A PARADICSOM

Alkotók

Kertész Mihály  rendező (film rész)
Balassa Jenő rendező (színpadi rész)
Földes Imre író
Zerkovitz Béla zene
Emőd Tamás  versek
Marton Géza zenei rendező

Szereplők

Sziklay Jenő Dr. Veisz Izsó ügyvéd, a férj
Kovács Lili a feleség
Lábass Juci színinövendék
Szabolcs Ernő Dolfi bácsi
Faragó Jenő ügyvédbojtár
Berky Kató szobalány
Fenyő Emil viceházmester

Produkciós stáb

Ungerleider Mór producer

Gyártási és bemutatási adatok

Projectograph gyártó cég
Projectograph forgalmazó cég
1915. március 10. (Apolló) bemutató

Külső forgatási helyszínek

  • Budapest utcái

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, két színpadi- és egy filmrészből álló moziszkeccs filmrésze, 1 felvonásos, eredeti hosszát nem ismerjük.

Fellelhetőség, források

A filmrész kópiája nem maradt fenn.

Bibliográfia

  • Mozihét, 1915/3
  • Pesti Hírlap, 1915.március 11.
  • Pesti Napló, 1915. március 13.
  • Az Est, 1915. március 13.
  • Apolló mozi korabeli műsora
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 142. p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 84. p.

Tartalom

A moziszkeccs tartalomleírásai a korabeli napilapokban:

"Történik Budapesten. Egy pesti ügyvéd fiatal felsége pompás paradicsomtollas kalapot vásárol, amelynek árárt – 250 koronát – a férje vonakodik megfizetni. A férj határozottan kijelenti, hogy nem fizeti ki a kalap árát, mire az asszony nagy jelenetet rendez és elhagyja a férjét épp akkor, amikor uzsonnára várják a család meghitt barátját és rokonát Dolfi bácsit, aki a fiatal pár meleg fészkében vidám „paradicsomában” keres vigasztalást agglegény életének sivárságáért.
Dolfi bácsi már hűlt helyét találja a fiatalasszonynak és azt tanácsolja az ügyvédnek, hogy fizesse ki a kalap árát. Közben egy kliens érkezik, egy bájos fiatal hölgy, aki mint színinövendék mutatkozik be. Elmondja, hogy vett egy pompás paradicsomtollas kalapot, azonban pénze nincs, hogy kifizesse és a divatárusnő el akarja árvereztetni a zongoráját, sőt a kalapot is. Az ügyvéd szerelemre gyullad a szép színinövendék iránt s amikor az egy dallal meghívja teára magához, átadja neki a kalap árát – 300 koronát – hogy fizesse ki a divatárusnőt. A leány el van ragadtatva az ügyvédtől; a fiskális pedig nem tudja magát tovább türtőztetni és – megcsókolja a szép kliensét. Ebben a pillanatban azonban felpattan az ajtó és – belép a feleség. A színinövendék kacagva lép hozzá, átadja neki a háromszáz koronát, a paradicsomtollas kalapot. Kiderül, hogy a lány a feleség barátnője, s az egész jelenetet a feleség rendezte – a faképnél hagyja a doktort, s az asszony is elmegy válással fenyegetőzve.
A szegény ügyvéd egyedül fekszik le az éjszaka s zűrzavaros álmai vannak, amelyek sorra megelevenednek a mozi vásznán. Kacagtatóbbnál kacagtatóbb, frappánsabbnál frappánsabb jelenetek követik egymást – s mikor végre felébred az ügyvéd, megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy csak álom volt az egész. Másnap délfelé újra betoppan hozzá Dolfi bácsi és nemsokára az ál-színinövendék is, aki az ügyvédnél adott találkát a barátnőjének, a doktor nejének. Meg is érkezik az asszonyka, aki már féltékeny a barátnőjére és hamarosan össze is veszik vele, mert „bizonyára újra csókolozni akart az urával”. Ki is adja a barátnőjének az útját és két szőrmebundáért, egy coliérért, no meg a gyerekek kedvéért kibékül a férjével. Dolfi bácsi pedig boldog, hogy újra megtalálta a maga „paradicsomát”. (Forrás: Pesti Napló, 1915. március 13.)

