A NAGYMAMA

The grandmother (angol címfordítás), Bunica (román)

Alkotók

Korda Sándor rendező
Csiky Gergely  író (vígjáték, 1891.)
Korda Sándor forgatókönyvíró
Emőd Tamás prológus

Szereplők

Blaha Lujza Szerémy grófnő, a nagymama
Szirmai Imre Örkényi Vilmos ezredes
Fényes Annuska  Márta
Ághy Erzsi  Piroska
Mészáros Alajos  Ernő
Várkonyi Mihály  Kálmán
Hajdu József Tódorka tanár úr
Marosi Adél Szeráfin tanárnő
Gabányi László Koszta
Andorffy Ida  
Molnár László  

Technikai stáb

Bécsi József operatőr

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer

Gyártási és bemutatási adatok

Proja - Corvin gyártó cég
Kino-Riport műterem
Uher filmgyár laboratóriumi munkák
Corvin forgalmazó cég
1916. november 17. sajtóbemutató
1916. december 25. (Mozgókép-Otthon) bemutató
1916. december 21. (Színkör-mozgó, Kolozsvár) bemutató
1923. repríz
33/1923 cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • Hűvösvölgyben,  Hajdú Pepi anyósánál Gamauf Károlyék villájában

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza a 33/1923 számú O.M.B. határozat szerint: 1327 méter. 

Fellelhetőség, források

kópia MNFA (kb: 250 méter, töredék, fekete-fehér)
plakát

OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Várady Lajos) ♦ MNFA, Plakáttár (1 db, grafikus: Kürthy György)

Bibliográfia

  • Képes Mozivilág, 1919/8 (Blaha Lujza visszaemlékezése)
  • Mozgófénykép Híradó, 1916/18, 47, 48, 50, 51, 1917/1
  • Mozihét, 1916/37, 40, 42, 46, 48, 52, 53, 54, 1917/1, 2, 29
  • A mozi (Miskolc), 1916/15, 1917/28; 1917/1
  • Mozi-Világ, 1916/46
  • Színházi Élet, 1916/36, 45, 46; december 16., 1917/2
  • Színház és Divat, 1916/18, 19
  • Pesti Hírlap, 1916. december 24.
  • Pesti Napló, 1916. december 24.
  • Szöveges plakát 1916-ból (OSZK Plakáttára)
  • Almanach. A magyar kinematográfia évkönyve. 1917. (Szerk. Kármán Béla és Pék Dezső) 120. p.
  • Belügyi Közlöny, 1923. 267. p.
  • Csonka Mária: Visszafelé pergetett film. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 15. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 78-79. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 136. p
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 137, 138, 350. p
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 48. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 135-136. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 181-185, 409. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Budapest, 1966. 321. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 131, 133-134. p., (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 31, 75, 82.p (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 143. p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 86-87. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 117. p.
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 61.p.

