Gyávaság

Die Feigheit (német) / Viltà (olasz) / Lâcheté (francia)

Alkotók

Nádasdy Kálmán rendező
Balogh István rendezőasszisztens
Jenei Imre rendezőasszisztens
Golda József rendezőasszisztens
Matolcsy Andor író (Gyávaság – regény, 1939.)
Matolcsy Andor forgatókönyv
Buday Dénes zene

Szereplők

Szeleczky Zita Mari
Hajmássy Miklós Tóni, Dr. Jakab Antal egyetemi tanár
Sennyey Vera Éva
Hidvéghy Vali Trude
Vízváry Mariska nagymama
Szemere Vera Dóra
Zsilley Margit Csöpy
Kamarás Gyula Tölgyessy Iván
Pataky Jenő Boronkay
Mihályi Ernő Atyamadár
Fáykiss Dóra Piroska, cselédlány
Ékes Mária Manci, szobalány
Bors Kató Juci, Jakabék cselédje
Hajagos Károly főgépész
Lontay István mozdonygépész
Szöreghy Gyula körhintás
Rácz Vali gramofon énekesnő [csak hang]
[azonosítatlan színész 2] társaságbeli férfi
Mály Gerő vendég a balatoni kerthelyiségben

Technikai stáb

Hegyi Barnabás operatőr
Kereszti Ervin hangmérnök
Kerényi Zoltán vágó
Básthy István díszlettervező
Iliszi Sándor díszlettervező
  jelmeztervező
Pálházy Gyula állófényképész
Ujhelyi József werkfotók

Produkciós stáb

Matolcsy Film gyártó
Matolcsy Andor producer
Barla László producer
szalontai Kiss Miklós gyártásvezető
Mester Film Kft. forgalmazó

Gyártási és bemutatási adatok

1942. augusztus-október forgatás
1942. december 19. (725/1942. szám) cenzúraengedély
1942. december 21. Radius, Atrium bemutató
Magyar Filmiroda műterem
Pulvári hangrendszer
Magyar Filmiroda laboratórium
  nyersanyag

Külső forgatási helyszínek

  • Kárpátalja, Bihar, „Feketeerdei üveggyár vidéke”
  • Szolyva (Kárpátalja), a Latorca Rt. fakitermelő telepe
  • Budapest, Könyves Kálmán körút 15., a Magyar Filmiroda udvara és főbejárata
  • Budapest, Déli pályaudvar
  • Budapest, Városliget, Angolpark, Klupáti-féle körhinta [elpusztult]
  • Tata-Tóváros, Kiskastély
  • Budapest, Palatinus strand
  • Siófok, strand [feltételezett helyszín]

Diszkográfia

HAZUDJ, CSAK HAZUDJ
zene: Buday Dénes
vers:
A filmben énekli: Rácz Vali (hanglemezről)

  • [ismeretlen kiadású kotta]

SZÓL A KAKAS MÁR
zene: népdal
vers: népdal
A filmben énekli: Szeleczky Zita

Filmtechnikai specifikáció

Eredeti hossza (35 mm) 2109 m
Eredeti hossza (16 mm) 828 m
Előzetes eredeti hossza (35 mm) 60 m
Műsoridő 55 perc
Fennmaradt filmanyag 35 mm-es hiányos mozikópia
Teljességi állapot 80 %
Minőségi állapot 80%
Bemutathatóság bemutatható

Fellelhetőség, források

Filmanyag hiányos 35 mm és töredék 16 mm
Forgatókönyv 1 pld a Filmarchívumban
Standfotók Hangosfilm (29 db), Filmarchívum (28 db), OSZMI (11 db)
Werkfotók Hangosfilm (9 db)
Sillabusz Filmarchívum (1 db)
Filmplakát elveszett
Rácsplakát OSZK (1 db)

Bibliográfia

  • Népszava, 1942/290. Kritika
  • Magyar Kultúra, 1943/1. Filmszemle
  • Magyar Film, 1942/52.
  • Mozi újság, 1942/28.
  • Mozi újság, 1942/31.
  • Mozi újság, 1942/40.
  • Mozi újság, 1942/49.
  • Mozi újság, 1942/51. Rendező és szereplők mondanivalói a filmről
  • Mozi újság, 1942/52. Öltöző-interjú Szeleczky Zitával

Tartalom

Rövid tartalom:
[az eredeti sillabusz szövege alapján]

Jakab Antal egyetemi tanár a siker embere. Tehetséges, erős, céltudatos. Remekül nősült, felesége szép, gazdag, előkelő. Mindketten úgy hiszik, hogy szeretik egymást és tökéletes a harmónia. A válság egy kánikulás fojtó éjszaka támad Jakab Antalra. Éva, a feleség délelőtt elutazott a Balaton mellé, Tóni, az itthon maradt férj akaratán kívül furcsa kalandokba sodródik. A kalandos, meleg éjszaka nem hagy rajta nyomot csak annyit, hogy rádöbben: valami nincs rendben életükben. Ilyen hangulatban kapja a meghívást unokanővére kis erdélyi kastélyából, hogy utazzék hozzájuk. Nem is töpreng, hogy elfogadja-e a meghívást, máris vonaton ül és menekül a felforrt levegőjű fővárosból.
A fenyvesek közt fekvő kis kastély élete pontosan ellenpólusa Tóni eddigi életének. Az olvadt aszfaltszag helyett fenyőillat, lárma helyett csend, a mindennapi rohanás helyett nyugalom, béke. Tóni évek óta először eszmél rá, hogy élni is lehet, egyhangúan, eseménytelenül, tisztán. És mindezeken felül Mari. Unokanővérének 17 esztendős unokája. Halk, fájó szépségű tiszta kis teremtés, félig még gyermek, akit éppen ez a két hét érlel felnőtté, nővé.
Sorsszerűen fejlődnek a dolgok. Mari szerelme ellenállhatatlan erővel bomlik ki. Egy viharos utazás a fakitermelő cég kis vasutján, amely majdnem katasztrófával végződik, félreérthetetlenül hozza a férfi tudomására, hogy a kislányban alázatosan, tisztán és mégis elemi erővel ébred föl a szerelem. Menekülni akar a hegyről, a szerelem, a kislány elől, amíg nem késő, de egy véletlen a hegyen tartja. Esős idő köszönt be, zivataros, vad idő, amely patakokká változtatja az utakat. Nincs menekvés.
Az esős napok nagy változást hoznak a férfi lelkében. Lassan, hadakozva a sors ellen ő maga is mind-közelebb sodródik a kislányhoz és mire ismét kisüt a nap, boldog megdöbbenéssel fedezi föl, hogy most mar nem is akar menekülni Mari szerelme elől. Ezer kis apró jelét kapja annak is, hogy Éva sem boldog mellette... Apró jelekből építi fel magának a valóságot: felesége e pillanatban nem egyedül, de barátjával Tölgyessy Ivánnal nyaral a Balatonnál... Rengeteg látszólag jelentéktelen epizód hozza tudomására, hogy Éva tulajdonképpen boldogan szabadulna tőle.
Már minden idegszáiával szereti Marit és életét új irányban akarja folytatni, amikor egy buta véletlen furcsa látszatba keveri a kislány előtt és a kislány összetört szívvel, kétségbeesett erővel küldi el magától a hegyről. Tóni talán tudná magát tisztázni, de egyszerre gyáva lesz. A sors útmutatásának veszi a félreértést és felkavart lélekkel próbál ismét menekülni. Gyáva tervét ezúttal másik gyáva terv keresztezi: Éváé. Az asszony időközben a Balatonnál rájött, hogy nem Ivánt akarta, csak az újságot a szokatlant, a nem mindennapit, mint ahogy egész elrontott látszat-élete sem volt eddig más, mint az újság, a szokatlanság hajszolása. Most értesítés nélkül jön fel a hegyre, hogy lelkiismeretének csöppnyi sérülésére valami könnyű flastromot ragasszon. Tóni a sikló vasút egvik kocsiján megy le, az asszony a másikban jön föl. A két kocsi a pálya közepén találkozik, Tóni pillanatnyi habozás után meghökkenve ugrik át a felfelé haladó kocsira. Izgatott kérdés-felelet játék és már mindketten mindent tudnak egymásról. Mire fölérnek, már csak egy probléma vár tisztázásra: Mari. A kislány kikísérte a férfit a siklóhoz és egy másik pályakocsin ellenkező oldalon most egyedül utazik haza. Tóninak rossz sejtelme támad. És ha nem fékez Mari! Mint ahogy nem is fékez. Lehunyt szemmel, a minden mindegy sápadt kábulatában áll az első fékpadon, miközben a pályakocsi egyre vadabb tempóba lendül. A völgyzáró gát felé rettenetesen meredek és veszélyes az út, de talán még a pályakocsi elé lehet kerülni. Tóni habozás nélkül kezd futni a veszélyes terepen. Utána Éva. Az utolsó pillanatban ér Tóni a nagy kanyar elé, ahol a múltkor is majdnem katasztrófa történt. Az utolsó másodpercben bődül el a halálfélelem vacogásával: Mari fékezz! Mari meghallja nevét, meglátja a férfit ujjongva, iszonyú erővel csavarja be a féket, extatikus boldogsággal pattan le az elcsendesedett pályakocsiról, száguld a közben szintén feléje rohanó férfi felé. Amikor a két vad erővel futó ember egymásnak ütközik és Tóni önfeledt boldogsággal emeli a magasba Marit, abban a pillanatban ér a túlsó oldalra a facsusztató alá Éva. Már remeg a térde az eddigi úttól, magassarkú cipőjében botorkál a barátságtalan terepen a csusztató-vályu kideszkázott aljáig. Innen látja meg a másik kettőt egymás karjában, szédülten, önfeledten. Mindent megért. Egv lezúduló óriási rönk, amely az elemi katasztrófák dübörgésével szánkázik a csúsztató vályúban, majdnem pontot tesz Éva elrontott, hibás kis életére, de az utolsó pillanatban észreveszi a fenyegető veszedelmet és kiugrik a vályúból. A kis intermezzo csordultig tölti a poharat, most már végkép elege van a finnyás dámának a hegyből, erdőből, természetből. Megfutamodik, kissé felkavart lélekkel, de otthagyja egymásnak a két megrendült, egymásnak rendelt embert.

