AZ UTOLSÓ BOHÉM

Egy szerelem története 3 felvonásban (alcím)

Alkotók

Kertész Mihály  rendező
Harsányi Zsolt író, dalszöveg (Lámpák, színpadi lámpák)
Vince Zsigmond zene (Lámpák, színpadi lámpák)
Somlyó Zoltán dalszöveg (Sándor, maga ne beszéljen!)
Molnár Mihály zene (Sándor, maga ne beszéljen!)

Szereplők

Bodonyi Béla  Schrőder Gusztáv, gazdag magánzó
Bedő Ilonka Ilonka, a leánya
Thury Elemér  Gál Sándor, ügyvéd
Sipos Zoltán István
Nyárai Antal  Vér Tóni, a színész
Király Ernő Király Ernő
Hervay Frigyes prológus

Technikai stáb

Bécsi József operatőr

Produkciós stáb

Neumann József producer
Ungerleider Mór producer

Gyártási és bemutatási adatok

Projectograph gyártó cég
Projectograph forgalmazó cég
1913. november 6. (Apolló) bemutató

Külső forgatási helyszínek

  • Budapest legszebb pontjain
  • New York kávéház
  • pesti bohémek más kedvenc helyein

Diszkográfia

Lámpák, színpadi lámpák című dal fennmaradt hanglemezen (Special-Rekord. 11843. Nádor Jenő  énekli zenekari kísérettel.)

 

Filmtechnikai specifikáció

Filmrészletekből és színpadi jelenetekből összeállított filmszkeccs. A filmrészletek hossza ismeretlen.

Fellelhetőség, források

A filmrészletek nem maradtak fenn. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:

  • Mozi, 1913/9 (október 30)
  • Mozgófénykép Híradó, 1913. november 9., 23.
  • Színházi Élet, 1913/36, 39.
  • Mozi 1913/9, 10 (tartalom)
  • Mozi-Világ, 1913/46
  • Mozi-Szinpad 1913/1 (október 25.)
  • Ellenzék (Kolozsvár), 1913/294
  • Korabeli ismertető (FSZEK aprónyomtatványtára)

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 140. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 242. p.
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). Bp. 1974. 39-40. p.
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975.122. p. (Kéziratok, MNFA Könyvtára.)
  • Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 84. p.

Tartalom

A Schrőder família boldogan él itt Pesten. Ilonkának, a család ragyogó szépségű leányának jegyese is van, dr. Gál ügyvéd. De a lány meglátja egy este Vér Tónit, a leghíresebb és legkedvesebb pesti színészt és a szíve lángra lobban a bohém színész iránt. Nem akar többé a vőlegényéről tudni. Ekkor az apának eszébe jut, hogy jó volna magával Vér Tónival megegyezni. Ábrándítsa ki magából a leányt és kap cserébe 15.000 koronát. Az alku gyorsan kész, mert Vér Tóni a legkönnyelműbb ember a világon és soha sincs elég pénze. Ám, amikor egyedül marad a leánnyal, öregedő szíve tüzet fog és elhatározza, hogy megszökteti. Ettől a pillanattól fogva a színész lelkében a szerelem küzd a becsülettel és a pénzzel. Szereti a lányt, meg is szökteti, de kiábrándítja magából egyetlen éjszakán. Végigvezeti a lányt Budapest éjszakáján, elviszi magával a legzüllöttebb helyekre és mindenütt egy új Vér Tónit mutat be, aki nem érdemli meg szép és tiszta fiatal lányok szerelmét. − Ilonka megrettenve és összetörve fut el tőle, a vonat alá akarja magát vetni. Vér Tóni megmenti, de a leány kiszabadítja magát a kezei közül és fut az országúton. Fut, fut lihegve, míg összeesik. Reggel egy kocsis talál rá, fölveszi kocsijára és hazaviszi megrettent szüleihez, akik a rendőrséget is mozgósították a megszökött lány miatt. Az apa a kocsishoz fordul és így szól neki:
− No öreg, kívánjon tőlem valamit, nagyon jó kedvem van!
− Csak maradjunk a szerződésnél, uram − mondja a kocsis, illetve Vér Tóni, mert ő hozta haza a kocsis maszkjában a leányt.
A szerződést annak rendje és módja szerint effektuálják, de Vér Tóninak a tizenötezer koronához van még néhány szava
− Én valamit mégis ráfizettem az üzletre, amit ön nekem nem tud megfizetni… a szívemet, uram, a szívemet. Halálosan beleszerettem az ön leányába.
Schrőder megdöbbenve kérdi: És most mi lesz?
− Semmi!… El fogom felejteni − mondja kacagva az utolsó bohém.

