A TOPRINI NÁSZ

The Wedding of Toprin (angol címfordítás), Die Hochzeit aus Toprin (német)

Alkotók

Balogh Béla rendező
Csermely Gyula író (regény, 1916)
Balogh Béla forgatókönyv

Szereplők

Veszpréminé Ágh Ilona Szanszka bárónő
Mattyasovszky Ilona  Ria, a leánya
Petheő Attila Toprinszky gróf, Toprin ura
Komjáthy János  Lindenau tábornok
Bera Paula  Lindenau tábornok felesége
Boyda Juci Corina, a tábornokék lánya
Torday Ottó Mányai főhadnagy
Simon Mariska  Velyka Ulka, parasztleány
Vándory Gusztáv  
Zilahy Gyula  

Technikai stáb

Zsitkovszky Béla operatőr

Produkciós stáb

Oláh Gyárfás Mihály producer
Balogh Béláné gyártásvezető

Gyártási és bemutatási adatok

Astra Filmgyár és Filmkölcsönző Rt. gyártó cég
Astra Filmgyár és Filmkölcsönzó Rt. forgalmazó cég
145/1920, – betiltva ceznzúra határozat
1917. október 19. (Mozgókép-Otthon) sajtóbemutató
1918. január 7. (Mozgókép-Otthon) bemutató

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos. A 145/1920 számú cenzúra határozat szerint 1492 méter hosszú.

Fellelhetőség, források

A film kópiája elveszett. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:

  • Mozgófénykép Híradó, 1917/35
  • Mozi-Világ, 1917/37, 42, 51
  • Mozihét, 1917/28, 36, 41, 42
  • Színház és Divat, 1917/44, 1918/19
  • A mozi (Miskolc), 1917/43 (a bemutatóról, tartalom), 1918/2
  • Mozihét (Nyíregyháza), 1917/11
  • Belügyi Közlöny, 1920. 1569. p.
  • Mozi és Film, 1922/9

Bibliográfia

  • Torday Ottó: Az Obsitos és a Toprini nász (Kézirat, MNFA Könyvtára.)  4-9. p.
  • Radó István: Balogh Béla. (é.n. Kézirat, MNFA Könyvtára.) 10. p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 88. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961.  353. p.
  • Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 47. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 333. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 93. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 194, 228. p.
  • Szepes Mária: Emberek és jelmezek. Bp. 1998. 76. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 215. p.

