verebes Ernő Dezső gyerekkorában

Technikai stáb

Kovács Gusztáv operatőr

Produkciós stáb

Uher Ödön producer
Szücs Ernő producer
Gerő Gyula producer

Gyártási és bemutatási adatok

Uher filmgyár gyártó cég
Jókai Filmvállalat gyártó cég
Goldenweiser Ernő forgalmazó
1917. január 15. (Omnia) az I. rész bemutatója
1917. január 22. (Omnia) a II. rész bemutatója
145/1920 cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • a dabasi Halász család nemesi kúriája
  • Budai Vár
  • Tabán
  • Hűvösvölgy

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 2 részes, 8 felvonásos, hossza a korabeli források szerint: 3000 méter,  a 145/1920 számú O.M.B. határozat szerint: 2525 méter, az osztrák forgalmi kópia hossza: 1900 méter.

Fellelhetőség, források

kópia MNFA, 1416  méter, hiányos, virazsírozott, magyar inzertes
fotó MNFA Fotótára, (1 db); OSZK, Színháztörténeti Tár (1 db)
plakát OSZK Plakáttár (II. rész, 1 db, grafikus: Honti Nándor)

Bibliográfia

  • Mozihét, 1916/32, 33, 34, 35, 40, 53, 1917/2, 4, 18, 23, 27, 33
  • Mozgófénykép Híradó, 1916/23 (Hevesi Sándor nyilatkozata), 32, 33, 34, 35, 36, 39
  • Színházi Élet, 1916/28, 29, 30.
  • Pesti Hírlap, 1917. január 13, 14.
  • Budapesti Hírlap, 1917. január 15.
  • Népszava, 1917. január 25.
  • Apolló színház szöveges plakátja 1917. április 28. (OSZK Plakáttára)
  • A mozi (Miskolc), 1917/4, 5
  • Almanach. A magyar kinematográfia évkönyve.1917. (Szerk. Kármán Béla és Pék Dezső) 117. p.
  • Képes Mozivilág, 1919/6 (Fenyő Emil emlékszik második filmszerepére, 8. p.), 1920/29 (Verebes Ernő emlékszik első filmszerepére, 21. p.)
  • Belügyi Közlöny, 1920. 1563. p.
  • Megyeri Sári: Én is voltam jávorfácska. Bp. 1979. Magvető. 191-203., 217. p.
  • Megyeri Sári: Játékszerelem. Budapest, 1984. Magvető Kiadó. 30-36. p.
  • Pánczél Lajos: Az első Jókai-film In: P.L.: Pereg a film. Bp. é.n. [1920 körül] 116-119. p.
  • Szabó Dezső: A mozi esztétikája. Thália 1919/2. 98. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 60-61, 109. p.
  • Csonka Mária: Visszafelé pergetett film. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 15. p.
  • Radó István: A magyar Tanácsköztársaság filmélete. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 1959. 64-65. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 133. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 49, 52, 156, 351. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 48. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 326-327. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). Bp. 1974. 30-34, 176. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. 49, 85, 116. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Magyar Róza: Képek káprázatok… In: Filmkultura 1991/1. 42-43. p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 73-75. p.;
  • Pósa Zoltán: Megmenekült Hevesi Jókai-filmje. Magyar Nemzet, 2001. március 14
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 17. p.
  • Balogh Gyöngyi: Az első magyar Jókai film, a Mire megvénülünk resaturálása.
    http://www.filmkultura.hu/regi/2001/articles/essays/jokaifilm.hu.html

