''ŐFELSÉGE, A KIRÁLY NEVÉBEN''

In the Name of His Majesty, the King (angol címfordítás)

Gyártási és bemutatási adatok

1919. április 3. (Mozgókép-Otthon) bemutató

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 1 felvonásos, rövid játékfilm

Fellelhetőség, források

kópia Magyar Nemzeti Filmarchívum, 242 méter, magyar inzertes, virazsirozott

Bibliográfia

  • Világ, 1919. április 3.,4.
  • Pesti Hírlap, 1919. április 4.
  • Lajta Andor: A magyar film története III. Bp. (é.n. Kézirat, MNFA Könyvtára.) 66, 68-69. p.
  • Csonka Mária: Visszafelé pergetett film. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 56-57. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 80., 203., 204-205. p.
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 127-128., 141. p.

Tartalom

Alattvaló János, a 26 éves gyári munkás szegényes lakásában él feleségével és kisfiával, amikor bevonulási parancsot kap. A 32-es gyalogezreddel indul a frontra. Katonatársaival beszélgetve az övéhez hasonló kiszolgáltatott sorsok tárulnak fel előtte. Alattvaló János egy roham során, gránátok zuhatagában elpusztul. Alattvalóné értesítést kap férje hősi haláláról. „Így pusztult el az ország férfilakosságának színevirága ... őfelsége, a király nevében, a kapitalizmus érdekében” – közlik a film befejező inzertjei.

Short English content: Subject János, a 26 year-old factory worker is seen in his simple apartment with his wife and little son. The man receives a call-up order. He goes to the front in the 32nd infantry regiment. Talking to the fellow-soldiers exposed fates are revealed, similar to his. Subject János is killed in an attack, in the shower of grenades. Mrs. Subject is being notified of the heroic fate of her husband. „Thus perished the cream of the male population of the country, in the name of His Majesty, the King, for the sake of Capitalism”- state the closing inserts of the film.

Inzertek:

„Őfelsége a király nevében!”

1.

Bevonulási parancs

A népfölkelő neve:            Alattvaló János

Születési éve, helye:         1883. Budapest

Foglalkozása:                      gyári munkás

Melyik ezredhez:                32. gy. e-hez

                                                Parancsnokság

 

2.

Kint a harcvonalban.

 

3.

- Családomtól szakítottak el.

4.

 

- Engem ifjúságomból ragadott ki a háború.

5.

- És engem az eke szarva mellől hoztak vágóhídra.

6.

- Megszökni?... Akkor Lukasics kezére jutunk!

7.

- Rohamra, rohamra!

8.

Gránát-esők zuhatagában kellett átrohanniok.

9.

Így pusztult el az ország férfilakosságának színe-virága.

10.

És vas és tűz söpörte őket mezőn és városban…

11.

Így halt meg 1278000 férfi és így rokkant meg több mint 260000…

12.

Így vált 300000 gyermek árvává és 15000 asszony özveggyé…

13.

… és királyához hűen férje az ezred küzdelmeiben hősi halált halt.

                                                                                   Ezredparancsnokság

14.

… és így mentek tönkre milliárdok őfelsége a király nevében és a kapitalizmus érdekében.

Érdekességek

A filmet a Tanácsköztársaság idején, a  "Vörös katonanap" alkalmából mutatták be, alkotóit nem ismerjük.

