A BILINCSBEVERT FOLYAM

Tartalom

Bojti András kultúrmérnök, az egyszerű halászmester fia elhatározza, hogy szabályozni fogja a szülőfaluját minden évben elöntő Tiszát. Apja nem helyesli tervét, mert a halásznak millió halat, pénzt jelent az árvíz. András azonban apja akarata ellenére éjjel-nappal dolgozik terve megvalósításán, melyet végül elfogad a minisztérium, és megbízzák a munka elkezdésével.  A sikerének híre eljut a kis falucskába, s a plébános és húga, Ilona felsietnek Pestre, hogy gratuláljanak neki. Mire odaérnek a fiatalembernek megoldhatatlan nehézségei támadnak, Kardos vezérigazgató konzorciuma nem bocsátja rendelkezésére a kivitelezéshez szükséges pénzösszeget, s elkeseredésében ágynak esik. Ilona személyesen keresi fel Kardost, hogy kedvező válaszra bírja. A vezérigazgatónak megtetszik a lány, teljesíti kérését, de csak azzal a feltétellel, ha Ilona az ő felesége lesz. A lány annyira szereti Andrást, hogy feláldozza magát érte, s hozzámegy Kardoshoz. A fiatal mérnök hozzáfog a védőgát építéséhez. Az öreg tiszai halászok rossz szemmel nézik, hogy a robbantások idejére megtiltja a Tiszán való tartózkodást. Az öreg Bojtiban felébred a dac és a keserűség, neki ne parancsolgasson a gyerek! Azért is kievez a Tiszára, az aknák egyike felrobban, s az öreg a habok között leli halálát. András kétségbeesetten borul apja holttestére, művének áldozatára. A munkálatok befejeződnek. A miniszter és kísérete is megjelenik az ünnepélyes gátavatáson, s csodálattal nézik a hatalmas bilincsbe vert folyót. Az ünnepelt azonban nem boldog. Rádöbben, hogy hiba volt a munkájának feláldozni a boldogságát. Megtört szívvel mond búcsút a szeretett asszonynak és a Tiszának, mely annyi dicsőséget és bánatot okozott neki.  Közeledik az évforduló napja, melyen nagy művét átadta. Hálás parasztok keresik fel magányában. Vidám tömegek vonulnak át az utcán, de az ő kezei összegyűrik a nagy művet dicsérő újságot, és a folyó ünnepelt bilincsbe verője a Tiszával folytatott harc utolsó áldozataként roskad össze.(Képes Mozivilág, 1922/3)

"A Tiszáról, a legmagyarabb folyóról szól a film, a Tiszáról, erről a rakoncátlan vízről, amely áradásaival száz meg száz falut tesz tönkre évenként. De amint rengeteg, szorgalmas földmíves lesz hajléktalanná a kiöntés által, a halásznak millió halat, pénzt, vagyont jelent az árvíz. Egy ilyen halász áll a dráma középpontjában. A maradi halász, akinek a fia kultúrmérnök lesz és elhatározza, hogy megzabolázza a szeszélyes folyót, mert ezzel a Tisza-menti falvak életét teszi nyugodttá, boldoggá. Persze ami a szárazföldi embernek áhítozott vágya, az neki egy a halállal! Ha mederbe szorítják a folyót, hajók lesznek, kikötők és kereskedelem - és vége a jövedelmező halászatnak. Ám a fiú nem enged népboldogító tervéből, és az öreg halász ott esik áldozatul a robbantásnak. A nagy mű pedig elkészül, de a Tisza megbosszulja magát. Bojti András mérnök a víz közepén leli halálát egy égő nádasban, mégpedig éppen akkor, amikor elvesztett szerelmére, Ilonkára újra rátalál." (Színházi Élet, 1920/30)

Gaál Éva leírása szerint: A történet tragédiával végződik. A folyó szabályozását nagy ünnepség követi, de a fiatalok különválnak az ünneplő tömegtől, a folyóra eveznek, ki a nádasba. A nádas tüzet fog, és mindketten odavesznek.