Tartalom

Szerémy grófnő fiatalkorában szerelmes volt Örkényi Vilmosba, a fiatal hadnagyba, de apja, a gőgös arisztokrata nem egyezett bele a házasságba, és Szerémy grófhoz adta feleségül. A grófnő házassága boldogtalan volt. Egyik fia öngyilkos lett, mert egy táncosnőbe volt szerelmes, és amikor titokban feleségül vette, apja kitagadta. Unokáját, a kis Mártát a grófnő azóta se látta, mert fiának felesége ismeretlen helyre bujdosott. Sok esztendő telt el a tragikus eset óta, és az öreg grófnőnek egyetlen öröme és vigasza, a nála nevelkedett unokája, Ernő gróf. A könnyelmű fiatalember egy nap az utcán sétálgatva a Timár-féle nevelőintézet ablakában megpillant egy fiatal leányt, akibe halálosan beleszeret. Nevelőjét, az öreg Tódorkát, aki az intézet tanára, erőszakkal ráveszi, hogy álnév alatt juttassa be a lányok közé francia tanárnak. Az öreg belemegy a csínybe, de mikor Ernő már tanárként tevékenykedik, elárulja őt a nagyanyjának. A grófnő az intézetbe siet, hogy unokáját megszidja, de ott váratlan öröm éri, másik unokájára lel, mert a fiatal lány, akibe Ernő beleszeretett nem más, mint a kis Márta. Magához veszi a lányt, akivel boldogság és derű költözik szomorú házába. Ernőt, aki azonnal feleségül akarja venni Mártát, egy évre külföldre küldi Tódorkával, hogy meggyőződjön érzelmei tartósságáról, ő maga meg fürdőre megy Mártával. A lány itt megismerkedik a fiatal Örkényi báróval. Megszeretik egymást. Letelik az év. Ernő szerelmesen tér vissza Mártához, s a lány a nagymama kedvéért, aki azt szeretné, ha Ernő felesége lenne, lemond Kálmánról. Ernő azonban nem hűséges természet, s mikor megismerkedik Örkényi Kálmán húgával, Piroskával, új szerelemre lobban. Márta és Kálmán boldogságának már csak egy akadálya marad, az öreg Örkényi ezredes, a grófnő egykori szerelme, aki még most is neheztel egykori ideáljára, és hallani sem akar arról, hogy unokaöccse Szerémy lányt vegyen feleségül. De amikor szemtől-szembe áll egykori szerelmével, leolvad szívéről a jég, s újra megkéri a grófnő kezét. Az asszony, bár magával ragadja a felhevült férfi udvarlása, így szól: – Nem, Örkényi. A tél álmodott boldogsága legyen valósággá a tavaszban. Találjuk fel újra boldogságunkat unokáink boldogságában. (Forrás: Tordai mozi szöveges plakátja)

Short English content:Under an assumed name, Szerémy Ernő takes a music teacher’s job in a young ladies’ boarding school to get acquainted with a pretty student, Márta, who later turns out to be the daughter of the disowned son of Grandmother. Grandmother agrees to the marriage of the two young people. Márta, however, is in love with Kálmán, Örkény Vilmos’s nephew, while Ernő plans to marry Piroska, Kálmán’s younger sister. The colonel, whose marriage to the Countess Szerémi was, in the years of his youth, prevented by the countess’ mother, would not hear of these relationships. Bearing in mind the future happiness of the lovers, Countess Szerémy eventually decides to make peace with the grumbling, embittered old man.

Érdekességek

A nagymamát a korabeli kritika főként a nemzet nagy színésznője, Blaha Lujza filmen való megörökítése miatt méltatta: „A film a maga egészében adta vissza Blaha Lujza elvarázsoló egyéniségét, kellett is oda a szó, amikor az ő természetes mozdulataival, ellenállhatatlan közvetlenséggel látjuk vásznon mozogni. Amikor mosolyog, amikor ránevet mindnyájunkra, valamennyiünk szívével játszik.” – írja Török Jenő. (Mozihét, 1916/48)

Az alábbi két idézet Blaha Lujza és az új művészet, a film viszonyáról ad képet:

„Hófehér csipkeruhában, hófehér hajjal csöndesen és szerényen ül a nagyasszony egy karosszékben és várja a következő jelenését. – Mik az érzései, Méltóságos asszonyom, most, amikor ezt az új művészi működését végzi? – Istenem! Nagyon különös ez nekem. Eltekintve attól, hogy már nagyon elszoktam a játéktól, mégis: ugyanaz az izgalom, szívdobogás, szóval lámpaláz vett erőt rajtam, mit egész életemen keresztül, minden premierem előtt. Mielőtt ezt a mozit elkezdtük, egész éjjel nem tudtam aludni. Nem bírtam ugyanis elképzelni: hogy lesz, mint lesz. Szerepet se kaptam, próba se volt – sose láttam én még ilyen furcsa-módi színészetet. Hát hiszen se a fejet nem erőlteti meg, se a hangot, de annál jobban az idegeket… Hanem már belejöttem. Kedves partnereim is segítenek (mind „régi” kipróbált moziszínész), köztük az én jó Szirmai kollégám, meg a Nemzetiből Mészáros Lojzi, Gabányi, a kis Ághy Böske, Hajdu József, azután Fényes Annuska, Várkonyi, Marosi Adél… Jól megy minden, csak az a furcsa, hogy a végén kezdjük, az elején végezzük és alig játszunk egy-egy percig egyfolytában. Az is szokatlan nekem, hogy rőfszámra mérik a színészkedést. Valaha nálunk úgy mondták: ez a jelenet tízperces, a felvonás egyórás, vagy hogy a darab három óra hosszáig tart; most meg: tíz méter, száz méter, ezer méter! Hogy amit én játszom, azt méterszámra mérjék, mint a posztót, hát ezen én mindig mosolygok… És nevetett, hogy a csutakos szürke ősz aranyszínre vált és csengett az üveghodály és jókedvre derültek talán még a komor lipótvárosi gyárépületek is körös-körül.” (Kürthy György: Blaháné – filmen. Mozihét, 1916/44)

„Emlékszem csúnya téli délutánokra, mikor egy fáradt, beteg nagyasszony mint távoli reménységről beszélt erről a felvételről. Egy estére, mikor Blaháné könnyezve beszélt arról, hogy ő már nem tud elbúcsúzni a közönségtől ... Hű gondozója, nővére, Mariska néni, hányszor leste meg, amint az utolsó szobában hangját próbálgatta . . . Mindig zokogással végződtek ezek a próbálgatások . . . És most itt játszik a mozigép előtt. Több mint játék amit látunk, hiszen aki csak körülötte van, Korda Sándor, a rendező és a színészek: Szirmay Imre, Fényes Annuska, Mészáros Alajos, Hajdu József, Várkonvi, Marosi Adél mind-mind meghatottan nézik ... Az ezredes (Szirmay) a szerep szerint udvarolni kezd a nagymamának.
— Boldog vagyok méltóságos asszonyom — mondja Szirmay — hogy újra együtt játszhatunk .. .
— Ugyan Szirmay . . .
— Emlékszik méltóságos asszonyom... Régi emlékek elevenednek, könnyek szökkennek a szemekbe ...
A rendező szól: — Köszönöm... Megvan a felvétel... Blaháné ijedten csapja össze kezét. — Hát ez felvétel volt? ... Hát most benne vagyok abban a micsodában . . . Sehogyse tudott megbarátkozni az új környezettel. Egyik díszletből átsétálni a másikba, az első felvonás egy jelenete után átugrani a harmadikra . . . Künn, a Hűvösvölgyben is folytak felvételek. Hajdú Pepi anyósánál Gamauf Károlyék villájában fejedelmien megvendégelték az egész társaságot. Itt készült az a csoportfelvétel, melyet a „Színházi Élet" e heti száma közöl . . . Színésznek, rendezőnek, mindenkinek drága élmény ez a film: újra látták Blahánét játszani ... És eseménye a színházi világnak, ünnepe a közönségnek, mely áhítatos rajongással ejti ki a drága nevet: Blaháné.” (Színházi Élet, 1916/36)

A filmet Blaha Lujza 1926-os halálakor, mint a színésznő egyetlen filmszerepét, ismét műsorra tűzték és nagy sikerrel vetítették.