Részletes tartalom:

Játszódik Budapesten, a Balatonnál és Erdély hegyei között a negyvenes évek elején.

00 00 14 Főcím

00 01 25 Éjszaka van, egy villa kapujához két alak, férfi és egy nő közelít. Nem sokat szólnak egymáshoz, mégis kiderül, hogy házastársak, akik szórakozni voltak és most hazatérnek. A nő szobájába lépve a férj szeretné elengedni magát és nyugodtan rágyújtani, de felesége nem engedi. Tóni, a férj inkább kimegy. Éva átöltözik, s míg felveszi hálóingét, Tóninak az ajtón kívül kell várakoznia. Amint az asszony átöltözött, belép Tóni, aki kissé zaklatottan viselkedik. Felesége kérdőre vonja, hogy vajon azért dühös-e mert ő elutazik. Tóni azonban nem azért mérges, hanem a közös baráti társaságuk miatt, akik folyamatosan programokat szerveznek és együtt töltik az időt. Éva kissé ingerülten nyugtatja, hogy úgyis nemsokára egyedül marad és akkor nyugodt körülmények közt szentelheti idejét szakmájának, az édesvízi halak tudományának, amiről könyvet is ír. Míg beszél, Tóni meg szeretné simogatni a nő haját, aki zavartan utasítja el a férfi közeledését. Tóni kérdőre vonja a nőt, hogy szereti-e egyáltalán őt. Éva zavarodottan válaszolni készül, amikor megszólal a telefon. Gyorsan felveszi a kagylót, majd zavartan szól bele: "Most nem." Egy utcai telefonfülkében fiatal férfi ekkor óvatosan leteszi a kagylót. Tóni kérdőre vonja feleségét a szokatlan időben történt hívás és még inkább a furcsa válasz miatt. Éva azonban eleinte zavartan, majd hirtelen fölényesen válaszolja: egyszer ő is lehet szórakozott. A férfi megrándítja a vállát és kimegy felesége szobájából. Tóni hálószobájában akváriumának halaiban gyönyörködik. Míg a halakat nézi, egy könyv akad a kezébe, majd abba temetkezve szórakozottan készül a lefekvéshez és óráját a földre, papucsát az éjjeli szekrényre teszi. A kétéltűekről szóló könyvvel a kezében szenderül álomba.

00 04 46 Másnap a pályaudvaron Éva és Tóni búcsúzkodnak. Korábbi megbeszélésük értelmében vakációt adnak egymásnak, amiben Tóni hirtelen kissé elbizonytalanodik, Éva azonban valósággal repdes a boldogságtól, úgy ugrik a vonatba a peronról. Tréfásan figyelmezteti férjét, nehogy valami rosszat halljon róla. Vidáman búcsúzkodnak, majd a vonat elindul. Amint Éva behúzza fejét az ablakból, a tegnap esti telefonáló, Iván tűnik fel a háttérben, aki hevesen udvarolni kezd a nőnek és megnyugtatja, Kelenföldön úgyis leszáll. Éva figyelmezteti, hogy vigyázzon a látszatra és este mindenképpen menjen el Dórához, a társaság kártyapartijára.

00 05 27 Aznap este Dóránál a társaság tagjai kártyáznak, gramofonról kellemes halk sanzon szól: "Hazudj, csak hazudj..." - énekli szomorúan a dizőz, Dóra unottan egy zsúrfiúval táncol. A modernül berendezett lakásban a vendégek egykedvűen szórakoznak, Tóni is megérkezik. A mindig vidám fiatal lány, Csöpy észreveszi és boldogan szalad oda hozzá üdvözölni. Kedvesen ugratja és gúnyolja őt a halaival, amikor Iván lép oda harmadiknak. Tóni kissé kérdőre vonóan jegyzi meg Ivánnak, hogy délelőtt a pályaudvarnál látta a kocsiját. Iván tréfásan akarja elütni a kérdést, végül hazugsággal próbálja meg mentegetni magát, ami viszont Csöpyben kelt gyanút, mivel neki korábban mást mondott. Dóra is örömmel üdvözli a tanárt, akit táncolni hív. Észrevétlenül a teraszra kerülnek, ahol Dóra az intim környezetben mélyen a férfi szemébe néz és zavarba hozza kérdésével, melyben arról érdeklődik, hogy boldog-e. Tóni nagyot sóhajt és szivarra gyújt, majd a hintaágyba telepednek, ahol a férfi körülírja érzéseit, amelyből Dóra megérzi, hogy nem boldog. A nő karon ragadja, mutatni szeretne neki valamit. Tóni azt hiszi, hogy az új férjét, de Dóra lemondóan legyint, amiből kiderül, hogy ő sem boldog a házasságában. A nő hálószobájába mennek, ahol Dóra arról beszél, mennyire másként gondolkodnak a férjével. Majd átöltözködik a szomszéd szobában, amit csak egy selyemfüggöny választ el Tónitól, aki izgatottan nézi a lányt. Az előszobában ezalatt Iván a szobalánytól Tóni felől érdeklődik. Dóra kilép a függöny mögül és csalódottan állapítja meg, Tóni milyen erős jellem, hogy így ellen tud állni a kísértésnek. Végül mégis majdnem eljutnak a csókig, mielőtt azonban elcsattanna, a férfi elhagyja a hálószobát. Az előszobában ezalatt a szobalány megtalálja Tóni kalapját. Tóni lép be az ajtón, Iván és Csöpy további éjszakai szórakozásra szeretné csábítani a tanárt, aki azonban nem hajlandó velük menni, még akkor sem, ha azok rosszra gondolnak a szalmaözvegy férfit illetően.