"A férj, Veisz Izsó dr., budapesti ifjú és feleségébe nagyon szerelmes ügyvéd úr arra a gondolatra jut, hogy a feleségnek untig elegendő tizenkét divatos, drága kalap, viszont azonban Veisz Izsóné megesküszik rá, hogy a tizenkét kalap egyáltalában semmi, nevetséges és fölösleges, mert a fontos, az édes, a bűbájos, a kívánatos éppen a tizenharmadik, ha az megvan, a tizennegyedik és igy tovább, mindig csak előre, az ízlés, a divat, a szeszély országútján, amelyen hol egy új kalap, hol egy új ruha a mértföldmutató, ameddig eljutni édes, kívánatos és muszáj. Nos tehát: a tizenharmadik kalapnál (250 korona) Veisz Izsó dr.-ban elalszik az ifjú, a szerelmes férj és fölébred a józan, a dolgozó ember, vagy amint őnagysága kissé dühösen mondja: a smucig ügyvéd. A smucig ügyvéd pedig, aki sokáig aludt — a kalapok útján egészen a tizenkettedik állomásig — fölébredt és oly erős, hogy még akkor sem enged, amikor ott áll előtte a gyönyörű, a könnyelmű asszomy s már fején is van az új kalap, a mely úgy együtt — asszonnyal és a paradicsommadár tollával — igazán bájos, elbűvölő. Az ügyvéd azonban, eddig Izsóka, a talpára áll és egész komolyan Veisz Izidor lesz: nem fizeti ki a kalapot. Hiába a kalaposné, hiába szégyen, hiába minden, a kalapot vissza kell adni s nincs tovább. A szép asszony dühös lesz, majd goromba, az ügyvéd szilárd, mint a józanság szobra, s mikor az asszony fenyegetőzni kezd, hogy válik, a felelet csak annyi: tessék! S következik az elmés, fordulatos játék. Az asszonyka megkéri egyik szép és temperamentumos barátnőjét, egy kicsi özvegyet, hogy — fején a vitás kalappal — furakodjék be az egyedül maradt Veisz dr. lakásába és szívébe s egy kis kacérkodással ha kell, egy-két csókkal is — fizettesse ki a kalapot. A barátnő színinövendéknek mondja magát, forrón néz az egyedül búslakodó ügyvédre, akinek melege támad és végezetül csakugyan fizet is, még pedig kerek háromszáz koronát ugyanazért a kalapért, amelyet nem akart megvenni a feleségének — kétszázötvenért. Természetes, hogy a darab nem végződik tragikusan. Veisz Izsót egy éjszaka és egy álom, amelynek során még gyilkol is, hogy a feleségének nem egy, de száz kalapot vehessen, — teljességgel megszelídíti s a mikor az asszony másnap jelentkezik, hogy csomagoljon és végképp hazamenjen a mamához — eszébe is jut a mentő ötlet. Megállapítja, hogy ő ugyan válna, hogyne válna, de — nem lehet. Hiszen nekik gyerekeik vannak, három drága apróság, akik előbb eszükbe sem jutottak. Hogy is juthattak volna, mikor az anyjuk csak akkor megy be a gyerekszobába, ha a kisasszony azt jelenti, hogy valami — baj van. A kisasszony pedig jó, ügyes és igy oly ritkán van — baj." (Budapesti Hírlap, 1915. március 13.)

"A nő, aki e szkeccsben szerepel, éppen nem házias, esze ágában sincs — mondjuk — paradicsomot „passzírozni"' és télire elrakni, ellenben imádja a puccot, különösen a kalapokat. A paradicsom-madár tollával díszes kalapot meg éppenséggel. A férj, megházasodván, eltökélte, hogy az ő fészke végig maga a paradicsom lesz, miért is tűrte-tűrte feleségének minden szeszélyét. Mindazonáltal türelme egy szép napon, egy fölötte drága kalap számlájának apropójából elfogyott, mire alaposan összetűzött a feleségévek Ez végig csinálja a sablonos házassági szcénákat — visszamegy a mamához és így tovább — de aztán — hála a szerző friss találékonyságának — teljesen új ötlettel nemcsak hogy kifizetteti a férjével a borsos kalapszámlát, hanem még féltékennyé is teszi; annyira, hogy a férjnek aznap éjszaka rettentő álma van, mi akörül forog, miképpen lesz még gyilkossá is, csakhogy a felesége fejére összevásárolhassa fél Budapest minden kalapját. (Ez az álom a szkeccsnek második és pedig a filmrésze.) — De a feleség egy ponton mégis elszámította magát, amennyiben férjét kijátszandó, egyik barátnőjével szövetkezett. A barátnő azonban árulást követ el ellene, komolyan kikezd a férjével, úgy, hogy ez már-már végleg el akar válni a barátnő kedvéért. A végén azonban minden jóra fordul."(Pesti Hírlap, 1915. március 13.)

 

Érdekességek

  • A  három felvonásos moziszkeccs középső, filmrésze a darab főszereplőjének álma. Ez az álom, amelyben a korabeli kritikák szerint "kacagtatóbbnál kacagtatóbb, frappánsabbnál frappánsabb jelenetek követik egymást"  akörül forog, miképpen lesz még gyilkossá is, csakhogy a felesége fejére összevásárolhassa fél Budapest minden kalapját.