Galéria

Vélemények

„Annak, hogy a bűbájos romantikájú Csiky vígjáték hogy filmre került, a legnagyobb oka: hogy Blaha Lujzának az utolérhetetlenül nagy művésznőnek akart a filmgyár olyan szerepet adni, amely a film örökkévalóságával megőrzi minden időknek Blaha Lujza drága és felejthetetlen mosolyát. A nagymamát játssza el, e kecses és kedves színjátékot. Ismeretes a Nagymama meséje. Az öreg Szerémy grófnő ifjú korában jegyese volt egy fiatal hadnagynak, Örkényi bárónak. A házasságból azonban nem lehetett semmi, mert az öreg gróf nem engedte. Örkényi élete végéig halálos haraggal viseltetett a grófnő iránt. Harminc esztendeig nem látták egymást, s harminc év multán, hófehér fejjel és haraggal állanak egymással újra szemközt. Pedig újra a szerelem hozza őket össze: unokáik szerelme. S ez a kedves, bohó idill meglágyítja az öregek szívét, rágondolnak a régmúlt tavaszra, s mintha a harminc esztendő, ami eltűnt felettük, soha sem lett volna: az öreg ezredes térdre ereszkedik a grófnő előtt. A fehérhajú matróna azonban az előttük elterülő pázsitra mutat, ahol fogósdit játszanak az unokáik, s úgy mondja: Nem, ne kérje meg a kezem í . . . A tél álmodott boldogsága valósággá lesz a tavaszban…”(Mozihét, 1916/37)

„Megírtuk már, hogy Blaha Lujza asszony, a magyar színészet dicsőséges és nagy művésznője filmen is fellép. Dr. Janovics Jenő Corvin filmgyárának jutott a tisztesség ezt a filmet elkészíteni. Beszámolhatunk róla, hogy a film ragyogóan sikerült. Nemcsak Blaháné bűbájos alakítása ad különös értéket a nagymamának, de az is, hogy a film a legsikerültebb, legművészibb és legkedvesebb alkotása a magyar kinematográfiának…..Nagy sikert jósol mindenki a Nagymamának. Bájos, derűs és finom film, amiben fő érdeme van Korda Sándornak, a Corvin filmgyár kiváló rendezőjének. Ő írta filmre Csiky Gergely vígjátékát fölényes intelligenciával. Ötletekben és finomságokban gazdag rendezése igazolta a hozzáfűzött komoly várakozásokat.” (Színházi Élet, 1916/45)

„Nem mindennapi, drága karácsonyi ajándékkal kedveskedik közönségének Décsi. Gyula, a Mozgókép-Otthon népszerű igazgatója, karácsony hétfőjén bemutatja az első Blaha-filmet, a Nagymamát. Ha Blaha Lujza még mindig a magyar színpad aktív büszkesége lenne, még akkor is nagy-nagy esemény volna a legelső Blaha-film. Hát még így, hogy immáron három éve tartja öt távol színpadjainktól kissé megroppant testi ereje. Három év óta nem adózhatott szeretetével, bámulatával a magyar közönség az ő Blaha Lujzájának: Míg most, hétfőn, karácsony hétfőjén, alkalom nyílik, hogy újra megfürödhessünk páratlanul drága egyéniségének varázsában. Hosszas betegség után játszotta el- legelső film-szerepét Blaha Lujza, és pedig az ő híres Nagymamáját, amit ő évekkel ezelőtt már játszott a Népszínház színpadán, Pásztor Árpád pompás átdolgozásában. Most Korda Sándor átdolgozásában kapta ismét kézhez ezt a szerepet Csiky kitűnő vígjátéka ezúttal is jeles, ötletes átdolgozásra talált . . . Mindenekelőtt az lesz a közönség számára meglepetés, hogy a hosszas betegség nem látszik meg a nagyasszony film-alakításán. Azután, hogy Blaha Lujza a filmen is az, ami a színpadon volt: a megtestesült báj. Besugározza, bearanyozza lényével az egész filmjátékot, mely különben is nagyon kedves és nagyon mulatságos; szereposztása pedig elsőrangú, amennyiben a többi szerepet Szirmai Imre, Mészáros Alajos, Hajdú József, Fényes Annus, Várkonyi, Ághy Böske, Marosi Adél játssza. Mindegyik a maga helyén a legjobbat nyújtja.” (Pesti Hírlap, 1916. december 24.)