A CSÚNYA FIÚ

Tartalom

A csúnya fiú egy esetlen, ügyefogyott fiatalember, egy anyámasszony katonája, aki bankhivatalnokként tengeti életét. A pénz közelében él hallgatja az arany zengő muzsikáját, lelkében ragyogó tervek égnek, de ügyetlen, s ezért kacagva fut el mellette a boldogság. Hivatalában egyik baklövést a másik után követi el, s mikor ezek miatt főnöke erélyesen felelősségre vonja, a csúnya fiú csak alázatosan hallgat, nincs önérzete, nincs tartása. Társai is évődnek vele, bosszantják, feljebbvalói dolgoztatják, mint a kutyát. Nincs benne önérzet, önbizalom, csupa alázatosság és félelem. Csak egy kollégája biztatja, hogy igyekezzék, ne legyen az utolsó a küzdők sorában, akkor még viheti valamire.  A csúnya fiú egy napon esti munkára tér be a hivatalba, fáradtan hajtja le fejét az íróasztalára, s elalszik. Álmában megjelenik előtte a gonosz csábító a kollégája képében és igy szól hozzá: — Érdemes emberek cselédjének lenni, firkálni, könyvelni egy egész életen át? Én tudom, te más vagy, mint a többi! Szótlanságod mögött merész ideákat hajszolsz, szeretsz egy asszonyt, aki a tied lehetne, csak akarnod kell és a tied lehetne minden, ami után hasztalanul vágyakozol. Mefisztóként festi előtte az élet gyönyörűségeit, majd ezt suttogja a fülébe: Azt akarom, hogy erős légy, azt akarom, hogy rabszolgáiddá tedd azokat, akiknek ma még rabszolgája vagy. Megnyitom előtted az életet. S ezzel karon fogja s elvezeti egy sötét helyiségbe, ahol hipnotikus hatalmánál fogva széparcú, elegáns fiút varázsol a csúnya fiúból. És a fiú elindult, hogy meghódítsa a világot. Első útja a titokban régóta szeretett asszonyhoz, főnöke gyönyörű feleségéhez vezet. Ravasz módon, grófként bemutatkozva férkőzik a közelébe. Egész vagyonát a bankár vállalataiba fekteti, és a nagyhatalmú pénzember társa lesz a kalandos vállalkozásaiban. Az asszony azonban szereti urát, s véget akar vetni a bűnös barátságnak, de hasztalan A gróf ördögi erővel láncolja magához. Amiről egykor hiú ábrándokat szőtt a csúnya fiú, az most mind beteljesül. Ölébe hull a boldogság, gazdagság, pompa, hatalom. Azonban hamarosan cserben hagyja szerencséje. Először a boldogságot veszíti el, a ragyogó szerelem megfakul, az asszony, akit hűtlenségen szerzett, hűtlenül elhagyja. Ezután már nem tudja megtartani a pénzt sem, kockázatos spekulációkban elvész minden vagyona. Egy szép napon újra ott áll kifosztottan, letörten, szegényen.
A diadalmas életnek végeszakadt, a hóditó férfiú ismét csúnyává változik és nem marad más választása, mint az öngyilkosság, előveszi pisztolyát és főbe lövi magát. — Ekkor változik a szín, ismét a bankhivatalban vagyunk, és a hivatali szolga költögeti a csúnya fiút.  Álomkép volt csupán a gazdagság, a fény, a szerelem és a bukás. Folytatódik tehát tovább a csúnya fiú szürke élete a sötét irodában, a poros akták között, s a gazdagságról, szép nőkről továbbra is csak álmodozik.
Forrás: Budapesti Hírlap, 1918. március 19.

Galéria

Vélemények

"A Phönix gyár felbuzdulván eddigi impozáns eredményein, amelyeket az idén hét eredeti mozidarab színrehozatalával ért el, most is magyar szerzőt, a biztos kezű és poétikus vénájú Vajda Lászlót juttatta szóhoz, akinek tegnap színrekerült tragikomédiája A csúnya fiú, a Magyar Szinház jeles rendezőjének talán legkiválóbb alkotása. Tele van poézissel, finomsággal. Meséje az élet két főrugója és bálványa : az arany és nő körül forog. A szerző egy félszeg, két balkezes fiatalember élettörténetet, azaz inkább életálmát festi le előttünk, aki a bank üzleti könyvei fölé görnyedve mérhetetlen vagyonról és a legszebb nő szerelméről ábrándozik. ...A fantasztikus történet szereplői kitűnően oldották meg feladatukat. A kedves és tehetséges B. Marton Erzsi remekelt a hűtlen asszony szerepében, Kramer Leopold, aki a csúnya fiút adta, elsőrangú, sokoldalú színésznek bizonyult s a többiek is csak dicséretet érdemelnek. A rendezésen meglátszik Kertész Mihály szakavatott keze és a technikai kivitelről is csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg." (Pesti Napló, 1918. március 19.)

"a Phönix legújabb alkotása, A csúnya fiú című tragikomédia, melynek három főszerepét Kramer Leopold, a wieni Volkstheater művésze, B. Marton Erzsi és Balassa Jenő alakítják. A maga nemében egyedülálló film előreláthatólag hatalmas siker, és tetszést fog aratni, mert a Phönix ezzel az alkotással a legszebbet és legjobbat produkálta, amit a kinematográfia mai fejlettségében produkálni lehet. Gyönyörű szép fotográfia, mesteri rendezés és játék, pazar kiállítás emelik a brilliáns mozgófénykép szépségeit." (Világ, 1918. március 17)