Galéria

Vélemények

"Földes Imre, ma új formák között, új köntösben szólott a főváros közönségéhez. Mozi-szkeccset irt, pontosabban: megírta első mozi-szkeccsét, a mely ma este került bemutatóra az Apollóban. A modern magyar dráma e finom tollú képviselőjének életében és írói karrierjében ez az új munka próbálkozásszámba megy; kirándulás, amely érdekes tájakra visz: bonyodalmas, talán kissé veszedelmes az út, amely sok örömet, jóleső izgalmat kínál annak, aki elindul rajta és legföljebb csak annyiban járhat bajjal, hogy akinek nem tett jót a séta: nem kívánkozik újra erre a kacér, csábitó útra, ahol — eltévedni is lehet. A paradicsom, a ma bemutatott szkeccs tehát voltaképp kísérlet, amely már ennélfogva jogot formálhat a minél enyhébb, minél megértőbb ítéletre s csak annál kellemesebb, hogy erről a mozi-irodalmi munkáról nemcsak jót írhatunk, de egy különösképpen figyelemre érdemes megállapítást is ideiktathatunk róla. Azt nevezetesen, hogy ez a szkeccs, amelyet énekes mivolta is a legkönnyebb műfaj határai közé utal, tele van mélységes, szinte azt mondhatnók: drámai tartalommal s miközben a vásznon és a színpadon egyformán a legtarkább jelenetek kergetőznek, a könnyű zenéjű ének, a merész tangó, a lopva váltott csókok és a paradicsommadár drága tollával ékes kalap mögött — amely a darabnak voltaképpen a hőse — ott imbolyog s ott rajzolódik ki olykor a villám cikázásához hasonló élességgel az — igazság. Az élet és legfőképpen a budapesti élet igazsága, amely mindenkor egyik legfőbb témája volt Földes Imrének s a melynek Földes Imre mindenkor egyik legfőbb ismerője volt."(Budapesti Hírlap, 1915. március 13.)

"Zene nélkül is pompásan szolgálta volna a közönség szórakoztatását ez a szkeccs teljes egy órán keresztül; a beléje ékelt Zerkovitz-számok azonban megtoldják a zavartalan szórakozást majd félórával; ugyan mindössze csak négy szám van, de hát Zerkovitzról lévén szó, mégis félórát faltak föl, annyi volt az ismétlés. Különösen a „Jöjjön el hozzám teára" kezdetű táncos duett tetszett. Sok-sok játékos finomság van nótában; bizonyítéka Zerkovitz mindinkább nemesedő stílusának. Lábass Juci meglepően jól énekelte és táncolta. De a többi három szám is ízig-vérig Zerkovitz nóta. Az előadás teljesen színházszerű; a legtöbb taps a barátnőt játszó Lábass Jucinak jutott, aki ezúttal nemcsak megjelenésével hatott; tánca, éneke egyaránt kiérdemelte a zúgó tapsokat. A feleség szerepében Kovács Lili adott igen jót, míg a férjet az e szerepre szerződtetett Sziklai Jenő játszta; kellemes színész, jól énekel, kitűnően táncol. Szabolcs egy „zsidó-rezonőr" szerepében adta jelét elsőrangú figurális tehetségének. Jóízű volt Faragó és tetszett Berky Kató és Fenyő is. A lehetetlenül kicsiny színpadnak boszorkányosan ügyes és szép berendezése, valamint a színpadi játék Balassa Jenőt, míg a film rendezése Kertész Mihályt dicséri. A premiere-napon három zsúfolt ház nevetett, újrázott az Apolló új szkeccsének, mely nemcsak pompásan szórakoztató, de fölötte nívós munka is. Az Apolló legszebb napjaira emlékeztet." (-sk-) (Pesti Hírlap, 1915. március 13.)

"(A paradicsom utolsó hete.) Az Apolló színház tekintettel arra, hogy terminusos szerződések szezonja hátralévő idejét teljesen lefoglalják, már csak vasárnapig bezárólag adhatja Földes és Zerkovitz szkeccsét, A paradicsomot. A szkeccsek publikuma ezúttal se lett hűtlenné az Apolló-színházhoz, viszont a közönség A paradicsomban mindenképpen kiváló darabot kapott. Földes egyik legelmésebb műve A paradicsom, míg Zerkovitz zeneszámai oly frissek, invenciózusak, mintha csak erre a szkeccsre tartogatta volna ereje legjavát. Külön nagy sikere van Lábass Jucinak, aztán Kovács Lilinek, Szabolcsnak, Sziklai Jenőnek, Faragónak." (Pesti Hírlap, 1915. március 24.)