Érdekességek

• A Pesti Hírlap 1917-ben folytatásokban közli Stegemann Hermann A bilincsbe vert folyam című regényét „A munka éposza: ez A bilincsbe vert folyam cimü regény, amelynek közlése a mai szám Regénycsarnok rovatában kezdődik. A folyam, amelyet leigáznak a műszaki tudomány fegyvereivel, hogy a vizének ereja hatalmas gépeket mozgasson: a Rajna. Egy német mérnök eszelte ki a roppant tervet, amelynek a  megvalósításáért hazatér az Újvilágból. Szédítően meredek utat kell megjárnia, amíg régre följut a magasba ás eléri a célját, legyőzi a büszke germán folyamot, de a diadalnak drága lesz a bére: a szivével fizet meg érte." (Pesti Hírlap, 1917. január 21.) Az Orion filmgyár filmje feltehetőleg ennek magyar miliőbe helyezett átdolgozása.
• A gyár nagyszerű és agilis rendezőjének, Gerőffy Bélának sikerült engedélyt szereznie, hogy a jáki templomban csinálja meg a felvételt, ahol még eddig egyetlen gyár sem dolgozhatott. (Színház és Divat, 1920/25)
• A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a tanulóifjúság részére különösen alkalmasnak tartott mozgóképek jegyzéke tárgyában hozott 53.877/1924. III. a. sz. rendelete. Első helyen ajánja az Orion Filmgyár Bilincsbe vert folyam című filmjét. (Hivatalos Közlöny, 1924/20)
• A film már 1920. nyarán elkészült, ennek bizonyítéka a szakmai bemutató, melyet 1920. július 11-én tartottak, a premierre azonban csak 1922. január 28-án került sor. Ennek a késedelemnek az okát nem ismerjük.
• A Mozihét 1920/42. számában megjelent hirdetés szerint a filmet eladták Franciaországnak, Hollandiának, Belgiumnak, Svájcnak, Spanyolországnak, az Egyesült Államoknak. 

Galéria

Vélemények

„Lantos József: A vállalat élén lelkes és értékes szakember áll, Tóth Béla igazgató személyében, aki nem pusztán rideg üzleti érdekek után indul, hanem valódi, nemes, magyar művészetet akar nyújtani. Ezt igazolja az első befejezett film, a „Bilincsbe vert folyam”. A darabot Szilagyi Erzsébet írta és érdekes, tartalmas, színes tárgyával nem mindennapi feladatok elé állította Gerőffy I. Béla rendezőt, akinek alapos sokoldalú tudása bemutatására kitűnő alkalmat nyújt. Szeműnk elé tárul a drága Tiszavidék, alföldi tájak, ritkuló nádasok, rengő, sűrű búzakalász tenger. Látjuk az öreg halaszt, kinek fia, a modern gondolkodású mérnök a folyó szabályozásán dolgozik. A természet nyugalmas képe mellett feltűnik a főváros mozgalmas, ideges élete is, az egészen átvonul egy kedves, szerelmi történet, amelyben Sacy von Blondel bemutatja külföldön kifinomult művészetét és dr. Torday ügyes, nívós játékát. Bizonyosra vehető, hogy a közönség rokonszenvvel és szeretettel fogadja az ≫Orion≪ filmgyár első darabját, amelyben csendes finomságok és megkapó hatásos látványosságok találkoznak, s azt a meggyőződést szerzi belőle, hogy az elért siker komoly, nemes, értékes törekvések megérdemelt jutalma. " (Ország-Világ, 1920/28)