00 10 49 Éjszakai lokálok, zenekarok, táncosok és angolparki jelenetek alkotta montázs: durran a pezsgő, az emberek önfeledten szórakoznak.

00 11 18 Másnap reggel a Városligetben Tóni egykedvűen, de még mindig szmokingban sétál az Angolpark előtt. A körhintás takarít éppen és nem engedi felülni Tónit, de amikor az a zsebébe nyúl és egy bankót ad az öregnek, az hirtelen lelkesen beindítja a körhintáját. Tóni enerváltan száll fel egy lóra és egy női díszszobornak vallja be, hogy végtelenül egyedül érzi magát. A körhinta lassan forogni kezd és Tóni arca előtt peregnek a körhinta figurái.

00 12 32 Délelőtt Tóni a lakásban az íróasztalánál unottan ül, ventillátor előtt. Nagy a hőség. A tegnap este képeit és halakat rajzol egy papírra. Nyílik az ajtó, Juci, a szobalány hozza a postát. Amíg összeszedi az asztalról a reggelit, kihívóan gazdájára néz, mondván, bármit parancsolhat, ő rendelkezésre áll. Tóni érti a célzást, de unottan szivarozik tovább. A levél után nyúl, amit kinyit és amiből egy vidéki meghívás sorait olvassa.

00 13 32 Erdély hegyei felülnézetből, majd egy réten álló magányos kastély képe. A kastélyban Mari önfeledten cseresznyét majszol, a magját szétköpködi, másik kezével a cimbalmon játszik. Észre sem veszi, hogy nagymama a háta mögött áll és figyeli. Szeretettel megdorgálja a lányt és elküldi a postára a levelekért. Mari halkan átlopózik a szomszéd szobába, ahol Trude az ágyon fekve olvasgat. Mari megijeszti és megpróbálja lecsábítani a náluk vendégeskedő lányt elcsábítani a postára, de az inkább a könyve mellett marad. Mari vidáman kirohan a kertbe, onnan mezőkön át egy erdei kisvasútig, amit leállít és felkapaszkodik a vezetőfülkébe. A gépészek szeretettel köszöntik és együtt indulnak tovább. Amikor megérkeznek, megbeszélik, hogy a masiniszta füttyjelére Mari is visszajön és együtt indulnak vissza. Az erdőben kitermelt fák vontatására szolgáló sikló gépházában Mari, míg a postára vár, tágra nyílt szemekkel figyeli a hatalmas, zúgó gépezetet. Mint valami gyerek, meghatódott érdeklődéssel figyeli, hogyan forognak a kerekek, kapcsolódnak össze a hatalmas szerkezetek, fogaskerekek. A főgépész odaadja a leveleket a lánynak és beszélnek pár szót, amit elnyom a gépek zaja. Mari visszamegy a szerelvényhez és a farakások tetején ülve utazik hazáig. Útközben a leveleket nézegeti, köztük van Tóni levele is. A vonat az erdő szélén egyszer csak megáll. Mari leugrik, kezében egy demizsonnal erdei forráshoz szalad és megtölti az üveget friss forrásvízzel, majd visszaszáll a szerelvényre.

00 18 41 Mari hazaérve a kastélyba senkit sem talál a szalonban. Örömmel újságolná a pesti levél hírét, de nincs kinek. Mint a szélvész rohan végig a termeken, amikor észrevesz a lépcsőfordulóban két bőröndöt és egy férfikalapot. Titkon beleszagol, majd visszateszi a helyére és továbblopódzik felfelé a lépcsőn. Kissé zavartan ül cimbalmához. Játszani kezd, majd Trude lép a szobába. Az újságot, hogy férfi vendég érkezett a házhoz, ő újságolja el neki. Mari tetteti, hogy nem tud a vendégről, ám barátnője lelkesen mesél neki a jövevényről, aki náluk fog lakni néhány napig. A tükör előtt csinosítja magát, de Mari itt is megtréfálja és szétkeni a sminket az arcán. A lányok hajba kapnak és verekednek, amikor nagymama lép be az ajtón Tónival. Mari kamaszos bájjal köszönti a férfit, és 18 évesnek hazudja magát, holott alig múlt 17. Tóninak tetszik a fiatalok társasága, ezért összetegeződik Marival.

00 20 23 Múlnak a napok, beköszöntött az ősz. Mari a csirkéket eteti, Tóni az ablakban borotválkozik, onnan nézi a majorság mindennapi életét. Ráköszön Marira, aki épp egy kecskével bajlódik. Elmondja, hogy reggel átszűrődött hozzá a lány cimbalomjátéka, amit eleinte Mari szégyell, de amikor látja, hogy Tóni valóban kíváncsi rá, megígéri, hogy játszani fog neki.

00 21 40 Mari a szobájában cimbalmozik és énekli Tóninak a "Szól a kakas már" című népdalt. A Balatonnál ezalatt a kerthelyiségben cimbalmos játszik a hangszerén, mögötte egy egész banda muzsikál. Itt találkozik Éva és Iván. Vidáman flörtölnek, Éva nem is sejti, hogy férje nem a könyvei fölött ül a fülledt városban, hanem valahol messze a természetben tölti boldog óráit. Éva Ivánnal a Balaton-parton sétál, tovább flörtölnek. Éva Csöpy, Iván menyasszonya után érdeklődik, mi lesz, ha kapcsolatuk előtte sem lesz már titok, de az is érdekli, vajon a férfi közeledése nem apja millióinak szól-e inkább. Mindezt tréfásan kérdezi Ivántól, aki mosolyogva üti el a kérdést.

00 24 53 Ezalatt a hegyekben Tóni egy patak partján gyönyörködik a természetben. Mari rohan oda hozzá lélekszakadva. Azt füllenti, hogy nem utána jött, pedig a férfi társaságát kereste. Vázlatkönyvet vesz elő és rajzolni kezd. Tóni szeretné megnézni, de Mari szemérmeskedve nem enged a férfi erőszakoskodásának.

00 26 09 Este a kastély ebédlőjében vacsorázik a társaság. Atyamadár, a katolikus pap észreveszi, hogy Piroska, a cselédlány lakkozza a körmét, mert férfi jött a házhoz. Nagymama leteremti a lányt, aki sírva távozik. A társaság vidáman beszélget tovább, Tóni szivarra gyújt.

