FEHÉR RÓZSA

Tartalom

Török martalócok elrabolják, és Damaszkuszba hurcolják Janaki görög kereskedő szépséges lányát, Fehér Rózsát (Gül Bejazet). A szultán udvari bolondja elkábulva a lány szépségétől, a hárembe vezeti, hogy a padisah szívét megörvendeztesse. A rémült lány így imádkozik: – Isten anyja, szüzek védelmezője! Láss meg engem ezen a helyen, és midőn hívlak, szabadíts meg engem! Ezek után csodálatos nyugalom szállja meg, s mikor a szultán karjaiba szorítja, lehunyja szemét, és azt suttogja: – Szűz Mária! És ebben a pillanatban holtan esik össze.  Mialatt városszerte a szultán kedvenc rabnőjéről beszélnek, aki meghalt egy öleléstől, az öreg Janaki Damaszkuszba érkezik, hogy eltűnt leányát megkeresse. Az éjszaka sötétjében Halil Peliván, a szultán testőrkapitánya állja útját, s részeg fővel le akarja mészárolni az idegen kalmárt. Halil Patróna, a fiatal zsibárus azonban megmenti s szerény hajlékába viszi az öreget. Eközben a bolond Gül Bejazet holtteste mellett virraszt, szerelmesen hajol fölé, hogy megcsókolja, s ekkor a lány megmozdul, és felemelkedik. A bolond ujjongva rohan az örömhírrel a szultánhoz, aki boldogan siet a halottaiból feltámadt lányhoz, hogy újra megölelje, de alig ér hozzá, Gül Bejazet lehunyja szemét, s azt suttogja: – Szűz Mária! – és ismét lehanyatlik. Orvost hívnak hozzá, aki szerint csak tetteti magát. A szultán haragra gerjed, és kidobatja az utcára a holttestet.  A testőrkapitány kardjával megpiszkálja a kíváncsi tömeg által körülvett leányt, aki az érintésre újra magához tér. Mindenki varázslatot sejt, s menekül, amerre lát. A szultán haragját azonban már nem enyhíti meg a csoda: – Korbácsoljátok meg, és aztán adjátok el rabszolgának!  – parancsolja. Reggel Janaki elbúcsúzik vendégszerető házigazdájától. Halil Patróna 5000 piasztert talál a párnáján, melyet Janaki hálából hagyott neki, amiért megmentette az életét. Utána szalad, hogy visszaadja neki a pénzt, de már nem éri utol. A vásártérre megy, hogy kinyissa üzletét, s ott megpillantja Fehér Rózsát, akit épp akkor hurcolnak oda, hogy eladják. A fiatalember első látásra halálosan beleszeret a lányba: – Fátyolozd le gyorsan! – kiáltja magánkívül a kikiáltónak – Ötezer piasztert adok érte!  Halil Patróna végtelen gyöngédséggel bánik a lánnyal. A világért hozzá nem nyúlna, mivel tudja, hogy meghal, mihelyt férfikéz érinti. Elhatározza, hogy eladja boltját, s hazaviszi a lányt búsuló édesapjához. A véletlen azonban éppen aznap hozza vissza vándorútjáról Janakit, s Halil Patróna otthonában rátalál elveszettnek hitt gyermekére. Mikor meghallja Gül Bejazet megmenekülésének csodás történetét, boldogan teszi lánya kezét megmentője kezébe, jobb férjet úgysem találhatna számára. A fiatalember remegve fogja karjába a lányt, attól fél, hogy meghal ölelés közben, de Gül Bejazet szerelmes boldogsággal viszonozza csókját. A bolond, aki folyton Gül Bejazet után leskelődik, tanúja lesz e szerelmes ölelésnek, s lelkendezve híreszteli a palotában: – Százszor is megölelte, és nem halt meg! Válogatós fehércseléd: a szultán nem kell neki, csak a szatócs! Emina szultána azonban nem mulat a történeten, hanem bosszúra készül, felbéreli a testőrkapitányt, hogy nászuk éjszakáján fogja el a szerelmeseket. Halil Peliván a fiatalasszonyt a rossz nők börtönébe záratja, s Halil Patrónát is odaviteti, hogy szemtanúja legyen kedvese büntetésének: – Hajnalhasadtakor beront ide húsz szíriai harcos! Szerelemre éhes karjuk ölelése fogja halálra szorítani szeretődet! – kiáltja a bosszúra szomjas testőrkapitány.  A sötét tervet a bolond akadályozza meg, aki rájön, hogy szószátyárkodásával halálos veszedelembe döntötte a lányt, akit szeretett. Az éjszaka sötétjében felgyújtja a börtönt, és kimenti a lángok közül, és szerelmese karjába teszi a gúzsba kötött lányt, aki kiviszi őt az utcára, mely akkor már a forradalom tüzében ég. A nép fellázadt zsarnokai ellen, s Halil Patróna a szabadságharc élére áll. Kedvesét apjához viszi, s kéri, hogy menjenek hazájukba, s ott várjanak rá.  A forradalmat leverik, Halil Patróna soha sem látja viszont Fehér Rózsát… Levágott fejét az Atmeidák piacán tűzik ki. A hűséges Gül Bejazet azonban még évek múlva is várja urát, és kisgyermekének egyre mondogatja – Csitt fiacskám! Apuka megjön nemsokára! (Forrás: Az Uránia-Színház és a Mozgókép-Otthon műsorfüzete, 1919. november)

