Az ARANYEMBER I-II-III.

The Man of Gold /The Golden Man /The Man with the Golden Touch (angol címfordítások), Der rote Halbmond (német), The Red Half-Moon (a német cím angol fordítása), Der Goldmensch (osztrák)

Alkotók

Korda Sándor rendező
Jókai Mór író (regény, 1873, színmű, 1883.)
Vajda László forgatókönyvíró

Szereplők

Beregi Oszkár Tímár Mihály
Rajnay Gábor Krisztyán Tódor
Lenkeffy Ica Noémi
Makay Margit Tímea
Berky Lili Athalia
Horváth Jenő Brazovics
K. Demjén Mari Brazovicsné
Fáy Szeréna Teréza mama
Bartos Gyula Öreg Krisztyán
Vándory Gusztáv Kadisa kapitány
Szöreghy Gyula Ali Csorbadzsi

Kürti József

Fabula kormányos

az Operaház balettkara

háremhölgyek

Technikai stáb

Kovács Gusztáv operatőr
Márkus László díszlettervező

Gyártási és bemutatási adatok

Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. gyártó cég
Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. forgalmazó
1919. január 20. (Mozgókép Otthon, Uránia) bemutató (I. rész)
1919. január 27. (Mozgókép Otthon, Uránia) bemutató (II. rész)
1919. február 3.(Mozgókép Otthon, Uránia) bemutató (III. rész)
1919. február 10. (Uránia) a teljes film (I. II. III. rész) bemutatása
44/1920I. rész 1321 méter, II. rész 1100 méter, III. rész 1495 méter cenzúrahatározat
360/1927, 2202 méter cenzúrahatározat
515/1927, 2070 méter kiviteli engedély

Külső forgatási helyszínek

  • Komárom
  • Al-Duna
  • Vaskapu-szoros
  • az Al-Duna egyik szigete, mely a bácskai földbirtokos család, a Dungyerszkyek birtoka volt
  • és a Vác melletti Lupa-sziget
  • Svábhegy

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, három részes, eredeti hossza a korabeli sajtó szerint 6000 méter, melyet már a premierre kissé megrövidítettek, a 44/1920-as O.M.B. határozat szerint I. rész 1321 méter, II. rész 1100 méter, III. rész 1495 méter. Később még ennél is rövidebb változatait forgalmazták a 360/1927-es O.M.B. határozat szerint 2202 méter, az 515/1927-es kiviteli engedély szerint 2070 méter hosszú volt.

Fellelhetőség, források

kópia Magyar Nemzeti Filmarchívum, 1817 méter, német feliratos
plakát OSZK Plakáttár (I. rész, grafikus: Bednár János; II. rész, grafikus: Bíró Mihály; III. rész, grafikus: Ékes Árpád)

A film német forgalmi kópiája 1981-ben a Koblenzi Filmarchívumból került elő. A német inzertes virazsirozott nitró kópia alapján a Lumière alapítvány támogatásával 1994-ben, Londonban, a National Film and Television Archive készítette el a film restaurált kópiáját. 

 

 

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1916/9, 1918/50, 1919/1, 5;
  • Mozihét, 1918/43, 45, 51;
  • Mozi-Világ, 1918/32, 51;
  • Képes Mozivilág, 1919/3 (Makay Margit visszaemlékezése), 13, 21;
  • Színház és Divat, 1918/39, 1919/3, 4, 5, 6;
  • Színházi Élet, 1918/21 (az előkészületekről), 32, 41, 1919/3, 4, 6, 1922/23, 1925/11
  • Pesti Hírlap, 1919. január 18., 21., 26. február 9.
  • Budapesti Hírlap, 1919. január 19.
  • Pesti Napló, 1919. január 18., január 26., február 2., 6.
  • Az Ujság, 1919. január 19., 22.
  • Magyarország, 1919. január 19.
  • 8 Órai Újság, 1919. január 19., 22. 26., február 4., 11.
  • Világ, 1919. január 18., 26. február 4., 5. 9.
  • Délmagyarország, 1919. május 21.
  • Nagybánya, 1919. június 12.
  • Paimann’s Filmlisten, 1919/155;
  • Belügyi Közlöny, 1920/21. 691. p., 1927/36. 978. p., 1927/50. 1302. p.;
  • Színház Mozi és Sport, 1925/2;
  • Film-Ujság, 1922/168. (június 18.);
  • Mozi Újság (Kecskemét) 1922/36;
  • Vándory Gusztáv: Visszaemlékezések. (Kézirat. MNFA Könyvtára). 7. p.;
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 18, 163. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 84. p.
  • Nemeskürty István: A magyar filmesztétikai irodalom 1919-ben. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 80. p.
  • Csonka Mária: Visszafelé pergetett film. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 15. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 133. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 48, 354. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 44., 48. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 190. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 138, 139. p., (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. 51, 114. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Magyar Róza: Citizen Tímár, az aranyember. In: Filmkultúra 1987/10.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 116-117. p.

