ALRAUNE

Alkotók

Edmund Fritz / Fritz Ödön rendező
Kertész Mihály rendező
Hanns Heinz Ewers író (Alraune. Die Geschichte eines lebenden Wesens, regény 1911.)

Falk Richárd

forgatókönyv

Szereplők

Gál Gyula Jack Brinken professzor
Szöllősi Rózsi Alraune
Körmendy Kálmán Frank Braun
Malatinszky Böske Alma Raune, az utca leánya
Erdélyi Géza Gontran Farkas
Kardos Andor Gontran Sebestyén, a jogtanácsos
K. Kovács Andor Petersen tanársegéd
Árnyai Károly Manesse ügyvéd
Lux Margit Elza
Szlatényi Violetta  
Törzs Jenő  
Daniel Viktor  
Szobierszki Boleszlav  
amerikai táncospár  

Produkciós stáb

Klein Sándor producer

Gyártási és bemutatási adatok

Hunnia filmvállalat (Hungaria filmgyár) gyártó cég
Hunnia filmvállalat (Hungária filmgyár) forgalmazó
1918. december 10. (Mozgókép-Otthon) sajtóbemutató
1919. január 27. (Mozgókép-Otthon) bemutató

Külső forgatási helyszínek

  • Frank Braun hazautazási jelenetét Budai Dunaparton, a helyiérdekű vasút kupéjában vették fel (forrás: Pánczél Lajos: A külső filmfelvételek érdekességei In: Mozihét, 1922/18)

Filmtechnikai specifikáció

Öt felvonásos némafilm, eredeti hossza ismeretlen.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
plakát BTM Plakáttár, grafikus: Földes Imre - Sátori Lipót

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1918/19, 35, 38, 45, 47, 50, 1919/1, 7
  • Mozi-Világ, 1918/42, 44, 50, 51, 1919/1, 3
  • Mozihét, 1918/19; Színház és Divat, 1918/50, 1919/4
  • Színházi Élet, 1918/41, 50
  • Mozgókép-Otthon, Műsorfüzet, 1919. január 27.
  • Új Lap, 1920. április 20.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 115. p.
  • Pánczél Lajos: Pereg a film. Bp. é.n. [1920 körül] 113-114. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961.  356. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 24., 25., 94. p.
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 66. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 163, 217. p.

Tartalom

Frank Braun, a filozófus és életművész a történet hőse, aki párbajra hívja a természet erőit, s megpróbálja megeleveníteni az Alraune-legendát. Nagybátyja, Jack Brinken, a híres tudós professzor furcsa kísérletei segítik a megvalósításban. Mesterséges úton egy Alraune-t teremt, akinek Alma Raune, a termékeny és csapodár utcalány az anyja, Noerissen, az elvetemült, halálraítélt rablógyilkos az apja.  Alraune tündöklő szépségű, de kegyetlen leánygyermek képében kel életre, és bekövetkezik minden, amiről a legenda mesél: nyomában ott jár a szerencsétlenség, kétségbeesés és a halál. Mindenki rút halált hal, aki csak a közelébe ér, kivéve teremtőjét Frank Braunt, akinek agyában megszületett teremtésének gondolata. A teremtőt és teremtményét ellenállhatatlan szerelem vonzza egymáshoz.  Ez a szenvedély már Braunt is majdnem felemészti, s csak úgy tud megmenekülni a biztos pusztulástól, ha összezúzza a testet öltött sátáni gondolatot.

