LENGYELVÉR I-II.

A bujdosó (alcím), Kakukkfiók (az I. rész címe), A lángok lovagja (a II. rész címe), A lángok hőse (a II. rész címváltozata), Der Heimatslose (német cím), Das Kukuksjunge (az I. rész német címe), Der Flammenritter (a II. rész német címe)

Alkotók

Balogh Béla rendező
Nataly von Eschtruth író (regény: Polnisch Blut, 1887.)
Pakots József forgatókönyvíró
B. Pásztor Béla dramaturg

Szereplők

Petrovich Szvetiszláv a bujdosó /Proczna Janek
Szécsi Ferkó a kis Janek
Vándory Gusztáv Fladern főhadnagy
Bolváry Géza Donáth herceg
Nagy Adorján Dynar István gróf
Boyda Juci Xénia, a leánya
Ujváry Lajos Gertner, udvarmester
Mattyasovszky Ilona  Leonie, az udvarmester felesége 
Szarvasi Soma Drache gróf
Lys Norton [Nagy Alice] Drache grófnő
Lóth Ila Beatrix, a lányuk 
Fodor Margit Jadviga
Breznay Anna Gusztina
Csillag B. Edward
Fábián M.  Ágost Ferdinánd fejedelem
Gaál Annie Mária Regina 
Papir Magda   

Technikai stáb

Nagy Dezső operatőr
Kovács Sándor díszlettervező

Produkciós stáb

Geiger Richárd producer
Balogh Béláné gyártásvezető

Gyártási és bemutatási adatok

Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. gyártó cég
Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. forgalmazó cég
1920. október 21. (Uránia) sajtóbemutató
1920. december 20. és 27. (Corso) bemutató 
1922. április 22. (Kamara)  repríz
1927. július 7. (Kamara) repríz
1929. április 5. (Orion, forg: Kulturfilm) repríz

191/1920, I. rész: 1700 m, II. rész: 2400 m

109/1929, 3833 m 

cenzúrahatározatok

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, két részes, összesen 9 felvonásos, hossza a 191/1920 számú O.M.B. határozat szerint összesen: 4100 méter, a 109/1929 számú O.M.B. határozat szerint: 3833 méter. A német forgalmi kópia hossza 2840 méter.

Fellelhetőség, források

Kópia MNFA, Vándory hagyatékban és a Képek a magyar némafilm történetéből című 1964-es összeállításban (rövid töredék, 26 sec, virazsírozott és fekete-fehér, inzert nélküli)
Plakát

OSZK Plakáttár (1 db); MNFA, Plakáttár (1 db, szöveges)

Fotó

MNFA Fotótára, (Rsz. 1780 – 20 db); OSZK, Színháztörténeti Tár (26 db)

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1920/43, 1921/5, 1922/18
  • Mozihét, 1920/24, 43, 1922/5 (repríz)
  • Színházi Élet, 1920/34 (a forgatásról), 37, 51, 1921/19, 1922/17, 20
  • Világ, 1920. október 21, december 18
  • Ország-Világ 1920/50
  • Szöveges plakát 1920. augusztus 20. Battonya Mozgó-Színház (OSZK Plakáttára)
  • Mozi Ujság (Kecskemét)
  • Belügyi Közlöny, 1920/52. 2021. p., 1929/15. 309-310. p.
  • Budai Napló, 1921. január 15.
  • A Mozi (Miskolc), 1921/8, 9. (részletes tartalmleírás)
  • Népszava, 1922. április 22.
  • Színház Mozi és Sport, 1925/10
  • Star Film katalógus. Bp. 1920-as évek. MNFA könyvtára
  • A Hét, 1929/17 (április 25. a reprízről)
  • Vándory Gusztáv: Visszaemlékezések. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 10. p.
  • Lenkei Zsigmond: A mosolygó mozi. Bp. 1931. 13., 147. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története IV. Bp. (é.n. Kézirat, MNFA Könyvtára.) 52. p.
  • Radó István: Balogh Béla. (é.n. Kézirat, MNFA Könyvtára.) 8., 27., 32-34. p.
  • Hevesy Iván: Adalékok a magyar némafilm történetéhez. In: Filmkultúra 1961. október 147., 151. 152. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961.  358. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 203. p.
  • Szepes Mária: Emberek és jelmezek. Bp. 1998. 79., 301. p.