Tartalom

Krisztyán Tódor, a török rendőrség spionja megtudja, hogy Ali Csorbadzsi basa kegyvesztett lett, és parancsot adtak ki elfogatására. Krisztyán apja segítségével a basa kincseire pályázik. Ali  Csorbadzsi azonban túljár a két csirkefogó eszén, kincseivel és gyönyörű leányával, Tímeával együtt megszökik az országból. A Dunán gabonával rakatja meg a Szent Borbála vontatóhajót, hogy azzal, mint görög kalmár érkezzék meg Magyarországra.  A hajó a komáromi Brazovics Athanáz tulajdona, aki a basa régi barátja.  Mialatt lassan haladnak felfelé a Dunán, Krisztyán Tódor egy 24 evezőssel veszi üldözőbe őket. A Szent Borbála kormányosa, Tímár Mihály azonban gyorsabbnak bizonyul, s lerázza a török naszádot. Útba ejtik Senki szigetét, ahol világtól elvonultan, boldogan él Teréza mama gyönyörű lányával Noémivel, majd tovább indulnak Komárom felé. Ali basa öngyilkos lesz a hajón, s leányát végrendeletében Brazovics gondjaira bízza. Komárom előtt a Szent Borbála elsüllyed, és a hajórakomány víz alá kerül. Brazovics bér fejében az elsüllyedt hajót Tímárnak adja, aki a búzás zsákok között megtalálja a basa kincseit vörös félholddal jelölt zsákokban. Brazovicsék nem szívesen vállalják Tímeát, amikor megtudják, hogy mindene odaveszett. Cselédsorban tartják leányuk, Athalia mellett, aki esküvőjére készül Kadisa kapitánnyal. Tímár Mihály gazdag ember lesz, lelkiismeret furdalás gyötri Tímea sorsa miatt, s elhatározza, hogy feleségül veszi a megalázott lányt, akinek örökségéből meggazdagodott. Tímea hűvösen fogadja Timár közeledését, mivel titokban ő is Kadisa kapitányba szerelmes. Brazovics időközben elszegényedik, és meghal. Athalie esküvője meghiúsul. Tímár feleségül veszi Tímeát, de nem találja meg a boldogságát a házasságban, mert az asszony hálán kívül semmit nem tud nyújtani férjének. A gazdagság sem vigasztalja Mihályt, a boldogságot keresi, és meg is találja a Senki szigetén, Noémi mellett. Egyre gyakrabban keresi fel a szigetet, melyet időközben meg is vásárol szerelmének. A boldog asszony gyermekkel ajándékozza meg. A cselszövő Krisztyán Tódor tud csak kettős életéről, és ugyancsak a szigetet és Noémit akarja. Előbb Noémit zsarolja, majd Tímárt is felkeresi  levitinci birtokán, de az elkergeti a lezüllött embert, aki a havas tájon eltévedve szakadékba esik, és szörnyet hal. Mivel Tímár ruháit viselte, a felismerhetetlenségig összezúzott Krisztyán Tódorról azt hiszik, hogy Timár. Halálhírét felhasználva az „aranyember” véget vet kettős életének, és örökre elhagyja a civilizált világot. Visszatér Noémihez  és kisfiához a szigetre, ahol nyugalmat és szerelmet talál.  Tímea pedig a gyászév leteltével Kadisa kapitány boldog hitvese lesz. Tartalom felvonásonként

