SÁRGA CSIKÓ

Le secret de l’aveugle (francia), Das Geheimnis des Blinden (német), Das gelbe Füllen (német), Secret of the Blind Man (angol), Hungarian Tragedy (angol), Mânzul şarg (román), Mânzul galben (román), Das gelbe Fohlen (német)

Alkotók

Félix Vanyl  rendező
Csepreghy Ferenc  író (népszínmű, 1877) 
Janovics Jenő  forgatókönyvíró
id. Stephanides Károly kísérőzene

Szereplők

Fekete Mihály Csorba Márton
Hegyi Lili Csorbáné, a felesége
Várkonyi Mihály  Csorba Laci, a fiuk
Beke Gyula Csorba Laci gyerekkorában
Szakács Andor Bakaj András
Berky Cunci Erzsike, a lánya gyerekkorában
Berky Lili Erzsike felnőtt korában
Berky József Bogár Imre, a haramiák vezére
Harcsay Ferenc kántor
Kozma Hugó Pista
Gálosi Zoltán Pali [Peti, a pusztabíró fia]
Nagy Gyula a vak koldus
Csapó Jenő Kelecséri pusztabíró
Harsányi Rezső a sánta koldus
Bánóczy Dezső az orvos
Koller János a törvényszék elnöke
Kertész Endre  zsidó
Dezséri Gyula a fogadó tulajdonosa
Ihász Aladár őrmester [tiszttartó]
Félix Vanyl a révész
Imre Erzsi falusi lány
Zách Terka falusi lány
Raya Rózsi falusi lány
Fajk Rózsi falusi lány

Technikai stáb

Robert Montgobert operatőr
Polik Dezső  operatőr
Baranyay Ferenc állófényképész

Produkciós stáb

Janovics Jenő producer

Gyártási és bemutatási adatok

Pathé-Frères (Párizs) gyártó cég
Janovics Jenő vállalata (Kolozsvár) gyártó cég
1913. augusztus 30. előtt terepszemle
1913. szeptember forgatás
1914. január 16. (Edison) sajtóbemutató
1913. december (Párizs) bemutató Párizsban
1914. január 12. (Omnia- Budapest) bemutató Budapesten
1914. január 28. (Színkör-mozgó, Kolozsvár), bemutató Kolozsváron
1922. január 10. Fővárosi Nagymozgó repríz

Külső forgatási helyszínek

  • válaszúti Banffy-kastély
  • Kolozsvár és környéke
  • Szamos folyó Ferenc József híd előtti zuhatagos része
  • s Színkör mögötti műterem

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, eredeti hossza a korabeli források szerint 1540 méter.

Fellelhetőség, források

A filmből csak egy 135 méter hosszú, fekete-fehér, angol inzertes töredék maradt fenn. Az adatok ebből, valamint az alábbi forrásokból származnak:

  • Mozi 1913/1, 10, 13
  • Mozi-Világ, 1913/38, 39, 45
  • Kolozsvári Hírlap, 1913/198, 203, 220, 221, 1914/14, 17, 23, 25, szeptember 19.
  • Kolozsvári Színházi Újság, 1913/29, 31
  • Ellenzék (Kolozsvár), 1913/213, 214
  • Mozgófénykép Híradó, 1913/30, 38, 39,  43, 44, 46, 1914/1, 3, 1915/35
  • Színházi Élet, 1913/27, 42, 1914/2
  • Újság (Kolozsvár), 1913/142, 202, 219, 221, 258
  • Színházi Figaró (Kolozsvár), 1913/35, 38, 1914/5
  • Film Újság, 1913/6, 1914/4, 5
  • Nagyváradi Napló, 1914/39
  • Pesti Hírlap, 1914/15
  • Kinotechnika, 1914. március 15.
  • Universul (Bukarest), 1914. március 7., 1915. október 28., 1916 szeptember 11, 12, 14, 26-28, október 2, 10.
  • Edison Fényjáték Színház  (Nagyenyed) műsora 1914. április 5.
  • Uránia Színház (Zilah) plakátja 1914. április 3. (OSZK kisnyomtatványtár, és plakáttár)
  • Kolozsvári Tükör, 1915. augusztus 24.
  • Mozihét, 1915/35, 1915. október 10., 1916/53, 1917/7
  • Pressburger Zeitung 1915. augusztus 12.
  • Színházi Újság, (Kolozsvár) 1917/29
  • Képes Mozivilág, 1919/3 (Berky Lili visszaemlékezése), 21
  • Mozihét, 1922/5

