AZ INGOVÁNY

Tartalom

Zalár Jenő nagyvilági életet él, beleszeretett egy férjes asszonyba, aki miatt ridegszívű apja kitagadja. Ekkor festészettel próbálkozik, de nem sok sikerrel. Nyomoruságos életükért az asszony saját magát hibáztatja és elhagyja. Zalár Jenő apja halála után a kondori birtok egyetlen ura lesz. Szerelméért három nő vetélkedik: Hela, a cigánylány, a szomszéd birtokon nevelkedő szűzies Sárdy Irén és egy kalandornő, Nóra.

Érdekességek

• „Az »Ingovány« című film felvételeit készítették és hogy egészen természethű legyen a darab, az egész társulat elutazott a velencei tóhoz, ahol tudvalevőleg mocsaras az egész vidék. Bazár Gittának e szerepe szerint az ingoványba kell fulladnia és olyan realizmussal játszotta szerepét, hogy majdnem valóban belefulladt a velencei mocsárba. Szerencsére idejekorán segítségére siettek és igy az ijedtségen kívül nem történt más baja.” (Színházi Élet, 1918/40)

• „Az új filmdarab, amely Bázár Gitta bemutatkozásának keretéül szolgál, Bársony Istvánnak, az erdők mezők poétájának regényéből, az »Ingovány«-ból készült. Az ingoványt, a láp útvesztőjének lidérces birodalmát látni is lehet majd a filmen a maga minden vadon szépségével; de a cím amellett szimbolikusan is értendő: az ingovány egy veszedelmes szép asszony szerelme. Az ingovány e csalfa, gonosz tündérét Bázár Gitta személyesíti a darabban és senki sem fog csodálkozni, hogy ezt a lidércet annyian követték a mélységekbe... A felvételek alkalmával, amelyek a gyönyörű Velencei-tó partján folytak le, a fess művésznő nem kímélte sem a költséget, sem a fáradságot. A költséget nem kímélte a toalettek dolgában. Mert ha őt az isten is moziszínésznőnek teremtette, ő viszont az isten teremtését kitűnően tudja tökéletesíttetni a szabónőjével. Hogy pedig a fáradságot sem kímélte, arról érdekes dolgokat beszélnek a művésztársaság tagjai, akik az Ingovány felvételeire kirándultak. Például: a darab egyik jelenetében az ingovány tündérének nyakig kell merülnie a vízbe. A művésznő lelkesen követte a rendező ez utasítását, de mikor aztán künn volt a vízből: dideregni kezdett. Mit tehetett egyebet? Levetkőzött s egy szál köpenyegben, à la Monna Vanna, gyalogolt haza, mezítláb a szúrós tarlón. „Hiába: a dicsőség útja tövises" — jegyezte meg a társaság egyik művésztagja, Fenyő Emil. „A magyar művészet úttörői is gyalog jártak." Életveszedelmes bravúrokat vitt véghez Bázár Gitta lóháton is: egy ízben pedig csaknem a nyakát szegte, amikor egy könnyű giggen vágtatott végig a pusztán s a tüzes fekete mén, a Belzebub, összevissza törte a könnyű kocsit. De hát mit meg nem tesz egy ambiciózus filmszínésznő, csakhogy az alakítása szenzációs legyen. Különben a fölvételek alatt az egész társaság is veszedelemben forgott, a spanyolnátha veszedelmében. A cséri pusztán azzal fogadták a kompániát, hogy ott javában dühöng a járvány. — Jobb lesz, ha visszafordulnak! — tanácsolták jóakarattal. De hát lehet-e holmi spanyolnáthával visszariasztani a filmművészeket? Elszántan behatoltak a veszedelmes területre, ahol a grófi kastélyban a cselédek mind betegek voltak; a szakácsné buzgó vendégszeretettel és negyven fokos lázzal fogott az ebédhez: — Itt igazán lázasan készülődnek a fogadtatásunkra, — mondta Uher Ödön rendező. A társaságnak azonban nem mindig ilyen lakomákban volt része. Megesett, hogy reggel hatkor keltek és késő estig nem jutottak a természet ölén egy falat ennivalóhoz sem. Bakó Lászlónak ugyan eszébe jutott, hogy állítólag káka tövén költ a ruca s elindult rucatojást keresni, de egyetlen költő rucát nem talált s elkeseredetten konstatálta, hogy az egész dolog a káka tövén költő rucáról közönséges kacsa. Mindegy; fő, hogy a fölvételek elkészültek s a magyar kinematográfia gazdagabb lesz egy kitűnő darabbal. (Színházi Élet, 1918/44)
• A film elkészüléséről a Színházi Élet 1918/44. számában, november elején számol be, a Mozihét 1918/51. számából az derül ki, hogy a bemutatót 1919. januárjára tervezik, de a tényleges bemutatóról nem találtunk adatatot.

Galéria