PIQUE DAME

Az elátkozott kártya (címváltozat)

Alkotók

Fejős Pál rendező
Alekszandr Szergejevics Puskin író (elbeszélés: Pique Dame)
Bálint Lajos  forgatókönyvíró 
Bárdi Ödön  forgatókönyvíró 

Szereplők

Jankovszky Mara  
Tanay Frigyes  
Zátony Kálmán  
Bárdi Ödön  
Gazsi Mariska  
Tarnay Ernő  

Technikai stáb

Fejős Pál díszlettervező
Bíró János kosztümök

Produkciós stáb

Fejős Pál producer

Gyártási és bemutatási adatok

Premier Filmgyár gyártó cég
  forgalmazó cég
  bemutató
  cenzűra

Külső forgatási helyszínek

  • Nagymaros

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, eredeti hosszát nem ismerjük.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn

Bibliográfia

  • Képes Mozivilág, 1921/4, 10-11
  • Színház és Divat, 1921/7, 9
  • Színházi Élet, 1921/7
  • Magyar Film, 1921/16

Tartalom

Egy idős hölgyet pikk dámaként emlegetnek. Az elnevezés arra utal, hogy az asszony fiatalkorában óriási összegeket nyert kártyán három kártyalap segítségével. A kártyatitkot azonban rajta kívül senki nem ismeri, mivel egy szellem megfenyegette, hogy ha bárkinek elárulja azt, meghal. Egy fiatal katonatiszt, Hermann aki korábban soha nem kártyázott, mint ahogy mindig mondta: „nem tehetem kockára a nélkülözhetetlent, hogy felesleget nyerjek.”, de szenvedélyes érdeklődéssel kísérte társai kártyacsatáit, mikor meghallja az öreg grófnő történetét, mindenáron a közelébe akar férkőzni, hogy kiszedje belőle a titkot. A grófnő háza körül ácsorog órákon át, s a grófnő nevelt lánya azt hiszi, hogy miatta jár oda a fiatalember. Ezt kihasználva udvarolni kezd a lánynak, szerelmeslevelekkel ostromolja, s az végül titkos találkára hívja a palotába, s így sikerül bejutnia a grófnő szobájába. A grófnő azonban annyira megrémül mikor az idegen pisztollyal fenyegetve próbálja belőle kiszedni a kártyatitkot, hogy meghal. A nevelt lány csak ezután ébred rá, hogy a fiatalember érdeklődése nem is neki szólt. Hermann, bár különösebb lelkiismeretfurdalást nem érez, elmegy a temetésre, hogy ezzel kiengesztelje a grófnőt, akit nem volt szándéka megölni. Amikor azonban odamegy a felravatalozott holttesthez, hogy előtte meghajoljon, úgy látja, hogy az rákacsint. Ettől rémületében hátraesik, ami nagy megrökönyödést kelt a gyászolók között. Éjjel megjelenik a grófnő kísértete, akitől a fiatalember végül megtudja, hogy a három nyerő kártya: a hármas, a hetes és az ász. Elmegy egy játékterembe, minden vagyonát kockáztatva kipróbálja a kártyatrükköt és szerencsével jár. Másnap ismét felteszi a kártyára minden vagyonát és előző napi nyereményét, és ismét nyer, de a harmadik napon a várt ász helyett a pikk dámát húzza, s a kártyáról a halott grófnő gúnyosan mosolyogva kacsint rá. Ettől teljesen összeomlik és őrültek házába kerül, ahol egész nap ezt hajtogatja: hármas, hetes, ász. (A Puskin novella alapján)

Érdekességek

  • 1800000 korona volt a film költségvetése.
  • Valószínűleg nem mutatták be.

Galéria

Vélemények

„Fejős Pál a fiatal gárda legtehetségesebb tagja, aki mint scenikus már elsőrangú nevet szerzett magának a magyar kinematográfia terén, alapította az új gyárat Premier-filmgyár cimmel. Egyetlen célja van: valami különleges, művészettel teli alkotást nyújtani. A gyár, amelyről eddig még a közönség keveset hallott, annyira nem törődik a külső hatásokkal, hogy még egyetlen sor a nyilvánosság előtt meg nem jelent róla. De hangzatos kommünikék helyett már dolgozik. Fejős Pál első filmje Puskin „Pique Dame" cimü világhírű költeménye lesz. A film scenáriumát Bálint Lajos és Bárdi ÖJön írták, kosztümjeit Bíró János tervezte, diszletet Fejős Pál, a főszerepeket pedig Tanay Frigyes, Zátony Kálmán és Jankovszky Mara játszák. Hogy mennyire tisztán művészi eszközökkel kiván dolgozni Fejős, bizonyítja például az a különleges artisztikum, hogy a film összes feliratai irodalmi müvekből vett idézetek, felvételei pedig kivétel nélkül effektfelvételek, különleges világitási hatásokkal. A film igazi szenzációje Jankovszky Mara alakítása lesz. Ez a bájos fiatal művésznő eddig csak kisebb szerepekben került a közönség elé, most a film főszerepében egyszerre utol fogja érni a neves, közkedvelt művészeket." (Színházi Élet, 1921/7)