Tartalom

A dél-oroszországi Toprin község dúsgazdag ura, Toprinszky gróf szemet vet Szanszka lengyel báró gyönyörű lányára, Riára, és feleségül akarja venni. Az öreg báró, aki nagy lengyel hazafi, attól tart, hogy Toprinszky leleplezi őt a kormányzó előtt, s rábeszéli leányát a házasságra. Ria megtört szívvel hozza meg az áldozatot apjáért és hazájáért: kezét nyújtja Toprinszky grófnak, aki hálából százezer koronát ad át a bárónak lengyel nemzeti célokra. Ugyanekkor nem messze Toprintól, a galíciai Stromburgban kedélyes élet folyik Lindenau tábornok házánál. Corina, a tábornok bájos leánya vonzza a házhoz a fiatal tiszteket. Mindennapos vendégük, Mányai főhadnagy, aki  nemrég került az ezredhez. Mányai és Corina egyre melegebb érzésekkel kötődnek egymáshoz. Egy napon a tábornok titkos katonai feladatot bíz a fiatal tisztre.  Toprin környékéről kell katonai tervrajzot készítenie. A munka hosszadalmas, legalább egy évet vesz igénybe. Hogy hosszú távolléte ne legyen feltűnő, Mányai lovasbalesetet színlel, s az ezredorvos egy évre gyógyfürdőbe utalja. Corina egy csokor ibolyát ad neki a búcsúzáskor, melyet a fiatalember  egy kis dobozban visz magával. Toprinszkyék időközben visszatértek külföldi nászútjukról. A gróf és felesége félévi házasság után kölcsönösen unják egymást. Egy alkalommal feltűnik a grófnak, hogy kasznárja új kertészt alkalmazott. A fiatal kertész, Jan Spatenkó intelligens megjelenésével felkelti Ria érdeklődését is.  Spatenkó, ki nem más, mint Mányai főhadnagy, igyekszik parasztosan viselkedni, feltűnően udvarol egy parasztlánynak, Ulkának, de az asszonyt még ezzel sem sikerül megtévesztenie. Ria egyre jobban vonzódik hozzá. Kutat a kertészlakban, és rábukkan az aranyszállal átkötött kis dobozra, melyben Mányai Corina elszáradt kis virágját őrzi. Ez a lelet, mely újabb bizonyosság a fiatalember finomságára, megerősíti Riát abban a hitében, hogy Spatenkó titkos küldetést teljesítő  orosz tiszt, aki kémek után kutat.  Toprinszky is gyanakszik Spatenkóra, s észreveszi felesége vonzalmát is, de nem talál semmi bizonyítékot ellene.  Egy napon Riának kezébe kerül férje szeretőjének levele, s ekkor elhatározza, hogy Spatenkó karjaiban keres vigasztalást.  Kilovagol, s a határban találkozik a fiatalemberrel, aki éppen rajzokat készíteni járt arra. Az asszony felelősségre vonja, amiért eltitkolta, hogy tiszt, s a kormány megbízatását teljesíti. Mányai beismeri, hogy mindez igaz, ő valóban Mányovszky, a cár tisztje, aki kémek után nyomoz.  Nem tud ellenállni a szép asszony simuló, forró közelségének, s szenvedélyesen vonja magához.  Majd a kerti lakban húzódnak meg. Éjféltájban zaj riasztja fel őket, a gyanakvó Toprinszky jár az üvegházban. Miután az elrejtőzött Riát nem találja meg, azt hiszi, hogy Ulka járt a kertésznél.  A szerelmes éjszaka után Ria nem tud tovább Toprinszkyval élni. Visszamegy az anyjához, s elindítja a válópert. S szeretne bizonyosságot Spatenkó kilétét illetően, ezért tovább nyomoz. Mivel a kertész szobájában talált, virágot rejtő kis dobozon egy stromburgi patika címe állt, felkeresi a patikát, s megtudja, hogy Mányai főhadnagynak adtak benne orvosságot. Megismerkedik Esslingen hadnaggyal, ki Mányai utóda az ezrednél. A fiatalember másnap egy fényképet hoz Mányairól, s ez kétségtelenné teszi, hogy Spatenkó azonos Mányai főhadnaggyal. Az asszony megtudja azt is, hogy Mányait gyöngéd szálak fűzik az ezredes lányához, Corinához. Mostmár csak egy gondolat vezérli, hogy megmentse Mányait, aki nagy veszedelemben forog.  Toprinszky  erőszakosan, csendőrök jelenlétében összeesketi kertészét Ulkával, s a fiatalember nem tiltakozhat, nehogy leleplezze magát.  Mányai lelkét még egy csapás éri, Corina, az anyja és Esslingen főhadnagy vendégségben járnak a Toprinszky birtokon, s Mányai véletlen szemtanúja lesz, amikor a gróf egy motorcsónak kiránduláson hevesen udvarol Corinának. A fiatalember ekkor fájó szívvel ébred rá, hogy Corina az igazi szerelme. Nem sokkal ezután Mányai megkapja Ria üzenetét, hogy meneküljön. Elindul, de a határon elfogják, és börtönbe zárják. Mányai apja azt tanácsolja a tábornoknak, hogy fiát, mint gyilkost köröztessék Oroszországban. Ily módon valóban sikerül Mányait Stromburgba hozatni. A fiatalember első útja a tábornokék házába vezet. Az apja megkérné számára Corina kezét, de ő bevallja neki, hogy már nős, s ráadásul szerelmi viszonyba keveredett egy szép asszonnyal, aki nagy áldozatokat hozott érte, s akit ezek után nem hagyhat cserben.  Az apa igazat ad fiának. Megindítja fia válóperét Ulkával, s levelet ír Riának, melyben megkéri, hogy legyen a fia felesége. A boldog asszony már-már rohanna Stromburgba, de ekkor felébred benne a gyanú, hogy mindez Toprinszky csapdája. Új hódolójának, Essling hadnagynak nyújtja kezét, s ezzel lehetővé teszi, hogy Corina és Mányai egymáséi legyenek.

Galéria

Vélemények

„Csermely Gyulának ez az érdekfeszítő és nemes érzésekkel teli regénye hihetetlenül gyors és széleskörű népszerűségre tett szert a legrövidebb idő alatt. Az Astra-gyár a regény ritka elterjedtségét és kedveltségét vette alapul, amikor elhatározta annak megfilmesítését Leírhatatlanul jólesően hatott, amikor megjelent előttünk Mányay főhadnagy, a kedves Corinna és Rya grófnő alakja a maguk valóságóban. Milyen kellemesen emlékeztünk vissza a kellemes órákat szerzett könyvre. Most újra láthattuk, milyen készséggel, hazafias kötelességérzéssel vállalkozik a fiatal honvédtiszt a merész feladatra, hogy Stromburgból, a határmenti kis városkából átmegy kémkedni a szomszéd orosz Toprinba. Láthattuk számtalan részletét ennek a nagyszerűen elgondolt történetnek reális ábrázolásban. Mesteri rendezésben, természetes színészi tolmácsolásban vonult el előttünk „A toprini nász", amely filmrekonstrukciójában is megtartotta eredeti zamatját, levegőjét. A főszerepeket játszó Fraknói Ilona, Bojda Juci, Simon Mariska, dr. Torday Ottó, Petheő Attila, Komjáthy János és Vándori Gusztáv jeles alakításairól csak dicsérettel szólhatunk.” (Mozihét, 1917/42)