Tartalom

Előjáték: A történet a XIX. század elején indul. Áronffy Lőrinc német egyetem hallgatója, a forradalmi eszmék híve, Topándy Samuval forradalmi lapot terjeszt. Diáktársuk Sárvölgyi ellopja az újságot, és feljelenti őket. El kell hagyniuk az  egyetemet. Hazautazásuk előtt Áronffy párbajra hívja az árulót, aki gyenge testalkatára hivatkozva az amerikai párbajt választja. Lőrinc húzza a fekete golyót, s ez arra kötelezi, hogy 25 év múlva öngyilkos legyen.
I. Az Áronffy család végzete
Elérkezik a végzetes évforduló, s Áronffy Lőrinc főbe lövi magát. Anyja, felesége és két fia, Lóránd és Dezső gyászolják. Koporsóját titokban, pap és harangszó nélkül helyezik el a családi sírboltban. A nagyanya feltárja unokái előtt a család szörnyű titkát. Nemzedékek óta borzasztó végzet átka ül az Áronffy családon, mely egymás után az öngyilkosság bűnébe kergeti fiait. Áronffy Lőrinc a hetedik, ki önkezével vetett véget életének. A temetés után Lóránd és Dezső útja Pozsonyba vezet. Dezső Fromm pékmester házába kerül cseregyerekként, Frommék kislánya Fanny pedig az Áronffy kúrián nevelkedik. Lóránd Bálnokházy udvari tanácsosnál lakik, ahol a szép és kacér Bálnokházyné veszi pártfogásába. A hazafias érzelmű, tehetséges fiatalember a pozsonyi ifjúság büszkesége, az országgyűlési ifjak mozgalmának részese. Diáktársaival az Országgyűlési Naplót másolja és terjeszti. S mintha csak az apai sors ismétlődne, egyik társa, Gyáli Pepi feljelenti, ezért menekülnie kell. Lóránd, mint annak idején apja, amerikai párbajt vív árulójával. Megállapodnak, hogy akinek nevét kihúzzák, annak 10 év múlva öngyilkosságot kell elkövetnie. Gyáli saját cédulájára is Lóránd nevét írja, így Lórándra ősei végzete vár. Bálnokházyné biztatására és kíséretében külföldre indul. Öccse, Dezső menti meg a bűnös lépéstől, s Bálnokházyné egy színésszel lépi át a határt, Lóránd pedig az ország belsejébe, Lankadombra megy, s apja ifjúkori barátja, az istentagadó Topándy falusi birtokán tölti el a 10 esztendőt. Az öreg Topándy nevelt lánya Cypra, kiről azt beszélik, hogy a környéken garázdálkodó rabló, Kandur gyermeke, titokban beleszeret Lórándba. Apja halála után a Topándy kúrián talál menedéket Bálnokházy árván maradt leánya, Melanie is. Lóránd és Melanie egymásba szeretnek, s a fiatalember reménykedni kezd a boldog földi élet lehetőségében. Ekkor azonban feltűnik Bálnokházyné, s leleplezi Melanie előtt Lóránd kilétét. A lány megtudva nevét, szakít vele, mert gyermekkorától abban a hitben élt, hogy anyját Áronffy Lóránd szöktette meg. Elhagyja a Topándy kúriát, hogy hozzámenjen a neki szánt vőlegényhez, Gyáli Pepihez.
II. Tíz év múlva
Letelik a 10 esztendő. Lóránd Szolnokra hívja ismerőseit, s nagy mulatságon készül megtenni azt, mire párbaja kötelezi. Dezső közbelép: leleplezi Gyáli egykori csalását, s megmenti bátyját az öngyilkosságtól. Gyáli elmenekül, s Melanie Sárvölgyi felesége lesz. Lóránd visszatér a Topándy kúriára, hol a szerelmes Cypra várja. A cigánylány tiszta szerelme begyógyítja a sebet, melyet Melanie hűtlensége ejtett Lóránd szívén. A fiatalember arra készül, hogy feleségül vegye a lányt. A környéken elszaporodnak a bűntettek, Topándy és Lóránd felégetik a rablók rejtekhelyét az ingoványban. A bosszút forraló Kandur éjszaka a Topándy kúriára lopakodik bandájával. Cypra, aki nem tud Lóránd elhatározásáról, szerelmi mágiával akarja maga felé fordítani az ifjú szívét, s egy cigányasszony tanácsára éjjel, mikor a dali madár megszólal, kimegy a kertbe, hogy ágat törjön arról a fáról, melyen a madár énekel. A lesben álló Kandúr rátámad, és megsebesíti. Lóránd közbelép, kimenti a lányt Kandur karmai közül, beviszi a házba, majd elűzi a rablókat. Kandurral is megharcol, s a legyőzött rablóvezér a meszesgödörbe esik. Halála előtt Sárvölgyi ellen vall, ki a környékbeli rablók orgazdája volt. A lelepleződött Sárvölgyi öngyilkosságot követ el. Az istentagadó Topándy, kitől Lóránd megkérte Cypra kezét, tizenhat év után papot hív házába, aki összeadja a fiatalokat. (Forrás: korabeli ismertetők, fennmaradt kópia)