„Az Orion első filmje Egy most alakult magyar filmgyár, az Orion e hó 11-én délelőtt rendkívül figyelemreméltó produkciójával köszöntette a szakma közönséget. A bilincsbevert folyam a címe az öt felvonásos színdarabnak, amelyet filmre egy tehetséges írónő, Szilágyi Erzsébet irt s amelynek kivitelében Gerőffy I. Bela főrendezőnek jutott nagy műgondot és nagy rátermettséget megkövetelő szerep. A gyár, amelynek művészi igazgatója Tóth Béla, kitűnő kartársunk, akit nemrég még a Mozihét legodaadóbb munkatársai közé számítottunk, a pompás szakember, akinek igazi szakértését és ambíciozitását tükrözteti vissza ez a bemutatkozásnak készült, sokféle kvalitás erényében tündöklő film. A bilincsbevert folyam roppant érdekes szüzsé, amelynek különösebb érdeme, hogy színmagyar témát dolgoz fel, egy darab magyar históriát, amely, ha jól hisszük, a Tisza szabályozás eredetéhez fűződik. Jókainak valamelyik regényéből emlékszünk egy ilyen részletre és talán ennek motivumaiból készült a darab, amely dramaturgiailag egységes és stílusos és jól esik tudnunk, hogy az első magyar női filmdramaturg munkája. A megrendezésben is igen sok szépséget fedeztünk fel. Gerőffy, aki már több sikerült rendezésével vonta magára a figyelmet, ezúttal valóban szépet produkált. A film női főszerepében a kitűnő Sacy von Blondel tűnt ki. A kedves megjelenésű, őszinte és közvetlen játékmodorú, kitűnő magyar színésznő német filmek révén volt ismeretes eddig a magyar közönség előtt. Egy romlatlan falusi teremtést játszik meg és lénye finom üdeségével tölti be az egész filmet. Mellette dr. Torday Ottó volt kifogastalan. Torday nem új ember s ez alakításával csak fokozta sikereinek számát. Elsőrangúan jó volt Fehér Gyula, a Nemzeti Színház kitűnő művésze egy pompás kabinetalakításban, amelyet felszerelt sajátos ábrázoló erejével, nagyszerűen rajzolván meg egy milliomos nagyvállalkozó karakterét. Tipikus Tisza menti halász mester volt Szarvassy Soma. Horváth Zoltán plébános szerepét öltöztette fel sok melegséggel. Meglepően éles és lágy a film fotográfiája, amelyben Adler Miksa produkált elsőrangút. A virazsirozások és a technikai újítások egész sorozata keltett jóleső feltűnést. Nagyszerű startja ez a film az Orion-nak s ezekután sokat várunk a gyártól, amely, mint halljuk, most több érdekes szüzsé felvételének tervével foglalkozik. A szezonba2n keresett cikkek lesznek az Orion filmek, amelyek fő jellemzői: magasrendű irodalmi érzék és magyarosság. (Mozihét, 1920/29)

„Nagyszerű volt a dráma, a meséje egyenesen meglepő, a rendezése szenzációs, a felvételei kitűnőek. Csak gratulálni lehet az Orionnak hozzá. A premier sikeréből könnyen lehet arra következtetni, hogyha ezen az úton halad továbbra is ez az új filmgyár, rövidesen a legjobb magyar márka lesz. Ami nem is olyan csodálatos dolog, ha azt vesszük, hogy az Orionnak olyan kiváló igazgatója van mint a Németországot megjárt kitűnő Tóth Béla, alaptőkéje pedig kétmillió korona. Az Orion magyar levegőjű, kizárólag művészi filmek készítését tűzte ki céljául. Ezt a célt már a „Bilincsbe vert folyam" bemutatásával is elérte. [...] Egy ideális film a „Bilincsbe vert folyam", megfogja a szíveket. Emellett a tendenciája nemesen erkölcsös és komoly, alig láttunk még ehhez hasonló lélektanilag is kifogástalan, értékes mozidarabot. Csak szépet és jót írhatunk a főszereplő művészekről is. Sacy von Blondel, aki a női főszerepet alakítja, nem hiába járta végig Németország legkiválóbb gyárait, a Bioscopot és a Neutrált, csodálatosan szép színésznő és gyönyörűen játszik. Ilonkája kiváló teljesítmény. A többi szerepekben Fehér Gyula, Thury Elemér, Horváth Zoltán kitűnőek. A darabot, amelyet különben Szilágyi Erzsébet irt, a gyár nagytudásu rendezője, Gerőffy J. Béla rendezte ezer és ezer pompás ötlettel. Külön dicséretet érdemelnek a gyönyörű felvételek, melyek a Balaton mellett és Leányfalun, a Szentendrei szigeten készültek s ezenkívül Budapest legszebb részeit röpítik világgá. Mert, hogy az Orionnak ez a filmje külföldön is népszerű lesz, az bizonyos.” (Színházi Élet, 1920/30).

„A bilincsbevert folyam, erős magyar cselekményű dráma, melynek a tiszai nagy áradásról készült látványos felvetelei csodálatot keltenek. " (Budapesti Hírlap, 1922. február 1., Népszava, 1922. február 1.)

„Bilincsbe vert folyam címen egy nagyon kedves magyar tárgyú hazafias érzéstől áthatott drámái mutat be a Városi Szinház Mozgó. A Tisza szabályozásával járt munkálatok és azokat vezető fiatal mérnök óriási tudományát nagyon megragadóan szemlélteti, hűséges képet nyújt arról az emberfeletti munkáról, amivel a rakoncátlan folyót medrébe tudták szorítani és sikerült az ezer meg ezer hold termőföldet. ami most sok ezer embernek kenyeret ad az árterülettől elválasztani A film a Tisza parti népszokásokat és a magyar tiszai néplelket tükrözi vissza így nagy érdeklődésre számíthat.” (Nyírvidék, 1922. május 18)