Tartalom felvonásonként

Első felvonás

Törökország. Krisztyán Tódor ellopta a rendőrségről az Ali Csorbadzsi elleni elfogatási parancsot, tíz aranyért el­adná az apjának, de az fizetség helyett kikapja a kezéből és Csorbadzsi palotájába siet. Figyelmezteti a basát a veszélyre, cserébe búsás fizetséget kér. Csorbadzsi elszánja magát a menekülésre. Kéri a rabnői között mulató lányát, Tímeát, hogy készüljön az útra, öltsön görög ruhát. Visszatérve Krisztyánhoz azzal bízza meg az öreget, hogy béreljen számukra bárkát a kikötőben. Kincseit bőrzsákba rakja, s megígéri, hogy ha sikerül a szökés, negyedét Krisztyánnak adja. Az utcán Várakozó Tódort apja egy gesztussal maradásra kéri, ő maga elsiet intézkedni. Csorbadzsi a visszatérő öreg Krisztyánnak átad egy zsákot, ő maga pedig görög kereskedőnek öltözve, szekéren menekül a lányával együtt, így lépik át a határt. Tódor az utcán megjelenő katonákat bevezeti Csorbadzsi palotá­jába, de már senkit sem találnak ott. Mikor az öreg Krisztyán felbontja a zsákot, kiderül, hogy Csorbadzsi becsapta, a zsákba kincs helyett ócskavasat rakott. Tódor, újabb elfogatási paranccsal zsebében, lóháton ered a szökevények után, átlépi a határt. Tímár Mihály, a Szent Borbála nevű hajón figyeli, hogyan ra­kodják be az állítólagos görög kereskedő gabonás zsákjait. Csorbadzsi a hajó gazdájához, Komáromban Brazovicshoz akar eljutni, aki régi jó barátja. Nem sokkal indulás után viharba kerülnek, s miu­tán elcsendesül a vihar, Csorbadzsi felfedezi, hogy egy török naszád követi őket, rájuk is lő. Tímár elvágja a vontatókötelet, a hajó átfordul a Duna másik ágába. Az üldözők elmaradnak.

Második felvonás

Csónakkal közelítik meg a hajó utasai a Senki szigetét. Teréza mama él itt lányával, Noémival, aki anyja hívó szavá­ra megjelenik a társaság előtt. Közben a szökevényeket üldöző Tódor is a szigetre érkezik. Az asztalnál ülő vendégek között felismeri Csorbadzsit és a lányát. Mikor a vendégek félre vonulnak, Tódor megpró­bál pénzt kicsikarni Teréza mamától. Másnap reggel Teréza mama, elmeséli Tímárnak életük történetét. Tódor apja, egykor gazdag kereskedő, öngyilkosságba kergette a férjét, ezért menekült a szigetre kislányával, és itt te­remtett otthont kettejüknek. Tódor menyasszonyának tekinti Noémit, és azzal fenyegeti Terézát, hogy feljelenti a sziget bitorlásáért. A vendégek elbúcsúznak Teréza mamától és Noémitól. Éjszaka a hajón Csorbadzsi mérget vesz be, mert úgy érzi, nem kerülheti el sorsát. Lányát és vagyonát Tímárra bízza. Kéri, vigye el Brazovicsékhoz Komáromba. Végrendeletében a komáromi kereskedőre bízza lányát. Tímár még meghallja, de nem tudja mire vonatkoznak a haldokló utolsó szavai: „A vörös félhold...” Tímár másnap reggel közli Tímeával, hogy apja meghalt és holttestét, akaratának megfelelően, a Dunába süllyesztették. Hajójuk nem sokkal Komárom alatt zátonyra fut. Egy csónakon hagyják el a süllyedő hajót. Tímár csak Tímea kincses ládáját tudja megmenteni.

Harmadik felvonás

A Brazovics házban Athalia vőlegénye, Kadisa hadnagy Athalia portréját festi.  Brazovics és felesége becézik Tímeát, de mikor Timár elmeséli, hogy a lány tulajdonképpen szegény, mert elsüllyedt az egész hajórakomány, viselkedésük megváltozik. Brazovics és felesége, Zsófi mama egymással is vitatkozva úgy döntenek, hogy Tímea náluk maradhat ugyan, de mint szegény idegen, csupán megtűrt, cselédlányi szerepben. Brazovics a hajója elvesztése miatt visszatartja Tímár biztosítékát, ezzel kisemmizi a férfit. Tímárnak eszébe jut, hátha valami értékeset is szállított a basa a gabonás zsákokban, ezért kéri Brazovicsot, adja írás­ba, hogy a tönkrement rakomány az övé lehet. Miközben az elsüllyedt hajó rakományát kiemeli, a zsákok között talál egy vörös félholddal megjelöltet, melyben a gabona közé rejtve megtalálja a basa kincseit. Bár tudja, hogy ez Timeát illetné, megtartja magának. Tímár gazdag ember lesz, s az eltulajdonított kincs még szerencsét is hoz neki, ettől kezdve minden vállalkozása sikerül. Brazovics felháborodva olvassa az újságban, hogy Tímár nemességet kapott, levetinczi előnévvel. Timár meglátogatja Tímeát, nem engedi, hogy vele szemben úgy viselkedjék, mint egy szobalány. Amikor látja, hogy Zsófi mama egy semmiségért összeszidja, felelősségre vonja Brazovi­csot, hová lett a lány vagyona, amit a ládikában odaadott neki. Kadisa közli Brazoviccsal, hogy csak akkor veszi feleségül Athaliát, ha megvan a megfelelő kaució. Brazovics bizakodó, mert olyan üzletre számít, amiből ezt ki tudja majd fizetni. Athalia esküvőjének napján már összesereglett a sok vendég, mindenki gratulál a megjelenő Athaliának és Kadisának. A komáromi katonai parancsnokságon kihirdetik, hogy a bea­dott pályázatok közül Tímár Mihályét fogadták el. Brazovics összeesik, számára minden elveszett. Felemelik, kocsiba teszik, hogy hazavigyék, a ház előtt a kocsiban meghal. Zsófi mama kétségbeesve közli a hírt a vendégekkel. Kadisa szó nélkül távozik.