Short English content: A girl of wonderful beauty has been carried off the harem of the Sultan. The latter, passionately in love fries to kiss her. But, lifeless she drops to the ground, because a spell is on her that no unloved man may ever touch her lips. On re-awakening the Sultan embraces her again joyfully, but again she drops down like dead. Angered at this, the sultan has her tormented on awakening. At the very moment, her father, looking for her, reaches the same town and is accommodated by a merchant. As he cannot find his daughter, he wends his way and in return for the hospitality afforded him leaves behind him a bag full of gold. The sultan discards the girl and the merchant buys her as a slave with the gold of her father. But, seeing that his love is not reciprocated, he sells all his belongings and decides to restore the girl to her father. Soon he succeeds in finding him, who, pleased about the return of his daughter, gladly gives his consent to her marriage with the merchant. The sultan learns of the happiness of the young couple and vows terrible vengeance. But, a revolution occurs, and his vengeance is not satisfied. The town id devoured by the flames, father and daughter are saved – but in vain waits the young wife for her husband.

Érdekességek

• A Tanácsköztársaság idején forgatták. „A legközelebbi napokban készül el" közli a Vörös Film, 1919. július 20-i száma. 
• A korabeli ismertetők dícsérik a damaszkuszi díszletet, valamint a város égésének filmi megjelenítését.
• A filmben 6-700 statiszta szerepelt.