00 27 41 Vacsora után Tóni és Mari a teraszon beszélgetnek. Már éjfél is elmúlt, de nagyon boldogok egymás társaságában. Lefeküdni indulnak és egymás kezét fogva lopózkodnak a kastély holdfényes folyosóján. Még a cipőjüket is leveszik, nehogy felébresszenek valakit. A lány annyira boldog, hogy felajánlja Tóninak: most szívesen megmutatja neki a vázlatkönyvét, leleplezi a nagy titkot. A könyvhöz azonban keresztül kell mennie Trude szobáján, anélkül, hogy felébresztené a barátnőjét. Mari halkan benyit Trude szobájába és átlopakodik a szobán. A holdfényben látszik, amint Trude egy pillanatra kinyitja a szemét, majd amikor észreveszi Marit, újból behunyja és egy kesernyés mosoly jelenik meg az arcán. Amikor a lány kilép a szobából, Trude felül az ágyban. Mari belép Tóni szobájába és az ágy szélére telepednek. Mint valami szentséget, úgy adja át a vázlatkönyvet Tóninak, aki meglepve látja, hogy a lány nem az erdőt rajzolta, hanem mitológiai jeleneteket a lélek és test küzdelméről. Mari épp Nárcisz és Echo történetéről szeretne mesélni, amikor váratlanul nyílik az ajtó és Trude lép be rajta. Tóni zavarában Trudét is invitálja a vázlatkönyvhöz, de Mari sértődötten csukja be a füzetet.

00 29 28 Éva és Iván eközben a szálloda folyosóján vidáman búcsúzkodnak egymástól. A férfi be akar menni a nő szobájába, de az nem engedi. Noha szobáik száma messze esik egymástól, mégis szomszédok lesznek, mivel a szobák egymással szemben vannak.

00 30 13 Másnap reggel Mari az erdei fa szállító "siklót" mutatja Tóninak, melynek hatalmas faépítménye tornyosul a hegyek között. El is határozzák, hogy felhúzatják magukat a siklón és a kisvasúttal ereszkednek le a mélybe. Tóni tréfásan megdorgálja a lányt, amiért az megint magázódik vele. Mari megígéri, hogy nem teszi többé, a férfi pedig gyengéden megsimogatja a lány haját. A kastélyban ezalatt Atyamadár keresztrejtvény fejtés közben nagymama figyelmét annak veszélyére hívja fel, hogy mi van, ha Mari és Tóni egymásba szeretnek. Nagymama nem hisz ebben, hiszen mindannyian rokonok, Tóni Marinak nagybátyja. Mari és Tóni ezalatt a facsúsztatást nézik, majd felszállnak a siklóra és elindulnak felfelé. A meredek hegyoldalon felfelé kapaszkodva vidáman nézik a szédítő mélységet és a csodálatos tájat. Mire felérnek a sikló felső állomására, a főgépész közli velük, hogy a nagy vonat már elment, de egy kis, rönköket szállító kocsival el tudnak majd menni lejtmenetben egy darabig. Felszállnak a csillére, Mari az elején, Tóni a végén áll, egy-egy fékpadnál. Vidám, gyermeki örömmel indulnak el, de hamar kiderül, hogy elől nem fog a fék. Most Tóni próbál fékezni, de neki sem sikerül. Mari azonban ezt nem veszi észre és önfeledt boldogsággal élvezi a száguldást. A kastélyban ezalatt nagymama még mindig Atyamadárral beszélget és az asszony azzal nyugtatja meg a papot, hogy ne aggódjon, mert nincs veszély. A fiatalok ezalatt a nagy kanyarhoz érnek. Mari próbálja figyelmeztetni a férfit a veszélyre, de az úgy tesz, mintha nem félne a halálos veszedelemben. Mari egyszer csak gondol egyet és a farönkök tetején hátramegy Tónihoz a hátsó fékpadra. Atyamadár a kastélyban ezalatt búcsúzkodik, nem várja már meg Mariékat. A csille ezalatt tovább robog a mélybe.  Mari már hátul Tóni mellett, aki szorosan magához öleli a lányt, és amikor belecsapódnak egy, a pályán álló másik csillébe, eltakarja a lány szemét. Falfehéren kászálódnak le a csilléről. Amikor Tóni észreveszi, hogy a lány a combján megsérült, Mari elájul a vér láttán. A férfi karjaiba kapja és a patakhoz rohan vele. Egy szénaboglyába fekteti a lányt, akinek ellátja sebét. Mari késlelteti az indulást, szeretne még együtt maradni Tónival, aki bevallja neki, hogy hazudott: nem rémisztgetni akarta a lányt, hanem a fék romlott el. Mari elmondja, hogy észrevette, ezért ment hátra hozzá, pedig nem félt, mert már semmitől sem fél Tóni mellett.

- Hatalmas vihar tombol a hegyek között. Míg kint szakad az eső, Tóni a szobájában lázasan készülődik, hogy másnap reggel elutazzon. Bőröndjeit csomagolja izgatottan.

00 35 30 A szalonban reggelihez készülődnek, Tóni az ablaknál a szakadó esőt nézi, nagymama Marival a terítéket rendezgeti. Szomorúan jelenti be a hírt, hogy néhány napig el lesznek zárva a világtól, annyira elmosta az eső a környéket. Még Piroska, a cselédlány is vizes kabáttal jön be a szlonba, amiért nagymama nagyon leszidja a lányt. Tóni döbbent meglepetéssel fogadja a hírt, de Mari nagyon örül, hogy Tóninak maradnia kell. Mari boldog kárörömmel meg is mutatja neki a folyóvá változott utat.

00 36 19 A balatoni szállodában Iván teniszütővel a hóna alatt, boldogan és önfeledten lép ki a szobája ajtaján. Váratlanul Csöpy ugrik a nyakába, amin a fiú nagyon meglepődik, de nem érezteti a lánnyal, hogy a legrosszabb pillanatban érkezett. A kastélyban ezalatt Tóni Marinak diktál, a lány nagyon élvezi a munkát, de a férfi hirtelen elkomorodik, mert egy szóról Iván jut az eszébe. A Balaton vizéből Iván feje bukik fel, Évával strandol, de elégedetlen, mert érzi, hogy a nő nem viszonozza érzelmeit. Éva egyre jobban unja a fiatalembert és szeretne megszabadulni tőle, ezért megsérti azzal, hogy azt javasolja neki, inkább vegye el Csöpyt, minthogy itt randevúzik vele. Iván ekkor odahívja az éppen arrafelé sétáló Csöpyt, hogy felfedje végre kettejük titkos kapcsolatát. A kastélyban ezalatt Tóni Iván az utóbbi időkben tanúsított furcsa viselkedésén elmélkedik. Az ábrándozásból Mari zökkenti ki.

00 38 37 Mari és Tóni reggel a ragyogó napfényt nézik az ablakból. Örülnek, hogy vége az esőnek, de annak is, hogy még legalább egy hét, amíg helyreállítják a városba vezető utakat.