Negyedik felvonás

Árverésre dobolnak a Brazovics-ház udvarán. A nők a konyhában várakoznak, Tímár lép be, s közli Tímeával, hogy megvette neki a házat berendezéssel együtt, és ha nem utasítja vissza, felajánlja a kezét is. Tímea hálából igent mond, csak az a kérése, hogy Athalia és Zsófi mama a házban maradhasson. Az esküvő után néhány héttel Tímár számára bizonyossá válik, hogy felesége nem szereti. Nemsokára el kell utaznia. Athalia, aki minden lépésüket fi­gyeli, elárulja Tímárnak, hogy Tímea a kapitányt szereti. Tímárt biztosítja, hogy őrködni fog, amíg távol lesz. Tímár vidéki birtokán, a dolgozószobájában ül, amikor az inasa behozza a postát. E Mikor felbontja az egyik levelet, Noémi alakja jelenik meg előtte. Kinyitja régi lá­dáját, előveszi régi hajós ruháit, s a levelet elteszi a zsebébe. Régi öltözékében átevez a Dunán, kiköt a Senki szigetén. Noémi szalad elébe, viszi Teréza mamához, aki örömmel fogadja.  Egy nap a rózsalevelekkel teli kádból Tódor ugrik elébük. Megfenyegeti Teréza mamát és Noémit, hogy feljelenti őket. Tímár előveszi a levelet, ami nem más, mint egy 90 éves bérleti szerződés a szigetre, Teréza mama nevére. Tódor bosszúsan elmegy. Noémi átöleli Tímárt, de az most érzi igazán csalónak magát, nem akarja Noémit magához kötni. Tímár távozni készül, elbúcsúzik a lánytól, Tódor leshelyéről figyeli őket. Mikor Tímár elindul a csónakja felé, egy fa mögül rálő. Noémi fut a hang irányába. Tímárnak nem esett baja, és bosszúállás helyett pénzt ad Tódornak, s egy ajánlólevelet egy brazil bankházba azzal a feltétellel, hogy soha többé nem kerül a szeme elé. Noémi, látva hogy Tímárnak nem esett baja, boldogan át­karolja, és nem engedi el a szigetről. Tímár csónakja be­sodródik a Duna közepére.

Ötödik felvonás

Otthon Tímea kedvesen, de tartózkodva fogadja Tímárt. Tímár megkönnyebbülten olvassa egy levélben, hogy Tódort sikkasztásért gályarabságra ítélték.Tímár újra a Senki szigetén, fia született. Noémi megmutatja Teréza mama sírját. Tódor megszökik a gályáról. Komáromban egy kocsmában Tímárt ócsárolja. Kadisa, ezt hallva, párbajra hívja, meg is sebesíti a homlokán, kardja kettétört. Zsófi mama elbeszéli Tímeának a párbajt. Másnap Kadisa el­küldi Zsófi mamával a kard markolatát egy ládikában Tímeának. Tímea gyöngéden végigsimítja a markolatot. Zsófi mama odaadja a levelet is, Tímea válaszol rá. Tímár lelkiismeret-furdalással tér haza. Athalia elmeséli neki a tör­ténteket. Tímea kedvesebb, mint azelőtt. Athalia ráveszi Tímárt, hogy mondja azt a feleségének, hogy elutazik, s ő elvezeti majd egy titkos ajtón át egy helyre, ahonnan tanúja lehet Kadisa és Tímea találkozásának. A sebesült Tódor a Senki szigetén erőszakoskodik Noémival, aki Tódor pisztolyával védi meg a gyermekét, Tódor bosszúszomjasan távozik. Athalia tervének megfelelően Tímár tanúja Kadisa és Tímea találkozásának, és annak is, hogy az asszony nem volt hűtlen hozzá. Megszégyenülve hallja, hogy Tímea akkor is kitartana mellette, ha igazak lennének is a vádak Tímár meg­gazdagodását és hűtlenségét illetően. Tímár megátkozza a házat és lakóit, feldúltan távozik. Athalia látja, hogy célja nem sikerült.