• Részlet a film forgatókönyvéből:
  „11. Hárem díszes nagy terme. A szultán nyugágyon – unatkozó blazírt arc – mellette hozzáhajolva kedvenc felesége – Emina – kedveskedve nyújt neki egy maga keverte hűsítő italt. A nő lábainál kis vánkosokon kuporog egy gnómszerű, furcsa figura, az udvari bolond, és gúnyos pofával, félszemmel pislog rájuk. A csoport előtt bajadérok tánca. Egy pillanatnyi általános kép után a csoport közeli képe – majd három p.p. (Premier plan: amikor az arcot egészen közelről fotografálják. Szerk.), ahogy az unatkozó szultán udvariasan kedveskedve bár, de rejtett ellenszenvvel, unottan tolja el az odakínált poharat. – Emina arca (p.p.) amelyen egy pillanatra felvillan a düh, de aztán megint alázatos lesz – és a bolond eunuch felpillantó, gúnyos, csúfolódó pofája (p.p.). Ismét a csoport távoli képe: Emina sértődötten feláll, a poharat egy térdelő rabnő tálcájára teszi. A bolond feltérdel és groteszk mozdulattal ajánlkozik a szultánnak: „jaj de buta ez a tánc, majd ő megmutatja!”
  Az általános kép: A bolond a táncolók közé ugrik. Igen rövid mimikai táncjelenet, amelynek témája, hogy a bolond kicsúfolja őket, hogyan táncoltak, elkergeti őket, aztán (p.p.) maga táncol valami nagyon groteszk, mulatságos keleti táncot. Aztán a szultán csoportjához ér – ott végzi a táncot és várja a hatást. A szultán (p.p.) ásítva elfordul tőle, a bolond groteszk grimasza, mintha sírva fakadna bánatában, hogy már ő sem tudja megnevettetni a szultánt. A szultán bosszúsan megrúgja, a bolond bukfencet vetve somfordál ki.
  12. Rendkívül díszes, nagy faragott ajtónyílás előtt. Sötét falak, sötét függöny, két fehér burnuszos őr alakja rajzolódik két oldalt a falra. Ott jön ki elbúsult, elgondolkozó arccal a bolond. Elmegy a fal mellett. (Panoráma). A falnál az öreg banya állja útját, aki teljesen lefátyolozott Irén kezét fogja. A bolond megismeri a banyát, összesúgnak, a bolond Irén arcára néz, persze nem lát belőle semmit, jelentősen int. Előre megy, a banya utána. Irén ellenállás nélkül gépiesen követi.
  13. Kisebb szoba. Bejönnek. A bolond szekértő szemmel végignézi a leányt. A banya leemeli Irén arcáról a fátyolt. A bolond majd elvágódik a csodálkozástól. Szinte megbolondul az örömtől, ahogy megnézi a fogát, a szemét, végig simítja haját. Most int az asszonynak: vegye le a ruháját is, hogy a termetét lássa. A banya odalép, a leány szégyenletében szorosan összevonja a ruháját. A bolond nevet, örömében dörzsöli kezeit – int, hogy ne bántsa, majd megszelídül. Körül táncolja a leányt, az szégyenletében és rémületében nem tud mit csinálni. A bolond most kedveskedve megveregeti az öregasszony vállát, előre húzza, leveszi ujjáról nagy briliáns gyűrűjét, a markába teszi, az öregasszony szakértelemmel vizsgálja, a szeme felragyog, elsüllyeszti a keblébe.  Összebújnak, a két fej (p.p.) Az öregasszony:
  (Felírás): Ha ezt a gyönyörűséges virágot a szultán kertjébe ülteted, te leszel a legnagyobb úr egész Damaszkuszban.
  A bolond ragyogó arccal int: tudom! Szemében a nagyravágyás tüze ég, ám egyszerre savanyúvá válik az arca. Elkeseredett grimasz:
  (Felírás): De hogyan csempésszem be a hárembe? Emina szultána olyan féltékeny, hogy kitekeri a nyakamat, ha ilyen vetélytársat hozok a nyakára…
  A két savanyú elgondolkodó arc. Egyszerre kiderül a bolond arca: valami nagyszerű ötlet jutott az eszébe.
  Ismét teljes felvétel, amint a bolond felkapja a vén csoroszlyát és körül táncolja vele a mozdulatlan, rémülten álló leányt. A kép elsötétül.(A következő jelenetekben a bolond ráveszi a féltékeny Emina szultánát arra, hogy a közelgő Bajrám-ünnepen, mint ünnepi ajándékát adja oda Irént a szultánnak, aki bizonyára felvidul majd a gyönyörű ajándéktól. „Gusztust kellene neki csinálni valami más nőre… aztán ha majd azt megunja, bizonyosan visszatér hozzád – mint ahogy már eddig is tette – minden személye után” – mondja a bolond a szultánának. És Emina nem vesz észre a bolond cselét. Irént kiöltözteti, szépítőszerekkel kicsinosítja és így folytatódik a szcenárium tovább.) ….
  19. A hárem nagy terme (L. 11. 16. jel.) Csupa nő – a háremhölgyek – a Szultán mellett Emina, aki a közelgő menet felé int:
  (Felírás): Felséges nagyúr, íme az én ünnepi ajándékom…
  Halil Peliván a háremtestőrség kapitánya, bejön, leborul, utána a bolond, aki kézen vezeti Irént. A szultán elé érkeznek. A bolond leborul, homlokát a padlóra érintve, úgy mutat a leányra, aki egyenesen áll, lesütött szemmel, egész testében reszketve. Felülről jövő fény szinte glóriába burkolja a fejét. (p.p.) A szultán lassan, unatkozva emeli fel fejét, megpillantja a leányt, nagy játék, átmenet, feláll az arca növekvő elragadtatást fejez ki. (p.p.) Emina arca, ahogy a szultánt figyeli: mind növekvő féltékenység és düh. (p.p.) A földről feltekintő bolond diadalmas arca.
  Teljes felvétel: Most a szultán egy energikus intésére az egész társaság kivonul. A szultána meghajol a szultán előtt, de a szultán észre sem veszi. Lassan közeledik a leányhoz. (p.p.) A függöny nyílásában Emina féltékenységtől eltorzult arca.
  Közeli kép: A szultán, ahogy szerelmesen közeledik a leány felé. A leány remeg. A szultán megfogja a kezét. (p.p.) Abban a pillanatban, ahogy a szultán karjaiba akarja venni a leányt, az lehunyja szemét suttog:
                             (Felírás): Szűz Mária…
  Ismét az előbbi közeli kép: Abban a pillanatban, amikor a szultán a nőt karjaiba szorítja, Irén lehanyatlik. A szultán fogja – ijedtség, – nagy játék, rémülten konstatálja: halott! A test lehanyatlik a kezéből egy pamlagra, onnan élettelenül bukik le a szőnyegre. A szultán kiált.
  Nagy felvétel: Az ajtóban megjelenik Halil Peliván – utána minden oldalról betódulnak a leányok – grupp a halott körül – vizsgálják – föléje hajolnak – mind térdelve. A bolond beront, kétségbeesetten vizsgálja a szíve verését – aztán felemelt kezekkel kétségbeesetten jajgat:
                             (Felírás): Halott! Halott!
  És odaroskad a gyönyörű testre. (p.p.) A szultán elborzadt arca. Teljes felvétel. A szultán kirohan. A földön levő majdnem mozdulatlan grupp fölött Halil Peliván szoborszerű alakja áll. A kép elsötétül.
  Vége az első felvonásnak.                                                                                                             (Mozi Élet, 1919/5)