Bibliográfia

  • (Kolozsvári színészek a filmen) - Magyarország, 1913/206.
  • A tragikus mozi-felvétel - Érdekes Újság, 1913/29.
  • A "Sárga csikó" filmje - Érdekes Újság, 1913/40.
  • A Sárga csikó - Friss Ujság, 1914/15.
  • A sárga csikó Párisban - Az Ujság, 19145/125.
  • Északkeleti Újság, 1914/14.
  • Imre Sándor: Janovics Jenő és a színház Cluj. 1924.
  • Janovics Jenő: Erdélyben született a magyar film In: Pásztortűz 1935. 146-147. p.
  • Brassói Lapok 1940/10
  • Janovics Jenő: A magyar film gyermekévei Erdélyben Filmkultra 1936/1. 10-13. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 20-27, 44, 50/b/f/g/h, 51. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 133. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 40, 69, 84, 348. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 269-273. p.
  • Productia cinematografica din Romania I. Cinematograful mut (1897-1930). Bucureşti, 1970. Arhiva Naţionalá de Filme, 78-80. p.
  • Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás. Bp. 1963.  (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 33-42, 332-335 p
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 72. p.
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Bukarest,1980. 41-49, 131-132 p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 49-50. p.
  • Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Cluj. 2001. Korunk Baráti Társaság 247-257 p.
  • Xantus Gábor: Filmjáték Mozifalván (Szövegkönyv-részlet) In: Korunk 2002/1, 48. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 107-109. p.
  • A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Kolozsvár, 2009. 14-19 p.
  • Film, Színház, Muzsika, 1983/10.

Tartalom

Előjáték: Csorba Márton üldözőbe veszi a tiszttartót, aki megkörnyékezte feleségét. Bakaj András éppen orvosért indul, mert beteg a kislánya, s a menekülő tiszttartó el akarja venni tőle a lovát. A dulakodásban véletlenül elsül a fegyver, és halálra sebzi a tiszttartót, akit egy koldus kirabol. A pusztabíró a helyszínre érkező Csorbát tartóztatja le. Bakajnak nincs ereje föladni magát beteg kislánya miatt, így Csorbát ítélik el 15 évre gyilkosságért.

Tizenöt év múlva: Bakaj módos gazda lesz. Lánya mellett Csorba Lacit is felnevelte  és most Laci, a "gyilkos" fia intézi gazdasága ügyeit. Bakaj Erzsi és Csorba Laci megszeretik egymást, és esküvőre készülődnek. Erzsike barátnőivel átmegy a Tiszán túlra, hogy pántlikát vásároljon a menyasszonyi ruhájához. Csorba Márton, fogságát letöltve, éppen hazafelé tart, amikor a városból csónakkal érkező lányok, köztük Bakaj Erzsi, örvénybe kerülnek. Erzsi kivételével mindenki kiúszik, a fuldokló lányt Csorba Márton menti ki a vízből, majd az uraság sárga csikóját kölcsönvéve, elvágtat a hálálkodás elől. Az esküvő előtt a pusztabíró Bakaj szemére hányja, hogy gyilkos fiához adja a lányát. Csorba Laci találkozik az apjával, és meggyőződik ártatlanságáról. A sárga csikó ellopását magára vállalva, elbujdosik, betyárnak áll. Csorba Márton Erzsivel indul fia, keresésére, s ekkor tudja meg két koldustól, hogy ki volt az igazi gyilkos. Közben Csorba Laci, álöltözetben elrabolja Erzsit, de megkerül a sárga csikó, és hazatérhetnek. Csorbának, a fiatalok boldogsága miatt, nincs ereje Bakajt leleplezni.