Hatodik felvonás

Hó borítja a levetinczi kastély parkját. Tímár magába roskadva ül. A besurranó Tódor magához veszi Tímár puskáját, rongyos kabátját pedig kicseréli Tímáréval, aki úgy néz rá, mintha kísértetet látna. Tódor elmeséli, hogyan ütötték rá a gályarabok bélyegét. Három levéllel zsarolja Tímárt: kettő feljelentés a török és a magyar kormány­nak, melyekben Csorbadzsi kincseinek elrablásával vádolja Tímárt, a harma­dik Tímeának szól, felfedve férje kettős életet. Hajlandó azonban hallgatni is, ennek ára a sziget, Noémi és a gyerek. Tímárt ez ébreszti fel kétségbeeséséből, felugrik, és nekiront Tódornak, dulakodni kezdenek. Tódor menekül a kastély parkján át, eltéved, és szakadékba zuhan. Tímárt odabenn a rettenetes kiáltás riasztja fel, eldobja a pisztolyt a kézéből. A kastély parkján áthaladva, megtalálja Tódor holttestét. Egy gondolat suhan át rajta: otthagyja Tódort a szakadék mélyén. A Senki szigetén talál menedéket Noémi és a gyerek mellett. Hónapok múlva találják meg a szétroncsolódott holttestet, fegyvere, ruházata és iratai alapján úgy vélik, Tímár halt meg. Fáklyások kíséretében viszik el a holttestet. A gyászév letelte után Kadisa és Tímea összeházasodnak. Tímár és Noémi a Senki szigetén él, a világtól távol.

 