• Interjú Korda Sándorral:

  –         „A Corvin-gyár – mondta Korda – egy esztendő előtt készült a »Fehér rózsa« elkészítésére. Tavaly ősszel terveztük, hogy Boszniába, a dalmát tengerpartra megyünk, hogy stílszerű helyeken fotografáljunk. Ezt a tervünket a forradalom miatt nem valósíthattuk meg, de remélem, hogy a jeleneteknek sikerül a Kelet igazi illúzióját adni.

  –        Hogyan oldotta meg az egyébként nehéz filmre vitelt egy Jókai regénynél ? – kérdeztük.

  –        Jókait tényleg nehéz megcsinálni, mert a példátlanul dús fantázia szinte visszaadhatatlan abban az elképzelésben, ahogyan a közönség szemében élnek a regényalakok. Örülök ezért, hogy egy tökéletes képet sikerült adni a »Fehér rózsá«-ról, amelyben nemcsak a rendezőre, hanem a dramaturgra is kivételesen súlyos feladat vár. Jókait ugyanis a legnagyobb tisztelettel, kegyelettel, az írói intenciók figyelembevételével, kell megcsinálni, emellett pedig számolni kell  a film sajátos követelményeivel. Vajda László ezt kitűnően oldotta meg, aki ma a filmírás valóságos művésze és akinél jobbat külföldön is nehezen találunk.

  –        Nem voltak nehézségei a filmnek?

  –        Sőt. A közönség nem is tudja, milyen nehézségbe ütközött a »Fehér rózsa«. Figyelembe kell ugyanis venni a német, francia, különösen az amerikai gyárak nagy anyagi fölényét, fejlett technikáját. Nálunk ezzel szemben minimális technikai eszközök állnak rendelkezésre és a felelősség szempontjából, amely egy nagy filmnél hárul a rendezőre, nem utolsó gond az a sok prózai hiány, amelyet díszlet, kosztüm, autó és sok más apróság okoz és számos ötlet megvalósításáról kell lemondani, amit külföldi kollégák nem is ismernek. Lehetetlen például dolgozni, ha egész Pesten nem tudok egy szobrász számára 5 kg gipszet kapni. A nagyközönség persze keveset törődik azzal is, ha például hatvan csempész kezén keresztül Pestre érkezett film egyik jelenete elromlik és nehéz újat szerezni: csak az a fontos, hogy jó legyen és elbírja a külfölddel való összehasonlítást. Minderről azért panaszkodom nyugodtan, mert a filmen nem látszik meg semmi technikai nehézség, semmi hiányosság.

  –        Ki tervezte a díszleteket?

  –        Márkus László. Ez azután igazán fenomenális.

  –        A színészek hogyan játszottak?