00 38 55 A réten Mari és Trude virágot szednek. Vidáman viccelődnek egymással, ám Trude észrevesz egy papírlapot az egyik fán ezzel a szöveggel: "Erre mentem", és azt mondván, hogy ezt biztosan Tóni írta, elindul a nyíl irányába. Mari kissé sértődötten marad a mezőn, a következő pillanatban Tóni lép elő a bokrok közül. Kiderül, hogy nem ő írta a cetlit s így Mariban megnyugszik a féltékenység. Trude közben egy fiatalemberhez, Boronkayhoz szalad, vele sétál karonfogva a mezőn, majd hirtelen a fiatalember megcsókolja. Tóni a virágot mutatja Marinak, amit a mezőn szedett. A lány arca hirtelen elkomorul a gyönyörű, ám súlyosan mérgező farkascseresznye láttán és eldobatja a férfivel a növényt.

00 40 40 A kastélyban este Mari és Boronkay táncolnak, nagymama zongorázik. Tóni ül mellette és féltékenyen nézi őket. Tóni nagymamát kifaggatja a fiatalemberről, és amikor megtudja, hogy gazdag helybéli fiatalember, akit Marinak szemeltek ki, feltámad benne a féltékenység. Nagymama átadja Tóninak a levelét, amelyet pár nappal azelőtt küldött Balatonföldvárra Évának és amely visszajött azért, mert a címzett időközben elutazott. Budapesten ezalatt Tóniék lakásán Éva és Iván veszekednek. A férfi számon kéri az asszonyon, amiért az búcsú nélkül ment el a Balatonról. Éva lázasan és idegesen csomagol, mert még aznap este utazik tovább. Amikor vonatjegyét megmutatja, Ivánban feltámad a féltékenység, mert megtudja, hogy Éva a férje után utazik a hegyekbe. Ekkor elmondja a nőnek, hogy mindent megírt a férjének kettejük kapcsolatáról. Éva dermedten hallgatja a férfi szavait, majd pofon vágja. Iván szerencsétlenül érzi magát a kialakult helyzetben, amit azért idézett elő, mert azt hitte, szerelme nem viszonzatlan. A kastélyban ezalatt tovább folyik a tánc, Mari felkéri Tónit, de az inkább sértődötten kimegy a teraszra. Mari egy darabig szomorúan nézi az ablakból a szivarozó férfit, majd kimegy hozzá és megkérdi, miért haragszik. Amikor rájön, hogy a féltékenység gyötri, hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolja a férfit, aki azonban megrendülten tolja el magától a lányt. Budapesten ezalatt Éva szobájában tovább folyik a heves küzdelem. Éva keményen megalázza Ivánt, aki pedig már gyerekkora óta szereti őt. Iván a szemére veti, hogy azóta ilyen fölényes vele, amióta apja gazdag lett. Éva azonban nem hagyja magát, és azt is megtagadja, hogy valaha szerette Ivánt. Hidegen mondja a férfinak, hogy számára mindig is az volt a fontos, hogy minden szeszélyét ki tudja elégíteni, ezért használta úgy őt is egykor, mint egy használati tárgyat. A csalódott Iván ingerülten és sértődötten hagyja faképnél a nőt, aki kicsit meglepődik ezen.

00 44 03 A mezőn Trude, Mari Boronkay és Tóni összefogózva ballagási éneket dalolnak. A csoportból kilép Boronkay és elindul a mezőn át. Mari Boronkay fésűjével dirigálja a kis kórust, de amikor ezt Trude észreveszi, megharagszik barátnőjére és elveszi tőle a fésűt, hogy szerelme után futhasson vele. Míg ő Boronkayval megbeszéli esti randevújukat, addig a többiek futásnak erednek.

00 44 27 Tóni fésülködik a fürdőszobában, amelyet Marival közösen használ. Amikor belép a fürdőbe ő is, tréfából összekeni fogkrémmel a frissen borotvált férfi arcát, amit az kacagva néz végig.

00 44 44 Este ismét vihar közeledik, az ég vadul villámlik. Az óra Mari éjjeliszekrényén háromnegyed kettőt mutat, amikor a lány egy hatalmas villámlásra ébred. Felül az ágyában és átszól Trude szobájába, aki mindig vihar idején szokott átjönni hozzá félelmében. A lány ajtaja azonban most csukva van és válasz sem érkezik. Mari gyorsan átbotorkál barátnője szobájába, de az ágyat üresen találja. Trude a kastély halljában Boronkayval beszélget, aki ideges az eső miatt, mert nem tud hazamenni. Trude is zaklatott, azon aggódik, hogy mi lesz, ha nagymama észreveszi az éjszakai vendéget. Mari ezalatt mindenütt keresi barátnőjét, még a fürdőszobába is benéz, de sehol sem találja. Visszabotorkál az ágyához és leül a szélére.

- Másnap reggel nagymama Piroskával, a cseléddel perel, aki arra panaszkodik, hogy az éjjel az esőben valaki összejárta a hallt. Még az ajtó is nyitva maradt, de semmi nyom nem maradt ott, csak Boronkay fésűje. Kicsivel később, reggeli közben nagymama az iránt érdeklődik, hogy vajon ki mászkált a hallban az éjszaka. Mari magára vállalja az éjszakai járkálást, azt hazudja, hogy átment Trudehoz, annyira félt a villámlástól. Meg is köszöni a lánynak az éjszakai menedéket, Trude azonban zavarban van és követi Marit az emeleti szobájába. Egy darabig habozik a folyosón, hogy bemenjen-e hozzá. Ezalatt Tóni a teraszon áll, szeretné megköszönni nagymamának a tartalmas vakációt, de szavait nem hallja senki. Trude számon kéri Mari szobájában a lánytól a hazugságát. Fölényesen azt gondolja, hogy az egész nem igaz, azonban elképed, amikor Mari elmondja, hogy tényleg bent járt nála és az ágya üres volt. Míg a lányok beszélgetnek, Tóni közeledik a folyosón. Meghallja beszélgetésüket, amelyből kiderül, hogy Mari azt hiszi, Trude az éjszakát Tóni mellett töltötte. Meg akarta kímélni mindkettőjüket a botránytól, azért vállalta a hazugságot. Tóni neve azonban nem hangzik el, így Trude joggal gondolhatja, hogy Mari Boronkayra céloz. Mari a történtek után arra kéri barátnőjét, hogy hagyja el a házukat. Trude sértődötten elrohan, Tóni épp hogy csak félre tud ugrani előle egy sarokba. A közös fürdőszobán át bemegy Marihoz, aki az ágyán fekszik és sír. Tóni vigasztalni próbálja, de a lány elutasító vele. Arra kéri a férfit, hogy amilyen gyorsan csak lehet, ő is menjen el tőlük. Tóni döbbenten hallgatja Mari indulatos szavait, nem tudja, mi lehet a dolog hátterében.

- Nagymama este a teraszon marasztalni próbálja Tónit, aki azonban hajthatatlan. Sajnálja, hogy ennyire felforgatta a házat, de az asszony épp fordítva látja: vidámságot, életet hozott a hegyek közé. Azonban megérti unokaöccsét és útjára engedi.