Érdekességek

  • Egyesek szerint a Jókai regényében leírt Senki szigetének modellje a törökök lakta Ada Kaleh, vagy későbbi nevén Új-Orsova szigete volt, mely a Vaskapu erőmű építésekor víz alá került. http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2014/03/uj-orsova.html
  • A Színházi Élet 1918/32. számában Ahol „Az aranyembert"-t filmre teszik címen riportot közöl arról a hajókirándulásról, melyen Korda Sándor, Márkus László, Pásztory Miklós, Szőreghy Gyula és Kovács Gusztáv operatőr „megfelelő színhelyet keresett a dunai szigetek között ama területnek, amelyet Jókai Mór népesített be fantáziája remek alakjaival és amely „Senki szigete" néven lett örökismertté a világirodalom földrajzában."
  • Rajnai Gábort forgatás közben baleset érte, lebukott a vágtató lóról és bokáját törte, ezért a hátralévő néhány jelenetben Szöreghy Gyulát állították be Krisztyán Tódor szerepébe, ki mindvégig háttal állt a közönségnek. "Azt jól tudja a nagyközönség is, hogy Rajnai Gábort az „Aranyember” felvétele közben milyen súlyos baleset érte. A filmnek még az első részében fordult elő az a jelenet, amelynél Rajnai kitörte a lábát. Ekkor azonban már kész volt az egész film, csupán a harmadik részből hiányzott egy jelenet. Szerencsére ez a jelenet olyan, hogy Krisztyán Tódornak – ezt a szerepet játszotta Rajnai – mindvégig háttal kell lenni a közönséghez. Itt tehát könnyű megoldásról volt szó. Szöreghy Gyulát állították be Rajnai szerepébe." (Pánczél Lajos: Egy szerep - két szereplő. In. Képes Mozivilág, 1919/13)
  • A film 1922-es reprize alkalmából megjelent ismertető szerint Tímea film végén meghal. „Timea a szenvedések súlya alatt meghal. Utolsó kívánsága, hogy férje levetinci birtokára temessék.” In: Film-Újság, 1922. június 18.
  • Interjú Makay Margittal: „Első filmszereplésemig a moziról az volt az impresszióm, hogy a mozi az illúziók rózsaszínfátyolos bölcsője. Egy álombaringató, egy elbűvölő gyönyörűség, amely oda kívánkozik a babaszobák csodás, megfejthetetlen tündérregéi, elvarázsolt királykisasszony-kastélyos misztikus meséi közé.
    Az Aranyemberben való első filmszereplésem óta már jobban tudom mi a mozi: a legnehezebb feladatok óriási tömege, melyekről annak, aki azokban még nem vett részt, fogalma sincs! De még a film művésze is csak akkor ismeri fel őket teljes mivoltukban, ha odaül a vászon elé, a maga játékát megnézni…
    Megmondom őszintén: nem vagyok megelégedve első filmszereplésemmel… Kérem ne mondjon ellent!... A siker – ha már tényleg el kell hinnem azt, a mit mond -, akkor is csak látszólagos s az elismerés – a melyről maga beszél – nem illethet meg ezért a szereplésemért. Van benne egy rész, mit a beszélő színpadról magammal vitt jó emlékezésnek kell betudnom, egy részét pedig előlegként a közönség bizalmából jövő filmszereplésemhez. De úgy hiszem nem leszek méltatlan erre a bizalomra…”(Képes Mozivilág, 1919/3)
  • A Színház és Divat következőképpen számol be a forgatásról: „A Corvin most az „Aranyember”-t csinálja és az óriási filmnek egyik jelenete játszódik le az Ali Csorbadzsi háremében. Márkus László tervezte meg a háremet és nem hiszem – hogy Konstantinápolyban van hozzá hasonló. A keleti fantázia se lehet olyan színes, olyan pompázó, mint a Márkus Lászlóé. És a legnagyszerűbb háremben se lehet együtt annyi gyönyörű elány, mint amennyi itt volt ezen a szeptemberi éjjelen. Az Operaház balettkara adta a háremet, szőke, barna, fekete és vörös szépségek selymekbe, bársonyokba takarva, virágok között, puha szőnyegeken, vidáman, jókedvűen! Szöreghy pasa úgy jár-kel közöttük, mint  … mint egy igazi pasa… s a meghívottak is szeretnének odafutni a színre és odaheveredni az odaliszkok mellé … de ezt nem lehet, mert a mozigép nem ösmer tréfát és megtörténhetnék a vendégek egyikével, másikával, hogy – a felesége a moziban tudná meg, hogy mit csinált a férje az Ali Csorbadzsi háremében.” (Színház és Divat, 1918/39. 10.p.)
  • A Színházi Élet 1918/32. száma színes riportot közöl a külső felvételek színhelyeinek kereséséről: „Nem messzire haladt a kis hajó a Margitszigeten túl, amikor a társaság egyhangú ítélete folytán megállapodtak egy kies dunai sziget mellett. A hajóról azonnal csónakot eresztettek le a vízre, gondosan körülhajózták a kiszemelt szigetecskét és boldogan állapították meg róla, hogy ennél alkalmasabbat és megfelelőbbet még akkor sem találhattak volna, ha történetesen nem az Isten teremti előbb a világot és Jókai azután „Az aranyember"-t, hanem megfordítva: Jókai előbb írja meg „Az aranyember"-t és a jó Isten utána modelálja a világot, — többek között a Senki szigetét is. A kis társaság már jóelőre örült, mikor felfedezte az alkalmas helyet, ahonnan Krisztyán Tódor a vízbe ugrik, vagy a megfelelő területet, ahol Timár Mihályra lőhet, és a keskeny, ágas-bogas fákkal övezett ösvényt, amelyen át a csempészek elviszik Ali Csorbadzsi holttestét . . . […] a regénynek ahhoz a részéhez, amely nem a puszta, sivár és elhagyatott, hanem buján termő és dúsan virágzó Senki szigetén játszik: már találtak megfelelő színteret. Három napig tartó keresgélés után, a minap az Al-Dunán, a Vaskapu mellett találtak egy gyönyörű szigetet, a híres Dungyerszky család birtokát, amelyet „Az aranyember" felvétele céljaira a művészetet kedvelő Dungyerszkyek szívesen engedtek át. Most fásitják, virágokkal ültetik, gyepekkel rendezik a szigetet, hogy mindenben megfelelő színtere legyen a film ama részeinek, amelyek a Senki szigetén való életet, buja és virágzó gyönyörűséget fogják ábrázolni. Ehhez az aldunai felvételhez azután egy óriási hajó fog levonulni, „Az aranyember" film rengeteg szereplőjével, anyagával, kellékévei és felszerelésével, — amihez a hajózási társulatok egyik legnagyobb gőzösére lesz szükség, mert „Az aranyember" a legnagyobb apparátussal készül, melyet magyar filmfelvételre eddig alkalmaztak.”  
  • Makay Margit visszaemlékezése: Az egyik jelenet forgatása közben a csónakból beleestem a Dunába, a budai hídfőnél. Elsodort az ár, és egy hullám csaknem nekicsapott a cölöpöknek. Az utolsó pillanatban mentettek ki." (Film Színház Muzsika, 1989/50)