  –        A színészek feladata nehéz a Jókai filmnél, mert már ismert elképzelt figurákba kell életet önteni. A címszerepben Farkas Antóniának nehéz dolga van. Egy látszólag passzivitás mögött az ő alakításának kell mozgatni a drámai menetet. Rátkai Márton játssza egy udvari bolond szerepét, egy bohókás és tragikus szerepet. Azt hiszem ezzel minden alakítását felülmúlja. Várkonyi Mihály Halil Patrónát a heroikus, fiatal törököt megkapó tűzzel személyesíti. Szöreghy Gyula a szerecsen kapitány alakításában igen érdekes. Bartos Gyula az apát adja, Mattyasovszky Ilona a szultánát. Demjén Mari egy vénasszonyt, és Somogyi Nusi pedig egy mulatságos rabnőt. Azt hiszem, mind kitűnőek és teljesen fedik Jókai olvasóinak elképzelését. A »Fehér rózsa« filmet hétfőtől két hétig játssza a Mozgókép Otthon és az Uránia.
  Ami az én munkámat illeti, ki kell jelentenem hogy óriási fáradtságot igényelt a film, valósággal fizikai munkát kellett végezni. Egyszer például 6 napon át egyfolytában volt dolgom 6-700 statisztával. Egyébként megjegyzem, hogy az előbbi Jókai filmem, »Az aranyember« hálásabb feladat volt, mert bőségesebb, epikusabb a cselekménye. Ettől eltekintve annak idején még nem jelentett különös problémát, Ada-Kale felvétele, az Alduna stb. Örülnék, ha a nagy áldozatkészséget és fáradtságot méltányolná a közönség.”

  (Képes Mozivilág, 1919/23, november 23.)

Galéria

Vélemények

„Ki ne ismerné Jókai e káprázatosan szép regényét, melyet most a Corvin-filmgyár nem mindennapi áldozatkészséggel hozott filmre. A filmre írás munkáját Vajda László végezte, hat felvonásra írta át e regényt, tökéletesen oldva meg a nem könnyű feladatot. A rendezés Korda Sándor műve, kinek kivételes tehetsége, rendezői tudása, invenciója e filmen teljes egészében bontakozik ki. A film kiállítása — híven a miliőhöz — dús, stílusos és páratlan gazdagságú. Szenzáció számba megy például a damaszkuszi utcarészlet. A darab szereposztása a lehető legszerencsésebb, még a kisebb szerepek is a legkitűnőbb színészek kezeiben vannak letéve. A címszerepet Farkas Antónia játssza, kinek pompás, tökéletes illúziót keltő megjelenése, decens játéka a legnagyobb sikerre viszi a darabot. Partnere Halil Patrona szerepében Várkonyi Mihály. A többi szerepben Penyvessi Emil, mint a szultán, Mattyasovszky Ilona, mint szultána, Szőreghy Gyula, mint Halil Peliván, Rátkai Márton, mint a bolond, Bartos Gyula, mint janaki, Demjén Mari, mint vénasszony, Somogyi Nusi, mint rabnő kiválóan járulnak hozzá a darab sikeréhez. A nagyszabású attrakciós filmnek e hó 28-án lesz a bemutatója egyszerre az Urániában és a Mozgókép-Otthonban.” (Színházi Élet, 1919/49)

„Nos a Fehér rózsa föltünést fog kelteni itthon épp úgy, mint külföldön. Elsőrangú szereposztása, művészi megjátszás, brillírozó rendezés, pompás díszletek, elsőrangú szövegírás, ezek azok a mindennapi dicsérő kifejezések, amelyeket az első pillanatban a „Fehér rózsáról” mondhatunk. Damaszkus Budapesten! Egy orientális város a Thököly úton. Mennyi fantázia, áldozatkészség kell ahhoz, hogy ezt a tervet kivihessük. Kordának minden tekintetben sikerült ez. Bámulatos technikai fölkészültséggel oldotta meg Korda Sándor, a rendező, ezt a nehéz problémát. A legtöbb esetben igen nehéz idegen miliőt Budapestre átplántálni. Még a nagy német filmeken is nehezen sikerült kairói vagy arab vidékeket maszkírozni. Nálunk, ahol anyaghiánnyal kell olyan kétségbeesett harcot vívni, még százszorta nehezebb ennek a kérdésnek a megoldása.” (Képes Mozivilág, 1919/48)

„Ki kell emelnünk, hogy oly gazdag kiállítást még nem kaptunk eddig magyar gyártól, mint a Fehér rózsában. A szultán háreme, fogadóterme, a damaszkuszi városrész megépítése fényűző pompában tündököl és ez a gyár óriási áldozatkészségét igazolja. A díszletek stílszerűsége Márkus László és Szironthai Lhotka érdeme. A szcenárium Vajda László költői elgondolását, a rendezés pedig Korda Sándor mesteri rutinját adja.” (Mozgófénykép Híradó, 1919/23.)