Short English content: The film is the story of an ill-fortuned gentleman’s family during the Reform Era and the Hungarian Freedom Fight. The Áronffys have a tragic destiny, all the firstlings of the family commit suicide. In his youth, Áronffy Lőrinc multiplied a forbidden revolutionary pamphlet by handwriting together with his fellow-students, but Sárvölgyi steals it from him. They fight an American duel. It falls to Lőrinc to draw the black ball, which means that after 25 years he has to kill himself. After his suicide his elder son, Loránd gets into a similar situation, but he manages to avoid his destiny.

Érdekességek

  • Ez volt az első magyar Jókai-film.
  • Az első Jókai-film, a Szegény gazdagok (Die armen Reichen), Németországban készült 1915-ben a Deutsche Bioscop Gesellschaft produkciójában Walter Schmidthässler rendezésében, a Deutsches Theater művészeinek szereplésével, 1915. november 15-én került a magyar közönség elé az Omnia moziban.
  • A film eljutott Németországba is, ahol többek között a wilmersdorfi Wittelsbach mozgóképszínházban játszották, Illés Jenő német nyelvű bevezető előadásával.
  • Az előkészítő munkálatok egy hónapot vettek igénybe, a forgatás két hónapig tartott.
  • A Halászék családi relikviái mellett a magyar királyi Operaház és a Nemzeti Szinház díszlet, kosztüm és jelmeztárát is használták a forgatáskor.
  • Színházi Élet, 1916/30. számának Maga csak tudja, Intim Pista rovatában azt írják, hogy Beregi Oszkár 3000 koronát kapott a filmbeli szerepléséért. 
  • A nagyszabású filmben 500 szereplő közreműködött.
  • Filmkolosszusként hirdették, mivel korábban ilyen hosszúságú film még nem készült.
  • Humoros történet a forgatásról: „Mulatságos esetet beszéltek el nekünk : a „Mire megvénülünk" című Jókai-filmet Kovács Gusztáv, az Uher-filmgyár kitűnő operatőrje vette fel. A múlt héten Dabason dolgoztak és a dabasi országúton Beregi Oszkárral, a Nemzeti Színház népszerű művészével kettesben vándoroltak. Egy alkalmas terepet keressenek a darab egy részletének felvételéhez. Eközben, az országúton szembejött velük egy parasztszekérbe fogott ökörpár. Csakhamar kiderült, hogy az ökrök megvadultak és az ellenséges érzület minden jelével Beregiéknek tartottak. Beregi nem vesztette el lélekjelenlétét, de mégis az operatőr mögé bújva mondta a következőket: — Kovács úr! Az Ön kötelessége a felvételek nyugodtságát biztosítani. Kérem tehát, szóljon ennek a két baromnak, hogy ne zavarjon bennünket. A hidegvérű operatőr szólt is az ökröknek, de hiába. S minthogy a szekéren ülő gazda szava is épp ily eredménytelen maradt, Kovács lekapta válláról a háromlábú felvevő gépet és védekezésül hirtelen maga elé állította. Az ökrök nem tudva mire vélni a védekezés e különös formáját, megrémültek és hirtelen mozdulattal kitörve a szekér rúdját, megfordultak s eszeveszett futással menekültek az országúton. A parasztgazdán kívül mindenki meg volt elégedve e fordulattal és Beregi elismerően gratulált Kovácsnak: — Hiába, a jó operatőrnek az ökörre! is bánni kell tudni.” (Mozihét, 1916/33)
  • A Népszava, 1917. január 25-i száma egy tűzesetről számolt be melynek során a film egy kópiája megsemmisült: "Tűz volt az Omnia-mozgóban. Egyik délutáni újság híradása szerint vasárnap este, előadás közben, tűz volt az Omnia-mozgóban. A tűz a vetitőkamrában támadt és elhamvasztotta a „Mire megvénülünk" című film jókora részét. Amikor a film — ismeretlen okból — kigyulladt a vetítőkamrában Kelecsényi János 19 éves segédgépész volt jelen, aki ijedtében és hogy egy esetleges tüzkatasztrófának elejét vegye, egész testével rávetette magát az a filmtekercsre. A fiatal gépész kezén és arcán súlyosabb természetű égési sebeket is szenvedett, amelyeket a mentők kötöztek be a helyszínen. Az előadást meg kellett szakítani, mert a közönség erősen nyugtalankodott. És csak amikor az izgalom elült, folytatták az előadást A rendőrség a tűzesetet elhallgatta, ami ez esetben teljesen érthetetlen dolog. Minden apró-cseprő szobatüzet világgá kürtölnek, de ha valamelyik moziban tűz támad, azt eltitkolják."