Galéria

Vélemények

„Nem sokan, csak annyian, ahányan az Uránia főpróbájára befértek, már láthatták is a Senki-szigetét az Aranyember keretében. A nézőtér zsúfolva volt és rendkívüli várakozás előzte meg. És ezt a várakozást a cím után levetített névsor minden tekintetben kielégítette. Filmre Vajda László irta, Korda Sándor rendezte és a díszleteket Márkus László tervezte. Beregi Oszkár, Lenkeffy Ica, Rajnay Gábor, Fáy Szeréna, Kürti József, Berky Lili, Bartos Gyula, Makay Margit, Szöreghy Gyula a főszereplők és a közönség percekig tapsolta ezt a névsort. Aztán kezdetét vette a film; helyesebben annak első része, öt felvonásban. A Corvin ugyanis az Aranyember-ből a legnagyobb szabású magyar filmet készítette el, amennyiben négy részből és húsz felvonásból áll. Hatalmas művészi munka, még hatalmasabb tőke raktározódott el tehát az Aranyemberben; aminek igazi visszhangot bárki csak akkor adhat majd, ha az egész a közönség elé került. De már most csak az első rész láttakor is, meg kell állapítani, hogy az Aranyember nemcsak a legnagyobb, de egyben a legnépszerűbb magyar film is lesz.” (Pesti Hírlap, 1918. november 16.)

„Az aranyember filmváltozata, amelyet Vajda László, egyik legrégibb és leghivatottabb filmszövegkönyvírónk szcenáriuma lapján, Korda Sándor, a Corvin-filmgyár artisztikai igazgatója rendezett, méltán nevezhető versenyen felüli produkciónak. A Jókai Mór kiváló szelleme, az akkori idők hangulat, általában: a páratlan fantáziával elgondolt regény egész stílusa a legtökéletesebben elevenedik meg ezen a filmen, amelynek előreláthatóan kimagasló sikere lesz a nagyközönség előtt is.
Ez a leggrandiózusabb magyar irodalmi mozgófénykép vetekedik a külföld legjobb litterális termékeivel. Filmszerű felépítése, stílusos és Pazar kiállítása, rendezésének ötletessége és megjátszásának művésziessége, ismételjük, hors-concours.
Márkus László a zseniális színpadi tervező projektumai alapján készültek Az aranyember díszletei, amelyekről eddig a szakemberek, de a nagy bemutató után a közönség is a szenzáció hangján fog beszélni.
A közreműködő művészek: Beregi Oszkár, R. Lenkeffy Ica, G. Berky Lili, Rajnai Gábor, Makay Margit, S. Fáy Szeréna, K. Demjén Mari, Szöreghy Gyula, Horváth Jenő, Bartos Gyula, Kürti József és Vándory Gusztáv, mindent elkövettek, hogy ezt a komoly, nemes és merész filmvállalkozást sikerre vigyék.” (Az aranyember. A Corvin monumentális mesterműve. In: Mozihét, 1918/51.)

„»Az aranyember« — filmen. (Jókai Mór regénye filmen. A Corvin-filmgyár műve. Az I. rész bemutatója hétfőn, január 20-án az Uránia színházban és a Mozgókép-Otthonban.) A magyar regény- és színpad irodalomnak kétségtelenül egyik legnépszerűbb műve, Jókai Mór halhatatlan becsű munkája: „Az aranyember". A kétéletű Timár Mihály érdekes történetét most filmen is viszontláthatjuk. A gyönyörű sikerekre visszatekinthető Corvin-filmgyár vette fel s nem kiméit sem pénzt, időt vagy fáradságot. A fáradság és az áldozat nem veszett kárba. „Az aranyember" nemcsak, hogy a magyar filmek vezető helyét foglalta el, de méltán sorakozik a külföldi filmgyárak nagy attrakciói sorába. Vajda László szcenáriuma alapján Korda Sándor rendezte a filmet s igy a siker és elismerés oroszlánrésze őt illeti. A legkitűnőbb művész gárda játssza a szerepeket: Beregi Oszkár (Timár), R. Lenkeffy Ica (Noémi), G. Berky Lili (Athália), Makav Margit (Tímea), Rajnai Gábor (Krisztván), Fáv Szeréna (Teréza), Demjén Mari (Brazovicsné), Bartos Gvula (öreg Krisztyán), Kürti József (Fabula), Horváth Jenő (Brazovics), Vándory Gusztáv (Kadisa), Szöregh Gvula (Ali Csorbadzsi). Dicsérettel kell még megemlékezni Márkus Lászlóról, a díszletek tervezőjéről. Két olyan nagy színház, mint a Mozgókép-Otthon és az Uránia egyszerre veszi műsorára ezt a brilliáns filmet. A premier előadásaira már ma válthatók jegvek.” (Pesti Napló, 1919. január 18.)