A Mozgókép-Otthon műsorfüzetében megjelent tartalmi ismertető:
„Jack Brinken, a híres professzor tudományos előadást tart a mesterséges úton előállított élőlényekről. Az előadás alatt Braun Franknak, a professzor unokaöcsének különös gondolata támad és az előadás végeztével elsiet Gontram Sebestyén jogtanácsoshoz, akitől elkéri a birtokában lévő Alraune gyökeret. Erről a gyökérről azt tartja a legenda, hogy akasztófa tövében terem, amikor az akasztott ember teste érintkezik a földdel. Akinek birtokába kerül egy ilyen Alraune-gyökér azt üldözi a szerencse, egy idő múlva a szerencse nyomába a boldogtalanság lép.
Braun Frank a neki ajándékozott Alraune-gyökérrel Jack Brinkenhez siet és arra ösztökéli a professzort, hogy próbálja ki legendát és teremtsen egy élő Alraunét. Az apa már meg is volna a haláraítélt rablógyilkos Noerissen személyében s most anyát keresnek az érdekes kísérlethez. Braun Frank bejárja az éjjeli lebujokat és hosszas keresés után megtalálja az anyát is: Alma Raunét az utca leányát, akit tizenötezer márkáért rávesznek arra, hogy alávesse magát a professzor kísérletének.
Múlnak a hetek, hónapok – és megszületik a kis Alraune. De a szerencsétlenség ott jár a nyomába: születése az anya életébe kerül és nemsokára meghal Petersen tanársegéd is. A professzorra viszont arany napok virradnak. Merész tőzsdei spekulációkba kezd és minden sikerül neki. Hallatlan vagyonra tesz szert. A kis Alraune különös lénye már gyermekkorában különböző vadságokban és kegyetlenségekben nyilvánul meg, úgy, hogy a professzor zárdába küldi, remélvén, hogy a szigorú nevelés megjavítja. Ám a zárdába, hol többek között a halálba küldte növendéktársát, Elzát – sem tartják sokáig és Alraune visszakerül a Brinken-kastélyba.
Mint felnőtt leány Alraune temperamentuma kegyetlenségekben találja az örömét. Összeveszíti a két legjobb barátot: Mohnen bárót és Geroldingen kapitányt. Az afférből párbaj lesz, melynek halottja: Geroldingen. Aztán sofőrjét mind gyorsabb és gyorsabb hajtásra unszolja. A bekövetkezett katasztrófa a sofőr halálát okozza. A kis tüdőbajos Farkast táncra nógatja, aztán hideg pezsgőt itat vele és kiviszi a fehér, havas éjszakába: egy új áldozat Alraune áldozati oltárán. Nem marad ki ebből a szomorú sorból Brinken professzor sem, aki elveszti egész vagyonát és az öngyilkossághoz menekül. Halála előtt azonban beírja az Alraune sorsát tartalmazó könyvbe: „Braun Frank, – te leszel az utánam következő sorstárs, te ki nekem Alraune születésére az ötletet adtad.”
Brinken halála után Braun Frankot – mint Alraune gyámját hazahívják hosszú utazásából. Braun Frank megrendülve olvassa Brinken utolsó sorait, de nem tud elmenni Alraune mellől, mert halálosan szereti. És Alraune is megszerette Braun Frankot. Víg mulatságban telnek napjaik. Egy vadászat alkalmával a lesben álló Braun Frankot Alraune golyója megsebesíti. Egész közel a szívéhez hatol a golyó, s csak Alraune odaadó ápolása menti meg az életnek. Braun Frank rémülten látja a sors útmutatását ebben is: menekülnie kell. Egy éjjel a cselédség különös látványra lesz figyelmes. Telihold van és Alraune öntudatlan állapotban a kastély meredek párkányán mászkál. Rohannak Braun Frankért, aki ellenállhatatlan erőtől hajtva rákiált a holdkórosra, ezzel felébreszti és Alraune a magasból lezuhan. Braun Frank megrendülve áll Alraune holttesténél: „Bocsáss meg nekem halott Alraune, hogy játszani mertem a természet hatalmával.” (1919. január 27.)

 