- Tóni este a szobájában ruháit csomagolja, amikor a fürdőszoba felől vízcsobogás hagjára lesz figyelmes. Mari zuhanyozik, épp befejezi a fürdést és fürdőköpenybe burkolózik. Tóni halkan megpróbál kisurranni a szobájából, de a fürdőszobaajtón Mari kopogtat. Mari az ajtóban áll, arcán feldúlt ijedtség. Zavart beszélgetés kezdődik, amelyben a lány arra kéri Tónit, hogy az ne haragudjon rá. Abban reménykedik, hogy ha kibékülnek, a férfi még velük marad, de Tóni nem hajlanadó erre, még azután sem, hogy a lány akár bocsánatot is kérne tőle. Mari ekkor arra kéri, csókolja meg még egyszer búcsúzásképpen. Hosszan, elgyötörten nézi a férfit, lassan lehunyja szemét. Tóni cigarettájának vastag füstjén át nézi a kislány fáradt arcát. Gyöngéden átöleli, megcsókolja a homlokán, majd kis habozás után a száján. Mari szomjasan karolja át a férfi nyakát, úgy húzza magához. A frotírköpeny ezalatt szétnyílik és lecsúszik Mari meztelen válláról. Tóni erővel próbálja eltolni magától a lányt, összehúzni vállán a köpenyt. Gyöngéd határozottsággal kíséri szobájába a csóktól bódult Marit. A lány behúnyt szemmel támaszkodik az ajtófélfának, ami mellett ágya és éjjeliszekrénye áll, rajta egy csokor farkascseresznyével. Tóni az ajtó másik oldalán tétovázva indul szobája felé, azonban a fürdőszoba üvegpolcán, a fogmosópoharak mellett felfedez egy kis ág farkascseresznyét. Töprengve nézi, majd berohan a lány szobájába. Mari az ágya szélén ül, meglátja Tóni kezében a farkascseresznyét. Ijedten kap a csokorhoz, megpróbálja elrejteni. Tóni kiveszi a kezéből és nyitja az ablakot, hogy kidobja rajta, de gondol egyet és a lányt kéri meg, hogy inkább ő tegye meg ezt. Mari fáradt léptekkel indul a férfihez, aki azt mondja, hogy ha valami baj történne vele, ő azt nem élné túl. Megígérteti a lánnyal, hogy nem csinál semmi ostobaságot, és akkor visszajön hozzá. Mari megígéri neki, bár úgyis tudja, hogy Tóni sosem fog már visszajönni hozzá.

00 45 00 Éva vonaton érkezik a távoli pályaudvarra. Mari és Tóni ezalatt szomorúan baktatnak a sikló felső állomása felé. A lány elgyötört arcára Tóni egy csókot nyom. Éva eközben a sikló alsó állomásán, elegáns városi ruhában felkászálódik az egyik csillére. Ijedten nézi a magasban tornyosuló fából készült szerkezetet. A gépet elindítják, a fogaskerekek forogni kezdenek. Tóni is felszáll a siklóra, fáradt szomorúsággal néznek egymásra, míg el nem tűnnek egymás szeme elől. A főgépész vigasztalni próbálja az elcsüggedt lányt, majd átadja neki Iván, Tóninak címzett levelét, amely még az előző este érkezett hozzájuk. Mari különvonatot kér a gépésztől, de mivel nincsen külön ember, akit a gépész a lány mellé adhatna, egyedül kell mennie. Így még jobb is - gondolja a lány. Tóni és Éva eközben találkoznak a siklópálya közepén. A férfi leugrik a csilléről és gyorsan átszáll Éváéra. Kölcsönösen meglepődnek, mindegyikük azt hitte, hogy a másik még tovább marad. Tóni Ivánra is rákérdez, amitől Éva hirtelen elsápadva néz a férjére. Mari közben elindul az egyik csillével lefelé. A főgépész utána is szól, hogy lehet már fékezni, de Mari nem fékez, hanem dacos ábrázattal száguld a mélység felé. Tóniék közben a főgépésztől megtudják, hogy mari egyedül indult lefelé a csillén. Tóni rosszat sejtve gyalog indul utána, átvágva az erdőt, hogy a gátnál beérje. Éva értetlenkedve néz utána. Mari eközben eszeveszett sebességgel száguld a völgybe. Nem nyúl a fékhez, pedig már fékeznie kellene. Tóni ezalatt a szirteken rohan, utána Éva, akinek egyre gyanúsabbá válik, hogy a férje miért aggódik a lány miatt. Valamit megsejt abból, hogy valami előzménye lehet annak, ha a lány nem használja a féket a csillén. Tóni azonban nem válaszol, ott hagyja a szirten Évát és egyedül rohan tovább. Veszélyes terepen száguld át, közben egyfolytában marinak kiabál, aki azonban nem hallja a hangját, hanem mindenről lemondó tekintettel rohan a végzetébe. Egyszer csak mégis meglátják egymást és Mari a fékhez kap. Teljes erejéből tekerni kezdi és nagy sokára végre sikerül megállítania a kocsit. Éva ezalatt magas sarkú cipőben és kosztümben botorkál a mezőn. Lába folyton megbicsaklik, végül egy facsúsztató vályúban talál menedéket. Mari boldogan ugrik le a csilléről és rohan Tóni karjaiba. Éva látja mindezt a vályú mellett, egy farakás tetejére állva figyeli, hogy mi történik. Előrejön a vályúban és elszörnyedve látja a jelenetet, amint a mező közepén a két ember csókolózik. Gúnyos, finnyás mosollyal nyugtázza a látottakat. Eközben a vályú egy felsőbb szakaszában hatalmas farönköt helyeznek a csúszdára. Évának az utolsó pillanatban sikerül elugrania. A sikoltásra Tóniék is felriadnak és elindulnak hazafelé. Örömük azonban nem teljes és erre Tóni is felhívja a lány figyelmét. Éva eközben visszamegy a siklóhoz, ahol a főgépész csodálkozva kérdi, hogy a férje nem megy-e vele. Éva sejtelmesen mondja, hogy ő is jön majd, mert vége van a vakációjuknak. Azzal felszáll a csillére és amint meglátja, hogy a csillét fékező munkás ámulattal nézi a városi dámát, piperetükrében megigazítja sminkjét és flörtölni kezd vele. Mari ezalatt a patakparton bevallja Tóninak, hogy sokkal rosszabb lett volna, ha gyávaságból menekülni próbál a sorsa elől, mintha becsülettel bevárja, hogy mi történik vele. Nem örül, ha nem szabad, de arról nem tehet, ha szíve hangosabban dobog. Egymást átkarolva mennek tovább az útjukon.

00 54 45 VÉGE

Kimaradt jelenetek

19. kép (Bár) /este/
[00 10 48 után]
A bár sarkában egy akváriumnál Tóni spiccesen magyaráz Csöpynek és Ivánnak a halakról. Arcuk az akváriumon át fényképezve torzítottan látszik. Csöpyt, aki alaposan becsípett, úgy kell elhúzni a halaktól, mert mindenáron halászni akar. Iván erőszakoskodik vele, de ő Tónihoz ragaszkodik. Ahogy a báron végigmennek, látszik, hogy egy egzotikus trópusi helyszín silány utánzata a lokál díszlete. Kevesen vannak már vendégek és zenészek is, mivel reggel hajnal felé jár már az idő, de a dizőz még énekel. Egy részeg vendég a fizetőpincérrel vitatkozik, végül a pincér kidobja az alkudozó vendéget. Csöpy ezalatt visszaszökik az akváriumhoz, amiben már könyékig turkál. Iván siet a segtségére, míg Tóni unottan egyedül üldögél az asztalnál. Pilla, a dizőz lép oda hozzá, meg akarja vígasztalni a férfit, akit szomorúnak vél. A lány mindent elkövet, ő azonban továbbra is egykedvűen válaszolgat a kedves kérdésekre.
20. kép (A bár előtt) /hajnal/
Iván kocsiba tuszkolja a részeg Csöpyt, akit haza kell vinnie, hiszen alig van már ideje a vonatja indulásáig. Csöpy csalódott, amiért Iván elhagyja őt.
21. kép (Bár másik része) /asztalnál, este/
Pilla egyre jobban felkínálkozik Tóninak, aki azonban kihátrál a lány közeledéséből és elbúcsúzik a szeretetéhes dizőztől, mondván reggel utaznia kell. Pénzt akar adni Pillának, aki megsértődik ezen, s amikor Tóni bocsánatot kér tőle, lemondóan legyint: "Nem haragszom, csak senkim sincs. Aki jönne velem nekem nem kell, aki nekem kéne, nem jön."

