JÁTÉK A SORSSAL

Tartalom

Lord Haydal képviselő morfinista, idegrendszerét ez a rettenetes szenvedély annyira szétroncsolta, hogy képtelen a munkára és fiatal feleségét teljesen elhanyagolja. Politikai pártja is elveszíti hozzá bizalmát. Egyedül Lady Amelie-nél, barátnőjénél talál némi megnyugvást, aki ezért vonzódik hozzá, mert megtévesztően hasonlít egy régi kedvesére, Flowers-ra. Haydal egy alkalommal találkozik Flowers-szal, és megdöbbenve ismer szakasztott mására, felkéri cseréljenek életet, hogy szabadon hódolhasson rettenetes szenvedélyének. A nagy tehetségű és ambíciójú Flowers elfogadja az ajánlatot. Haydal felesége és barátai, akik nem veszik észre a cserét, örömmel és bizakodással látják a jövőt. Csak Lady Amelie gyanakodik. Flowers nagy sikereket ér el a parlamentben és ismét megnyeri Haydal feleségének szívét. Mikor Haydal visszatér, lerontja Flowers sikereit, és mikor látja, hogy idegei teljesen felmondják a szolgálatot, végleges cserére bírja Flowers-t. Erről egy véletlen folytán tudomást szerez Lady Amelie, és mikor látja, hogy Flowers szerelmes Haydal feleségébe, bosszút forral. Flowers bevallja szerelmét Haydal feleségének és felvilágosítja a történtekről, az asszony szintén vonzódik hozzá, együtt mennek Haydalért, de már későn, Haydalt a morfium megölte. Egy új, boldog jövő nyílik meg a fiatalok előtt, mert senki sem ismerhet a halott emberi roncsban az életerős Haydal lordra, Lady Amelie feljelentését is alaptalannak tartja a rendőrség.

Érdekességek

• A korabeli lapok a trükkfelvételeket dícsérik melyek eredményeképpen a két szerepet játszó Fenyő Emil egy képen megjelenik. „Fenyő önmagával kezet fog, önmagának névjegyet nyújt át és egy jelenetben […] a saját holtteste fölé hajol, végigsimogatja saját halálba merevült vonásait.” Képes Mozivilág, 1920/28. 12. p.
• A forgatókönyv Katherine Cecil Thurtson 1904-ben megjelent bestselere nyomán készült, melynek címe: John Chilcote M.P. /The Masquerader,  s amelyet Janovics Jenő 1918-ban Akik életet cseréltek címen megfilmesített.

Galéria

Vélemények

„A harmadik film: Játék a sorssal c. ötfelvonásos dráma, melynek frappáns témáját néhai kitűnő kollégánk, Falk Richárd írta. Ez a film alkalmat adott a gyárnak egy fejedelmi hall és egy parlamenti ülésterem látványosságszámba menő beállítására; azután Mattyasovszky Ilonának, ennek a mindig érdekes művésznőnek és Fenyő Emilnek egy-egy kitűnő — az utóbbinak pláne kettős — alakításra. És hogy ez oly igen sikerült Fenyőnek, a gyár fotografáló bravúrja tette legelsősorban lehetővé.” (Pesti Hírlap, 1920. július 8.)

„Sorrendben az utolsó film volt a Játék a sorssal című szcenárium, melyet szinten a megboldogult Falk Richárd irt. Haydale lord, aki valamikor nagy politikus volt, az opiumivásnak adta magát. Mint minden morfinista, ő is teljes élet energiájával fizetett rá erre az élvezetére. Se feleségéhez se politikai pályája folytatásához nincs kedve. Csak morfium és nyugalmas bódító alvás kell neki. Ezt el is éri, még pedig úgy, hogy talál egy saját magához hasonló embert, akivel a szó szoros értelmében életet cserél. Ő elmegy annak szegényes otthonába morfiumot szedni s a másik folytatja az ő nagyszerű életét, szerelmét, karrierjét. A morfium megöli a valódi, a beteg lordot, az egészséges, életerős, lelkes új Haydale folytatja a félbemaradt életet. Úgy a lord Haydale-nek, mint hasonmásának szerepét Fenyő Emil játszotta páratlan színészi bravúrral. Két teljesen különböző színészi alakítást produkált nagy fölénnyel, eleganciával. Kívüle Mattyasovszky Ilona arat nagy sikert kiforrott játékával, érzéki szépségével. Thea Worth, a finom szőkeségű, szenvedő angol ladyt tette nagyon rokonszenvessé. Balogh Béla, a film rendezője ebben a darabban olyan trükköt alkalmazott, amely a legnagyobb feltűnést fogja kelteni nemcsak a publikumnál, de a szakértő körökben is. A kettős szerepet játszó Fenyő Emil ugyanis nemcsak, hogy egyszerre többször fordul elő a filmen, hanem a legfrappánsabb jelenetekben a két ember közvetlen érintkezésének mozzanatait látjuk. A bemutató közönsége tapsviharral honorálta Balogh Béla kitűnő rendezői teljesítményét.” (Mozihét, 1920/28).

"Az angol politikai életből vette tárgyát Falk Richárd Játék a sorssal című szenzációs filmdrámája, mely őszinte, meleg tetszés mellett kerül vászonra a Corso e heti műsorában. Az erős feszültségű történet pompás kettős szerepre nyújt módot Fenyő Emilnek és Mattyasovszky Ilona szuggesztívre formált alakítását, Bolváry és Margittay sikerült figuráit zárt egységbe foglalja Balogh Béla rendezői tehetsége. A friss, gyorsforgású cselekményt hatalmas méretű diszletek látványossága festi alá. A Star-filmgyár büszke lehet erre a ragyogó alkotására és disztingvált ízlésével, bőkezű áldozatkészségével kiérdemelte a különleges sikert." (Világ, 1920. november 17.)

„(Találkozott ön az utcán saját magával?) A Star legújabb művében, a „Játék a sorssal"című izgalmas 5 felvonásos drámában, amelyet a Corso pörget le estéről-estére izgalmas érdeklődés mellett, ez a csoda foglalkoztatja a nézők fantáziáját.nFalk Richárd mesteri szcenáriuma az emberi lélek mélységeit kutatja s fölvetve a „Doppelgänger" problémáját, alkalmat nyújt Fenyő Emilnek bravúros kettős alakításra. A többi szereplő: Mattyasovszky Ilona, Bolváry, Margittay, hírnevükhöz méltón vesznek részt e művészi versenyben. A siker oroszlánrésze azonban Balogh Béla főrendezőt illeti, akinek ötletes munkáját a Corso közönsége tapsokkal is megjutalmazza.” (Pesti Hírlap, 1920. november 17.)