HÁZASODIK AZ URAM

Alkotók

Kertész Mihály  rendező
Korcsmáros Nándor  író
Hervay Frigyes vers
Nádor Mihály zene

Szereplők

Mály Gerő Zsemle István, budai fűszeres
Marosi Adél  Katalin, a felesége 
Hajnóczy Lili   Özv. Merengőné
Szöreghy Gyula   Jávorka, kishivatalnok 
Sándor József   törvényszéki díjnok 
Gellért Lajos   Grünhut, házügynök 
Sáfrány Vilmos   törvényszéki díjnok 

Technikai stáb

Bécsi József  operatőr

Produkciós stáb

Ungerleider Mór producer
Neumann József producer

Gyártási és bemutatási adatok

Projectograph gyártó cég
Projectograph forgalmazó cég
1913. május 22. (Apolló) bemutató
1914. július 2. (Apolló) repríz

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm részletekből és színpadi jelenetekből álló moziszkeccs. A filmrészletek hosszát nem ismerjük.

Fellelhetőség, források

A filmrészletek nem maradtak fen. Az adatok az alábbbi forrásokból származnak:

  • Mozi-Világ, 1913/22
  • Színházi Élet, 1913/20, 1914/6
  • Nagyváradi Napló, 1913/174
  • Apolló mozi 1914. február 14-i műsora
  • Pesti Hírlap, 1914. július 1.

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 143. p.

Tartalom

Történek Budán és Pesten. A szkeccs főalakjának neve Zsemle István. Foglalkozására nézve szatócs, s azonkívül ő a legnagyobb papucsférj Budán. Katalin asszony, a felesége zsarnok, mint egy középkori várúr. A gyáva Zsemle úr szerelmes özvegy Merengőné asszonyba, bájos szomszédnőjébe. Az özvegy azonban szerelmi vallomására a következő kérdéssel felel: - Mondja, el merné ezt a felesége jelenlétében is mondani?
Egy nap a törvényszéktől iratot kap.  „A felesége ellen indított válópörében értesítjük, hogy a házasságot formahibák miatt megsemmisítettük.” Zsemle úr boldogan veszi tudomásul a válást, s tudtára adja Katalinnak. Az asszony megtörve rogy elébe, mire Zsemle úr – hogy ne legyen hajlék nélkül – fölfogadja cselédnek. Éppen ekkor jön át vizitbe Merengőné. Zsemle újra szerelmet vall, az asszony újra elismétli a kérdést, de ezúttal Zsemle behívja Katalint is és előtte is megkéri Merengőné kezét.  A tehetős fűszeres nem rossz parti, ezért az özvegy beleegyezik a házasságba. Zsemle pénzt vesz magához és elindul menyasszonyával megtapasztalni Budapest szépségeit. Drága ruhákba öltözteti a boldog Merengőnét, viszi Pestre. Folyik a pezsgő, szól a cigányzene egész éjjel. Zsemle a cigányokkal pertut iszik, krakélereskedik, bemegy az állatkertbe az oroszlánok közé, szóval: mintha kicserélték volna a máskor oly jámbor budai fűszerest, a papucsférjek mintaképét.
A mulatság után hazatérnek. Nemsokára jön a törvényszéki szolga. Bocsánatot kér, tévedésből hozta ide a levelet, mely Zemmel István úrnak szól, aki a második emeleten lakik.
A nagy csöndet, mely alatt pillanatról-pillanatra kisebb lesz Zsemle úr, Katalin asszony szava töri meg. És nemsokára már nem is hangzik más. Merengőné asszony kiröpül, s Zsemle úr mikroszkópikus nagyságban áll a sarokban.

Galéria

Vélemények

"Ezt a kedves cimet és a hozzája tartozó még kedvesebb szkeccset igen jól ismeri már a pesti, sőt a vidéki közönség is. Hogy most reprizt tart Korcsmáros Nándor pompás szkeccséből az Apolló, az éppen a darab nagy és megérdemelt népszerűségének következménye. Korcsmáros Nándor darabja egy papucshősről szól, aki egy napon végzést kap, hogy házasságát a törvényszék alaki okokból megsemmisítette. Ez a végzés tul boldoggá teszi a derék embert és rögtön elhatározta, hogy most már szive szerint nősül és elveszi régi ideálját. Egy napig él ilyen boldogan és alaposan megbosszulja magát házi zsarnokán, amikor kiderül, hogy a törvényszék végzését tévedésből kézbesítették neki, mert az a fölötte lakó és majdnem azonos nevü urat illeti. De e szimplán vázolt történet keretén belül annyi csodálatos kedvesség és finom humor van elhelyezve, hogy a néző ki nem fogy a nevetésből. Ehhez járul persze az is, hogy a Projectograf színészei igazán elsőrangú alakítást produkálnak. Marosi Adél, Hajnóczi Lili, Mály Gerő, Szőreghi és a többiek roppant kedvesen viszik a darab cselekményét. A darab muzsikájáról pedig talán elég annyit mondani, hogy Nádor Mihály muzsikája." Színházi Élet, 1914/6