FIKSZIROZZÁK A FELESÉGEM

Tartalom

1. kép: Fixirozzák a feleségem! (film)
2. kép : Találkozás a Hangliban (színpad)
3. kép : A hadnagy üldözése szárazon és vizen (film)
4. kép: Végre megvagy! (színpad)
5. kép : Don Quichotte de la Csutak (film)
6. kép: A házasságtörés megelőzése (színpad) 

"A darab Somlyó Zoltán finom és mélységesen meleg prológusával indul meg, amelyet Gellért Lajos, a darab főszereplője Pierrot-ruhában mond el. Ezután egy bevezető film következik, amelyen a szerző utasításokat ad a szereplőknek. Szereplők tulajdonképpen csak hárman vannak: a férj, a feleség és a hadnagy. A férj (Gellért Lajos) és a feleség (Jakabfi Jolán) végigsétálnak a dunaparti korzón, majd betérnek a Hangli-kioszkba uzsonnázni. A boldogtalan férj szívét folyton marja az a bizonyos zöldszemű szörnyeteg, amelyet röviden féltékenységnek neveznek. Mindenkiben feleségének szeretőjét látja, murit csinál a pincérekkel is, és izgatott viselkedésével magára vonja a közönség figyelmét. Ekkor a férj a kávéház üvegablakán keresztül észreveszi a hadnagyot, aki nyugodtan és közömbösen bámul a semmibe.
– Hah, ez a feleségemet fikszírozza! – ugrik föl a férj és beront a kávéházba.

A férj és a hadnagy.
Következik egy nyíltszíni jelenet a kávéházban. A férj ingerülten kérdőre vonja a mit sem sejtő hadnagyot, lármázik, sérteget, majd egyszerre könyörögni kezd, elmondja, hogy ő egy zárkózott ember, aki soha senkivel sem barátkozott, és hogy mennyire szereti a feleségét és milyen boldogok, amikor a felesége a hálószobában levetkőzik, és akkor ő odanéz, de az asszony szemérmesen tiltakozik:
– Most nem szabad idenézni, Czunczi...
Szegény hadnagy, aki azt sem tudja, miért szakadt rá ez a kellemetlen affér, először szintén goromba, később tiltakozik, majd unja az intim családi részleteket, végül szabadulni szeretne, megesküszik, hogy nem is látta őnagyságát, de miután ez se használ, – kitört a hadgyakorlat! – kiáltással elrohan.
Bejön ellenben a feleség és sírva panaszolja, hogy micsoda dolog az, őt magára hagyni, minden ember csak őt nézte.
– Ki fikszírozott?! – riadt föl a férj.– Én nem tudom, – védekezik az asszony.– De tudod! Ki volt? Akarom tudni . . . hát nem mondod meg? Aha, tudom már, a hadnagy volt! Valdd meg, a hadnagy volt.
Az asszony, aki színét sem látta a hadnagynak, természetesen tagad, de a férj már egészen belelovalta magát ebbe a fixa ideába és elrohan, hogy a hadnagyot megkeresse és szembesítse a feleségével.

Hajsza szárazon és vízen
Újra filmrészlet. A férj üldözi az asszonyt, és víziókat lát. Ha kocsi robog el mellette, amelyben egy katonatiszt ül nővel, ő a hadnagyot és feleségét látja. Belekerül a városliget forgatagába. A tetovált nőről, aki meztelen bájait mutogatja a ligeti publikumnak, azt hiszi megszédülésében, hogy a felesége és letakarja. Az állatkertben megáll egy majomketrec előtt, amelynek rácsán egy Shakespeare-i mondás van réztáblára vésve: As hot as monkeys. (Oly forrók, mint a majmok.)
A férj egy pillanatra nézi a szerelmeskedő majmokat, és hirtelen úgy tetszik neki, mintha két majom közül az egyik a felesége volna, a másik pedig a hadnagy. Később a városligeti tavon látja őket csónakázni, utánuk evez, botrányt csinál, mire az illető, akit idillikus mulatságában megzavart, a vízbe fordítja a szerencsétlen férjet. Így kerül végre a boldogtalan ember a rákosi gyakorlótérre, ahol egy század élén tényleg megleli a hadnagyot, és annak minden tiltakozása ellenére hazaviszi, hogy szembesítse a feleségével.