„A szezon első Jókai-filmje pergett le előttünk. A fehér rózsa című hatfelvonásos napkeleti legenda. A klasszikus magyar romantikus író e finom elképzelésű művéhez gondos, féltő kezekkel nyúlt a Corvin művészi vezetősége s ezzel magyarázható az az őszinte szép siker, amelyet ez az irodalmi filmremek bemutató előadásán aratott. Vajda László meglepő stílusossággal ültette át filmre Jókai örökbecsű történetét. Szcenáriuma hű felépítésbe adja vissza az eredeti elbeszélés minden nüanszát. A ragyogó fantázia tökéletes mása az a szövegkönyv, amelyet Vajda László biztos filmdramaturgi érzékkel és kongeniális irodalmisággal írt meg.” (Mozihét, 1919/23.)

„A diadalmasan nekilendülő magyar filmgyártás új meg új produktumát kapja a közönség. A legújabb az, amelyet a Corvin-filmgyár csinált meg Jókai egyik megkapó regényéből, a „Fehér rózsá"-ból A magyar moziközönség számára mindenkor nagy őrömet keltett az úgynevezett kiállításos film, mely hozzánk leginkább az olaszoktól jutott. Eddig legalább igy volt. Most a Corvin versenyre kél az olasz gyárakkal, megmutatván, hogy a magyar filmgyártás annyira fejlődött, hogy a legnehezebb feladatokat is meg tudja oldani. Jókait valóban a legnehezebb feladat filmre vinni. Ugyanis minden műve annyira bele van vésve a közönség emlékezetébe, hogy feltétlenül híven kell követni a regény menetét és nem szabad semmi engedményt tenni a film javára. És nem a legnehezebb-e visszaadni a filmen Jókai magasan szárnyaló fantáziáját, grandiózus leírását és megeleveníteni jellegzetes alakjait? A Corvin-filmgyár olyan apparátussal és felkészültséggel fogott hozzá a „Fehér rózsa" filmreviteléhez, hogy mindezek az akadályok lényegesen eltörpültek. Vajda. László a szcenáriumában megőrizte a grandiózus Jókai-stílt hű maradt a cselekményhez és minden jelenetben éreztetni tudja, a regény hangulatát Korda Sándor, a rendezésben meglepőt nyújt. Művészi készség, gazdag invenció látszik meg nehéz munkáján. Márkus László és Szirontai Lhotka, a gyönyörű díszletek, tervezői, a vászonra varázsolják Keletet, minden színpompájában és ragyogásában. A szereplők egytől-egyig művészi kezekben vannak. Farkas Antónia játssza a címszerepet és alakításában megértés, finomság és színtiszta művészet van. Mattyasovszky Ilona szép megjelenésével illuziótkeltően illeszkedett bele a szultána szerepébe és a többiek: Rátkay Márton, K. Demjén Mari, Somogyi Nusi, Várkonyi Mihály, Fenyvessy Emil, Szőreghy Gyula, Bartos Gyula mind olyan művészek, akik egymagukban is sikert jelentenek. És pedig a legszélesebb értelemben vett külföld számára is, amennyiben a Fehér rózsa még a Jamatát is felül fogja múlni az internacionális film-piacon.” (Pesti Hírlap, 1919. november 27.)

„Jókai film a Mozgókép-Otthonban. Jókai hervadhatatlan szépségű regényéből, a Fehér rózsából filmet készített a Corvin filmgyár. A nagy magyar mesemondónak ez a regénye buja keleti miljőben játszódik, érthető tehát, hogy mennyi nehézséggel kellett megküzdeni a filmgyárnak, hogy a regényt Jókai elképzeléséhez híven, ragyogó kiállításban vigye a filmre. A Corvin nagy lelkesedéssel és ambícióval, és a mi szintén igen fontos: hallatlan áldozatkészséggel fogott neki a nagy feladathoz és a legsikeresebben oldotta meg azt. A Fehér rózsa, — amint ezt a mai bemutatón a közönség is meg fogja látni — kétségtelenül a legszebb magyar film s bizonyos, hogy a külföldön is — eddig úgyszólván már mindenütt lekötötték — nagy dicsőséget szerez a magyar filmgyártásnak." (Az Ujság, 1919. november 28.)