Tartalom

I. rész KAKUKKFIÓK Vad viharban menekül a lengyel fölkelők vezére két gyermekével, a hároméves kisfiával, Janekkel, egy kis csecsemővel és a gyermekek dajkájával. Útközben a csecsemő meghal. Holtfáradtan érnek Dynar gróf kastélyába, hol vendégszerető fogadtatásra találnak.  A menekülő lengyel kisfiát a gróf gondjaira bízza, aki lányával Xéniával együtt saját fiaként neveli fel. A két gyermek testvéri szeretetben nő fel, s a gróf halálakor lelkére köti Janeknek, hogy hű oltalmazója legyen Xéniának. Drache gróf lesz a gyerekek gyámja, akit Dynar gróf levélben kér, hogy ne árulja el Xéniának, hogy Janek nem a testvére. Az idők folyamán Janek nem feledkezik meg soha arról, hogy mi a kötelessége Xéniával szemben. De az ősök arisztokrata gőgje évek múltával teljesen átgyúrja Xénia grófnő jellemét, s amikor egy napon a cselédség intrikája miatt megtudja, hogy János István Dynar, akit ő bátyjának hitt, nem igazi Dynar gróf, hanem csak egy betolakodó kakukkfiók, egy lengyel lázadó alacsonyszármazású fia, elfordul tőle. Ezzel kezdődik a nagy harc Xénia grófnő és Janek között. Janek elmegy, s csak évek múlva, nagykorúságának elérése után mint Dynar János István gróf, az ősi Proczna katély ura tér vissza. Közben Xénia grófnő mindent elkövetett, hogy Janek adoptálását érvénytelenítse, de nem talált semmi perdöntő bizonyítékot. Janek, akinek katonai nevelése most fejeződött be, s a végrendelet felbontására tért haza, megtudja a gróf végrendelethez csatolt leveléből, hogy az ő igazi apja, „a bujdosó”, volt az utolsó lengyel fejedelem.  Ekkor visszavághatna, és letörhetné Xénia gőgjét, de ő elégeti a levelet, és továbbra is a lengyel bujdosó fiának vallja magát, s kérdi a lányt, hogy elismeri-e bátyjának. Mikor Xénia nemmel válaszol, Janek megsértve és megalázva anélkül, hogy származásának titkát fölfedné, elhagyja a Dynar-kastélyt, s kijelenti, hogy ezentúl egyszerűen Proczna Janek lesz, s a művészetéből fog megélni, s addig nem találkoznak, amíg a grófnő maga nem fogja őt hívni, s büszkén kilovagol a kastélyból. Xénia, aki a félig elégett levélből megtudja, hogy atyja frigyüket óhajtotta, döbbenten bámul utána.

2. rész A LÁNGOK LOVAGJA /Máshol: A lángok hőse/  Ágost Ferdinánd udvarában Dynar Xénia grófnő ellen intrikál Gertner udvarmester felesége, Leonie. Azzal akarja lehetetlenné tenni a grófnőt, hogy meghívja az udvarhoz a híres Proczna Janek énekest, akiről kiderítette, hogy nem más, mint Xénia néhány éve eltűnt fivére, Dynar János István.  Megfogalmazzák a meghívó levelet, s ezt Xéniával is alá akarják íratni. Xénia bármilyen kellemetlenül is érinti az ügy, nem tagadhatja meg az aláírást, miután a fejedelem felesége Mária Regina már aláírta a levelet.  Janek meglepetten olvassa a meghívó levél aláírásai között Xénia nevét. Janek nagyszerű fogadtatásban részesül, csak Xénia dühös, mert nem tudta elkerülni a nem kívánt találkozást. Mikor Janek rájön, hogy az udvari intrika milyen szerepet szánt a számára, távozni akar, hogy Xéniát megkímélje a kellemetlen helyzettől. A lány azonban maga kéri, hogy maradjon. Próbál jó képet vágni a dologhoz, s Janeket, mint fivérét mutatja be. Janek azonban leleplezi az igazságot, hogy csak fogadott fivére Xéniának.  Janek nagy sikereket arat az udvarhölgyek körében. Beleszeret Leonie is, és megpróbálja behálózni. Janek azonban hűvös marad vele, s igyekszik megakadályozni az asszony Mária Regina ellen tervezett intrikáját. A fiatalember indul a lóversenyen. Ellenségei merényletre készülnek ellene, de Janek észreveszi a megszorított hevedert, s a futam előtt megigazítja azt. A legnagyobb akadályokon is játszva ugrat át, s megnyeri a versenyt. Ekkor végleg meginog Xénia gőgje, érzi, hogy Janek sokkal különb a többi férfinál. Mozgósító távirat érkezik a vezérkari főnöktől, mert kitört a lengyel forradalom. Janek ekkor általános elképedésre a lengyel himnuszt énekli. A vendégek sietve távoznak a nagyteremből és Janek, aki egyedül marad Xéniával kérdi, hogy  most miért nem mutat ajtót a lengyel lázadónak. „Mert szeretlek!” – feleli Xénia és Janek karjába omlik, s a fiatalember ekkor bemutatja címeres pecsétgyűrűjét és bevallja, hogy fejdelmi sarj.