22. kép (A ligetben) /hajnal/
[00 12 00, a végleges montázs helyett!]
A körhinta megindul és Tóni fáradt szemei előtt a következő képek jelennek meg: Éva arca, amint azt mondja: "Csomagolok" - Dóra, amint tusolja magát - Csöpy részegen Iván karjaiban - Pilla fáradt szemei - Iván arca.

28. kép (Mari útja) /nappal/
[00 15 00-tól, amikor Mari a postára indul a levelekért]
Mari lecsattog egy kis falépcsőn, kifut a hátsó ajtón. Liliom, a komikus kis korcs kutya boldog csaholással Mari felé rohan. Szeretne vele menni az útra, de Mari nemengedi. Szánakozva beszél hozzá és vigasztalja, végül rácsukja az ajtót és fut a csemetekrt felé, ahol Janó, a tót ember kapálgat. Vele is vált pár kedves szót, majd befut a fenyvesbe. Itt egy kicsit lecsendesedik a nagy rohanásban. Észrevesz egy vastag fatörzsbe vésett szívet. Elgondolkozva kapar le egy kis gyantát, megszagolja, nézi a szívet, aztán megrázkódik és fut tovább.

63. kép (Mari szobája) /nappal/
[00 36 39-nél, azután, hogy Csöpy meglepi Ivánt a balatoni szállodában. A kimaradt jelenetnek a folytatása bekerült a végleges változatba.]
A villámlás megvilágítja a szobát, Mari és Tóni a kandalló előtt ülnek egy jegesmedvebőrön. Tóni éppen diktál Marinak, de figyelmük közben elkalandozik. "Sosem hittem volna, hogy ennyi szép lehet az esőben." - mondja Marinak, aki pedig arra gondol, hogy Pesten biztosan nem áll le forgalom, amikor esik az eső, mozi, neonfények, villamosok világítanak a sötétben. "És a kivilágított villanyosokon ázott ruhaszag." - folytatja Tóni. "A neon alatt lyukastalpú nyomor. A város brutálisan gőzölög, mint a megtelt kanális." Mari riadtan néz a férfira, mert azt gondolja, hogy éppen ide vágyik vissza innen a havasokból. Pedig nem, válaszolja Tóni, mire Mari így válaszol ragyogó arccal: "Még ezt is el tudod velem hitetni."

Érdekességek

  • Matolcsy Andor regényében Tóni parlamenti képviselő, aki feleségét nyaralni küldi Olaszországba, míg ő özvegy unokanővéréhez készül Biharba. Mária egy kastélyban él a hegyek közt egyetlen leányával, Marival, aki intézetben nevelkedik. A regény végén Tóni úgy dönt, hagy a Biharban felkínált álláslehetőséggel nem kíván élni. Búcsú nélkül akar távozni, de Mari fájdalommal és belenyugvással elküldi.
  • Tóniék villájának kapuja a valóságban a Magyar Filmiroda főbejárata.
  • Tóni és Dóra táncjelentének elején a férfi második mondatát kivágták. A táncospár fordulásánál még jól látható, amint továbbmozog Hajmássy szája, aki a forgatókönyv szerint ezt mondja: "Ez az új tanterv miatt van".
  • A forgatókönyv szerint Tóni Dóránál a hálószobában végül megcsókolja a lányt, de szenvtelenül, minden vágy és tűz nélkül teszi ezt.
  • Az éjszakai mulatozás montázsában részletek láthatók az ugyanabban az évben készült "Egér a palotában" című filmből, amely ugyancsak a Magyar Filmirodában készült.
  • A forgatókönyvben szereplő 19. jelenetet minden bizonnyal le sem forgatták, mert a montázsban szereplő bár és zenekar nem azonos azzal, amit a könyvben leírtak.
  • Az eredeti tervek szerint a filmben szerepelt volna Rácz Vali is, aki a végleges változatban csak hanglemezről szólal meg. A forgatókönyv szerint minden bizonnyal ő lett volna Pilla, a bár dizőze, akinek sanzonja a "Hazudj, csak hazudj..." kezdetű dal.
  • A filmben szereplő körhinta a ma meglévővel szembeni, mára már elpusztult ún. Klupáti-féle körhinta.
  • Tóni a körhinta szobrának elmondott monológja ("Remélem nem zavarom? Csak tudja senkim sincs. Aki jönne velem, nekem nem kell, aki kéne, - olyan nincs.") valójában a filmből kimaradt dizőz, Pilla szövegére való utalás. Pilla a bárban az éjszaka ezt mondja Tóninak: "Aki jönne velem nekem nem kell, aki nekem kéne, nem jön."
  • Tóni az íróasztalánál játszódó jelenetben a papírlapra Pillát is lerajzolja egy pillangó képében, noha az ő szerepét a film végleges változatából kivágták.
  • Mariék erdélyi kastélya a valóságban a tatai Kiskastély.
  • Amikor Mari a gépházban figyeli a gépek zakatolását, a gépekhez írt zenei motívum  hangereje tökéletesen elnyomja a forgatókönyvben megírt beszélgetését a főgépésszel és a mozdony füttyjelét, amit előzőleg a masinisztával megbeszéltek.
  • Tóniék címe a forgatókönyv szerint: Budapest, Délibáb utca 20., ami egyébként megegyezik a Tolnay-Ráthonyi házaspár valóságos címével.
  • Amikor Mari megtölti a demizsont forrásvízzel, éppen csak belemártja egy kútba, annyira rövid ideig tartja oda a demizsont.
  • A jelenetet, amikor Mari az erdei forrást felkeresi, nyilván a fényszegény viszonyok miatt az operatőr kevesebb kockaszámmal rögzítette, így abban a lány mozgása gyorsabb a valóságosnál.
  • Mari 17 éves szerepét a 27 éves Szeleczky Zita játszotta.
  • Éva és Iván balatoni éttermi jelenetének hátterében csíkos fürdőköpenyben feltételezhetően Mály Gerő látható, aki a Mozi újság 1942/26. száma szerint a forgatás idején éppen Siófokon nyaralt.
  • Amikor Mari megmutatja Tóninak a folyóvá változott Papfalvi utat, Hajmássy Miklós alig észrevehetően Szeleczky szövegét motyogja.
  • A Balaton-parti strandjelenet egyik snittjének elején, amikor Csöpy egy kutyával közeledik a kamera felé, a hangsávban benne maradt a felvételvezető "Tesssék!" utasítása. A hiba mégsem feltűnő, mert a szövegkörnyezetbe beleolvad, azt venni csupán észre, hogy a szöveget nem az éppen beszélő Kamarás Gyula hangján halljuk.
  • A Balaton parti strandjelenet forgatását a strand egész közönsége feltűnően figyeli.
  • A kastélyban játszódó táncjelenetben, amikor nagymama zongorázik és Tóni ül mellette, Tóni előbb teszi zsebre a visszajött levelet és nagymama csak azután, az azt követő snittben adja oda neki és mondja el, hogy visszaküldte a posta.
  • A farkascseresznye a nadragulya népies elnevezése, a mérsékelt égöv legmérgezőbb növénye.
  • Matolcsy Andor eredtileg kétkötetes regényében Tóni országgyűlési képviselő, aki amíg felesége Bellagioba utazik, a Nép és Állam című politikai értekezésén dolgozik. Nagyanyó Marinak édesanyja, Trude pedig brassói rokon kislány. Mari vakáción van otthon, évközben egy alföldi tanintézet bentlakó növendéke. Az önfeledt együttlét alatt felbukkan Müller úr, egy erdélyi fakitermelő vállalt igazgatója, aki állást ajánl Tóninak a vállalatánál.
  • Szeleczky Zitának Olszországban, a Tentazione forgatásán szerzett TBC betegsége miatti egyéves kényszerpihenőjét követően ez volt az első filmje. 1942-ben nem is készült vele más film.
  • A film nyári külső felvételeinek és az őszi műtermi felvételek között Szeleczky Zita férjével Berlinben járt, ahol találkozott német művészekkel, pl. Ilse Wernerrel és Baky Józseffel és látogatást tett a színes német szuperprodukció, a Münchausen műtermi felvételein is. Berlini útján csatlakozott a magyar színészdelegációhoz, akikkel együtt megtekintette a Birodalmi Kancellária épületét is.
  • Szeleczky Zita a film forgatásának befejezése előtt kezdte el játszani a Fővárosi Operettszínházban a Mária főhadnagy című nagysikerű operettet és költözött át Serleg utcai lakásába.
  • A fakitermelő területén játszódó veszélyes jeleneteket a kárpátaljai Szolyva közelében forgatták a Latorca Rt. engedélyével.
  • A film vágását nem sokkal a bemutató előtt, december közepén fejezték be.
  • A filmet karácsony hetében mutatták be a Katyi, a Szakítani nehéz dolog és a Szerető fia, Péterrel együtt.
  • A film forgatása idején futott zátonyra két év után Szeleczky Zita házassága.
  • Egy, a forgatókönyvből előkerült diszpó a IX. forgatási nap műtermi és külső helyszíneiről rendelekzik. E szerint 1942. szeptember 21-én hétfőn vették fel az MFI műtermében a balatoni szállodafolyosón játszódó két jelenetet, egy néma pótlást Kamarás Gyulával a Palatinus strandon, Éva és Tóni jelenetét a Déli pályaudvaron, valamint a nap végén a filmet nyitó külső villajelenetet a Filmiroda kapujában Sennyeyvel és Hajmássyval. A felvételek reggel fél 9-től az eti órákig tartottak.

