A RIPORTERKIRÁLY

Jaguár (címváltozat), Krajcáros igazság (címváltozat), The Reporter King (angol címfordítás)

Alkotók

Pásztory M. Miklós rendező
Heltai Jenő író (regény: Jaguár, 1914)
Karinthy Frigyes forgatókönyvíró

Szereplők

Várkonyi Mihály Toll Ákos, az ifjú riporter
Lenkeffy Ica a kiadó leánya
Horváth Jenő Pausálé úr. a kiadó
Hajdu József  a detektív
Újváry Lajos  
Mészáros Alajos  
Bartos Gyula  
Lajthay Károly  
Szalkay Lajos  

Produkciós stáb

Pásztory M. Miklós producer
Korda Sándor producer

Gyártási és bemutatási adatok

Corvin gyártó cég
Corvin forgalmazó cég
1917. augusztus 31 (Mozgókép-Otthon) sajtóbemutató
1917. november 26. (Corso) bemutató
56/1920 cenzúrahatározat

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, hossza a 56/1920 számú O.M.B. határozat szerint 1175 méter.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
plakát

OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Ékes Árpád); MNFA, Plakáttár (1 db, grafikus: Ékes Árpád)

Bibliográfia

  • Mozihét, 1917/29, 30, 31, 34, 39, 47, 1918/14
  • Mozi-Világ, 1917/47
  • Mozgófénykép Híradó, 1917/40;
  • Színházi Élet, 1917/48 (a bemutatóról)
  • Magyar Színpad, 1917. szeptember 7.
  • Színházi Újság, (Kolozsvár) 1917/41
  • A mozi (Miskolc), 1918/13
  • Belügyi Közlöny, 1920. 805. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 85. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961.  352. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 44., 47. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 324. p.
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). Bp. 1974. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)107. p.,
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 43. p.

Tartalom

„A Pesti Posta nagyon rosszul menő újság, alig fogy el húsz példány belőle. Kiadója, a zordon Pausálé ur beszüntetni szándékozik, hacsak a jövő vasárnapig munkatársai olyan szenzációt nem szállítanak, amely egyszeriben tekintélyesre nem szökkenti a példányszámot. Toll Ákos, a riporter nagyszerű szenzációt eszel ki, amellyel egyszeriben nemcsak az újságot lendíti fel, de magamagát is a riporterek királyává avatja magát. Két kollégája segítségével betörést rendez, a betörés előkészületei és fázisai megjelennek a lapban, amelyet mohón olvas az egész város. A „Pesti Postá"-ból a legkapósabb újság lett két nap alatt. Pausálé bácsi túl boldog, de szegény, sajnos valóra ébred, a gézengúz újságírók — hozzá törtek be. A betörőbandának, amely nem nevezi meg magát — egy feltétele van, hogy az elrabolt kincseket visszaadja Pausálé urnák, hozzá kell adni a leányát Toll Ákoshoz. Pausálé ur kézzel-lábbal tiltakozik ellene, hogy leányát a kis újságíróhoz adja, de végre is, mikor már elunja a sok zaklatást s miután látja, hogy a híres detektív sehogysem tudja előkeríteni az elrablott kincseket, beleegyezik a mezalianszba. (Mozihét, 1917/39)

„Fölöttébb mulatságos a história: egy zsugori újságkiadónak, akinek rosszul megy a lapja és nagyon gyengén fizeti a munkatársait, nagyszerű szenzációt szállít a riportere a kiadó leányának, — akit a kis riporter halálosan szeret, — baráti szövetkezésében. Óriási betörésről szól a szenzáció, amely kizárólag csak ebben az újságban olvasható. Az elkövetés fázisaiban izgalmas egymásutánjai jelennek meg a rendkívüli kiadásokban, a betörők bejelentik, hogy no most megkezdik a betörést, most végezték el, most szöknek. A dologról természetesen tudomást vesz a rendőrség is, de tehetetlen a betörőkkel szemben. Végre is a kiadónak, akinek ekkor már százezer példányban fogy el a lapja, tragikus módon tudomásul kell vennie, hogy a betörést az — ő lakásán követték el. A kiadó leánya és a riporter, — a történet megnyugtató pointje gyanánt, — egymáséi lesznek.” (Színházi Élet, 1917/48)