Érdekességek

  • Az Alraunok a germán mithológia szerint a mandragóra cserje gyökeréből képződött gonosz, pokoli szellemek voltak. Az akasztott ember bitója alatt alakult ilyenné a mandragóra -gyökér. Az akasztás napján éjjel 12 órakor kellett kihúzni a földből, de a gyökér olyan velőtrázóan síró, ordító hangot adott, hogy a ki kihúzta, annak előzetesen be kellett dugaszolni a fülét, különben a rettenetes hangtól ijedtében rögtön szörnyethalt. Az ilyen mandragóra-gyökérdarabka azután egy fantasztikus emberi vagy ősállati szörny félreismerhetetlen alakját mutatta s a babonás nép fétisként őrizte. Az Alraune a házba gazdagságot hozott, de a környezetre romlást, pusztulást és halált. Csak a gazdáját kímélte meg.” (Az Est, 1918. július 19.)
  • „PÖR EGY MAGYAR FILMDARAB MIATT BERLINBEN. A berlini bíróság előtt a minap igen érdekes pör folyt le, amelynek tárgya egy magyar filmdarab volt. Hans Heinz Ewers világ-hírű darabjának, az Alraune megfilmesítése körül már az elmúlt évben támadtak nézeteltérések és pörök. Egy berlini filmgyár állítólag megvette az Alraune megfilmesítési jogát, viszont a tulajdonképeni jog a magyar Hunnia illetve a német Neutral filmgyáré volt. A Hunnia tudvalevőleg az Alraunet filmre is hozta és hogy milyen sikerrel, bizonyítja az, hogy nemcsak Magyarországon aratott a darab nagy sikert, hanem a külföldön is. Két berlini filmgyár állott egymással szemben és mindakettő magának vindikálta az Alraune megfilmesítésének a jogát. A bíróság a Neutral-filmgyár javára döntött, amely azonban nem a saját gyártmányát hozta forgalomba, hanem a magyar Hunnia filmgyár képét és igy a magyar Alraune minden további akadály nélkül fut majd a német mozgófénykép-színházakban is.” (Színházi Élet, 1919/17) 
  • „Az erkölcs nevében. Hans Heinz Eversnek, az ismert, német regényírónak Alraune című regényét, mely magyar nyelven Pajzs Elemér forditásábaii jelent meg, a budapesti királyi ügyészség elkobozta. Ugyancsak elkobozta az ügyészség a regény reklámczéduláit is. A könyv kiadójánál, Tevan Adolfnál Békéscsabán a gyulai királyi ügyészség lefoglalta a raktáron lévő példányokat, a ma délelőtt folyamán pedig rendőrök és detektívek járták végig a pesti könyvesboltokat és összeszedték az Alraune példányait.” (Az Ujság, 1917. december 19.) 
  • „Elitélték az „Alraune" magyar kiadóját. Nagy port vert föl néhány hónappal ezelőtt Hans Heinz Ewers „Alraune" című fantasztikus regénye, melyet a békéscsabai Teván-nyomda adott ki magyar fordításban. A könyvet szeméremsértő tartalmáért a budapesti ügyészség betiltotta és elkobozta. Mint Gyuláról jelentik, a minap tárgyalta ezt az ügyet az ottani törvényszék szakbizottsága. Az ügyész a szeméremsértő sajtó megfékezésére példának való statuálását kérte s a kiadót, Teván Andort összesen 3000 korona pénzbüntetésre ítélte a bíróság.” (Pesti Napló, 1918.augusztus 28.)
  • „Elkobozták az „Alraune“ plakátját A főkapitányság felhívta a kir. ügyészség ügyeimét arra, hogy a Tevan kiadásban megjelent  „Alraune” cimű regény plakátjának szövege, mely úton-útfélen látható, szeméremsértő. Az ügyészség egyetértett a rendőrséggel és elrendelte a plakát elkobzását, a melynek foganatosításával a rendőrséget bízta meg. Minthogy a plakátot Békésgyulán állították elő, az ügyészség megkereste a gyulai ügyészséget az eljárás folytatására.” (Az Est, 1917. december 19.)
  • A regény magyar kiadásának betiltása az irodalmi körökben azért is felháborodást keltett, mert a német nyelven megjelent regény már öt éve forgalomban volt Magyarországon és sokkal több példány fogyott el belőle, mint ahány példányban a magyar kiadás megjelent.
  • A regényben Brinken professzor egy kivégzett bűnöző spermájával mesterségesen megtermékenyít egy nyomornegyedben élő, könnyűvérű pincérnőt. A megszülető gyermeket ő nevezi el Alraune-nak (a kábító mandragóra gyökér német neve), és lányává fogadja, anélkül, hogy elárulná neki a titkát.. Brinken mindent titokban tart, mert attól fél, hogy a szüleitől minden rosszat, gonoszságot örökölt a lány. Ám egyetemista unokaöccse, Frank Braun,váratlanul felbukkan egy este a kastélyban és  első látásra halálosan beleszeret a gyönyörű lányba. A filmben a korabeli leírások szerint a lány megteremtésének ötlete Frank Brauntól származik.
  • A korabeli források a film gyártójaként Klein Sándor Hunnia Filmvállalatát jelölik meg. Ez valószínüleg tévedés, mert Klein Sándor cége a Hungária és ebben az időszakban Hunnia nevű filmgyártó cég nem létezett. A másik tisztázatlan dolog a rendező személye, ugyanis a korabeli sajtóban csak Edmund Fritz neve szerepel. Nemeskürty szerint azonban Kertész Mihály volt a film társrendezője. Az összes nemzetközi adatbázis ezt átvette, s a film minden Kertész filmográfiában szerepel. 
  • „AZ ALRAUNE-ról irt legutóbbi közleményünket azzal egészítjük ki, hogy a darab szcenáriumát Falk Richárd írta, Ten Brinkent pedig nem Beregi, hanem Gál Gyula játssza. Az Alraunet egyébként Fritz rendezővel vállvetve Kertész Mihály rendezte.” (Színházi Élet, 1918/42)
  • A regénynek számos filmváltozata készült. (Alraune, 1928. r: Henrik Galeen; Alraune 1930. r: Richard Oswald; Alraune, 1952. r: Arthur Maria Rabenalt)