Érdekességek

„A filmnek különben van egy jelenete, ahol a közönség találkozni fog egy csomó kedves ismerősével. Így például, bár szerződése tiltja, hogy más társaság filmjén szerepeljen, föllépett Király Ernő is. Megnyugtathatjuk a kedélyeket, hogy Beőthy László nem fog kázust csinálni a dologból, miután a fölvétel a New York kávéházban történt, ahol — ugyebár? — ebédutáni pikkolóra minden épkézláb művészembernek meg kell jelennie, máskülönben, mint távollevőt kivégzik a veseasztalnál. Így került a képbe Király Ernő is, Pethes, Stoll, Lázár direktor és mások társaságában. Király Ernőnek azonban még külön szerep is jutott. Ugyanis Nyárai ott áll a társaság előtt és széles gesztussal magyaráz, amikor a darab szerint jön egy portás és levelet hoz. Levél, délután a veseasztalhoz, ez csak szerelmeslevél lehet. És ha már szerelmeslevél, ki másnak jöhet, mint Király Ernőnek? Király sürgősen nyúl is a levél után, de csalódott. A portás ugyanis Nyárainak nyújtja át. Ezt a kedves jelenetet örökítette meg a film. ...

A veseasztal mellett történt az a kedves jelenet is, amit nem jó Nyárainak emlékezetébe idézni, mert ez az ügy direkt Achilles-sarkán találta. Nyárai ugyanis rengeteg sok pénzt keres, hanem azért ritka ünnepnap az, amikor meg is lehet nála találni azt a sok pénzt, amit keresett. Innét magyarázható, hogy amikor a portás átnyújtja Nyárainak a levelet, Nyárai viszont átnyújt cserébe egy koronát, a maliciózus Pethes megjegyezte : — Remélem, ennek a jelenetnek lesz egy speciális fölírása is ? — Micsoda speciális fölírás? — Tudniillik vászonra fogják vetíteni, hogy a Nyárainál talált koronát szívességből Király Ernő engedte át a fölvétel idejére. — Az instrukció hatása alatt ötletszerűen újra megcsinálták a felvételt és a filmen tényleg kölcsönkér Nyárai Királytól egy koronát és átadja a portásnak.” (Színházi Élet, 1913/36)

A filmnek volt egy izgalmas vonat megállítós jelenete: "vérfagyasztó látvány volt. amikor a gyorsvonat loholva sietett a magas töltésen és ... a szép Bedő Ilonka az Istennek se akart a sínek közül tágítani. Hasztalan kapacitálta Nyárai és hasztalan fütyült a masiniszta, Bedő Ilonka tartotta magát. Persze a kritikus pillanatban mégis csak kiugrott, hanem a vonat is megállt. És Nyáraiékat szigorúan fölírták. A jelenet azonban szenzációsan sikerült mindenki jól játszott: Nyárai, Bedő Ilonka, főként pedig a masiniszta. És ezentúl talán meg se fog állani, ha embert lát ja sínek között, mert azt gondolja majd, hogy megint be akarják csapni. Öngyilkosjelöltek — reszkessetek. (Színházi Élet, 1913/36)

Major Henrik vonatjelenetet ábrázoló rajza Színházi Életben jelent meg.

 

 

Galéria

Vélemények

"Az utolsó bohém.
A közönség inkább Nyárai-szkeccsnek ismeri az Apollo új darabját, amely a jövő héten kerül bemutatóra. Tényleg, a darab sorsa Nyárai Tónival forrott össze, ezzel a bohémkedélyű és bohémtemperamentumú nagy művésszel, aki szerepe szerint egy fajtájabeli bohémet fog alakítani. Bizonyos, hogy ennek a szkeccsnek hatalmas közönsége lesz, mert a siker tényezői között Nyárai mellett ott szerepel a szerző, Harsányi Zsolt, aki ezúttal érdekes kísérletet tett a szkeccsel: kipróbálta, lehet-e komoly, mély, költői témát szkeccsben feldolgozni?" (Színházi Élet, 1913/36)