Egy zseniális trükk
Nyílt színi jelenet a házaspár lakásán. A férj jön a hadnaggyal, a megkínzott és megvádolt asszony sir a méltatlankodástól, a hadnagy pedig megnyugtatja a férjet, aki boldogan hinni kezd. Közben a belső szobában megszólal a telefon s a férj, hogy bizalmát bebizonyítsa, maga megy a telefonhoz. Az asszony és a hadnagy egészen közömbösek lévén egymásra, nyugodtan beszélgetnek. Kiderül azonban, hogy az asszonyt hívták a telefonhoz, mire bemegy a belső szobába, és a férj kijön. Már megint nyugtalan és ez az első kérdése:
- Mit beszélgettek?
- Kérem, - mondja később – én egészen meg akarom magamat nyugtatni. Egyszer láttam a Vígszínházban egy darabot, ahol a férj egy testőr ruhájába öltözik és elcsábítja a feleségét . . . Kedves hadnagy úr, tegye meg nekem még ezt az egy szívességet, cseréljünk ruhát! Én leszek a hadnagy és ön a férj.
A hadnagy, akinek kezd tetszeni a nő, belemegy a tréfába. Hamar meg van a szerepcsere, a férj borzasztó komikus látvány a hadnagyruhában, a waffenrokkot összevissza gombolja és a kard állandóan a lábai közt lötyög. A polgári ruhába öltözött hadnagy eltávozik. – A férj mélyen lehúzza sapkát a szemébe és elénekel egy gyönyörű, finom kabaret-dalt az ólomkatonáról, aki szerelmes volt egy nőbe, elsorvadt, ólomgolyóvá fogyott és így jutott el a nő szívébe. Ez a meghatott hangulat azonban csupán egy pillanatig tart, bejön a feleség, aki eddig telefonált és rögtön megismeri, hogy aki előtte ül, nem a hadnagy, hanem a férje.
- Megbolondultál, Rezső? - mondja és okosan, higgadtan megmagyarázza, hogy fölösleges ez a nagy féltékenység.

A végzetes levél.
Már minden rendben volna, ha egy levél ki nem pottyanna az uniformis zsebéből.
"Édes fiam, – mondja a levél – este föl fogok menni a lakásba. Ha minden rendben lesz, a gyertyával intek neked az ablakból."
– Mi ez? – mondja a férj.
– Egy levél, – válaszol az asszony.
– Biztos, hogy a hadnagy kedvese írta.
- No látod . .
– Várjunk csak, hátha te írtad ezt a levelet?
– De hiszen nem az én írásom.
– Mit tudom én? A cseléddel is írathattad.
Itt aztán elkezd a párbeszéd kavarodni. A férj minduntalan színdarabokra gondol, ahol hasonló helyzetek vannak, és amikor már egészen megbolondult, egyszerre, egy ötlettől megkapatva a fejére üt.
– De hiszen világos! – szól. – Föl fogsz menni a hadnagy lakására. Én majd a kapuban várok. Ha te írtad a levelet, akkor te vagy a hadnagy kedvese. Ha nem te írtad, nem te vagy az. Majd mindent megtudunk.

Az oroszlánbarlang felé.
Film. Úgy, ahogy vannak, megindulnak a hadnagy lakásához. Útközben komikus kalandok seregén mennek át. Egy kutyamosó szalutál a hadnagyruhába öltözött férjnek, a férj lekezel vele és borzasztó barátságosan tudakozódik tőle, honnét ismerik egymást? Később egy tábornok leszidja slendrián megjelenése miatt. Alig hagyják el a tábornokot, egyszerre szembe találkoznak a szkeccs szerzőjével, Karinthyval. A férj, aki egészen őrült már Karinthyba is beleköt.
– Mit fikszírozza a feleségemet?
– Maga őrült, - mondja Karinthy – hát nem ismer?! Hiszen én írtam ezt a szkeccset!
Ilyen kacagtató kalandok után érnek el a hadnagy lakásához. Az asszony fölmegy, a férj pedig várakozó álláspontra helyezkedve nekidűl a kapunak.