Tartalom Mozihét, 1920/43 számában:
„Vad viharban menekül a lengyel fölkelők egyik vezére két gyermekével és a kisebb, még csecsemő gyermek dajkájával. A másik gyermek egy hároméves fiúcska: Janek. Holtra fáradtan és eltikkadva érik el Dynar gróf kastélyát, hol vendégszerető fogadtatásra találnak, de ekkor már a kis csecsemő meghalt, a kis Janekot pedig a menekülő lengyel a dajkával együtt, a gróf kérésére otthagyja. Dynar gróf a gondjaira bízott gyermeket saját leányával, Xéniával együtt úgy neveli, mintha a saját fia volna. A gróf ismeri a gyermek magas származását, mert a hontalanná lett lengyel bevallotta, a grófnak igazi nevét. A két gyermek testvéri szeretetben nő fel és a gróf, amikor meghal, lelkére köti Janeknek, hogy hű oltalmazója legyen Xéniának. Drache grófnak, kit a két gyermek gyámjául rendel ki Dynar gróf utolsó levelében, meghagyja, hogy ne árulja el Xéniának azt, hogy Janek neki nem testvére. Janek nem feledkezik meg arról, hogy mi a kötelessége Xéniával szemben, bizalmas, testvéri a viszony közöttük továbbra is, de az ősök gőgje teljesen átgyúrja Xénia grófnő jellemét, akinek lelke fellázad még boldogult atyja ellen is. Janek önkéntelen tanúja Xénia kifakadásának és minthogy Xénia vele is mindjobban érezteti gőgjét, elmegy, hogy mint Dynar János István gróf, az ősi kastély ura térjen vissza. Xénia grófnő mindent elkövetett, hogy Janek adoptálását érvénytelenítse, de nem talál erre semmi támpontot. Janek a végrendelet felbontására hazajött és amikor ez szertartásos módon megtörtént, megtudja a végrendelethez csatolt levélből, hogy az ő apja, „a bujdosó" nem volt más, mint az utolsó lengyel fejedelem. Most tehát csak egy szavába kerülne, hogy megtörje a felfuvalkodott grófkisasszony gőgjét. Elégeti a levelet . . . Azután azt mondja Xéniának, hogy ő csak egy lengyel lázadónak alacsony származású fia. Kérdi, el akarja-e ismerni bátyjának igy is és amikor Xénia nemmel válaszol, lábához dobja a vagyont és a grófi rangot és kijelenti, hogy művészetéből fog megélni.