Galéria

Vélemények

Színházi Élet, 1918/50.

„Hunnia filmgyár: Hans Heinz Ewers "Alraune" című nagyszerű és épp ezért betiltott regényének filmátdolgozását hozta. Egy regénynek drámai formára való átdolgozása azt jelenti, hogy a regény lényege és a jellemek törhetetlensége által előidézett ütközőpontok ereje mintegy nagyítón át érzékeltessék. Az „Alraune” filmátdolgozása (Falk Richárd munkája) eme követelménynek az ellentéte. Fritz Ödön rendezése a regény irodalmi értékeit teljesen megsemmisíti és a Hunnia című vállalat szűkkeblűsége azt a néhány értéket is agyonüti, amelyet a rendező elgondolása meg tudott volna teremteni. Megint a régi hiba: nagy akarás és kis tudás.
Ewers regénye szimbólum: ama pszichológiai és szexuális mozzanatoknak szimbóluma, amelyek az emberi öntudat küszöbe alatt hullámoznak, tudatossá majdnem sohse válnak, de életünk erős rugói. Ennek a filmen nyomát sem találjuk.
Szőllősi Rózsi nagy igyekezettel játszott, de nem „Alraune”. „Alraune”-t filiszteri szemmel nézni nem szabad. Gaál Gyula nagyszerű egyénisége egyes jeleneteknek, amerikai nívót ad. Körmendy a Frank Braun szerepének differenciált titokzatosságának labirintusában nem tudott eligazodni kellőképpen. Lux Margit kis szerepében jól hatott. A többi szereplőkről csak annyit érdemes feljegyezni, hogy minden nívót elrejtenek.
Egy varietében lejátszódó perverz táncjelenet kitűnő rendezése sejteti, hogy a rendező nívósabb munkára is képes volna, ha elég anyag állana rendelkezésére. Csoportos jelenetei jók. Felvételei tiszták.”

„Alraune — Egy különös lény története — A régi rendszer cenzúrája betiltotta tavaly Hans Heinz Ewers világhírű regényének az Alraune magyar forditását. Ez a tény azonban nem riasztotta vissza Klein Sándor Hunnia filmvállalatát, hogy a híres darabot filmre ne hozza. Falk Richard kitűnő szcenáriuma alapján Fritz Ödön, a Messter gyár volt rendezője filmesitette meg az Alraunet, amely a keddi, Mozgókép-Otthonbe!i bemutatóján igazán szenzációs feltűnést keltett elsősorban a darab különleges sujetje miatt, másodszor az amerikai stílű, nagyhatású, mondhatni remek jelenetei miatt, végül föltűnést keltettek páratlanul szép, tiszta fotográfiák. A főszereplők nagyszerűt produkáltak: Gáí Gyula, dr. Erdélyi Géza, Körmendy Kálmán a férfiak részéről minden dicséretet és elismerést kiérdemelnek. Alraune szerepét a bájos Szőllősi Rózsi játssza, akinek ez az első nagy filmszerepe, amelyet igazi érzéssel játszott végig. Egy új szereplő is tűnik föl: Malatinszky Böske Alma Raune szerepében; hévvel és temperamentummal játszotta az utca leányának nehéz szerepét. Külön ki kell emelni Lux Margit játékát, aki ezúttal is elárulta nagy tehetségét Az 5 felvonásos darab az újév elején jelenik meg, hogy filmen bemutassa egy csodálatos lény születését, furcsa életért és tragikus halálát...” (Színházi Élet, 1918/50)