Galéria

Vélemények

„E héten volt a bemutatója a nagyszámú meghívott közönség előtt a második Jókai-filmnek, a „Mire megvénülünk" cimű világhírű regény filmfeldolgozásának a bemutatója az Omnia mozgóképpalotában. Már előzőleg igen nagy érdeklődés nyilvánult meg ez iránt a hatalmas magyar film iránt, amely Jókai egyik leghíresebb regényét vitte filmre. A bemutatón azután megállapithatuk, hogy ez az érdeklődés jogos volt, és a filmkolosszus az érdeklődést és a várakozást ki is elégítette. A Nyomorultakhoz hasonló grandiózus arányai vannak ennek a filmnek, amely két négyfelvonásos részben dolgozta fel a híres regényt, nem ejtve el egyetlen finom nüanszot, egyetlen motívumot sem ebből a minden izében értékes regényből. A film főszereplője Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház nagynevű tagja, aki e szerepével bebizonyította, hogy lehet még újat és eredetit adni a film határain belül is. Mellette a férfiszerepekben Szerémy Zoltán, Hajdú József, Kemenes Lajos, Szőreghy Gyula, a női szerepekben pedig Mátray Erzsi, Étsi Emília és mások remekeltek. Külön meg kell emlékeznünk arról, hogy Hevesi Sándor mennyire filmszerű szcenáriumot csinált a regényből és hogy az ifj. Uher Ödön rendezése, valamint az Uher-gyár fotográfiája nagy mértékben járult hozzá a film tagadhatatlan nagy sikeréhez.” (Színházi Élet, 1916/29)

„Néhány szó a „Mire megvénülünk" c. Jókai-filmhez Egy hét óta hirdetik Budapest oszlopai a jövő hét nagy eseményét, Jókai Mór „Mire megvénülünk" cimű regényének filmen való megelevenítését. Minden mozilátogató magyar embernek szíve szerint cselekedtek tehát az élelmes vállalkozók, amikor elhatározták, hogy Jókai regényét vászonra viszik. Nem hisszük, hogy van magyar ember, akinek emlékében ne élne még frissen Jókai szelleme és különösen ezen egyik legnépszerűbb regényének emléke és igy alig lesz magyar ember az országban, aki meg ne nézze ezt a grandiózus és minden izében magyar alkotást. Hisz láttuk tavaly a „Szegény gazdagok" előadásainál pedig ez nem volt tősgyökeres magyar film — hogy még a mozi ellenségei is ezrével jöttek, hogy elevenen lássák Jókai meséjét. Úgy, mint annak idején a „Nyomorultak", több részben jelent meg, úgy ez a film is 2 részben kerül bemutatásra. Az első rész az Áronffy család végzetét tárja elénk megrázó, szépséges jelenetekben, míg a második rész a 10 év utáni eseményeket olyan izgató és hatalmas megjátszásban, amilyent kevés külföldi film produkált az idén. Ezt egyébként a külföldön is készséggel megállapították. Tehát nemcsak a plakáton hirdetett szavak, hanem a közönség előtt aratandó óriási siker is „nagy eseménnyé" fogja avatni ezt a filmet." (Mozihét, 1917/2)