„Tegnap este bemutató volt a belvárosi Corso-mozgóban, még pedig nem szokványos mozi-bemutató, hanem irodalmi vonatkozású magyar premier. A riporterkirály című film jelent meg a közönség előtt, amely nem egyéb, mint filmalakja Heltai Jenő Jaguár című regényének. A színlap ugyan nem tünteti fel az illusztris szerző nevét, de a regényt mindenki olvasta és mindenki nagy örömmel ismeri meg a vásznon a „Krajcáros Igazság" szerkesztőségének bohém tagjait, a lírai költőt, a párisi levelek női álnév alatt csevegő, bajszos, pohos íróját, a fukar kiadót, annak bájos leányát és legfőként a ravasz és kedves riportert. A regény minden üde bája és franciás, graciózus kedvessége csorbítatlanul megmarad a filmen. A rendező kár, hogy nevét nem tudjuk, pompás munkát végzett a színészek kezére olyan fordulatokat játszott, amelyek tökéletesen filmszerűek, amellett nívósak. A magyar filmeket fellengzős jelzőkkel szokás illetni, annyi azonban kétségtelen, hogy hosszú időn belül nem láttunk ilyen épkézláb, érdekes, kellemes és hibátlan mozgóképet. Heltai-regény főalakját a kitűnően mozgó Várkonyi Mihály játssza, partnere a szépséges Lenkeffy Ica. A többi szereplők: Horváth Jenő, Hajdu József, Újvári Lajos, Mészáros Alajos, Szalkay Lajos jobbnál-jobbak. Külön kell említeni Karinthy Frigyest, aki nemcsak tökéletes scenáriumot készített a regényből, amilyet csak kitűnő iró csinálhat másik író művéből, hanem igen sok filmszerű ötlettel tette még gazdagabbá a film humorát és kedvességét.” (Pesti Napló, 1917. november 27.)

Galéria

Vélemények

„Az új darabnak, amelyet a Corvin filmgyár készített, A riporterkirály a címe és egy kis fővárosi újság intimus életébe tekint bele egy ravasz, leánykérési históriával és talpraesett „riporterstiklikkel" kapcsolatosan. A redakciók világa, az az izgalmas, varázsos légkör, amely egy-egy újság mikrokozmoszát körül fogja, mindig tárgya volt a közérdeklődésnek, s megoldhatatlan rébusz még ma is milliók számára, hogyan készül az újság szinte percek alatt; az újságírók, ezek a minden pillanatban a legnagyobb eseményekre felkészült urak, hogyan birkóznak meg a torlódó szenzációk ijesztő anyagával, s hogy lehetnek léhák, bohémek mégis, imádandó slendriánok, akik míg élők és holtak fölött ítélkeznek, alapjában olyan kezesek, mint a báránykák. A riporterkirály témája, amelynek alapötletében egyik előkelő irónk kedves és népszerű regényére ismerünk, Karinthy Frigyes szellemes átdolgozásban került a filmre.... A darab rendezését egy régi rutinér, Pásztory M. Miklós, a Corvin egyik igazgatója végezte gonddal, hozzáértéssel, valóban művészi kézzel. A népszínművek után, amiket rendezett, most vígjátéki sujet feldolgozásával fog aratni tekintélyes sikert. A kitűnő rendezés mellett a színészek brilliáns játéka is meg fogja hozni a megérdemelt elismerést a darabnak. Várkonyi Mihály, a magyar moziközönség rajongott amorózója játssza a zseniális ifju riportert, a kiadó szépséges és asszonyi ravaszságokban a riporterrel konkurráló leányát pedig Lenkeffy Ica, Horváth Jenő a kiadó. Alakítása pompás Az öreg Harpagon, akit baleknek tesznek meg a leánya meg a riportere, a legtragikusabban mulatságos figura. Hajdú József egy detektív szerepében győz meg ismét arról, hogy egyik legkitűnőbb jellemszínészünk. Mészáros Alajosnak, Ujváry Lajosnak és Bartos Gyulának is hálás, finoman groteszk szerepek jutottak, amelyeket ők a maguk nemében a legtökéletesebbekké tettek.  (Színházi Élet, 1917/48)