AZ EZÜST KECSKE

Tartalom

„Az ezüst kecske egy sétabotnak a feje s az a legenda fűződik hozzá, hogy szerencsét hoz tulajdonosára.- Tulajdonosa azonban egy szegény sorsú diák, aki bizony a legtöbbször a zálogházba kénytelen vinni a kabalás sétabotot, hogy a legszükségesebbet előteremtse belőle.” (Színházi Élet, 1916/37) A történet hőse egy iszákos szabómester tehetséges fia, János, aki jelesen végzi el a középiskolát. Apja arra akarja kényszeríteni, hogy hivatalt vállaljon, de ő vonakodik állásba menni, mert egyetlen vágya, hogy feljuthasson Pestre az egyetemre. Egy nap a szabó részegen annyira megveri lányát, hogy egy fővárosi orvosprofesszort kell hozzá kihívni. A professzor társaságában van csúnya lánya is, akinek nagyon megtetszik János.  Az orvos a beteg ellátása után üzletet köt János apjával, melynek értelmében házába veszi, taníttatja a fiút, azzal a szándékkal, hogy idővel majd feleségül veszi a lányát. Évek múlnak el. János a professzor házában él, kinek csúnya lánya csak ellenszenvet vált ki belőle, s egyre tarthatatlanabbnak érzi, hogy akarata és érzései ellenére úgyszólván megvásárolták. Eközben gyermekkori szerelmének, Piroskának az apját bebörtönzik, s a lány magára marad, s felkeresi Jánost. A fiatalembert szerelmének megérkezése végleg szakításra bírja. Elhagyja az orvos házát, és összeköltözik Piroskával. Egy ideig boldogan élnek, hamarosan gyermekük is születik. Aztán egyszerre mindenütt sötét felhők tornyosulnak, látjuk a tanár boldogtalan, János után sóvárgó lányát, a padlásszobában betegen vergődő csecsemőt, akit az orvos tanácsára dajkaságba kell adni. Egy napon a lesújtott fiatalokhoz megérkezik János apja és húga. Az apa megsúgja Jánosnak, hogy a húgát egy kis baleset érte, és hogy ne maradjon szégyenben férjhez kellene mennie, de nincs hozománya. Csak János segíthet, ha elveszi a gazdag orvos lányát. A fiú felháborodottan tiltakozik, de az apa mindent elrendez az professzorral, még egy takarékbetétkönyvet is kicsikar tőle megesett lánya számára előlegképpen a hozományra. Jánosnak ekkor már nincs választása, mindent elmond Piroskának, és feleségül veszi az orvos lányát. Nagy karriert csinál, képviselő lesz, és országos hírnévre tesz szert a politikai életben. János festő barátja, György karolja fel a  magára maradt Piroskát. Nagy szeretetben élnek, míg György meg nem betegszik. Állapota egyre súlyosabb, az orvos délvidékre küldi, pénzük azonban nincs az útra, és Piroska kétségbeesésében ismét Jánoshoz fordul segítségért. János személyesen viszi el a pénzt Györgynek az utazás költségeire, és a haldokló barátjától tudja meg, hogy számító apósa a nevét háta mögött apró panamákhoz használja fel. János ekkor felháborodottan elhagyja feleségét, gazdagságát, mandátumát és visszaköltözik egykori diákszobájába. Új életet kezd, mint szürke névtelen fiskális keresi meg kenyerét, és magára hagyatottságában eszébe jut az ezüst kecskefejű sétabotja, amely mindig szerencsét hozott rá, de a diákkori szűkös napokban zálogházba került, és azóta is ott van. A zálogcédulát annak idején Piroskánál hagyta. Fölkeresi hát egykori szerelmét. Ekkor tudja meg, hogy György utazás közben meghalt a hajón, és Piroska bús özvegyi sorban él.  Együtt váltják ki a szerencsét hozó sétabotot, majd a temetőbe visz az útjuk. Hiába kutatnak halottnak hitt kisfiuk sírja után. Ekkor felkeresik az asszonyt, akihez gyermeküket dajkaságba adták. És amikor a szobába lépnek, ott találják a felcseperedett Jánoskát, aki él, és egészséges. A gyermeket hazaviszik, és azokra, akiket olyan nagyon megtaposott az élet, most már napsugaras boldog napok várnak.

Érdekességek

A bemutató előtt érdekes reklámfogást alkalmazott a Kino-Riport, hogy vonzóvá tegye a filmet:

"Rendőrkordon a Royal-Apollo előtt / Jövő héten mutatják be „Az ezüst kecskét" (A Kino-Riport tudósítójától)
Kitűnően illusztrálja majd a fővárosi moziviszonyokat az a rendőr kordon, amelyet az Erzsébet-körúti Royal-Apollo elé fognak minden valószínűség szerint kirendelni a következő hétfőn. Ezen a napon mutatják be ott a Kino-Riport hatalmas attrakcióját, Az ezüst kecskét, s a közönség, amely rajongója Bródy Sándornak, a ma élő magyar regényírók legnagyobbjának, előreláthatóan oly rengeteg számban fogja elözönleni a színház előcsarnokát a pénztár körül, hogy az életveszedelmes tolongásban csak egy rendőrcsapat fogja fenntarthatni a rendet. " (Mozihét, 1916/43)

