AZ ÚJSZÜLÖTT APA

Tartalom

Egy szegény utcai zenész megunva a kóbor életet, jelentkezik egy szolgai állásra, melyre pályázatot hirdettek. Ötletessége, amely nem kis adag szemtelenséggel párosult, elnyeri az uraság tetszését és felfogadják. Mint szolgának legkisebb gondja is nagyobb a munkánál, ellenben szorgalmasan szívja a szivarokat, s heverészik a fotelekben. Különösen a fiatal gazda haragszik rá szemtelensége miatt. Szeretné kidobni, de nem tudja. A fiatal gazda boldog házaséletére csak az vet árnyékot, hogy nincs tisztában származásával. Egy alkalommal faggatni kezdi ügyvédjét, aki ismeretlen szülei megbízásából a havi apanázst hozza számára. Az ügyvéd elmondja, hogy évekkel ezelőtt egy előkelő hölgy eltévedt a Tátrában, és egy elhagyott turistakunyhóban pihent le éjszakára. Itt találkozott egy másik eltéved turistával, és ő ennek az éjszakának gyümölcse. Kihallgatja ezt az elbeszélést az inas, és feljegyezve pontosan az adatokat, ő lép fel, mint az állítólagos apa. Nemsokkal ezután felbukkan az anya, aki végre látni akarja a fiát. Találkozik az ál-apával, aki hamarosan lelepleződik, mert az igazi apa maga az ügyvéd.

Galéria

Vélemények

„Csak két évre kell visszaemlékeznünk, hogy eszünkbe jusson, milyen új stílust, uj zsánert jelentett Rott Sándor a filmen. Ez az istenáldotta komikus, akinek eredeti és páratlanul ötletes humora estéről-estére megkacagtatja a Folies Caprice közönségét és aki már évek óta maga köré csoportosította a hivek egész nagy tömegét, éppen úgy, mint a színpadon, a filmen is eredeti és önálló humorral dolgozó ember. Az első Rott-film ezelőtt két évvel jelent meg és a cime „A suszterherceg" volt. Azóta óriási léptekkel haladt előre a fejlődés útján a magyar kinematográfia és csak a legnagyobb örömmel fogja a közönség tudomásul venni, hogy az idei szezonban, amelyet úgyis nagyrészt dominálnak a magyar filmek, egy új Rottfilmmel lesz alkalma megismerkedni.” Színházi Élet, 1916/38

„az Újszülött apa, mindenképpen kiválóan sikerült. Ízig-vérig való művész Rott Sándor, akit a legjobb fővárosi színházak hiába akartak elhódítani játékának sokéves területéről. Pedig egyéniségével oszlopa volna a legelőkelőbb magyar színpadoknak. Őskomikum, hallatlanul kedves, eredeti, de mégis finom burleszkség, amit művel, s amivel megtölti az egész darabot. A darabot, amely olyan mulatságos, hogy másképp el se képzelhetnék, mint ahogy valóban van; valamikor a Folies Capricenek volt hónapokon át en suite játszott nagysikerű darabja. A történetben, amely egy dúsgazdag, de törvénytelen születésű ifjúról szól, aki sohasem tudta, ki az apja, ki az anyja. Rott az ál-apát játssza, aki kihallgat egy beszélgetést, s ő, aki addig szolga volt, s olyan impertinens, hogy éppen ki akarták dobni, egy hatásos szemtelenséggel szerepet cserél, s magát tolja fel a dúsgazdag ifjú apjának. Mikor már süt feléje a jómód s megjelenik az ifjú anya is, aki szintén nem tudja, hogy ki az apja gyermekének, hiszen egy brutális eset emléke a gyermek, — előbukkan az igazi apja, s Rottnak alaposan elveszi a kedvét az alakoskodástól. Hangos, állandó derültség fogadta a darabot, amelynek ilyen sikeréhez sokkal járult hozzá a Kino-Riport, amely a felvételeket készítette, s igy Illés Jenő, a kitűnő rendező is. Illésnek avatott kezében a szcenárium varázslatos nagyszerűséggel bontakozott ki roppant ügyes és művészi játékká.” (Mozihét, 1916/43)