Galéria

Vélemények

Különlegesen érdekes, azt lehet mondani: más ízű film, mint a megszokott. A film egész levegője, a mese felépítése, és rendezésének módja lényegesén eltér az átlagos filmektől s már ezen sajátosságainál fogva is kell, hogy vonzóerőt gyakoroljon a közönségre. (...) A külső felvételeknek olyan káprázatosán szép sorozatával találkozunk, amilyet magyar filmben az »Emberek a havason« kivételével sehol még nem találkoztunk. Nagy érdeme ezeknek a felvételeknek, hogy mindvégig teljesen belekapcsolódnak a történetbe és a film legizgalmasabb jelenetei a meredek hegyoldalokon, az alázúduló patakmentén s a merész szerpentinen aláfutó kisvasúton játszódnak. (...) A rendezés kitűnő tempójú és tele van művészi finomságokkal. Látszik, hogy teljes értékű művész vezette végig a játékot. Egyetlen kifogásolható, hogy a montázsok itt-ott túl hosszúak. A fényképezés kis hibáktól eltekintve, nagyon szép.
Magyar Film, 1942.

Forró levegőjű, újszerű, különös film, amelyet talán leginkább az „Extázis”-hoz hasonlíthatnánk, Nádasdy Kálmánra, a képekben különös szépen gondolkodó rendezőre bízták ennek a Szeleczky-Hajmássy-filmnek a megalkotását.
Mozi újság, 1942.

A párbszédek némelyikén érezhetők apróbb szövegtévesztési hibák, rögtönzések, amelyek szokatlanok ennek a korszaknak a filmjeiben, mégis eredetivé, természetessé, hitelessé teszik a játékot.
Hangosfilm

Ha a cenzúra vagy öncenzúra nem töröl részeket a forgatókönyvből és az ott szereplő mondatok valóban bekerülnek a leforgatott változatba, a korszak talán legérdekesebb filmje lehetett volna ez a produkció.
Hangosfilm

A sok gyenge film között valósággal üdítő, ha időnként megjelenik egy-egy épkézláb, elfogadható alkotás. A „Gyávaság"-ban nem találjuk a filmek megszokott hamis papirosvilágát, értelmes, egészséges emberek története pereg előttünk, nem a filmsablón unott típusainak kiagyalt históriája.
Népszava, 1942.

Mi itt a gyávaság? Az-e, hogy egy férj nem zavarja el rögtön felesége udvarlóját s nem szedi ráncba az asszonyt, vagy pedig hogy az utolsó percekig kitér egy felé nyiladozó leányszerelem elől? Az elsőt még csak lehetne éppen gyávaságnak nevezni, de a másodikat, legalább ís erkölcsileg, nem! (...) Ez a felfogás természetesen nem keresztény felfogás és semmit sem különb azokénál, akiket színpadról és filmről éppen ezért száműztünk. Sajnálnók Matolcsy Andort, a fiatal és tehetséges írót, ha a dolog valóban így volna s ha első belépője a filmbe ezt a kereszténységtől idegen világot jelentené. Annál inkább sajnáljuk, mert a darab tehetségre vall, nem sablonos film, hanem új utakat keres s ha megoldásaival nem is értünk egyet, történetformáló erejét, élénk és szellemes párbeszédeit, lélektani megfigyeléseit honorálni tudjuk.
Magyar Kultúra, 1943.

A „Gyávaság“ egyetlen dal különböző hangszerelésben. A három probléma közül legnehezebb a férfié. Mert valóban, melyik a nagyobb gyávaság: Megalkudva a helyzettel tovább robotolni egy aszszony mellett, akit már nem szeretünk, fagy pedig belevinni egy fiatal, ártatlan leányt egy felelőtlen kalandba?
Nádasdy Kálmán, 1942.

Szeleczky Zitával kapcsolatban ezúttal el kell hagynunk a bájos jelzőt, mert egészen új oldaláról mutatkozik be. Olyan mélységesen emberi, olyan tragikus színeket fest színészi palettájára, hogy ezzel a szereppel legdrámaibb színésznőink sorába lépett.
Mozi újság, 1942.

Rengeteg fiatal leányt játszottam már, amióta színésznő vagyok, klasszikust, modernet egyaránt. Mire eljátszottam, rendszerint el is felejtettem őket. De ez a Mari, ez most is él bennem, vele néha most is foglalkozom, annak ellenére, hagy a „Gyávaság" még a nyáron elkészült.
Szeleczky Zita, 1942.