„»Az aranyember« — filmen (Jókai Mór regénye filmen. — A Corvin-filmgyár mesterműve. — Az I. rész bemutatója hétfőn, január 20-án az Uránia Színházban és a Mozgókép-Otthonban.) Hány ezren gondolunk vágyakozó álmodozással, ebben a feldúlt világban, a — Senki szigetére... oda, ahol a világtól elrejtőzve a boldogság békéjét élvezték ifjúkorunk híres regényalakjai: Tímár és Noémi . . . Életgondjainkból szinte menekülni igyekszünk egy álmodott másik világba, hogy — feledjünk. Soha annyian nem érezték ezt, mint mai napság és sohasem olvastak annyi regényt, mint éppen ma. Jókai aranyködben játszó poézisa ma ezreknek és ezreknek a vigasztalója. Sohasem volt tehát aktuálisabb, mint ma, ez a vállalkozás, amely Jókai egyik legnagyobb művét „Az aranyember"-t még közelebb hozza hozzánk, a testet öltött fantázia, a film hatalmas segítségével! „Az aranyember” megfilmesítését a kontinens legnagyobb filmgyárainak egyike, a Corvin végezte — egész vagyont jelentő befektetéssel. A rendezés Korda Sándor műve. Vajda László szcenírozásával és Márkus László díszletterveivel. A filmmű főszerepét Beregi Oszkár játszotta bravúros művészettel és vele osztozik a dicséretben Rajnai Gábor, mint Krisztyán, Lenkeffy Ica a bájos Noémi, Makay Margit, a finom Tímea és Berky Lili, mint erőteljes Athália. A többi szerepekben: Fáy Szeréna, Demjén Mari, Bartos Gyula, Kürti József, Horváth Jenő, Vándory Gusztáv és Szőregh Gyula jeleskednek. Jókai regényének hatalmas anyagát egy filmdarab keretében természetesen lehetetlen beleszorítani „Az aranyember“-t. tehát három részbe kellett felosztani. Mind a három rész önmagában is kerek egész, — de lebilincselő érdekességgel fokozza az érdeklődést a folytatás iránt. Bízvást mondhatjuk, hogy irodalmi esemény lesz ennek a nagyszabású filmműnek a bemutatása. „Az aranyember" kivételes filmművészeti nívója abban is megnyilvánul s ami tudtunkkkal először történik meg — két olyan nagy mozgóképszínház, amelyek mindig csak kizárólagosan, másutt nem játszóit monopol filmeket mutatnak be: a Mozgókép-Otthon és az Uránia most egyidőben hozzák színre ezt a grandiózus filmalkotást. Bizonyos, hogy ezzel számítanak arra a hatalmas érdeklődésre is, amit „Az aranyember" a közönség széles rétegeiben fel fog kelteni és módot nyújtani arra, hogy ezt a páratlan szépségű filmalkotást egy este , sok ezren élvezhessék. Az első rész bemutatója hétfőn lesz az Urániában és a Mozgókép-Otthonban egyszerre. Az előadások kezdetét mindkét színház külön állapítja meg a jövő hét egész tartamára s a premierre mindkét színházban már ma válthatók jegyek előre. Szenzációs várakozás előzi meg már is ezt a premiert, mert „Az aranyember" filmről már sokat beszéltek mindenütt művészkörökben s a sok jó, amit a filmről elmondtak, kiszivárgott a nagyközönség soraiba is. Bízunk benne, hogy a siker igazolni fogja ezt a magyar művet, amely a világhírű regény révén hivatva van a magyar filmművészet exportját hatalmas lépéssel előbbre vinni." (Világ, 1919. január 18.)

„(A teljes Aranyember az Urániában.) A nevezetessé lett Corvin-film I., II. és III. részének minden várakozást felülmúló sikere arra indította az Uránia igazgatóságát, hogy a három részt együtt — tehát a teljes Aranyember-filmet — egyszerre mutassa be színházában. Az Uránia megszerezte ez együttes bemutatás kizárólagos jogát és már hétfőtől kezdődőleg Jókai halhatatlan regényének filmjét teljes egészében mutatja be egy-egv előadás keretében. A hatalmas film (14 felvonás!) az Urániában ¼ 4, ¼ 6 és ¼ 8 órakor kerül előadásra. Az Uránia pénztára már vasárnaptól fogva egész hétre árusítja ez előadásaira a jegyeket.” (Pesti Hírlap, 1919. február 9. vasárnap)