Érdekességek

  • 1913. szeptember 17-én reggel a forgatás közben egy fiatal színésznő, Imre Erzsi a Szamosba fulladt. A tragikus eseményről eleinte nem derült ki, hogy csak megrendezett jelenet-e vagy valóságos tragédia, így a színésznő halálát a kamera is rögzítette. A filmet a rendőrség lefoglalta és Budapestre szállította.
  • A párizsi Pathé cég kimutatása szerint a filmet 137 példányban kellett lemásolni, öt világrész számára, még Japánban is sikert aratott.
  • Az Omnia mozi a magyar levegőjű drámai történet stílusához alkalmazkodó magyar kísérőzenét íratott Stefanidesz Károllyal, a Vígszínház kiváló karnagyával, akinek sok pompás és fülbemászó muzsikája lett már népszerű Budapesten.
  • Várkonyi Mihály a kolozsvári Nemzeti Színház tagja esténként áz Omniában bekonferálja a Sárga csikót.
  • A filmet az I. világháború második évében Romániában is bemutatták „Egy magyarországi román kínszenvedései Magyarországon” címmel, átírt inzertekkel, átalakított mesével. Csorba Mártonból egy magyar zsandárok által ártatlanul bebörtönzött mártír oláhot, Kloska Miront csináltak. 
  • A filmet 1914. május 10-én a Wesselényi-kollégium Uránia-színházában Balázs Béla bevezető előadásával vetítették.

Galéria

Vélemények

" Lassan lassan mégis csak lesz abból valami, hogy a magyar föld gyönyörű romantikája bevonul a mozi-szinpadra. A külföld, amely anynyit és olyan különös dolgokat hallott már a tschikosok-ról és a gollasch-ról, végre meg fog ismerkedni a magyar népélet legpompásabb alakjaival, Hortobágy délceg, festői viseletű és tüzes legényeivel, látni fog csárda-jelenetet és egy igazi magyar népszínművet, amelynek poétikus finomságai vannak és van drámai ereje. A Pathé Fréres, ez a világcég viszi el a nagyvilág minden tájékára a régi magyar életnek egy színesen beállított képét, a mozi-filmre alkalmazott „Sárga csikót" — amelynek meséjét Janovits Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója állította be moziszerüen." Színházi Élet, 1913/27

Janovics Jenő a film születéséről:

"A legelső Kolozsvári film, a Sárga csikó, amelynek fölvételeinél fúlt a Szamosba a szép Imre Erzsi, a magyar film első hősi halottja, az egész világot diadalmasan járta be. A két fiatal kolozsvári színésznek, Berky Lilinek és Várkonyi Mihálynak ez volt első filmszereplése, s a párizsi Pathé cég kimutatása szerint a Sárga csikót nem kevesebb, mint százharminchét példányban kellett másolni az öt világrész számára. Még Japánban is kivételes sikert aratott, úgyhogy a világháború után onnan is jelentékeny haszonrészesedést számolt el a párizsi cég Kolozsvárnak.
Hogyan is indult meg a kolozsvári filmgyártás?
Szomorúan láttam, hogy a budapesti tétova kapkodások csak lélektelen, üres utánzatokat tudnak a film vásznára vetíteni. Erős volt a hitem, hogy a magyar filmgyártás csak nemzeti nyomon elindulva érhet el sikereket. Bíztam abban, hogy a Hunyadi téri színház nagyszerű színészegyüttese kitünő anyag valamely magyar tárgyú film eljátszására. Megcsináltam tehát kísérletképpen Csepreghy Ferenc népszínművének, a Sárga csikónak filmszcenáriumát, s azt franciára fordítva 1913 augusztus hónap elején kiküldtem Párizsba a Pathé céghez, közölve azt az elhatározásomat, hogy filmre akarom vinni ezt a mesét, és kértem hozzá technikai közreműkődésüket. A Pathé cég válaszából öröm és bizalom áradt. Három nappal később Párizsban megkötöttem a megállapodást: a Pathé cég Kolozsvárra küldi egyik legkitünőbb rendezőjét és két operatőrjét, én rendelkezésükre bocsátom a magam költségén a színészanyagot, vállalom a film technikai elkészítésének költségeit, viszont az egész világon való terjesztést a párizsiak vállalják.
Augusztus 25-én már megérkezett Vanyl rendező, Montgobert és Paulique operatőr Kolozsvárra. Magukkal hozták gépeiket és a szükséges filmnyersanyagot. Felkutatták a legalkalmasabb helyeket, néhány nap múlva megkezdődött a munka. Műtermünk persze nem volt. A színkör mögötti, széltől védett, zárt térséget kipadlóztattam, a díszleteket szilárdabb anyagból készítettem el, s a legtöbb jelenetet külső jelenet gyanánt a kiválaszott szabad vidéken vettük fel."  Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház 2001. Cluj

Hegyi Lili visszaemlékezése:

"A Sárga csikó felvételei bizony nem mentek a legsimábban. Időbe tellett, amíg megszoktuk, hogy filmen játszunk és nem színpadon. No meg a rendezőt is nehezen értettük mg. Hogy mit mond azt egyáltalán nem értettük, mert nem tudtunk franciául, de annak a megértése még nehezebben ment, hogy mit akar. Neki idegen volt a magyar világ, még idegenebb a népszínmű. Fogalma se volt arról, hogy mit csináljon. Nem volt tisztába a népviselettel és olyan jelmezkombinációkat akart, amelyek lehet, hogy tetszetősek lettek volna, de nevetségbe fullasztották volna az egész produkciót. Nem is nagyon rendezett, már abban az értelemben, ahogy mi megszoktuk a rendezést. Egy-egy felvétel előtt sokszor órás előadásokat tartott, amit a diri alig tudott követni és lefordítani, úgy hadart. A végén csak nem tudtuk, hogy mit is akar. Így aztán inkább a diri rendezett, aki nem sokat magyarázott, hanem egy-egy kényesebb jelenetet előjátszott, s aztán ment minden, mint a karikacsapás." Welser Vitéz Tibor: Az erdélyi filmgyártás története (Kézirat)

Siklósi István a Sárga csikóról:

„Rövid néhány évvel ezelőtt Janovics Jenő dr. kedvet kapott a mozi-igazgatás mellett a filmprodukálásra és francia rendezőkkel megcsinálta a Sárga csikót. Most, post festa, elmondhatom,hogy ez a film mint film, nagyon rossz volt. Hiányzott belőle az, amit a magyar filmtől vártunk: a színmagyar levegő. Kissé elfranciásitott gatyadarab volt, ugy, ahogy azt a gall rendező elképzelte és nem ugy, ahogy azt Csepreghy megirta. Az egyetlen momentum, ami ebből a filmből üzletet csinált, nem az volt, amire Janovics számított: a hazai művészet, hanem egy esemény, melyet egy élelmes filmkereskedő és a szinháztulajdonosok szenzációvá tudtak felfujni Mindegy. Egy lépés volt ez a kép ahhoz, hogy Janovics végérvényesen kedvet kapjon a filmcsináláshoz és mikor el tudott jutni egy ujabb esztendei sűrített ambició utón a Proja mai tökéletesedéséhez, mindenki megbocsóthatja a Sárga csikónak sárgacsikósi voltát.” (Siklósi Iván: A Proja. In: Mozihét, 1915/35)