Ágost Ferdinánd fejedelem udvarában nagy gondja van az udvari intrikának, mert attól lehet tartani, hogy a gőgös Dynar Xénia grófnő kegybe talál jutni. Gertner udvarmester felesége, Leonie vezeti az offenzívát. Az ő szalonjában ülnek Leonie, Kary grófnő és Flandern főhadnagy s kisütik, hogy Proczna Janek. a híres énekes nem más, mint a két év előtt eltűnt Dynar János István gróf, Xénia fivére. — Öt kell tehát előkeríteni, az udvarnál énekeltetni s így Xéniát az udvarnál lehetetlenné tenni. A zseniális eszmét hamar nyélbeütik, megfogalmazzák a meghívó levelet, ezt Xéniával is alá akarják íratni. Ő azonban azzal tér ki, hogy csak akkor írja alá a levelet, ha Mária Regina nyitja meg a sort. Leonie, aki egy ifjúkori botlás révén hatalmában tartja a fejedelem nejét, ezt is keresztülviszi, úgy hogy Xéniának nincs többé kibúvója és kénytelen nevét odatenni a levél alá, ami halálos döfés gőgjének, mert két év előtt, amikor Janek grófi rangját és vagyonát Xénia lába elé dobva elhagyta a Dynar grófi kastélyt, ahol együtt nevelkedtek, a Xénia által megsértett és Dynar János István grófként szereplő Janek kijelentette, hogy addig nem találkoznak, míg Xénia grófnő maga nem fogja őt hívni. Ez az eset most az udvari intrika miatt olyan formában következett be, amire igazán nem gondolhatott. Proczna Janek, aki ünnepelt művész lett és diadalai mámorában már jóformán megfeledkezett múltjáról, meglepetten olvassa a meghívó levél aláírásai között Xénia nevét is. Megjelenik az udvarnál, ahol nagyszerű fogadtatásban részesül, csak Xénia keze szorul ökölbe, mert nem volt képes a neki szánt csapást kivédeni. Amikor Janekkel találkozik, ez már tisztában van a helyzettel, kijelenti, hogy nem akar Xénia terhére lenni és azonnal elutazik. De Xénia nem engedi. Janek ebbe is beleegyezik. Az estélyen Xénia grófnő, mint fivérét mutatja be az énekest, de Janek maga leplezi le, hogy csak fogadott fivére Xéniának. Janekbe Leonie is beleszeretett; mindent elkövet tehát, hogy behálózza. A lóversenyt Janek ellenségei merényletre akarják felhasználni, de Janek észreveszi, hogy megszorították a ló hevederjét, a futam előtt rendbe hozza a lovat és megnyeri a versenyt. A legnagyobb akadályokon is játszva ugrat át. Xénia gőgje megingott. Érzi, hogy mennyire különb férfi, mint a többi mind. Közben Donáth herceg megjelenik Janeknél, hogy tőle, mint Xénia bátyjától megkérje a grófnő kezét. Janek megígéri, hogy közbenjár Xéniánál és a fiatal herceget egyelőre egyedül hagyja Drache gróf leányával, Beatrixal, aki fülig szerelmes Donáthba, Beatrix annyira elbájolja Donáthot, hogy ez már nem gondol Xéniára, hanem csak Beatrixra és egészen boldog, amikor megtudja, hogy Janek még nem beszélt az ő eljegyzése miatt Xéniával. Közben Janek Leonieval is leszámol és megakadályozza ennek Mária Regina ellen tervezett intrikáját. Távirat jön a vezérkari főnöktől, aki a gárdaezred hadikészültségbe való helyezését kéri a lengyelek ellen. Tehát kitört a lengyel forradalom. Janek ekkor általános elképedésre a lengyel himnuszt énekli. A vendégek sietve távoznak a nagyteremből és Janek, aki egyedül marad Xéniával, kérdi, hogy miért nem mutat most ajtót a lengyel lázadónak. „Mert szeretlek” feleli Xénia és Janek karjába omlik.”

Érdekességek

  • Radó Sándor Balogh Béláról írt kéziratos művében azt feltételezi, hogy a film Oscar Nedbal azonos című operettje nyomán készült, s a film tartalmát az operett librettó alapján írja le.
  • Nedbál operettjének azonban nincs semmi köze Nataly von Eschtruth regényéhez. Az operett, melynek librettóját Leo Stein írta, egy Puskin mű alapján készült (Барышня-крестьянка).
  • A filmet a Star filmgyárat meglátogató lengyel küldöttség is megnézte: "A gyár megtekintése után hosszú autósorban vonult a küldöttség a Star bemutatószinházába, a Corso-moziba, ahol a nálunk is oly nagy sikert elért Lengyelvér cimű film mindkét részét tekintették meg. A film utolsó jelenései a lengyel hymnusszal végződnek, amit a díszes közönség állva hallgatott végig és megihletődve tapsolt a film befejezésekor, hódolva a magyar filmgyártás nagyszerű sikerének." (Színházi Élet, 1921/19)

Galéria

Vélemények

"A filmet, amelynek meséje különösen ebben a második részben rendkívül szövevényesen bonyolódik, Pakots József írta. Nagyszerű fantáziája tág teret adott rendezőnek, színészeknek, scénikusnak, operatőrnek. Balogh Béla nagy készséggel és ötlettel rendezte a filmet, melyben fölötte hálás szerepekhez jutottak Mattyasovszky Ilona, Bojda Juci, Lóth Ila.Gaál Annie, Petrovich Szvetiszláv Vándory, Ujváry. A filmet gyönyörű plenairek és pazar interieurök teszik dússá." (Színházi Élet, 1920/51)

„A Star filmgyár ezidei sláger darabja a két részes Lengyelvér, amelyet a kitűnő Balogh Béla rendezett filmre. Balogh Bélának régi kedvenc témája volt a Lengyelvér és hogy milyen sikerrel és hozzáértéssel vitte filmre, bizonyítja az, hogy darab még reprizekben is zsúfolt házakat vonzott nemcsak a Corsoban, hanem a főváros és vidék többi filmszínházaiban is." (Színházi Élet, 1921/19)

„A »Lengyelvér« mai reprizpremierjét óriási érdeklődés előzi meg a Kamarában. „A lengyelvér"-ről nem kell bővebben írnunk, ez a gyujtóhatású film Petrovich-al, Bojda Jucival és Loth IIával mindenkor változatlanul zsúfolt házakat vonz, különösen most, amikor mind a két rész egy előadás keretében kerül bemutatásra." (Népszava, 1922. április 22.)