Galéria

Vélemények

„Vörös Katonanap a mozikban
Szavalatok, agitációs filmek és ismertető felolvasások az ünnepi előadásokon  A színházak kitűnő sikerű Vörös Katona napját a mozik Katonanapja követte csütörtökön este. Budapest valamennyi mozgószínházában ünnepi közönséggel telt meg a nézőtér és a moziműsort értékes és jól összeválogatott ünnepi Program előzte meg. Elmaradtak mindenütt a szokásos reklámképek és helyüket művészek szavalatai, propaganda-filmek és szép, okos, felvilágosító előadások foglalták el. A legnagyobb mozik, éppen úgy, mint az eldugott mellékutcák mozgószínházai, szívvel és lélekkel áldoztak a Vörös Katonák mozinapjának. A publikum áhítattal hallgatta az ismeretterjesztő élvezetes előadásokat és ünnepelte az előadókat. Az ünnepi műsort Paulik Béla, a szocializált mozik politikai megbízottja, állította össze s a propaganda cél mellett arra is gondja volt. hogy a közönségnek művészit is nyújtson. A Víg-. Magyar- és a Nemzeti Színház művészei, élükön Hegyi Arankával es Beregi Oszkárral, szavaltak aktuális költeményeket. Várnai Zseni, Farkas Antal és Farkas Béla verseiből. A Royal Apollóban és az Urániában minden előadás előtt Paulik Béla tartott ismeretterjesztő előadásokat, a többi mozgószínházakban pedig a szocialista párt egy-egy kiküldöttje mondott beszédet. A műsort mindenütt az Új Internacionálé zenéjével kezdték.  A mozikban, így a körúti Olimpiában és a Nyugat-mozgóban a közönség állva hallgatta végig az Internacionálé zenéjét, a szöveg vetítését kérte, majd a szöveg vetítésekor a zenével együtt énekelte az ni proletár himnuszt. A belvárosi mozikban, így a Váci-utcai Korzó-mozgóban is zajosan tüntettek az Internacionálé mellett. Viharos sikert aratott mindenütt Farkas Antalnak Az öcsém hazajön című verse, amelyet nemcsak szavaltak, hanem filmre is feldolgoztak. Nagy sikere volt a „Király nevében“ című agitációs filmnek is. A műsor zárószáma mindenütt Farkas Bélának Vörös Hadsereg című verse volt, amely zajos tüntetésre adott alkalmat a mozik publikumának a Vörös Hadsereg mellett. Így az Apolloban a budapesti vörös zászlóalj parancsnokait, akik uniformisban jelentek meg az ünnepi előadáson, percekig éljenezték. De kijutott az éljenzésből és az ünneplésből a szovjet kormány népszerű neveinek is. Egyik-másik moziban az előadókat percekig nem hagytak szóhoz jutni, amikor Kun Bélának, Vágónak. Leninnek vagy Trockijnak a neve belekerült az előadásba. Az ünnepi műsorok után a Maharadzsa gyöngye, a Nősténytigris, a Halál kelepcéjében, a Paris fia. meg a Tévedt nő naplója került egyik-másik moziban színre, de a közönség érezte, hogy ezekkel a darabokkal nem lehet az ünnepi estet befejezni és ezért az előadások végén erélyesen követelte, hogy zárszóul még egyszer játsszák el az Internacionálé zenéjét. A késő esti órákban a mozikból kiözönlő közönség mást sem dúdolt, mint az új kommunista Internacionálét:
Föl, föl ti rabjai a födnek,
Föl, föl te éhes proletár,
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.” (Világ, 1919. április 4.)

(Vörös katonanap a mozikban.) Paulik Béla, a filmügyek politikai biztosa, csütörtökön, vörös katonanapot rendezett a pesti mozikban, amelyeket máris fényes eredménnyel állítottak a proletárság szolgálatába. Valamennyi előadásra minden jegy elkelt és a mozik rendes műsorát ünnepélyes számok egészítették ki. Fölötte sikerült Farkas Antal híressé lett versének, a Jön az öcsém-nek filmváltozata. Vértes és Dezső rajzai, azután a filmriportok. (A király nevében c. pas- quille, azután Mit védett a szürke és mit Véd a vörös hadsereg?) Nagyban emelték az előadások ünnepélyes voltát; az egyes szavalatok is, amiket a mozikban Paulay Erzsi, Hettyey Aranka, Beregi Oszkár, Kürthy József, Lukács Pál, Bárdi Ödön, Kürti Sári, Fenyő Emil, Győző Lajos adtak elő. A Royal Apollóban Paulik Béla, aki egyébként mint oroszországi magyar hadifogoly a vörös gárda katonája volt, meggyőző erővel tolmácsolta a mai nagy napok jelentőségét. De őszinte hatása volt annak a beszédnek is, amit dr. Nemes pártkiküldött a Mozgókép Otthonban tartott. A nagy sikerre való tekintettel a vörös, hadsereg-napot a jövő héten megismétlik. (Pesti Hírlap, 1919. április 4.)