Galéria

Vélemények

„Bródy gazdag, színdús és a legbájosabb romantikában gyönyörködő fantáziája a legbőségesebb kincsesház azok számára, akik film-témákat keresnek. Az ő csapongó képzelete az érdekesen szövődő és változatos történetek olyan mozgalmas sorát szokta megalkotni, hogy ebben a sorban csupa ideális mozi-téma áll egymás mellett. A Kinoriport kitűnő irodalmi izlésü és utolérhetetlenül éles szemű igazgatósága, amely már nem egy magyar irodalmi alkotásban látta meg a kitűnő filmet, a Bródy-témák sorából most az Ezüst kecskét választotta ki. Nem lehet eléggé megdicsérni a Kinoriportot, hogy a magyar filmpiacot, az egész magyar mozivilágot ilyen nívós és értékes filmmel gazdagította.” (Színházi Élet, 1916/33)

"Az ezüst kecske tulajdonképen egy szimbólum: a boldogságot jelenti, mely elszáll, ha a bot, amit egy ezüst kecske figurája ékesit, kisiklik az ember kezéből, de a visszatérő ezüst kecske magával hozza az élet boldog, meleg mámorát. A filmet Bródy Sándor hasonló cimü regényéből és a Vigszinházban nagy sikert aratott Medikus színdarabjából formálta filmregénnyé Fodor Aladár kiváló irói tolla és mesteri készségére vall az a képessége, mellyel az akciókban tömör cselekményü darabot egy filmmé tudta átdolgozni. Mint minden filmnél, ugy az Ezüst kecské-nél is a rendező vállaira sulyosodolt a legnagyobb teher és feladatát Kertész Mihály bravúrral oldotta meg. Kertész Mihály filmrendezése egy őstalentum brilliáns megnyilakozása és alkotóerejét, rutinjának értékét — amit hosszas külföldi tanulmányútján szerzett — emeli még pompás érzéke is, melylyel a rendelkezésre álló művészi erőkből ki tudja választani megfelelő alakjait, akiknek egyéniségének ráillik a szerep karaktere, mert gyakorlati tapasztalatai megvilágították annak jelentőségét, hogy az interpretáló művész a szerepben a maga eredeti és természetes felfogását érvényesítse és ne csak az iró fantáziáját vigye bele alakításába. Igaz, hogy ez a természetes felfogás inkább a rendezői szellem szines és sugaras perspektívá jában csillog, de mindenesetre elevenebb és reálisabb, ha az eredeti egyéniségbe nem kever a játéktudás idegen hangulatot, mert a színpadi maszkirozás, ami talán sok tarka változatot teremt az elénk varázsolt miliőben, a filmnél kissé merevíti a vonalakat." (Pék Dezső: --. In: Budapest, 1916. október 24.)

"Film lett az Ezüst kecskéből. A Kino-Riport készítette el és a Roya lApollo mutatja be most hétfőn. A Royal-ApoIIo tehát a Herczeg-film, a Dolovai nábob bemutatása után Bródy-filmet hoz, az Ezüst kecskét, hogy azután — november 13-án, Molnár-filmet, a Doktor urat mutassa be. A Herczeg-filmet naponként zsúfolt házak nézték végig; a Molnárfilm egyelőre még nem aktuális ; de a Bródy-film, az Ezüst kecske filmváltozata szenzációsan az. Látni fogják, hogy az Ezüst kecske most kapta csak meg valójában igazi illusztrációját, most, amikor a filmre került. A film ugyanis az igazi illusztráció, éppen mert nemcsak festői tud lenni, hanem mert az elevenség illúziójával is szolgál. Külön meglepetés lesz a közönség számára, hogy az Ezüst kecske filmrevivője, Fodor Aladár, nemcsak e regényt használta fel, hanem a hires Bródy-darabnak, A medikusnak cselekményét is. Egy filmen tehát egy Bródy-regényt meg egy Bródy szinművet kap hétfőn a Royal-Apollo közönsége." (Pesti Hírlap, 1916. október 23.)

"A filmdráma varázserővel hatott, a mi nem is csoda, hiszen Bródy Sándor művészete ragyog benne. Regényének pompás meséje, mellyel oly realisztikusan világit be a szerző a budapesti élet romlottságába, a gyönyörű képekben lepergő diákromantika, az izgalmas lelki tusák sora, ritka szellemi élvezettel jutalmazta a nézőközönséget. Egyik hatásos jelenet a másik nyomában, de egyik se elnagyitott valami, hanem maga a való élet, Bródy Sándor igéző irómüvészetének köntösében. Cselekménye hatásos, lebilincselő s egyenesen arra hivatott, hogy zsúfolt széksorok előtt peregjen lc estérőlestére a Royal-Apolloban s aztán ujabb diadalutra kelljen az országban és a honi határon tul." (Az Újság, 1916. október 24.)