Ha már muszáj . . .
Jelenet. A hadnagy lakása. A hadnagy még mindig polgári ruhában. Igen kényszeredetten beszélgetnek, látszik, hogy egyik sem termett házasságtörésre. De a helyzet kötelez.
– Most – mondja a hadnagy – a sablon szerint meg kellene mutatnom az arcképgyűjteményemet. De nekem nincs arcképgyűjteményem.
Az asszony, aki már megbarátkozott a csalás gondolatával, kisegíti a hadnagyot.
– Pipagyűjteménye sincs?
– De van egy pipám.
– Hát jöjjön, nézzük meg.
És evvel eltűnnek a másik szobában. Mert hát meg kell nyugtatni valahogyan a férjet!
Jöjjetek velem mind, akiket megcsaltak és elárultak.

Film: A férj elaludt a kapuban és azt álmodja, hogy ő Don Quichote, a híres lovag és most várából, – a jánoshegyi kilátótoronyból kémleli a vidéket. És ahova néz, mindenütt szerelmeskednek, mindenütt csalják a férjeket. Elhatározza, hogy megbosszulja a férjek szégyenét és felül lovára, egy rozoga konflislóra, így baktat be Budapestre, ahol gyujtó szózatával egy sereg férjet gyűjt maga köré.
Valahol a Margit-körúton szembe jön vele a hadnagy.
Nyomorult csábító! – rivall rá Don Quichote – most meglakolsz bűneidért.
Párbajra kényszeríti a hadnagyot s a párbaj középkori formalitások közt történik meg. A hadnagy holtan terül el a földön, Don Quichote diadalmasan a vállára kapja, és a tömeg üdvrivalgásaitól kísérve viszi a ház elé, ahol a hadnagy lakik. Ekkor hirtelen fölébred, észbe kap és rohan fel a lépcsőkön, hogy megtudja a valóságot.

Végre nyugodt lehet!
Jelenet. A hadnagy lakásán megjelenik a férj is. Egy sereg színdarab van a kezében és a zsebében. Mindegyikből hasonlatosságot akar konstatálni a jelen esetre.
A mellékszobából előjön a hadnagy és a feleség.
– Megcsaltatok! – ordít a férj. - Ugye, mégis megcsaltatok!
– Te bolond, – nyugtatják meg nevetve - hiszen te vagy a hadnagy. Hát hogy csaltunk volna meg.
– Várjunk csak – szól révedezve a férj. – Ha én vagyok a hadnagy, akkor nyertem, mint férj. Akkor én nyertem. De mi van a gyertyával, hiszen akkor nekem integetni kéne.
– Hát intsél, - biztatják szegényt megértő mosolygással.
A férj, aki féltékeny őrületében egy idegen hadnagy karjaiba kergette feleségét, az ablakba áll és gyertyával integet, míg a háttérben a hadnagy és a feleség vidáman csókolódznak." (Színházi Élet, 1914/22)

Érdekességek

"Tekintve, hogy „Fikszirozzák a feleségem" cimü szkeccs pazar sikerrel kerül szinre az Apollóban. A nagytehetségű humorista sikerét jellemzi, hogy egy szójátékgyáros a minap ezt a meglepő kijelentést tette: — Karinthy a magyar Szkecspir." (Színházi Élet, 1914/23) 

A szkeccs filmrészleteiben Karinthy Frigyes is szerepelt. A bemutató alkalmával a Színházi Életben a következőképpen írt a szkeccsről:
"Azok közül, akik megnézik a szkeccsemet, én vagyok a legkíváncsibb, és én tudom a legkevésbé, hogy milyen. A műfajt roppant érdekesnek találom és hiszem, hogy nyeresége a magyar irodalomnak; hogy felszabadított egy sereg - egyelőre laza és bátortalan - témát, amiket eddig elvetélt és lebecsült az író, mert nem volt meg a drámai forma, amiben igazolhatta volna magát a téma. Persze, sok kísérlet és stúdium kell még, míg rájövünk, hogy ennek a műfajnak éppen a témaválasztás a titka: képzelet folyékony szétömlő elemeit s a valóság kemény ércét kell valahogy új, szerves vegyületté ötvözni. Annyi bizonyos, hogy "az élet hű és őszinte ábrázolásával" amit a modern dráma tűzött ki célul, semmire se megyünk ebben a műfajban - vége annak a kényelmes és boldog időnek, amikor az író, ha végleg kifogyott minden mondanivalójából, egyszerűen megírta az igazat és óriási sikert ért el vele.
A többi a közönség dolga - a közönségtől függ, hová fejlődhetik ez az új lehetőség. Kíváncsian fogom figyelni a közönséget: mennyit fog fel abból, amit közölni akartam vele szóban és képben. Igyekszem én is megérteni őt: rokonszenvvel kísérem néma mozdulatait - s ha jól játszik nekem a közönség és odaadással - elismerő tapssal és lelkesen hívom majd a függöny mögé." (Karinthy Frigyes: Az én szkeccsem In: Színházi Élet, 1914/22)