„(Mire megvénülünk.) Jókai Mór csodaszép regényének nagyasszonyait és nemzetes urait hívta életre a kinematográfia bámulatosan fejlődő művészete. Régmúlt idők szokásait, régi urak örömét és búját epedő szerelmesek sóhaját a legtisztább magyar miliőben tüneményes káprázattal varázsolja elénk a mozi vászna. Jókai egyik leghatalmasabb alkotásában a Mire megvénülünk örökszép meséiével. Az Omnia mutatja be hétfőtől kezdve a magyar színművészet és kinematográfia ezen magasan kiemelkedő alkotását, mely iránt már ma, az első hír megjelenése után olyan tömeges érdeklődés nyilvánult meg, amire eddig még alig volt példa. Ennek következtében a jegyelővételi pénztár hétfőn már ½ 10 órakor fog megnyílni." (Pesti Hírlap, 1917. január 13. szombat)

„Jókai-film. (Mire megvénülünk. Jókai Mór kétkötetes regénye filmen, két részben. Filmre vitte Hevesi Sándor. Hossza hatezer méter. Az első részt bemutatja hétfőn az Omnia.) Ha Jókai élne. most lenne csak boldog igazán; most amikor színházaknak, moziknak nézőtere egyaránt az ő nevétől hangos. Míg élt, ugy tetszett, keveseli azt a csodás, páratlan népszerűséget, amit könyveivel elért; helyesebben, élt benne is az író legolthatatlanabb vágya: együtt láthatni, tudni minél nagyobb tömegben az embereket azokban a percekben, mikor a szemük az ő géniuszának sugarától fényes. Most be nagyon betelne ez a vágya! Egy hónap óta a Magyar Színház műsora szinte teljesen olyan darabokkal dicsekszik, amiket Hevesi Sándor az ő regényéből vitt a színpadra és most hétfőn elindítja az Omnia a legújabb Jókai-film métereit. Ez a film a Mire megvénülünk című kétkötetes regényből készült. A két hatalmas közönség-kegy hajhászó: a színház meg a mozi, íme, ugyancsak rávetette magát arra a kincsesházra, amit Jókai művei jelentenek. Vajon melyik bírja jobban? Vajon melyik rendelkezik több varázsigével, amikor a maga céljainak eléréséért e kincsesházba lép? A cél: a közönség elé varázsolni egy-egy Jókai regényt minél teljesebben, minél tökéletesebben. Oly kérdés ez, amit eldönteni csak úgy rövidesen nem is lehet; de különben se fontos e pillanatban, amikor a közönség figyelmét az Omnia nagy eseményére felhívni óhajtjuk. Elég annyit konstatálni, hogy annak, aki mozi-szándékkal nyúl egy-egy Jókai-regényhez, megvan az a jó dolga, hogy Jókai pompázatos fantáziájából annyit vihet el, amennyit épen tud. Jókai fantáziája nem ismert határt. A film lehetőségei is határtalanok. Aztán korhű is lehet a vászon éppúgy, mint a színpad. A Jókai-figurák megelevenítésében pláne szabad a vásár számára. Sőt, amivel a színpadi Jókai-regények büszkélkedni szoktak, hogy t, i. a Jókai nyelvét beszélik a színészek — az Omnia grandiózus újdonsága ebből is kiveszi részét, amennyiben a felírások a regényből vannak szóról-szóra kivéve. A Jókai világának színpompáját az Uher-gyár mesteri fotográfiái vitték a filmre. „A temérdek nemesi kúria, melyeknek mindegyikében annyi romantika játszódik le. A gyönyörű platánok, melyeknek lombjai alatt annyi suttogó szerelmes titkos sóhaja száll fel. A magyar úri élet fényes külsőségei, a pompás fogatok, a paripák. Az országszerte híres mulatozások. A betyár-világ rég kiveszett alakjainak félelmes üzelmei." (Pesti Hírlap, 1917. január 14.)