Galéria

Vélemények

"Karinthy Frigyes megtalálta végre az erejéhez méltó témát és szerencsés kézzel megtalálta a formát is, amelybe beleönthette mély humorát, életfilozófiáját, és ahol kedvére kitombolhatta kegyetlen szatirikus érzéseit. Igaz és gyönyörűséges meglepetés volt új darabja, amely egy vidám cím és mulatságos cselekmény mögött groteszk tragédiát mutat be az életből. Karinthy a filozófus bölcsességével nézi, a kritikus biztos késével boncolja és a humorista modorában adja elő a féltékenység tragikomédiáját, amelyet ő keserves tréfának nevez. A közönség pedig, amely a csütörtöki bemutatón háromszor is megtöltötte a színházat, kacagva, meglepve, elszorult szívvel és ismét fölengedve adta át magát a szkeccs váltakozó hangulatainak. Az "Így írtok ti" után ez volt az első igazi nagy sikere Karinthy Frigyesnek, de ez aztán méltó folytatása volt a rendkívül talentumos és különösen egyéni író első sikerének. Ez a szkeccs klasszikus bizonysága annak, hogy a leglazább formát is meg lehet tölteni igazi irodalmi értékekkel." (Bócz Bálint: Karinthy és a szereplők. In:Színházi Élet, 1914/22)

„Karinthy Frigyes kinemaszkeccsének megjelenése kétségtelenül fordulópontot jelent e műfaj életében. Ebben a szkeccsben első megoldása jelentkezik a film és a szinpad összekapcsolási lehetőségeinek; első helyes, tökéletes megoldása annak a rég vajúdó problémának, hogy miként lehetne a filmet a drámai szinpad kiegészítőjeként annak szolgálatába állítani. E probléma megoldása nagyobb eseménye a színpadnak, mint Dumas Kaméliás hölgyének megjelenése, mert olyan nagy perspektívát nyit meg a számára, amilyent semmiféle színpadi formaváltozás eddig elő nem idézett. Csak el kell képzelnünk, hogy mit jelent az, hogy a színmű sem időben, sem helyben nincsen kötve többé a három oldalról határolt, kicsi színpadhoz, hanem csak ott veszi igénybe, ahol az esemény abszolút süritettsége erre szükségszerűen ráutalja! Ki fog olyat irni ezután, hogy a II. felvonás 10 évvel később történik, amikor ennek a 10 esztendőnek érzékeltetésére ott a film amelyben mindent meg lehet csinálni...
Ez a jelentősége Karinthy szkeccsének és nem véletlen, hogy magyar iróink közül éppen ő oldotta meg a szkeccs-problémát. Karinthy, akit könnyednek és felületesnek ismer az átlagolvasó, a legpraecizebb magyar iró. Ugy kell ezt érteni, hogy ő az az ember, aki az élet minden jelenségének kócz-belére kíváncsi, ő az a nagy, örök gyermek, akinek csalhatatlanul tudnia kell, hogy mi van az emberek és jelenségek nagy, egyetemes takarója alatt. Ami nála humorosnak látszik sokszor, az vérrel van voltaképen teli. Egy-egy ember összes komplexumainak takaróját fejti le Karinthy s alatta — sokszor nevettetően — ott ficánkol az ember a maga furcsa bajaival, zavaros életével és mindenével. Ebben a darabban is olyan figurát alkotott a féltékeny férj szerepében, amelynek általános tragikusságát nem is kell magyarázni. Karinthy darabja egy uj magyar színésszel gazdagított bennünket. A neve Gellért Lajos, a féltékeny férjet játssza és a főpróba óta róla beszél Budapest. Jó ideje nem volt olyan szenzációja a magyar színjátszásnak, mint Gellért Lajos megjelenése. Ezt a fiút meg kell nézni; az uj magyar dráma legnagyobb feladatai várnak reá. Két kedves, tehetséges színész játszik még Karinthy darabjában: Darvas Ernő és Jakabffy Jolán. Mindakettő méltán keltett feltűnést, diszkrét, finom játékával." (Színházi Élet, 1914/22)